A hagyományos szántásos művelés negatív hatásaival (talajerózió fokozása, szerves anyag csökkenése, szerkezetromlás, tömörödés stb.) igen régóta tisztában van a tudomány. A negatív hatások csökkentése, illetve megelőzése érdekében számos úgynevezett nem forgatásos technológiát fejlesztettek ki még a múlt század elején.
A forgatás nélküli talajkímélő vagy talajmegújító (regeneratív) gazdálkodás korunk egyik slágertémája. A közel 100 év alatt sokan sokféle nézőpontból vizsgálták és bizonyították a forgatás nélküli művelés talajra, élővilágra, környezetre gyakorolt pozitív hatásait és ez idő alatt jelentős mennyiségű gyakorlati tapasztalat is felhalmozódott a technológiával kapcsolatban. Mindezek ellenére elterjedése – különösen hazánkban – igen korlátozott, a szántók csupán 10–15%-án alkalmaznak ilyen technológiát.
A forgatás nélküli művelési módok korlátozott elterjedésének/elfogadásának számos oka lehet, de az egyik legfontosabb a terméshozam és jövedelmezőség kérdése. Míg a talajtani, környezeti hatások egyértelműen pozitívak, addig a terméshozam alakulásának tekintetében már jelentős különbséget találunk a publikált adatokban. Földrészenként, de földrészen belül, illetve növényfajonként is a tanulmányok jelentős (pozitív és negatív) eltéréseket mutatnak. Bár a terméshozam és a gazdaságosság szorosan összefügg, valójában a jövedelmezőség kérdésének kellene az elsődleges szempontnak lennie.
A jövedelmezőség szerepe a technológiaváltásban
A gazdaságosság megbízható vizsgálata kiemelten fontos kell hogy legyen, mivel a gazdálkodók nagy részét ez érdekli leginkább. Mi lesz, ha belevágok? Mire számíthatok? Jobban vagy rosszabbul fogok járni?
A talajtani és környezeti előnyöktől önmagukban (néhány elhívatott és innovatív gazdálkodótól eltekintve) nem várhatjuk, hogy gazdálkodók tömegei válasszák az „új” technológiákat. Az átállás azonban csak rajtuk keresztül lehetséges. Sok tanulmány a talajtani, környezeti paraméterek mellett a termelési költségek egy-egy paraméterét is vizsgálta, 3–4 éves kutatások során. Amíg azonban az időjárásra talán kevésbé érzékeny fizikai-kémiai vizsgálatok eredményei jól értelmezhetők akár rövid időtávon is, addig a gazdaságossági számításokat lényegesen befolyásolhatják a vizsgált évek időjárási viszonyai, ami így akár hamis következtetésekhez is vezethet.
Ezért a gazdaságossági számításoknál különösen fontosak a hosszú távú vizsgálatok és elemzések. Az ilyen hosszú távú vizsgálatokból azonban egyelőre igen nagy hiány van. A publikált adatok sokszor csak pár évre és/vagy egy kiválasztott növényre vonatkoznak, és többnyire csak a termelés egy-egy költségkategóriáját vizsgálják. Ráadásul ezek a vizsgálatok gyakran kis parcellákon történnek, amelyek további hibalehetőséget hordozhatnak magukban. A tanulmányok abban többnyire egyetértenek, hogy a forgatás nélküli rendszerek alacsonyabb szintű ráfordításokat igényelnek az üzemanyag-, munka- és gépköltségek tekintetében. Ugyanakkor az esetleges plusz növényvédelmi kiadások és az alacsonyabb terméshozamok mérsékelik vagy felemésztik az előbbiek pozitív gazdasági hatását. A tisztán látás érdekében tehát hosszú távú, nagy parcellás vizsgálatokra van szükségünk, hogy valós képet kapjunk a terméshozamok és jövedelem kérdéseiről.
20 éves összehasonlító kísérlet: módszertan
Gazdaságossági vizsgálatainkat 2004 és 2023 között végeztük Dióskál határában, Plótár István gazdaságában, erodált, agyagbemosódásos barna erdőtalajon. Kezdetben 83 ha-on, 10 parcellapáron, majd 2016-tól 9 parcellapáron, 76 ha-on. Egy-egy parcella mérete kb. 4 ha volt. A kísérleti terület egy-egy részén minden évben két külön kultúra került vetésre (őszi búza, tavaszi árpa, repce, kukorica, napraforgó). Vizsgálatunkban a forgatás nélküli, ún. csökkentett talajművelés (FNM) hosszú távú gazdaságossági mutatóit elemeztük, összehasonlítva a hagyományos, szántásos művelés (HM) ökonómiai viszonyaival. Arra kerestük a választ, hogy a 20 éves időtávon hogyan alakulnak a művelés költségei (külön vizsgálva az anyag- és a gépimunka-költséget) az FNM hatására, és hogy milyen hatása volt az egyes növények terméshozamára és ezáltal a jövedelmezőségre.
Terméshozamok alakulása négy szakaszban
A terméshozamokat elemezve a 20 éves adatsor 4 jól elkülöníthető szakaszra osztható:
1. „Átmeneti periódus”: Az átállást követő első 3 évben az FNM termésátlagaiban egyértelmű és jelentős csökkenés látható a HM-hez képest, amely a 2. évben az egyik területen a 18%-ot is elérte. Ennek okait az átállás nehézségeiben, a nem megfelelő munkagépekben, a tudás/tapasztalat hiányosságaiban kerestük korábban (Madarász et al. 2016). Problémát okozott például a nem megfelelő fajtaválasztás is az őszi búza esetében, ami fuzáriumgondokat okozott. A három évre közösen jellemző, hogy az FNM-területeken ekkor még tárcsás sekélyművelés volt. A gyomösszetétel jelentős változásokon ment keresztül ezen időszak alatt.
2. „Adaptált 1 periódus”, amely az átállást követő 4–10. évet jelenti. A kísérlet 4. évétől a helyi viszonyokhoz igazított (adaptált) technológia és a pozitív talajtani változások a terméshozamok jelentős növekedését hozták. Ebben a periódusban minden termesztett növény esetében konzekvensen magasabb termésátlagot mértünk (átlagosan 11,3%-kal) az FNM-területeken, annak ellenére, hogy az időszak extrém nedves (2010) és extrém száraz éveket is magában foglalt (2011, 2012 évek). Fontos változás volt, hogy az átállás 5. évétől a gyomosodási problémák miatt kultivátoros kezelés történt az FNM-területeken.
3. „Stagnálási periódus” az átállást követő 11–16. évet foglalja magában. Ebben az időszakban az FNM korábbi jelentős terméshozamtöbblete mérséklődik, sőt, több esetben (igaz, nem jelentősen, de) negatívba fordul. A termésátlag-különbségek hol az FNM, hol a HM oldalára billennek, de még így is átlagosan plusz 1,1% terméshozamtöbbletet jelent az FNM-nek. Az FNM terméshozam-csökkenését részben a növekvő „biodiverzitás” okozta. A 14. évben jelentős volt a kukorica vadkára, mivel a vaddisznók kizárólag FNM-területeken túrták a nedvesebb sorközöket, a talajban jóval több talajlakó féreg és földigiliszta után kutatva, amelyről a kidöntött kukoricák tömege árulkodott. Megjelentek egyéb károsítók is. Szintén a 14. évben a repce drótféregfertőzöttsége okozott problémákat, amelynek mértéke a HM-területek duplája volt az FNM-en. Újra jelentkeztek gyomosodási problémák is (elsősorban a széltippan és az olasz perje okozott gondot).
4. „Adaptált 2 periódus”, amely az FNM-re váltás 16–20. évét jelenti. A3. szakaszban felmerült problémák orvoslását (villanypásztor a vadak ellen, precízebb növényvédelem, pontosabb vetésbeállítás stb.) követően újra magasabb terméshozamokat biztosított az FNM. Az FNM-technológia tökéletes kivitelezése esetén jó eséllyel a termésviszonyok ismét a 2. szakaszban beállt magasabb szinten realizálódhatnak. Azonban a 20. évben új elemként került a vetésforgóba a napraforgó, amelynek hozama vetési (kelési) hibából adódóan jelentősen elmaradt a várakozásoktól. A probléma okát sikerült feltárni (a vetőágy nem megfelelő bezárása, a nem megfelelő magtakarás), így a jövőben akár napraforgó esetén is már pozitív hozamokra számítunk.
A kezdeti (1–3. év), sok esetben jelentős (10–18%), terméshozam-csökkenést az „Adaptált 1 periódus” plusz hozamai hamar kompenzálták, és így a 6. évtől kezdve (kumulatív) már plusz terméshozam jelentkezett a gazdálkodónál. Összességében a 20 év alatt – a kezdeti jelentős visszaesésék ellenére is – 3,9%kal nagyobb termést takaríthatott be a gazdálkodó az FNM-területekről, ami a bevételi oldalon 2,3%-os növekedést jelentett. Az egyes növényekre lebontott terméshozam-különbségek azt mutatják, hogy míg a búza és a kukorica esetében az FNM csak kisebb hozamnövekedést okozott (2,7%, illetve 4,6%), addig a repce és tavaszi árpa termesztése esetén jelentős (7,6%, illetve 11,4%) terméshozam-növekedést érhető el a technológiával.
A művelési költségek változása
Az FNM esetén a gépi műveleti költségek csökkenését elsősorban a szántás, szántáselmunkálás elhagyása jelenti. A 20 év átlagában ez a csökkenés 9,8%-os volt. Ugyanezen időszak alatt az anyagköltségek 1,9%-kal adódtak magasabbnak az FNM esetén, amely elsősorban az első évek gyomosodási problémáira, illetve egy egyszeri takarónövény-kísérletre vezethető vissza. Az összes költség (gépi + anyag) esetén, kettő évtől eltekintve (4. és 14. évek), az FNM alkalmazása kevesebb kiadást jelentett. Ez a 20 év átlagában összességében 3,6%-os költségmegtakarítást jelentett.
Jövedelmezőségi mutatókés trendek
A kísérlet 20 éve alatt az FNM-parcellák anyagköltsége 1,9%-kal magasabb, a gépi műveleti költségei pedig 9,8%-kal volt alacsonyabb. Emellett pedig a bevétel 2,3%-kal növekedett. Ennek eredményeként a jövedelem12,9%-kal bizonyult többnek az FNM-parcellákon a HM-hez képest (ez adott gazdaságban átlagosan évente 199 euró/ha plusz jövedelmet jelentett, 2023-as árakon számolva). Fontos kiemelni, hogy az átállást követő 3 évből 2 esetében negatív jövedelmet realizált a gazdálkodó. Ennek következményeként 11,9%-os jövedelemkiesése volt. Ugyanakkor az ezt követő 17 évben szintén, mindösszesen két évben volt jövedelmezőbb a HM-művelés. Ha külön vizsgáljuk az átállást követő éveket, akkor a jövedelem terén 27,6%-os különbséget látunk az FNM javára. Ebben a 17 évben ugyancsak két évben kellett kisebb veszteséggel számolni, de ez nem jelenti azt, hogy minden év minden kultúrájában pozitív volt az eredmény. Előfordult olyan is, hogy az egyik kultúra veszteségét a másik kultúra plusz jövedelme kompenzálta, ami összességében az évre vetítve plusz jövedelmet biztosított.
A termesztett 5 kultúra közül a legnagyobb jövedelemkülönbséget a művelések között a tavaszi árpa esetén tudtunk elérni (53%), ezt követi a repce (32%). Őszi búza esetében az átállás éveiben is sikerült plusz jövedelemmel zárni, de még ezzel együtt is az őszi búza esetében várhatjuk az egyik legkisebb jövedelemkülönbséget (17,8%). Az átállást és az azzal együtt jelentkező gyomosodást egyértelműen a kukorica sínylette meg a legjobban. Ebben a kultúrában igen jelentős volt a hozamcsökkenés, ami a csökkenő kiadások ellenére is jelentős profitcsökkenést okozott. Az átállást követően azonban az őszi búzához hasonló mértékű plusz jövedelmet szolgáltatott (19,7%). Azonban a kezdeti visszaesésből adódóan a 20. évre is még (minimális) jövedelemkiesést mutat (-0,7%).
A terméshozamok esetén már bemutatott 4 szakasz a jövedelemkülönbségek esetén is fennáll:
1. „Átmeneti periódus” vagy a csökkenés szakasza. A jelentős költségmegtakarítások ellenére a csökkenő terméshozamok csökkenő jövedelmet okoznak.
2. Az „Adaptált 1 periódus” vagy a növekedés szakasza a 4. évtől a 11. évigtart (8 év). Jelentős jövedelemtöbblet jelentkezik az FNM-művelés javára (58,9%). De még így is a kezdeti jövedelem kiesét csak a 6. évre sikerült visszahozni, így valójában a 7. évtől válik nyereségessé az FNM-művelés.
3. A „Stagn álási periódus”: A 11–17. években felmerülő (terméshozamoknál már tárgyalt) problémák (gyomosodás, drótféreg, vadkár) kihatottak a jövedelmezőségre is, és részben alacsony, részben (2 esetben) negatív protot eredményeztek. A problémák felismerése és megfelelő kezelése hatására a jövedelemkülönbségek a 18. évtől ismét visszatértek a korábbi magas szintekhez. Ezt a 4. szakaszt nevezzük „Adaptált 2” periódusnak.
Konklúzió
A címben feltett kérdésre az eredmények alapján egyértelműen igen a válasz. A 20 év átlagában 12,9%-os jövedelemtöbbletet sikerült elérni, ami a jövőben tovább növekedhet, mivel az első évek negatív értékeinek aránya egyre kisebb lesz a teljes adatsorban. Ez a jövedelemtöbblet elsősorban a gépi műveleti költségek 9,8%-os csökkenésének és a bevételek 2,3%-kal történő emelkedésének köszönhető, amit az 1,9%-kal magasabb anyagköltségek mérsékeltek kis mértékben. Az első 3 év jelentős hozamcsökkenései ijesztőek lehetnek a gazdálkodók számára. Az FNM esetében mindenképpen érdemes hosszú távban gondolkozni és elköteleződni, hiszen ebben az esetben jelentős profittöbbletet realizálhatunk. Vizsgálatunk rámutat arra is, hogy a rövid távú vizsgálatok olyan eredményekhez vezethetnek, amelyek nincsenek összhangban a hosszú távú valósággal. Az általunk vizsgált ca. 80 ha-os kísérleti területen a7. évre sikerült nyereséget elérni. Ez az időpont persze függ az adott gazdaság méretétől, a termesztett növények fajtájától vagy akár a felvásárlási áraktól, de arra jól rámutat, hogy nem számíthatunk azonnal nyereségre, és arra is, hogy a legrosszabbat az teszi, aki pár év után feladja, és újra szántani kezd.
A vizsgálatunkban elkülönített „stagnálási szakasz” terméshozam-visszaesései rámutatnak arra is, hogy az FNM-művelés folytonos odafigyelést igényel, nem lehet rutinszerűen végezni még 20 év távlatában sem. A szerzők fontosnak tartják megjegyezni, hogy az FNM-technológia esetén nem szabad, hogy kizárólag a terméshozamokon és a profiton legyen a hangsúly, bár a gazdálkodók szemszögéből ez kétségtelenül egy igen lényeges kérdés. A széles körben ismertetett pozitív környezeti hatások még null szaldós termelés esetén is kiemelendők.
Ráadásul számításaink szerint ha a kezdeti visszaesést követően az FNM kizárólag a HM-mel azonos mennyiségű termést adna csak, a költségek jelentős csökkenésének eredményeként még akkor is 3,4%-os profitot lehet realizálni.
Jelen pillanatban pénzügyileg fenntartható a HM-rendszer is, de költségei a jövőben minden bizonnyal egyre inkább nőni fognak. Lásd például az utóbbi évek jelentős üzemanyag-drágulását Európában vagy például a műtrágyaárak drasztikus növekedését az ukrajnai háború következtében. A Covid alatt komoly zavarok voltak a globális ellátási láncokban is. Ezek kockázata a jövőben valószínűleg növekszik, amely az árak emelkedését okozza. Ugyanakkor az FNM alkalmazásával, az alacsonyabb gépi műveleti költségekkel, a hosszú távon akár csökkenthető műtrágyaadagokkal és a talaj egészségesebb állapota miatt ez kisebb gondot fog jelenteni, sőt válsághelyzetekben az élelmiszer-ellátás biztonságosabb is lehet.
A kutatás részleteiről, támogatóiról itt olvashatnak: Madarász, B., et al. 2025. Economic comparison of conventional and conservation tillage in a long-term experiment : is it worth shifting? International Soil and Water Conservation Research. https://doi.org/10.1016/j.iswcr.2025.02.012
Terméshozamokkal kapcsolatos korábbi elemzéseinkről pedig itt: Madarász, B., et al. 2016. Conservation tillage vs. conventional tillage: long-term effects on yields in continental, sub-humid Central Europe, Hungary. International Journal of Agricultural Sustainability. https://doi.org/10.1080/14735903.2016.1150022
Szerző: Dr. Madarász Balázs, Benke Szabolcs négyzet HUN-REN CSFK Földrajztudományi Intézet, MATE Környezettudományi Intézet
