A burgonya elsőre nem tűnik forradalmi növénynek. Nincsenek harsány virágai, nincs egzotikus aromája, még csak nem is divatos – ellentétben a quinoával vagy az avokádóval. Mégis: az Európai Unió mezőgazdaságának egyik legfontosabb növénye. És nemcsak azért, mert olcsó és sokoldalú, hanem mert egyszerre gazdasági, társadalmi és környezeti indikátor is.
A hol a burgonyatermelés fejlődik, ott jellemzően technológiai innováció, piaci összefogás és élelmezésbiztonsági tudatosság is jelen van. Ahol visszaszorul, ott a mezőgazdaság mélyebb strukturális problémáit is érdemes keresni. Cikkünkben részletesen bemutatjuk a burgonya szerepét az európai agrárgazdaságban, a magyar helyzet nehézségeit és kilábalási lehetőségeit, különös tekintettel a holland klasztermodellre, amely nemcsak inspiráló példa, hanem konkrét stratégiai mintázat is lehet számunkra.
A számok nyelvén: a burgonya gazdasági súlya az EU-ban
2023-ban a burgonya – beleértve a vetőburgonyát is – mintegy 19,4 milliárd eurós értéket képviselt az Európai Unió mezőgazdasági kibocsátásában. Ez az összes agrártermelés 3,8%-át jelentette, ami megelőzi például a cukorrépát, a hüvelyeseket vagy a lenmagot. Belgiumban, Hollandiában és Németországban ez az arány 6,8–7,9% között mozgott. Az EU-s termőterület nagyságrendileg 1,6 millió hektár körül alakul, amiből mintegy 55–60 millió tonna burgonya kerül ki évente.
A feldolgozás is jelentős: az EU a világ egyik legnagyobb hasábburgonya-exportőre. Csak a feldolgozott burgonyakészítmények éves exportértéke meghaladja az 5 milliárd eurót. A belső piacokon kívül fő exportcélpont a Közel-Kelet, Afrika és Délkelet-Ázsia.
2023-ban az EU-n belüli burgonyakereskedelem elérte a 9 millió tonnát, 3 milliárd euró értékben. Ebből Hollandiára és Franciaországra jutott a volumen közel 60%-a. Ezekben az országokban a feldolgozók és exportőrök jól szervezett logisztikai és kereskedelmi hálózaton keresztül értékesítik a termékeket. A kereskedelmi gyakorlatok között szerepel a „kivárásra játszás” is, ahol az exportőr addig nem értékesít, amíg az ár nem felel meg a várt pro‑tnak – ezzel nyomást gyakorolva a termelőre is.
A klímaváltozás és a szabályozási környezet hatásai
A klimatikus kitettség folyamatosan növekszik. Az északnyugat-európai régiók – így Hollandia, Belgium, Észak-Franciaország – az elmúlt években 8–12%-os termésátlag-csökkenést regisztráltak. Az öntözés hiánya és az időjárási szélsőségek (intenzív záporok, hőhullámok, tavaszi fagyok) az egyik legnagyobb kihívássá váltak.
A szabályozási oldalon az EU „Zöld Megállapodása” és a „Farm to Fork” stratégia ambiciózus célokat tűzött ki. 2030-ig:‑50%-kal csökkenteni kell a növényvédő szerek használatát,‑50%-kal kell mérsékelni a tápanyagveszteséget,‑25%-ra kell növelni a biogazdálkodás arányát.
E célkitűzések egyes szektorokban – köztük a burgonyánál – azonnali beruházásokat, technológiai megújulást és fajtaszintű adaptációt igényelnek.
Holland klasztermodell: hogyan működik a legjobbaknál?
A holland burgonyaklaszterekben a termelők, feldolgozók, kereskedők és kutatóintézetek szoros együttműködésben dolgoznak, ami elősegíti a hatékony termelést, minőségbiztosítást és innovációt. Ez a hálózatos működés lehetővé teszi a gyors alkalmazkodást a piaci igényekhez és a környezeti kihívásokhoz.
A holland exportőrök gyakran „kivárásra játszanak”, azaz várják, hogy vagy a termelők vagy a vevők engedjenek az árakból, hogy a készleteket értékesíteni tudják. Például Romániába 0,18–0,19 euró/kg áron adják el a burgonyát, de a termelőktől 0,15 euró/kg alatt kell beszerezni az árut a nyereségességhez. Ez az árképzési dinamika a globális piacon folyamatos árversenyt és alkalmazkodást eredményez. Exportjuk ezért ingadozó, a kereslet időszakosan pang, például februárban, amikor a piac általában csendesebb. A kereslet főként a karibi régióból és Kelet-Európából érkezik, de a logisztikai kapacitások és a raktárkészletek kezelése is kihívást jelent. A rendszer eredményeképpen a holland termésátlagok stabilan meghaladják a 40–45 tonnát hektáronként (jó évjáratokban 50 tonna felett is), miközben a betakarítási veszteség és a selejtarány is alacsony.
Összességében Hollandia az egyik legnagyobb burgonyaexportőr Európában, és jelentős szereplő a globális piacokon is. A klaszterek révén képes nagy volumenű, minőségi terméket előállítani és értékesíteni, miközben folyamatosan alkalmazkodik az időjárási és piaci kihívásokhoz, például a Brexit utáni kereskedelmi változásokhoz.
Magyarország: a széthullott rendszer
A magyar burgonyatermesztés jelenleg válságban van. A 2023-as évben alig haladta meg a vetésterület az 5600 hektárt – miközben a rendszerváltáskor még 30 ezer hektár fölött jártunk. Az önellátottság szintje jelenleg 65–70% körül mozog, az importarány meghaladja az éves fogyasztás egyharmadát. A csúcsfogyasztás – mintegy 70–75kg/fő/év – mára 50 kg/fő/év alá csökkent, ami részben a fogyasztói preferenciák változásának (pl. rizs, tészta, készételek térnyerése), részben a gyenge minőségű áru visszaszorulásának köszönhető.
A főbb problémák:
‑ Öntözés hiánya: a vízellátás nem megoldott, miközben a burgonya vízigénye 350–500 mm között mozog tenyészidőszakban.
‑ Tárolási technológia: Kevés korszerű hűtőházzal rendelkező termelő van. Ennek hiányában a terméket betakarítás után kénytelenek eladni.
‑ Vetőburgonya-ellátás: Többnyire importból fedezzük. A hazai nemesítés és szaporítás háttérbe szorult.
‑ Szaktanácsadás gyengesége: kevés a valódi gyakorlati tapasztalattal rendelkező szaktanácsadó, miközben a kultúra igényli a precíz technológiát.
A kilábalási lehetőségek között olyan feltételeket találunk, mint a klaszterezés, azaz termelői csoportok, integrátorok, regionális feldolgozók összehangolt működése, valamint a másik oldala, azaz állami ösztönzők, támogatások a hűtőházépítésre, öntözésfejlesztésre, egyáltalán a vetőburgonya hazai előállítására. A kutatás és nemesítés is megszólítva érezheti magát, leginkább ellenálló, szárazságtűrő fajtákra (pl. gömbi) van/lenne szükség, a magyar nemesítési program komplett újraindítására. Termékláncban gondolkodva a feldolgozókapacitást is bővíteni szükséges, a chips, püré, fagyasztott hasábburgonya előállítást kellene kiépíteni, akár exportcélra is kiterjesztve.
A burgonya tehát nemcsak élelmezési kérdés, hanem gazdasági és társadalmi is. Ahogy Hollandiában vagy Írországban, úgy nálunk is újra lehetne pozícionálni ezt a növényt. Ehhez viszont nemcsak pénz, hanem szemléletváltás is kell. A termelőtől a feldolgozóig, a kereskedőtől a kutatóig minden szereplőnek egy irányba kellene húznia.
A cél világos: stabilabb, ellenállóbb, versenyképesebb magyar burgonyaszektor, amely nemcsak a hazai igényt fedezi, hanem akár exportképes is lehet: a holland klaszterek működésének adaptációja nem lehetetlen.
A burgonyatermesztés helyzetéről szervezett tanácskozást az OBTT is
A magyar táplálkozáskultúrában is jelentős szerepet betöltő növény világnapján, május 30-án az Országos Burgonya Szövetség és Terméktanács (OBTT) által életre hívott konferencián a többi között szó esett a termelési technikák fejlesztési lehetőségeiről, a magyarországi és nemzetközi piaci trendekről, a fenntarthatósági törekvésekről, valamint a hazai fogyasztási szokásokat feltérképező, 2025-ben készült reprezentatív kutatás eredményeiről is. A burgonya évszázadok óta kulcsszerepet játszik a globális élelmezésbiztonság megteremtésében, mivel nagy hozammal termeszthető világszerte, kevésbé kitett a szélsőséges éghajlati viszonyoknak, ugyanakkor magas tápértékű is. Tulajdonságainak köszönhetően óriási szerepe lehet a fenntartható mezőgazdaság előmozdításában, illetve a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásban. Nem véletlen tehát, hogy a burgonya 2024-ben az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) kezdeményezésére világnapot is kapott: tavaly óta május 30-a hivatalosan is a burgonya nemzetközi napja. Kecskés Gábor, az Országos Burgonya Szövetség és Terméktanács elnöke a budapesti Hungexpón megrendezett konferencia megnyitóbeszédében kiemelte: „A Terméktanács azokat a termelőket igyekszik integrálni, akik elkötelezettek a termelés hatékonyságának növelése, valamint a kiskereskedelmi igényeknek maximálisan megfelelő alapanyag biztosítása mellett.” Hozzátette: „Az ágazat szereplői közötti összefogást és együttműködést az ilyen események támogatják a leginkább, amikor a termékpálya érintettjei együtt gondolkodhatnak.”
„A burgonya nem csupán alapélelmiszer, hanem a vidéki gazdaságok számára is fontos jövedelemforrás. Célunk, hogy a következő években legalább húsz százalékkal növeljük a hazai burgonyatermesztés hatékonyságát, és ezzel párhuzamosan erősítsük a termelők piaci pozícióját” – hívta fel a hallgatóság figyelmét Hubai Imre, az Agrárminisztérium mezőgazdaságért és vidékfejlesztésért felelős államtitkára, aki előadásában kitért arra, hogy az Agrárminisztérium a Közös Agrárpolitika (KAP) eszközein keresztül számos támogatással segíti a gazdálkodókat: 2021–2022-ben több mint 10 ezer mezőgazdasági és élelmiszeripari vállalkozás részesült összesen 1200 milliárd forintot meghaladó támogatásban. Az MBH Bank Agrár- és Élelmiszeripari Üzletágának ügyvezető igazgatója, Hollósi Dávid előadásában felidézte: „Európa burgonyatermelése az elmúlt 60 évben a felére csökkent, miközben Ázsiáé a hatszorosára nőtt, az észak-amerikai termelés pedig stagnált. Európa azonban még mindig a világtermés 30 százalékát adja”. Hozzátette: „a magyar agrárium kiváló termelési alapokkal rendelkezik, magas a kihasználatlan kapacitások nagysága, viszont az értékképzés a meglévő eszközökkel is alacsony”.
Kulich Éva, az Országos Burgonya Szövetség és Terméktanács sajtófőnöke, a Magyarországon egyedülálló konferencia ötletgazdája elmondta: „A laikusok számára talán furcsa lehet, hogy az egyik leghétköznapibb élelmiszerünkről tudományos igényű tanácskozást szervezünk, mindazonáltal rendezvényünknek fontos küldetése van. Az itt elhangzó előadások kijelölik a hazai ágazati fejlesztések irányát, ugyanakkor felhívják a nyilvánosság figyelmét a burgonyatermesztéssel, -fogyasztással, valamint az élelmiszer-biztonsággal és a fenntartható gazdálkodással kapcsolatos aktuális kérdésekre”.
Kifejtette: „A konferencia előadásaiból is jól kirajzolódik, hogy a szakemberek folyamatosan dolgoznak a termesztési, növényvédelmi és értékesítési technológiák fejlesztésén, de a burgonyaágazat jövőjét nagyban befolyásolja a fogyasztói tudatosság növekedése, illetve a célzott edukáció is.”
A konferencia egyik kiemelt szakmai eseménye volt a 2025 májusában készült országos reprezentatív kutatás bemutatása, amely a burgonyafogyasztási szokások és burgonyával kapcsolatos ismeretek változásait vizsgálta. Az eredmények biztató tendenciára utalnak, ami elsősorban az OBTT kitartó munkájának tudható be: „2022-höz képest 7%-kal nőtt azok aránya, akik nem csupán a burgonyák alaptípusait képesek megkülönböztetni, de tisztában vannak e típusok konkrét tulajdonságaival is” – emelte ki az Inspira Research Kft. vezető elemzője. A fogyasztók többsége továbbra is a főzni- és sütnivaló burgonyát ismeri leginkább, ezzel szemben a salátaburgonya típusa kevésbé ismert, ami azt jelzi, hogy ezen a területen még van edukációs feladat az ágazat szereplői számára.
A rendezvény záróeseményeként az Országos Burgonya Szövetség és Terméktanács az idén is átadta a 2024-ben alapított Burgonyáért vándordíjat, amelynek idei díjazottja Wendler István, aki a harmincöt év vetőgumó-értékesítésben és a termelők támogatásában végzett értékteremtő munkájával érdemelte ki a rangos szakmai elismerést.
Sándor Ildikó
