Közel nyolchónapos, zárt ajtók mögötti megbeszélések után Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke szeptember 4-én ismertette a „Stratégiai párbeszéd az EU mezőgazdaságának jövőjéről” következtetéseit. Ez alapján gyökeres szemléletváltás készül az agrártámogatásban, ami nem mindenkinek fog tetszeni.
Előírások a piac helyett? Rossz irány!
A folyamatot a tavalyi gazdatüntetések indították el, amelyek középpontjában az állt, hogy a helyi termelést követhetetlen környezetvédelmi előírások nehezítik, miközben a globális versenytársak termékei kontroll nélküli áramlanak be az európai piacra.
A most megszületett, 110 oldalas dokumentum központi eleme, hogy nem hektáralapon kell támogatni a mezőgazdaságot, mivel ez a legtöbb esetben rossz helyre viszi a pénzt: ágazaton kívüli földtulajdonosokhoz és nagygazdaságokhoz. Ehelyett az államnak nagyobb szerepet kellene vállalnia a piaci árak stabilizálásában: visszatérhet a központi raktározás, a gabonaintervenció, vagy akár a termelési költségekhez igazodó minimális termelői árak garantálása – bár erre a francia minta nem tűnik működőképesnek.
Uniós szinten pedig következetesebben kell alkalmazni azt az elvet, hogy nem hozunk be olyan terméket, aminek a termesztését itthon tiltjuk. Ebből az is következik, hogy ha nem vagyunk szigorúbbak az importtal szemben, akkor a belső termelést kell liberalizálni, piacközpontúbbá tenni.
Zöld Átállás – másképp
Ennek fényében a zöld kérdések is más megvilágításba kerültek. Így például a javaslat mellőzi a Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot (HMKÁ) bonyolult előírásrendszerét. A környezet védelmét más eszközzel kell elérni. Egyrészt bevezethető lenne a mezőgazdaságba is a „kibocsátó fizet” elve, másrészt a zöld átállás és a természet helyreállítása olyan feladatok, amiket nem a Közös Agrárpolitika (KAP) forrásaiból kell finanszírozni.
Ez sajnos nem jelent nagyobb mozgásteret a KAP büdzséjében, ugyanis megfigyelők szerint drasztikus forráscsökkentés várható. Még a fiatal gazdálkodók indulását sem támogatásokkal segítenék, hanem támogatott hitellel: az Európai Beruházási Bank 3 milliárd eurót fordítana a célra. Másrészt tény, hogy ha úgy kapunk pénzt, hogy azt vissza kell fizetni, akkor kétszer is meggondoljuk, hogy életképes-e a beruházási ötletünk – ez versenyképesebbé tehetné a mezőgazdaságot.
Újra előtérbe került az állattenyésztés károsanyag-kibocsátásának kérdése is. Sokan keveslik az államok szerepvállalását a lakosság fogyasztásának irányításában (kampányok, promóciók, nevelés). Az államok – holland mintára – az állattartó telepek felvásárlásával és bezárásával is részt vehetnének a folyamatban, vetődött fel.
Az elképzelések még csak a körvonalazódás fázisában vannak, ezeket 2025 márciusáig kell bemutatni a Bizottságnak. Ha csak a felük megvalósul, akkor is a sarkából fog kifordulni a mai agrártámogatási rendszer. Ez félelmetes, de lehetőségeket is tartogat. Ha a szívünkre tesszük a kezünket, mindannyian a pokolba kívánjuk a mai naplózási rendszert és termeléskorlátozó támogatási elvárásokat.
