Európában már évszázadok óta termesztenek spárgát, üzemi szintű területeken azonban alig több mint száz éve folyik a termesztése. A termőterülete alapján nem tartozik a legjelentősebb zöldségfélék közé, azonban egyre nő a kereslet a friss és minőségi árura, nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is. Hazánkban az üzemi méretű mezőgazdasági ültetvények az 1920-as évek környékén alakultak ki. Vetésterülete körülbelül 1 600 hektár, a jelentősebb termesztőkörzetek Bács-Kiskun és Csongrád-Csanád megyében vannak, de Hajdú-Bihar, Baranya, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Békés megyében is találhatók nagyobb jelentőségű telepítések.
Magyarországon az utóbbi években folyamatos emelkedés figyelhető meg a spárgafogyasztás terén, azonban még így is elmaradunk az európai uniós átlagtól. Az egy főre jutó spárgafogyasztásunk negyed kilogramm körül alakul, ami meg sem közelíti az uniós tagországok közül a legmagasabb értéket képviselő Németországét, ahol mintegy 1,7–2kilogramm az egy főre jutó átlag évente. A termesztéstechnológia nagy része jól gépesíthető, azonban a betakarításhoz elengedhetetlen a kézi munkaerő, ami megnehezíti a termesztést. Fajtaválasztás során az egyik legfontosabb szempont a termesztési cél, ugyanis a halványított spárga és a zöldspárga előállítása eltérő fajtákat, valamint másféle technológiát igényel. A hagyományos fajták hozama valamivel kisebb a hibridek termőkapacitásánál. (Zöldspárgatermesztésre alkalmas fajták: Conover’s Colossal, Mary Washington, Limburgia, halványításra a Braunschweigi Schwetzinger Meisterschuss, míg mindkettőfélére alkalmas a Hófej, és az Eros.)
Halványított spárga (forrás: pixabay.com, Couleur)
A hajtások 4-7 °C körüli hőmérsékleten már fejlődni kezdenek, így a tavaszi munkákat még ez előtt el kell végezni. A bakhátak készítésekor ügyelni kell arra, hogy azok ne legyenek nagyobbak annál, mint amit a növény fejlettsége még elbír. A megfelelő időben végzett bakhátkészítéssel a magról kelő gyomok is sikeresen gyéríthetőek.
Zöldspárga (pixabay.com, Couleur)
A spárgasípok betakarítása a harmadik évtől kezdődhet, akkorra a tövek már kellően megerősödnek. A halványított spárga optimális betakarítási ideje akkor van, amikor a hajtások a bakhát felső részét elérik, a zöld spárgáé pedig amikor még zártak a pikkelylevelek. A megengedett méret a halványított esetében 22 cm, míg a másiknál 27 cm-es hosszúság lehet. Nálunk általában áprilisban kezdődik a betakarítás, és a legtöbbször július közepéig tart. A betakarítás naponta kell, hogy történjen, a halványított spárgánál nagyon fontos, hogy a hajtások tőből el legyenek távolítva, mert a helytelen szedés miatt a hajtásmaradványok az egész tő pusztulását is előidézhetik. A szedés ennél a fajtánál naponta akár kétszer is történhet, és a bakhátakat azon a részen kell megbontani, ahol a talaj felszíne megreped. A sípokat leszedés után célszerű takarni, így elkerülve a színeződést és a minőségromlást. A zöldspárga szedése ettől eltérő, a hajtásokat a talaj felszíne alatt 2-3 centiméter mélyen kell kitörni vagy kivágni. A gyengén fejlődő vagy beteg sípokat a növények védelme érdekében el kell távolítani, hogy a károsítók ne tudjanak felszaporodni.
Kártevők
A gyökeret a spárgalepke (Parahypopta caestrum) hernyója károsítja, egy évente egynemzedékes, egytápnövényes faj. Hernyó alakban telel a talajban. A talaj felszíne alatt, gubóban bábozódik. A lepkék éjszaka repülnek, fénycsapdával foghatók. A hernyó eleinte a gyökereket fogyasztja, majd átrágja a gyöktörzset is. Ha a hernyók száma négyzetméterenként meghaladja a 4 darabot, már komolyabb növénypusztulás is bekövetkezhet. Kártétele azonban gyakran nem felismerhető, így emiatt nem tartják veszélyes károsítónak. Az egyedszáma a termesztőkörzetekben magas lehet.
A spárgalégy (Platyparea poeciloptera) a fiatal hajtásokon okoz kárt, az ültetvények egyik legjelentősebb kártevője. Az imágók a fiatal hajtások bőrszövete alá helyezik a tojásaikat, egy nőstény akár 40-60 darab petét is rakhat egyetlen hajtásra. A kikelő lárvák járatokat készítenek. Ennek következtében alakul ki a jellegzetes tünet, a sípok pásztorbotszerű meghajlása, amely után sokszor el is száradnak. Egynemzedékes, báb alakban telel a talajban, ahol a bábok akár 2 évig is életképesek maradhatnak. Az imágó április végétől július végéig repül. Védekezni ellene a fertőzött hajtások megsemmisítésével, a tövek kiásásával lehet. A vegyszeres védekezést megnehezíti, hogy a rajzása ugyanarra az időszakra esik, amikor a hajtások betakarítása folyik.
Spárgalepke
A generatív részek kártevői közé tartoznak a spárgabogarak. Ezek a fajok a tizenkétpettyes spárgabogár (Crioceris duodecimpunctata), a tizennégypettyes spárgabogár (Crioceris quatuordecimpunctata), az ötpettyes spárgabogár (Crioceris quinquepunctata) és a közönségesspárgabogár (Crioceris asparagi).
Ötpettyes spárgabogár
Ezek közül a közönséges spárgabogár jelentősége nagy. Kékes, zöldesfekete színű, nyakpajzsa vörös, szárnyfedőin pedig szögletes, sárgás vagy fehéres színű foltok segítik a felismerését. A többi spárgabogár ettől eltérő színezetű, alapszínük narancs, és ezen meghatározott számú fekete pont található. A bogarak a leveleket lerágják, a sípokat és a hajtásokat hámozgatják. A levelekre rakják tojásaikat, emellett a táplálkozás hatására jelentős mennyiségű ürülék is felhívja a figyelmet. Három nemzedék fejlődik ki, a bogarak a talajban telelnek. Az áttelelő imágók április közepén jönnek elő, a második nemzedék június elején, a harmadik pedig augusztus végén rajzik. Védekezni mindhárom nemzedék ellen, a bogarak és a lárvák megjelenésekor szükséges. A deltametrin hatóanyag használható ellenük.
Kórokozó
Spárgarozsda (Puccinia asparagi)
Már az 1800-as évek elején megjelent Európában, ezt követően a világ többi részén is leírták. Az ültetvényekben rendszeresen előforduló betegség. A legjelentősebb gazdanövénye a spárga. A betegség következtében a föld feletti hajtások elszáradnak, de a föld alatti részekben nem okoz kárt. A szár alsó részén csoportokban, néhány milliméter átmérőjű sárgászöld foltok jelennek meg, amikben narancsszínű spermogóniumok és ecídiumok jelentkeznek. Ezt követően ovális, sárgászöld foltok láthatók, amiken a barna színű uredotelepek és a fekete színű teleutotelepek jönnek létre. A fertőzési forrást a beteg növény talaj feletti részei jelentik, a kórokozó ezeken telel át. A gomba tavasszal, április elején kezdi meg életciklusát, de ekkor leginkább a magról vetett növényeket fertőzi, mert azok korábban kelnek. Uredospórákkal fertőz. A spórák terjedését a szél, a vízcseppek és ködös időjárás is elősegíti. Az uredogenerációk szorosan követik egymást, egész nyáron képesek fertőzni. A védekezés során ügyelni kell arra, hogy a szaporítóanyag-előállító telepek az árutermő ültetvényektől kellő távolságban legyenek. A vegetáció végén, ősszel a talaj feletti részek eltávolítása javasolt az áttelelő potenciál csökkentése érdekében, ezt követően egy növényvédő szeres kezelés szükséges. A magról vetett állományban már áprilisban el kell kezdeni a védekezést, míg az árutermő ültetvényben a spárgasípok betakarítása után célszerű a kezeléseket elvégezni, itt a legkésőbbi időpont június közepe. Használható hatóanyag: réz, rézoxiklorid, tebukonazol, boszkalid, piraklostrobin, azoxistrobin, ciprodinil, metiram, fludioxonil.
Spárgaültetvény (pixabay.com, Jürgen Treiber
Gyomirtás
A spárga többéves kultúra, így az évek során a gyomösszetétel változik. A megfelelő minőségű gyomirtás érdekében már a telepítés előtt szükséges a növényvédő szer kijuttatása. A legegyszerűbb ebben a fázisban az évelő gyomokat (tarackbúza, mezei aszat) irtani. Ekkor használhatóak az egyszikűirtó és totális készítmények is. A telepítés vagy magvetés évében a spárga gyomnevelő növények közé tartozik. Ekkor a magról kelő növények vannak inkább jelen, például a tyúkhúr, közönséges kakaslábfű, disznóparéj, muharfajok, az ültetvényben később jelennek meg az évelők, például a tarackbúza és a bolygatatlan területek növényei, a csillagpázsit, gyermekláncfű. A spárga gyomirtásához használható hatóanyag a metribuzin és a pendimetalin.
SZERZŐ: MENYHÁRT ANNA NÖVÉNYORVOS
