Brit tudósok olyan babot szerkesztettek, amelyik akár 40 százalékkal kevesebb vízzel is beéri, ezáltal száraz körülmények között is megbízhatóan terem. Az előre lépéshez előbb vissza kellett tekinteni. A kutatók egy ősi babot hívtak segítségül.
A visszafogottan párologtató csodabab (forrás: farminguk.com)
Kicsi, de szívós bab
A brit projekt ékes példája annak, mennyire fontos olyan ősi fajták megőrzése, amelyek bár kis terméspotenciállal rendelkeznek, de olyan értékes tulajdonságokkal bírnak, amikre a modern fajtáknak is szüksége lehet. A klímarezisztens babot a Sheffieldi Egyetem kutatói egy ősi, mexikói változat segítségével hozták létre, amely a mai napig termesztésben van.
A félsivatagi körülmények között évezredek óta termesztett tepary babok akár 50 nap alatt elkészülnek, nedvesebb körülményeket csak a csíranövény korukban igényelnek, ezután öntözés nélkül termeszthetők. A Pod Yield projekt keretében alaposabban megvizsgálták, hogy minek köszönheti ez az aprószemű bokorbab az ellenálló képességét. Kiderült, hogy a teparynak kevesebb sztómája (légcserenyílása) van, mint a modern baboknak, így kevesebb vizet is párologtat el a működése során. Pusztán a sztómák méretének és sűrűségének manipulálásával a kutatók olyan növényeket tudtak szerkeszteni, amelyek nagy mennyiségű vizet takarítanak meg, így szárazabb körülmények között is növekedésben maradnak.
Már szabadföldi fázisban
A projektet az insprirálta, hogy Latin-Amerikában, ahol a hüvelyesek kiemelt szerepet töltenek be a gazdaság életében, egyre növekszik az aszálykockázat. A modern fajták kifejezetten víz- és páraigényesek, márpedig a víz egyre nagyobb kinccsé válik. „Reméljük, hogy munkánkkal olyan növényeket hozunk létre, amelyek jobban megfelelnek a jövőbeni éghajlatnak” – adott hangot bizakodásának a témavezető, Julie Gray. A kutatás most a szabadföldi, mikroparcellás kísérleti fázisba lép, ahol az is ki fog derülni, hogy a génszerkesztett fajta mennyire tudta megőrizni a termőképességét.
