Vetésforgó a köztesnövények tükrében

A vetésforgó a termesztett mezőgazdasági növények évekre előre tervezett sorrendjét jelenti. A vetésváltás ezért már önmagában gazdálkodási mód és rendszer. Sajnos a mikro- és makrogazdasági szempontok alapján leegyszerűsödött, gabonatúlsúlyos vetésszerkezet nem kedvez az optimális vetésforgónak. Ha a vetésszerkezet differenciálására alternatív növényekkel nincs lehetőségünk, a köztesnövények még mindig a segítségünkre lehetnek.

A vetésforgóra nemcsak az ökológiai gazdálkodásban, hanem a konvencionális termelésben is kiemelt szerep hárul. A növények meghatározott sorrendje szerves egészet képez egy jól működő gazdaság életében. A hatóanyagok egyre csökkenő száma, a kémiai növényvédelem fogyatkozó lehetőségei egyre nagyobb kihívások elé állítják a gazdákat és a mezőgazdasági üzemeket. Nyugat-Európában a jól átgondolt vetésforgónak már nem csak az áru- és takarmánynövények meghatározott sorrendje adja a lényegét, ezt a talajadottságok, éghajlati körülmények, anyagi és piaci viszonyok, tárolási lehetőségek egyaránt meghatározzák, befolyásolják.

A főbb kultúrákkal egységes rendszerben a zöldtrágya-, a takaró- és a köztesnövények teljes jogú tagjai a vetésváltás tervezésének. Az integrált növénytermesztésben fontos, az ökológiai gazdálkodásban elengedhetetlen szakszerű alkalmazásuk – és itt nemcsak a talajjavításra vagy a talajmegőrző gazdálkodásra gondolunk, hanem az anyagilag eredményes, tehát fenntartható növénytermesztésre is. A köztesnövények jelentősége a jövedelmezőség szempontjából itthon is növekedésnek indulhat, főleg ha a mostani agrár-környezetgazdálkodási tendencia folytatódik. Ha a normatív támogatások alapfeltétele lesz a most egy átmeneti évvel meghosszabbított AKG-program, és folytatódnak a hatóanyag-kivonások, akkor közép- és hosszú távon valószínűleg növekedni fog az alternatív vagy köztesnövények szerepe, illetve felmerülhet azok vetőmagcélú termesztésének létjogosultsága a vetésforgóba illesztve.

 


A köztesnövények jelentősége a jövedelmezőség szempontjából itthon is növekedésnek indulhat

 

A zöldtrágyázás meghatározott növényekkel történő talajjavítást jelent. Ezeket a növényeket zöldtrágyanövénynek, köztesnövénynek, takarónövénynek egyaránt hívhatjuk, a lényeg, hogy érdemes beterveznünk a vetésforgónkba őket. A köztesnövény elnevezés jól mutatja, hogy két fő kultúra közé vetett fajokról beszélünk. Ezeket a növényeket jellemzően nem takarítjuk be, a maghozást megakadályozva méreten tartjuk őket, majd megsemmisítésre kerülnek (terminálás) mulcsozással, hengerezéssel, kaszálással, a főnövény vetése előtt időben a talajba dolgozva őket. Az ideális növényeknek egyszerre több feltételnek kell megfelelniük. A fajok kiválasztásánál és a vetőmagkeverékek összeállításánál két fontos szempont élvez elsőbbséget. A jól kiválasztott növények segítenek az utóvetemény igényeinek, szükségleteinek kielégítésében, figyelembe véve az adott terület adottságait, sajátosságait. A leggyakoribb fajok: mustár, olajretek, facélia, bíborhere, pohánka, tavaszi bükköny, csillagfürt, homoki zab, rozs. A régi klasszikusok mellett a vetett növények száma évről évre növekszik: alexandriai here, perzsa here, meliorációs retek, sziki kender, szareptai mustár, indiai köles, négermag stb.

A termesztés célján kívül a gazdaság profilját is érdemes szemügyre venni. Az agrotechnika szempontjából a szóba jöhető növények szinte semmilyen különösebb gépesítési igényt nem támasztanak a termeszthetőség tekintetében. Szakszerű talajba dolgozásuk vagy magfogás esetén betakarításuk felvet ugyan néhány fontos műszaki részletkérdést, de ezek megoldása nem jár aránytalan ráfordítással, ha az egyes növényfajok pozitív hatását vizsgáljuk. Az alternatív növényeknek, gyakran csak aprómagnak aposztrofált szegmensben rendszertanilag a legkülönfélébb kultúrákkal találkozhatunk. A növények a legkülönfélébb pozitív hatásuk miatt nyertek létjogosultságot, közös vonásuk, hogy javítják a talajt, gyökérzetükkel a talaj szerkezetét, vagy megtörik a betegségek láncolatát, növelik a humusztartalmat és a talaj tápanyagkészletét, árnyékolják a talajt, vagy elnyomják a gyomokat, és segítenek a gyomszabályozásban. Sokan félnek tőlük, mert rosszkor és rosszul alkalmazzák őket, nem a saját klimatikus viszonyaiknak és vetésforgójuknak megfelelően. Ebből a szempontból például másodlagos kérdés, hogy forgatásos vagy forgatás nélküli, szántás vagy szántás nélküli, nehézkultivátoros alapművelést alkalmazunk-e. A szakszerű köztesnövény-keverékek segítenek a talajszerkezet javításában (megfelelő pórusméret), és biztosítják az egészséges talajélet körülményeit.

 


A régi klasszikusok mellett a köztesnövények száma évről évre növekszik

 

A növények fajgazdagságot biztosítanak, tápanyagokat kötnek meg (pillangósok – nitrogén, keresztesvirágúak – kén, bór), megakadályozzák az eróziót (víz és szél) és a tápanyagok lemosódását, csökkentik a felszín alatti vizek nitrátterhelését. Gyökérzetükkel javítják a talajt, és segítenek a talajbetegségek megelőzésében, javítják a hasznos talajlakók életterét (giliszták, gombák, baktériumok). Megszakítják a kórokozók, kártevők életciklusát (vírusok, fonálférgek), hozzájárulnak az optimális vetésforgó kialakításához. Csökkentik a gyomosodást, lehetővé tehetik a növényvédőszer-felhasználás csökkentését. Biomasszát adnak, a humuszképződés forrásául szolgálnak. Néhány növény takarmánynövényként is hasznosítható az állattartóknak. A legtöbb faj kiváló nektárforrás a megporzó rovaroknak (méhlegelők), és időszakos élettér az apró- és nagyvadaknak (vadlegelők).

Összességében a talajok termőképességének megőrzésében és javításában játszanak fontos szerepet. Beillesztésük a helyes gazdálkodási gyakorlatba sikertényezője lehet az eredményes és fenntartható szántóföldi növénytermesztésnek. Ez nemcsak az agrárreformoknak (zöldítés) és a társadalmi elvárásoknak, hanem a szakmai előnyöknek is köszönhető. Hosszú távon olyan vetésforgót kell összeállítanunk, ami a természethez közeli ökoszisztémában egyesíti az egyes növények egymásra gyakorolt pozitív utóvetemény-hatását. Az átgondolatlan zöldítések, zöldtrágyázások például nemcsak talajtani, növénykórtani szempontból károsak, hanem sok esetben a kívánt hatást sem érjük el velük, és csak bizalmatlanságot szülnek a technológiával szemben. Akkor van értelmük, ha nem a támogatás fejében elvetett keverékről, hanem a vetésforgóba tervezett, a gazdaság adottságaira és igényeire szabott komponenseket tartalmazó keverékről van szó, amelyek segítik az elő- és utóvetemény termesztési céljainak megvalósulását. Szintén nem elhanyagolható tényező a keverékek fajgazdagsága, hiszen ezek hozzájárulnak a biodiverzitás fenntartásához és a genetikai alapok megőrzéséhez. A fajgazdagság további előnye, hogy a különféle talajtakaró keverékek időszakos vagy állandó élőhelyül is szolgálnak, gondoljunk csak a már említett méh- vagy vadlegelőkre. A jól megválasztott zöldtrágya- vagy köztesnövény-keverék az állattartás számára ideiglenes legelőt vagy takarmányforrást is jelenthet.

 


Okszerű használatuk sokat segíthet talajmegőrző céljaink elérésében

 

Nézzünk meg egy fajt közelebbről; az olajretek például régóta kedvelt növény, nem véletlenül. Az olajretek kedvezően befolyásolja a talaj szerkezetét és a humuszképződés folyamatát. Erős karógyökérzetével segít a talajtömörödés kezelésében, javítja a talaj vízháztartását és légcseréjét. A fonálféreg-toleráns vagy -rezisztens fajtáknak fontos szerepük van a nematódák gyérítésében, a burgonya, a cukorrépa és a zöldségtermesztők vetésforgójában felértékelődik a szerepük. A cukorrépa egyik legnagyobb gazdasági kárt okozó kártevőjével szembeni küzdelemben segíthet az olajretek. Megfelelő fajtát választva, az olajretket a vetésforgóba illesztve a kártevő vegyszerhasználat nélkül visszaszorítható. Javul a termésátlag, növekszik a cukortartalom, növekszik a cukorrépa-termesztés jövedelmezősége. Igaz, ez jelenleg kevés embert érint, a magyar cukoripar szomorú és dicstelen története közismert. Az olajretek a burgonyatermesztésben megtöri a dohány mozaik vírus fertőzési láncát, igaz, burgonyatermesztésünk is látott már szebb napokat. De ezek is csak rávilágítanak arra, hogy az árunövényre szorítkozó, leegyszerűsödött vetésforgónál (búza-kukorica-napraforgó-búza) mennyivel jobb, ha megpróbáljuk szélesíteni a termesztett növények körét, és a vetésforgóra egy összetett, lehetőségeket tartalmazó rendszerre és nem mint szükséges rosszra gondolunk. A fonálférgek több kapásnövényben is kárt okoznak, kártételük főleg a könnyű szerkezetű talajokban jelentkezik.

 


A köztesnövények nem csodanövények, a helytelen agrotechnikát és termesztéstechnológiát nem ellensúlyozhatják

 

A zöldségtermesztésben az olajretek május elejétől vethető köztesnövénynek, amit legalább 6-8 hétig a területen kell hagyni, hogy kifejtse kedvező hatását. Gyors kezdeti fejlődése segít a gyomszabályozásban, gyomelnyomó képessége a zöldítés, zöldtrágyázás során jól használható. Időben a talajba dolgozva komoly mennyiségű biomasszát ad. Intenzív vetés utáni növekedése az erózióvédelemben is jól használható növénnyé teszi az olajretket, ami segít az ásványi anyagok feltárásában. A nagy gyökértömeget adó növény által termelt gyökérváladékok (exudátum) a talaj kémiai egyensúlyának kialakításában segítenek. Vetőmagnormája: 25-30 kg/ha, gabona- vagy dupla gabonasortávra vetve. Vetésmélysége: 2-3 cm. Optimális vetésidő zöldtrágya- vagy köztesnövénynek: július–augusztus végéig. A mustár is kedvelt zöldtrágyanövény, szintén gyors kezdeti fejlődés jellemzi, ami tág vetésidővel párosul. Előnye, hogy biztosan kifagy, így optimális vetéssel elkerülhetjük, hogy magot hozzon. A hazánkban még kisebb ismertségnek örvendő szareptai mustár magas glükozinolát-tartalma szintén segíthet a betegségek elleni harcban. A facélia megtöri a betegségek láncolatát a vetésforgóban, mellesleg kiváló méhlegelő, épp a nektárhiányos időszakot jelentő júniusban adhat kiváló hordást. A köztesnövények nem csodanövények, a helytelen agrotechnikát és termesztéstechnológiát nem ellensúlyozhatják, de okszerű használatuk sokat segíthet jövedelmező gazdálkodásunk és talajjavító, talajmegőrző céljaink elérésében. Fontos a rendszerszemlélet, a köztesnövények a megfelelő, vízmegőrző tarlóápolással, intenzív szárbontással és a forgatás nélküli műveléssel alkotnak igazán komplex technológiát.

 

SZERZŐ: SÖJTÖRI ANDOR
+36 30 516 8289

agrár csillagfürt facélia helyes gazdálkodási gyakorlat integrált növénytermesztés köztesnövény köztesnövények mezőgazdaság mustár olajretek rozs takarónövény talajjavítás talajmegőrző gazdálkodás vetésforgó vetésszerkezet zöldtrágya