Amikor a szükségesség törvényt bont

A jogos védelem és a birtokvédelem határai az agráriumban

Lassan kilenc éve, hogy úgy alakították ki a Büntető Törvénykönyvet és az Alaptörvényt, hogy a jogtalansággal szembeni ellenállás mindenkit megillető természetes alapjoggá vált. Egy időben csak úgy sorjáztak a nagy port felvert esetek: fagyállós gazda, kerítésébe áramot vezető gazda, dinnyetolvajokat megverő rendőrök és így tovább. A téma azonban örök. Újra és újra tudatosítani kell a törvényes határokat a köztudatban, hiszen bár a közvélemény mindig a pórul járt termelők oldalára áll, az érintettek éles szituációkban a legtöbbször továbbra sem képesek hideg fejjel gondolkodni.

Nincsen új a Nap alatt, hiszen már több mint 2 500 évvel ezelőtt a római jog alapját képező XII. táblás törvények kimondták, hogy az éjszaka elfogott tolvaj megölhető, ha a tettenérő ennek kiabálással tanúbizonyságát adta. A magyar jog lassú fejlődéssel jutott el hasonló végkövetkeztetésre: az elmúlt évtizedekben több száz esetben foglalkoztak a hazai bíróságok a jogos védelem kérdéskörével, ám nehéz volt szabadulni a 2012 előtt alkalmazott szükségesség-arányosság tesztjétől. A gyakorlatban kivitelezhetetlen szabályok szerint a védekezőnek képesnek kellene lennie annak megítélésére, hogy a támadónak mi a pontos szándéka, majd ezt követően olyan elhárítási módot kellene alkalmaznia, amelynél enyhébb nem áll rendelkezésére. A nyolc éve bevezetett Alaptörvény, valamint a Büntető Törvénykönyv (BTK) módosítása szerint azonban mindenkinek joga van törvényben meghatározottak szerint a személye, illetve a tulajdona ellen intézett vagy az ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához. A jogszabályok ismeretével mindössze idáig jutni azonban csalóka képet ad számunkra, hiszen jóval összetettebb a szabályozás. Nem készíthetünk ki „csak úgy” a többször feltört pincénkbe egy üveg fagyállóval „felvizezett” meggybort, nem vezethetünk áramot a kerítésünkbe az uborkatolvajok ellen, de még a rendőr sem okozhat súlyos testi sérülést a görögdinnyetolvajoknak.

 


Mi a szándék? Hogy hárítsuk el?

 

Kiindulópontként megállapítható, hogy a tulajdonjogi jogviszony tartalmát jogok és kötelezettségek összessége jelenti, amelyek közül az egyik a birtoklás joga. Az adott ingóságot vagy ingatlant jogszerűen birtokolhatja maga a tulajdonos vagy az a személy is, aki a birtokát a tulajdonostól származtatja, vagyis például a bérlő. Ha adott dolgot a jogszerű birtokostól valaki eltulajdonítja, a személy ténylegesen, de jogszerűtlenül válik birtokossá. A jogszerű birtokos érdekeit egyaránt védi a Polgári Törvénykönyv (PTK) és a BTK is. Előbbi a birtokvédelem önhatalommal jogintézmény útján, míg utóbbi a jogos védelem lehetőségének megteremtésével, emellett az önbíráskodás büntetendővé tételével. A PTK tartalmazza a kevésbé súlyos jogsértés esetére vonatkozó szabályokat. Például, ha egyik ingatlan tulajdonosa tevékenységével másik tulajdonos tulajdonlását zavarja, korlátozza, a birtokos a birtok megvédéséhez szükséges mértékben önhatalommal is felléphet a tilos önhatalom ellen, ha a más birtokvédelmi eszköz igénybevételével járó időveszteség a birtokvédelmet meghiúsítaná. A zavaró tevékenység sokféle lehet: hanghatás, szaghatás (pl. füst), vagy permetszerek bevetése bio minősítésű földterület közvetlen közelében. A BTK már súlyosabb esetkörrel foglalkozik: ha valaki saját vagy mások személye, továbbá javai, esetleg a közérdek ellen intézett, vagy ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárítása érdekében szükségszerűen cselekszik, nem büntetendő. Szintén nem büntetendő annak cselekménye, aki saját vagy mások élete, javai elleni jogtalan támadás megelőzése céljából rendelkezésre álló, élet kioltására nem alkalmas védelmi eszközzel a jogtalan támadónak sérelmet okoz, ezt megelőző védelmi helyzetnek nevezzük. A védekezőnek mindent el kell követnie a megelőző helyzetben, hogy a védelmi eszköz sérelmet ne okozzon. Tekintettel kell azonban mindeközben lenni arra, hogy ha valaki mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy tűrjön – jogos vagy jogosnak vélt vagyoni igényei érvényre juttatása érdekében, bűncselekményt követ el.

 


A jogellenes cselekmények elhárítása természetesen az állami szervek feladata

 

Nem mindegy, éjjel lopnak vagy nappal

Tételezzünk fel két olyan eseményt, cselekményt, amely a valóságban is könnyen előfordulhat. Mindkét esetben a látszólag apró és jelentéktelen részleteknek is nagy jelentőségük van. Az első esetben a gazdálkodó észleli, hogy javait egy udvari tárolóból ismeretlen személy a délutáni szürkületben éppen eltulajdonítja, de nem látja az ismeretlen személyt magát (aki nála fiatalabb, erősebb, testesebb is lehet), ezért a tároló bejáratánál lesben állva a tolvajt erőteljes mozdulattal leüti. A második esetben a tároló lakóházától kis távolságra, az udvaron van, és a zajra például éjszakai órán riad fel, továbbá az ismeretlen, de késsel felfegyverzett személy ellen élet kioltására alkalmas fegyvert, eszközt használ.

Annak vizsgálata előtt, hogy az előbbi két esetben jogszerűen vagy jogszerűtlenül járt-e el a gazda, előbb az általános elveket kell tisztázni. Fontos mindenekelőtt kijelenteni, hogy a jogellenes cselekmények elhárítása természetesen az állami szervek feladata, de amikor nem tudnak eleget tenni ebbéli kötelezettségüknek, a megtámadott részére biztosítják a védekezés jogát. Vagyis a jogszerűen védekező részben saját, részben a társadalom egésze érdekében cselekszik. A büntetőjog nagyon egyszerűen megfogalmazott logikája szerint a védelem azért jogos, mert a jogot, saját jogát védi a jogtalan támadóval szemben. Hiszen a támadás mindig megvalósítja valamilyen BTK-tényállás ismérveit. A jogtalan támadás következményeit mindig a támadó kell, hogy viselje, akkor is, ha aktív magatartással megvalósuló támadás „eredményének” fenntartására passzív magatartást tanúsít, például fegyvert tart magánál. Mindezt úgy is meg lehet fogalmazni, hogy ha a gazdálkodó úgy látja, hogy egy másik személy/személyek vele, másokkal, tulajdonnal szemben bűncselekményt megvalósítását megkezdték, vagy ettől rövid időben belül reálisan tartani lehet, akkor aktívan, de kényszerből felléphetnek a támadóval szemben. Alapvetően fontos, hogy a jogtalan támadás elhárításához ne legyen enyhébb mód, mint amilyennel fellép a megtámadott fél. A védekező azonban nem büntetendő, ha ijedtség vagy menthető felindultság miatt lépte túl a jogos védelem korlátait. Ha azonban tudatosan tette mindezt, ijedtség, indulat nélkül, akkor tevékenysége jogtalan, mert a megtorlás kategóriájába tartozik.

Visszatérve most már a példaként említett esetekre, legfőképpen azt kell figyelembe venni, hogy a gazdálkodó menthető ijedtség hatása alatt cselekedett, hiszen nem ismerte a behatoló testi adottságait, illetve nem tudhatta, hogy szándéka csak javainak jogtalan eltulajdonítására, vagy később testi sérülés okozására is kiterjed-e. A második esetnek azért van jelentősége, mert a lakáshoz tartozó bekerített helyre (pl. udvar, udvari épület) fegyveresen történő behatolást a törvény automatikusan úgy tekinti, mintha az a védekező életének kioltására is irányult volna.

 


Ijedtségből vagy tudatosan?

 

A megtorlás tilalma és a vélt jogos védelem

Abban a szintén elképzelt esetben ugyanakkor, ha a gazdálkodó végignézi javainak eltulajdonítását, pontosan tudva, hogy az elkövető szándéka csak a lopásra terjed ki, majd a szomszéddal az elkövető után ered, és az értéktárgyak visszaszerzését követően a tolvajt alaposan elveri, a gazdálkodó tevékenysége egyértelműen a megtorlás kategóriájába tartozik, vagyis jogtalannak minősül. A Kúria gyakorlatának megfelelően ugyanis a jogos védelem korlátai:

  • verbális cselekményekkel szemben nem vehető igénybe,
  • megtorlásként nem alkalmazható,
  • kölcsönös kihívás elfogadása mindkét fél számára a jogtalanság állapotát hozza létre,
  • támadás kiprovokálása megfosztja a védekezőt az elhárítás jogszerűségétől,
  • javak elleni, közvetlen erőszakkal nem járó cselekmény elhárítása a támadó életének kioltását általában nem eredményezheti.

Ha az elkövető a valóságos helyzet téves felismerése folytán abban a tudatban cselekszik, hogy ellene jogtalan támadást intéztek, vagy ilyennel közvetlenül fenyegették (vélt jogos védelem), tettét büntetőjogilag tévedésként kell értékelni.

 

Megelőző jogos védelem – az ingoványos talaj

A jogi értelemben vett konkrétumok számbavétele előtt ebben az esetben is érdemes egy potenciálisan mindennapi példával kezdeni. A gazda háza és gazdasági épületei védelmére nagytestű, ámde nem veszélyes fajtának számító kutyákat tart. Az ismeretlen elkövető behatol az ingatlanra, de az épületekbe már nem jut be, a kutyák ugyanis felébrednek. Ugyan az elkövetőnek végül sikerül elmenekülnie, de a nyomok alapján súlyos sérülésekkel távozott. Jogos védelmi helyzet áll fenn tehát abban az esetben, ha például ellenünk vagy tulajdonunk ellen tettes vagy tettesek jogellenes cselekményeket visznek véghez, de mi a helyzet, ha ennek „pusztán” a közvetlen veszélye áll még fenn? A lehető legtermészetesebb emberi igény, hogy hasonló cselekmények véghezvitelét nem szeretnénk megvárni, hanem azokat mindenképp meg szeretnénk akadályozni. Sőt mi több, el szeretnénk venni az esetleges elkövetők kedvét tőle. Itt lép előtérbe a megelőző jogos védelem. Az iménti kutyákkal védett ingatlan esetét lezárva azt lehet mondani, hogy 8 napon belül gyógyuló sérülések esetén akkor kerül sor rendőrségi vizsgálatra, ha a sérelmet szenvedett fél feljelentést tesz. 8 napon túl gyógyuló sérülések esetén eljárás hivatalból indítandó. A gazdálkodó azzal védekezhet eredményesen, ha a „Harapós kutya” tábla jól látható módon rögzítésre került a kerítésre (akár több helyen is!), továbbá, ha az ebek csak a jogellenes behatolóra nézve jelentenek reális veszélyt.

Az összes lehetséges életviszonyt nem lehet leírni, még inkább szabályozni. Ha a gazdálkodó elővigyázatosságból fagyállót önt borába, áramot vezet a kerítésbe, vagy az említettek szerint telkét, az ott elhelyezett terményeit, eszközeit kutyákkal próbálja megvédeni, a jogellenes cselekmények ellen kíván fellépni, mégis a legtöbbször maga kerül a jogellenesség ingoványos talajára. Hogy a táblát pontosan hová kell helyezni, mi a megfelelő áramerősség, milyen vegyszert tehetünk a hordóba? Ezekre a kérdésekre továbbra is csak a bírói gyakorlat adhatja meg a választ. Igazi visszatartó erőt a hatékony rendőri felderítés jelenthet csak. Az azonban bizonyos, hogy a megelőző jogos védelem – a jogos védelemmel szemben – a közérdek védelmében nem vehető igénybe, túllépése pedig fogalmilag kizárt. Sőt, mint azt az utóbbi években, hónapokban hallott példák alapján a közvélemény is tapasztalhatta, ha a megelőző jogos védelem a testi épség sérelménél súlyosabb, élet kioltásával járó következménnyel jár, úgy a védekező emberölés miatt fogják felelősségre vonni a bíróság előtt. A megelőző jogos védelem szabályai nem régen, kicsit több mint tíz éve kerültek be a mindenkori BTK-ba. Annak ellenére, hogy ma már nem szükséges minden egyes esetben – a legtöbbször a sérelmet elszenvedett félnek – egyedileg vizsgálni, hogy ha közvetlenül élet vagy vagyon volt veszélyben, akkor az elhárító cselekmény arányos és szükséges volt-e, a bírói vizsgálódás és a szubjektum nem került ki teljesen a képből. A bíróság ugyanis megelőző jogos védelmi helyzetben vizsgálja, hogy a védekezés milyen szándékkal történt. A jog alkalmazója azt próbálja felderíteni, hogy az volt-e a szándék, hogy valakit, aki a tulajdonunkat dézsmálja, elriasszanak, vagy pedig az, hogy úgy riasszam el, hogy ennek következtében meg is haljon. Vagyis számít, hogy az adott vegyszerekből mekkora mennyiséget használtam fel, illetve (írásban) figyelmeztettem a potenciális elkövetőt arra, hogy az ételben, italban mérgező vegyszer található. Ha a kerítésben olyan áramerősséget alkalmazok, amely mindenképp halálos annak, aki hozzáér, nem lehet elmozdulni a jogellenesség talajáról.

 


Igazi visszatartó erőt a hatékony rendőri felderítés jelenthet csak

 

„Kicsit nagyon más”: birtokvédelem önhatalommal

Bár a birtokvédelem intézménye külön kifejtést is érdemelne, de röviden annyit érdemes hangsúlyozni, hogy a birtoklás zavarásának vagy az attól való megfosztásnak minősülő magatartásokat birtokháborításnak nevezzük. A jogszerű birtokost birtokvédelem illeti meg, ha birtokától jogalap nélkül megfosztják, vagy birtoklásában jogalap nélkül háborítják. Az önhatalom kivételesen a már elveszett birtok visszaszerzésére is irányulhat, ha más birtokvédelmi eszközök igénybevételével járó időveszteség a birtokvédelmet meghiúsítaná.

 

SZERZŐ: CSEGŐDI TIBOR LÁSZLÓ

 

agrár Alaptörvény birtokvédelem Büntető Törvénykönyv jogos védelem jogszabály megtorlás mezőgazdaság PTK támadás védekező