A gyepápolás és -karbantartás aktualitásai

A gyepterületek Magyarországon természetes gyepekből, ősgyepekből, egyéb elfüvesedett gyepterületekből, valamint telepített gyepekből tevődnek össze. Ezek nagysága és egymáshoz viszonyított aránya – az aktuális gazdasági érdekek, szabályok és előírások hatására – folyamatosan változik.

A termőterület nagyságának megítélésében a KSH nyilvántartása lehet a mérvadó, amelyet az 1. táblázat szemléltet.

 


1. táblázat. A termést adó gyepterületek nagysága és hozama. Forrás: KSH STADAT 4.1.17

 

Területi arányok és gyephasználat

Ehhez a területhez hozzá kell még számolni – az egyes lefedettségi felmérések alapján megállapított – ~350 000 ha elfüvesedett terület nagyságát, tehát durva közelítéssel, ez összességében egymillió hektár körüli területet jelent.
A fenti tájegységi területi arányok mellett a gyephasználat nagyon változatos képet mutat, és a rét, legelő, kaszálóterület és tájmegőrző, talajvédő gyepek, kommunális területek aránya – az említett gazdasági hatások miatt – folyamatosan változik.
A gyepterületek karbantartásának, ápolásának – tehát a betakarított termény hozamából adódó gazdasági eredmény, „haszon” biztosításán túl – a tájfenntartásban, a szép természeti környezet fenntartásában is fontos szerepe van. A gyepterületek karbantartása, a gyepek ápolási, esetleg felújítási munkáinak a megfelelő időben és színvonalon történő elvégzése azért is fontos feladat, mert a hozzáértő szakemberek szerint a hazai kaszálók, rétek, legelők és még a szórványterületek állapota is folyamatosan romlik – többek között – a gyomosodás és a nem kívánt fásszárúak terjedése miatt.

A gyepápolás munkaműveletei, a gyephasználat szinte a korábban említett valamennyi ágazatánál – de ide érthetjük még akár a parkok, hobbi- és kiskertek gyepterületeit is – hasonló, ám az alkalmazott műszaki eszközöktől, az időjárási tényezőktől, területnagyságtól, talajadottságoktól függően különbözhetnek egymástól. Az alkalmazott munkaműveleti megoldásokat az 1. ábrán szemléltetjük.

Az 1. ábra szerinti gyepápolási, karbantartási munkák közül nem feltétlenül kell minden munkaműveletet elvégezni, és az adott gyephasználat – kaszáló, rét, legelő, kommunális terület –ökológiai adottságaihoz igazodóan a sorrendiség és az időbeliség is felcserélhető (pl. tavaszi, őszi időszakok), és – természetesen a nagyságrendet és funkciót tekintve – különböző munkaeszközök választhatóak.

 


1. ábra. A gyepápolás, -karbantartás munkaműveletei


2. táblázat. A gyepterületek nagysága és aránya a magyarországi statisztikai régiók szerint. Forrás: Magyarországi komplex gyepadatbázis

 

Munkaműveletek, eszközök

A tisztítókaszálásokat ősszel, az utolsó kaszálás után vagy tavasszal, az első kaszálást megelőzően célszerű elvégezni. Jó talajállapotú és gyakran kaszált, kevés fűfajt, illetve gyepalkotót tartalmazó gyepek tisztító őszi kaszálása el is maradhat. A tavaszi tisztítókaszálásra azonban ez esetben is célszerű sort keríteni. Ebben az esetben – a szálastakarmány-betakarítási technológiában alkalmazott – tárcsás, rotációs kaszák használhatóak. A kaszálóként és legeltetéssel is hasznosított gyepek esetében azonban számolni kell a gyomok és a kevésbé értékes fűfélék megjelenésével, ezért ezeken a területeken szükséges elvégezni az őszi tisztítókaszálást. A tárcsás, rotációs kaszák függesztett, vontatott vagy mellső- és hátsófüggesztésű gépkombinációként kialakított változatai ez esetben is alkalmazhatóak (1. kép).

 


1. kép. Telepített gyepek tisztítókaszálása vontatott, tárcsás kaszával


2. kép. Természetes gyepek dobos, rotációs kaszával történő tisztítókaszálása


3. kép. Nagy munkaszélességű legelőápoló, mulcsozó magajárógép

 

A természetes gyepek – különösen a legeltetéssel rendszeresen hasznosított területek – fokozottan hajlamosak a gyomosodásra, különösen az erősebb szárú gyomok megjelenésére. Ezeknek a területeknek a tisztítókaszálására a jó talajkövetésű, paralelogramma vágószerkezet-felfüggesztésű, nagy anyagáteresztő képességű dobos kaszák használata javasolható. Az ilyen területek tisztítókaszálására a mellső- és hátsófüggesztésű dobos, rotációs kaszák is – éppen a jó talajkövetés és a nagy anyagáteresztő képesség eredményeként – biztonságosan és nagy területteljesítménnyel üzemeltethetők (2. kép). A tisztítókaszálás magasabb tarlóval történő elvégzése – a gyomok és egyéb nem kívánt növények irtása – a következő növedék hozamára is kedvező hatással van.

A természetes és ősgyepeknél – főként, melyek legeltetéssel vannak hasznosítva – gyakori a cserjék és bokrok megjelenése. Ebben az esetben a tisztítókaszálást kisebb és tagolt területeken, kisebb munkaszélességű, féligfüggesztett, vízszintes vagy függőleges tengelyű, függesztett vagy féligfüggesztett szárzúzókkal, mulcsozókkal lehet elvégezni. A nagyobb területeknél pedig ezeknek a gépeknek a féligfüggesztett vagy vontatott, összecsukható vázkeretű változatai használhatóak (3. kép).

Szórvány- és kommunális területek, árokpartok és egyéb rézsűk, út menti területek tisztítókaszálását, karbantartását elsősorban a kultúrállapot fenntartása érdekében kell elvégezni, gyakran akár több alkalommal is, de fontos szempont lehet a parlagfűfertőzés felszámolása is. Erre a célra – a már említett különböző konstrukciójú szárzúzók, mulcsozók mellett – az üzemeltető traktor hátsó függesztőberendezésére szerelt gémszerkezethez csatlakoztatott vízszintes tengelyű lengőkéses rézsűkaszák alkalmasak.

A lekaszált területek megtisztítására a hagyományos fogasboronáknál hatékonyabban használhatók az úgynevezett lánc- vagy rétboronák. Ezeknek a gépeknek a hálószerűen kialakított teherviselő szerkezetére szerelt fogas művelőeszközök flexibilisen követik – különösen ősgyepek esetében – az egyenlőtlen talajt, és megszüntetik a vakondtúrásokat és a hozzájuk hasonló kisebb talajegyenlőtlenségeket, valamint a trágyalepényeket (4. kép). A levágott szármaradványok eltávolításának hatékony eszközei a nagy munkaszélességű gyomboronák. A talajegyenlőtlenségek, vakondtúrások, a trágyalepények megsemmisítésére ezekre a gépekre simítólapok vannak felszerelve.

A többéves használatra telepített és legeltetéssel is használt kaszálók, valamint természetes gyepek talajállapotának helyreállítására, a csapadékvíz bevezetésére szükség lehet a lazítási munkák elvégzésére vagy a gyepnemez szellőztetésére.

A gyepek szellőztetésére, a gyepnemez megsértésére alkalmas berendezések a késes és bütykös hengerek kapcsolt gépcsoportként vontatott változatban üzemeltethetők. A tüskés hengerrel kombinált gyomborona használatával a felülvetés is elvégezhető.

A lazítási munkák elvégzésére számos merevkéses, illetve rugózott művelőszerszámmal szerelt középmélylazító áll rendelkezésre. A gyepek esetében azonban a ferdekéses, rugózott munkaszerszámú típusok használata az ajánlott. Az ilyen konstrukciójú berendezések munkaszerszáma a gyepnemezt átvágja, felemeli, és ennek következtében hatékony az átlazítás, a rugózott munkaeszközök használata ugyanakkor csökkenti a vonóerőigényt (5. kép). A lazítási munkák elvégzése, a gyepek ápolása során – a kedvező talajállapot kialakításával – jelentősen csökkenthető a belvizes gyepterületek kialakulásának lehetősége.

A gyepterületek növényápolásában a tápanyag visszapótlásának jelentős szerepe van, a növényzet megfelelő állapotának biztosítása és a megfelelő hozamok elérése érdekében. A tápanyag-visszapótlás történhet az őszi tisztítókaszálás után vagy a tavaszi fejtrágyázásként, NKP-hatóanyag-tartalmú, szilárd, szemcsés műtrágyákkal. Ez a munkaművelet – a szántóföldi növénytermesztésben alkalmazott – röpítőtárcsás műtrágyaszóró gépek függesztett vagy vontatott változataival, a gyepápolással kapcsolatos agrotechnikai követelmények maximális kielégítésével végezhető el (6. kép). A mai korszerű röpítőtárcsás műtrágyaszórókat – a precíz mechanikus beállítások mellett – a PC-vel vezérelt hidraulikus és elektromos távvezérlés, USB-alkalmazások és távvezérlés jellemzi. Ennek eredményeként beállítható – a gyepterületek tagolt elhelyezkedése miatt különösen fontos – környezetkímélő, táblaszéli, patak, folyóparti üzemmód.

A gyepek ápolásában, tápanyagellátásában, műtrágyázásában is alkalmazható a – precízióstápanyag-térképezésen alapuló – differenciált kijuttatás. A korszerű röpítőtárcsás műtrágyaszórók valamennyi gyártója kifejlesztette a – szenzortechnológián és folyamatos mérésen, elektronikus, digitális távvezérlésen alapuló –differenciált kijuttatásvezérlést. A gyepek tavaszi fejtrágyázásában is alkalmazható a – színfelismerésen és elemzésen alapuló – Green Skeker technológia. A gyepterületek az állattartó telepeken – különösen a tehenészetekben – keletkező hígtrágyának nagyon jó felvevő- és hasznosítóterületei. Mivel, általában a tehenészeti telepek közelében helyezkednek el, a kijuttatás logisztikája is optimális lehet.

 


4. kép. Tisztítókaszálást követően a láncboronák használhatók


5. kép. A ferdekéses lazítók munkaeszközei felemelik a gyepnemezt


6. kép. Gyepek tápanyag-visszapótlására is hatékonyan használhatók a röpítőtárcsás műtrágyaszórók

 

A gyepterületek tápanyagellátásában hagyományai vannak a hígtrágya-kijuttatók használatának. A tartálykocsik esetében a környezeti kellemetlenségek elkerülésére és a kijuttatás egyenletességének javítására egyre szélesebb körben alkalmazzák a nagy munkaszélességű szórókereteket, melyek kijuttatócsövekkel vannak felszerelve (7. kép). Természetesen a tápanyag-kijuttatáskor is szükséges az idevonatkozó FVM-rendeletet betartani, mely a fenntartható gazdálkodásban nem engedi a tápanyag-visszajuttatást. Az intenzív gyepek esetében pedig egyrészt a „nitrogén direktívát”, hígtrágya-kijuttatás esetében pedig az időszakos és környezetvédelmi előírásokat kell betartani.

A gyepek kora tavaszi ápolásában a hengerezéssel egybekötött simítózás az egyik legfontosabb munkaművelet, mely nagymértékben elősegíti a bokrosodást. Erre a célra tehát a rögtörő hengerekből és simítóboronából összeállított gépkombináció használható előnyösebben. Ilyen gépkombináció például a Güttler Harroflex simítóboronából és Güttler hengerből álló gépcsoport (8. kép).

 


7. kép. A lengőkeretes adapterrel szerelt tartálykocsi


8. kép. Tavaszi gyepápoló, felülvető gépkombináció munka közben


9. kép. A simahengerből álló gépcsoport a magtakarást is segíti

 

A simítóborona tavaszi használatával összegyűjthető a területen levő szármaradvány, és a felső réteg kissé fellazítható, vagyis a felső gyökerek a „téli viszontagságok után” levegőhöz jutnak. Természetesen az előzőekben említett röpítőtárcsás műtrágyaszórókkal a tavaszi tápanyag-visszapótlás ezt megelőzően elvégezhető, a boronatagok a műtrágyát bedolgozzák a talajfelszínbe. A boronára szerelt simító pedig eltünteti a vakondtúrásokat és a kisebb talajegyenetlenségeket. A rögtörő henger pedig visszanyomja az esetlegesen felfagyott gyökérzetet. A Güttler henger, mivel kb. 3 cm mélyen tömörít, lazán hagyja a borona által fellazított talajréteget. A sávos szórvavető gépkombináció pedig a felülvetést is elvégzi.
Az intenzíven használt telepített és a természetes gyepek felújítására ismét előtérbe kerülhet a direktvetéses gyepfelújítás. A Natura 2000 alá tartozó és egyéb természetvédelmi területeken a gyepek felújítása kizárólag felülvetéssel engedélyezett. Direktvetéssel éppen a természetes gyepekből – a használat következtében – kipusztult, de értékes fajok vethetők felül. A gyepeket akár legelőként, rétként vagy kaszálóként hasznosítjuk, egyes fajok előbb-utóbb kiritkulnak. A felújításra használt fűmagkeverékek kivetése műszakilag nem is olyan egyszerű feladat, mint amilyennek látszik. A gyepek felülvetésére – a direktvetésre alkalmas – gabona-sorvetőgépek használhatók előnyösen. A direktvetésre is alkalmas gabona-sorvetőgépek robusztus szerkezeti kialakításúak.

A direktvetés, vagyis felülvetés során azonban értelemszerűen nem készülhet olyan optimális magágy, mint szántásos telepítéskor, ezért nagyon fontos, hogy csapadékos tavaszi időszakban végezzük ezt a munkaműveletet, a kellően fellazított és jó vízmegőrzésű talajban. Éppen ezért lehet eredményesen alkalmazni – az előzőekben ismertetett – simítóborona- és hengerkombinációval egybeépített gabonasorvető gépet. Felülvetésre az aprómag-szórvavető gépek is jól használhatók, ezeknek a gépeknek a vetőcsoroszlyái marótárcsás kialakításúak, és magágyat is készítenek. Hagyományos szórvavető géppel is kijuttatható a gyepkeverék-vetőmag. Ez esetben azonban a vetést a fogas boronáknak meg kell előzniük, és a magtakarást hengerezéssel kell elvégezni (9. kép). A gyep-szórvavető gépek korszerűbb változatai azonban tárcsás nyitócsoroszlyával, rugósfogú lazító- és magtakaró boronával és jó talajkövetésű tömörítőhengerekkel kombinálva kerülnek kialakításra.

Az ország termőterületéből jelentős hányadot elfoglaló kaszálók, rétek és szórványgyepek gazdasági jelentőségük mellett értékes fajfenntartó és turisztikai jelentőséggel bírnak. Ezért ápolásuknak, gondozásuknak szakszerűen – az agrotechnikai igények kielégítése mellett – kell megtörténnie. Erre pedig – a szántóföldi növénytermesztésben is alkalmazott – számos jól bevált műszaki eszköz áll rendelkezésre.

 

SZERZŐ: DR. KELEMEN ZSOLT MŰSZAKI SZAKÉRTŐ

agrár borona gyepápolás gyepterület gyomosodás henger kaszáló mezőgazdaság mulcsozó ősgyep parlagfű rotációs kasza szórvavető tájfenntartás talajvédő természetes gyep tisztítókaszálás