Egy virág, és ami mögötte van

Természetkárosítás – tudnivalók gazdáknak és természetjáróknak

A büntetőjog az „igazi nehézfiúk” terepe, gondolnánk tévesen. Az igazság azonban az, hogy elegendő, ha nem kellő körültekintéssel szarvasgombát szedünk az erdőben, vagy tavasszal letépünk az ösvény mellett néhány szál hóvirágot, esetleg engedély nélkül védett természeti területen cserjeirtást végzünk. Mindegyik eset kimerítheti a természetkárosítás büntetőjogi tényállását. Mikor minősül súlyosabbnak a cselekmény, és mikor enyhébbnek? Kinek van joga velünk szemben intézkedni? Hogyan gazdálkodhatunk NATURA 2000 területeken? Ezeket az információkat legalább csokorba szedhetjük.

Immár több mint öt éve emeltek vádat az ellen a szlovén határ mellett gazdálkodó férfi ellen, aki egy szarvasmarhatartással foglalkozó cég ügyvezetőjeként bérelt földeket a 2007 óta NATURA 2000 területnek minősülő földrészleten. A férfi és munkatársai környezetvédelmi hatósági engedély nélkül a réteken a gyepet nehézmunkagépekkel lesilózták, majd a más területekről idehordott silóval együtt egy gyepterületen tárolták. A szállítójárművek kerekei a területet felszabdalták, összetaposták, így a talaj összetömörödött, a gyeptakaró négyezer négyzetméteren megsemmisült vagy károsodott. A siló deponálása miatt a talaj szerkezete megváltozott, a talajban jelentős mértékű tápanyag dúsult fel, ami miatt még további 11 ezer m2-en megsemmisült a gyep.

 

 

A mezőgazdasági tevékenység miatt védett madaraknak, rovaroknak és növényeknek az élőhelye részlegesen megsemmisült vagy jelentősen károsodott. Annak ellenére számottevő büntetéssel kellett, hogy szembenézzen az elkövető, hogy a jogalkalmazás jogellenes cselekmények esetén csak végső soron nyúl büntetőjogi eszközökhöz. A legsúlyosabb jogkövetkezmények alkalmazását minden esetben a társadalom érdekeinek védelme indokolja. Igy van ez a több mint negyven éve a mindenkori büntető törvénykönyvbe iktatott környezet- és természetkárosítás tényállásai esetén is. Bár mindkét tényállást a Környezet és természet elleni bűncselekmények fejezetben helyezte el a törvényalkotó, valójában egymástól jól elhatárolható tényállások, ahogy a környezetvédelem és a természetvédelem is mindössze egymással összefüggő, de egymástól jól elkülönítendő területek. A környezetkárosítás tényállás az úgynevezett környezeti elemek (föld, levegő, víz, élővilág és azok összetevőinek) jelentős mértékű szennyezésével megvalósuló veszélyeztetés vagy károsítás esetén kíván fellépni. Ugyanakkor a természetkárosítás tényállás a fokozottan védett és a védett élő szervezetek (állat- és növényfajok) egyedeit, valamint a védelem alatt álló területek (NATURA 2000 területek, védett barlangok, védett természeti területek, élőhelyek stb.) károsítását kívánja megakadályozni. Annak érdekében, hogy a kevésbé súlyos cselekmények elkövetői se maradhassanak hátrányos jogkövetkezmények nélkül, az enyhébb természetvédelem-ellenes cselekményeket a szabálysértési törvény természetvédelmi szabálysértési tényállása alapján kell megítélni.

Nagy általánosságban megállapítható, hogy míg a környezetvédelmi bűncselekményeket nagyrészt hatósági engedélyekben foglalt kibocsátási határértékeket túllépő termelővállalatok követik el, addig a természetvédelmi szabálysértést, illetve bűncselekményt gyakorlatilag tényleg bárki elkövetheti. A természetkárosítás bűntett miatti feljelentéseket legtöbbször engedély nélküli fakivágás, földmunkavégzés, talajátalakítás, valamint gyújtogatások nyomán teszik meg. A Belügyminisztérium által vezetett bűnügyi statisztikákból az is kiderül, hogy ezeknek a jogellenes cselekményeknek a közvetlen elszenvedői legtöbbször a védett hüllők, kétéltűek, illetve madarak, így lényeges háttérjogszabálynak számít a 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet, amelynek mellékletei tartalmazzák a fokozottan védett és védett növény- és állatfajokat, barlangokat, valamint az Európai Unióban természetvédelmi szempontból jelentős fajokat egyaránt. A természetkárosítás jogi megítélésénél – legtöbbször már bíróság előtt – a cselekmény által a természeti környezetben okozott jelentős mértékű megváltoztatás és a jelentős mértékű károsodás elhatárolása szokott gondot okozni.

 

Amikor nem csak „eszmei” az érték…

Abban a feltételezett esetben, ha magánszemély erdőben sétálva letér a kijelölt útvonalról, védett vagy fokozottan védett növényfajok (így kikeleti hóvirág vagy mocsári kockásliliom) akárcsak egy-egy egyedét leszakítja, legtöbbször természetvédelmi szabálysértést követ el. Vagyis a védett élő szervezetek egyedeinek és származékának jogellenes megrongálása, elvitele, elpusztítása mindenképpen természetvédelmi szabálysértésnek minősül. A már említett 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet 3. és 4. számú melléklete tartalmazza a fokozottan védett növény-, illetve állatfajokat, valamint egyedeik pénzben kifejezett értékét. Az 1. és 2. mellékletben szerepelnek a védett növény- és állatfajok, valamint egyedeik pénzben kifejezett értéke. A legalacsonyabb érték fokozottan védett növények esetén 100 000.-Ft, míg fokozottan védett állatfajok tekintetében ugyancsak 100 000.-Ft. Látszólag a természetvédelemben járatlan erdőjárókéhoz hasonló cselekmény, valójában annál nagyságrendekkel súlyosabb a hóvirágok jogellenes kereskedelmében való részvétel. A fővárosba főként a Duna-Dráva Nemzeti Park és a Zselicség védett területeiről érkeznek kartondobozokban a csokrok, vagy Miskolcon például a Bükki Nemzeti Parkban gyűjtött hóvirágot kínálják. Az illegális gyűjtők gyakran ipari módszerekkel, napszámosokkal, földgyaluval dolgoznak, tönkretéve a föld alatti hagymákat és magát a talajt is.

 


A legalacsonyabb érték fokozottan védett növények esetén 100 000.-Ft

 

Mi történik természetvédelmi szabálysértés esetén?

Leegyszerűsítve elmondható, hogy aki védett élő szervezet egyedét és származékát megrongálja, elviszi vagy elpusztítja, az természetvédelmi szabálysértést, aki pedig a fokozottan védett vagy a jogszabályban meghatározott értékű védett élő szervezet egyedét és származékát károsítja vagy pusztítja el, esetleg cselekményét a szabálysértési összeghatár felett követi el, a természetkárosítás bűncselekményét valósítja meg. Helyi önkormányzatok esetén a jegyzőket tekinthetjük elsőfokú természetvédelmi hatóságnak, akik a helyi jelentőségű természetvédelmi területeken engedély nélkül vagy szabálytalanul végzett tevékenységek miatt természetvédelmi bírságot kötelesek kiszabni. Továbbá az egyes nemzeti park igazgatóságok, valamint helyi önkormányzatok szervezetében fegyveres természetvédelmi őrszolgálat is működik. A természetvédelmi őr helyszíni bírságot szabhat ki, természeti terület vagy érték károsításának megelőzése, illetve megakadályozása érdekében természeti területet zárhat le. A természetvédelmi őrök például tiltott helyen való lovaglás, tiltott sportrendezvény megtartása esetén is intézkedhetnek annak érdekében, hogy a résztvevők ne tapossák el a védett növényeket, ne zavarják a védett madarak fészkelését.

 

Védett természeti területek vs. NATURA 2000 területek

Legyen szó akár „közönséges” védett területekről, akár NATURA 2000 területekről, a gazdálkodásnak teljesen más szabályai vannak, mint hagyományos esetben. A kérdés összetettségét tiszteletben tartva az jelen írás keretei között is megemlíthető, hogy a NATURA 2000 területek nem azonosak a védett területekkel, ám a fogalmi apparátus lényeges a büntetőjogi tényállás megértéséhez. Természeti területek olyan erdő, gyep, nádas művelési ágú vagy művelés alól kivett, illetve mezőgazdasági hasznosításra alkalmatlan földterületek, ahol a lejátszódó biológiai folyamatokat alapvetően a természetes önszabályozás jellemzi, és közvetlen emberi beavatkozás nélkül is fennmaradnak.

A természeti területek egy része speciális minősítésű, ilyenek például a védelem alá helyezett természeti területek, a védőövezetek, az érzékeny természeti területek, valamint a NATURA 2000 területek. Ez utóbbi európai uniós szintű védelmet, míg az előbbiek nemzeti szintű védelmet jelentenek. A NATURA 2000 területek összefoglalóan az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről szóló jogszabály szerinti különleges madárvédelmi területet, különleges természetmegőrzési területet vagy annak jelölt területet, illetve kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területet vagy annak jelölt területet jelenti. További különbség, hogy az élőhelyvédelmi irányelv felsorolja a közösségi jelentőségű állat-  és növényfajokat, amelyek megőrzéséhez különleges természetmegőrzési területek kijelölése szükséges. Vagyis a NATURA 2000 területek esetén az élőhelyvédelmi irányelv mellékletében felsorolt állat- és növényfajok előfordulási helyét nyilvánítják védetté, míg a nemzeti védelem alá tartozó területek komplexebb képződmények. A nemzeti védelem alá eső területeken ugyanis nemcsak egy-egy, hanem számos védett állat- és növényfaj fordul elő, ráadásul a környéken élő emberek speciális kultúráját is meg kell őrizni az utókor számára (lásd csikós hagyományok Hortobágyon). Országos jelentőségű védett természeti területeken történő gazdálkodáshoz mindenképpen a természetvédelmi hatóság (legtöbbször a megyei kormányhivatal megyeszékhely szerinti járási hivatala) engedélye szükséges.

 


A bűncselekmény elkövetési magatartása a megváltoztatás, amelynek eredménye a kárt okozó változás

 

Helyrehozható vs. helyrehozhatatlan károk okozása

Évről évre gondot okoz az illegális fakivágás, amely, ha védett területen történik, bűncselekménynek is minősülhet. Néhány évvel ezelőtt egy ebbe a kategóriába tartozó ügy került a bíróság elé. A kokadi gazda ügyeként, illetve lepkeperként elhíresült vagy inkább hírhedtté vált esetben a bírósági bizonyítási eljárás lefolytatása okozta a legtöbb fejtörést, hiszen a nyomozás során kirendelt természetvédelmi szakértő által elkészített szakvélemény nem volt elég pontos. Ennek egyenes következményeképpen a Debreceni Törvényszék végül öt éven keresztül húzódó büntetőeljárás végére tett pontot 2018-ban, felmentve a gazdát, aki az ügyészség szerint fokozottan védett keleti lápi bagolylepkék pusztulását okozta, még 2013ban. Bár polgári peres eljárásban a Debreceni Ítélőtábla már 2016 nyarán jogerősen kimondta, hogy a gazda kárt nem okozott, és jogellenes magatartást sem tanúsított, az ügyészség mégis 1,5 milliárd forintos kár megtérítését követelte tőle, olyan szakvélemény alapján, melynek készítője szakmai szempontból nem kellő alapossággal járt el. A büntetőbíróság végül a keleti lápi bagolylepkék egyedeinek, valamint egy zsombék rostos tövű sásnak az elpusztítását sem találta bizonyítottnak eljárása során. Legyen szó akár a teljesen illegális fakitermelésről, akár a gazdálkodás megkezdéséhez szükséges növényzet gyérítési feladatok ellátásáról, a cselekmény megítélésének kulcsát a terület megváltoztatása, pontosabban szólva a jelentős mértékű megváltozása jelenti. A bűncselekmény elkövetési magatartása tehát a megváltoztatás, amelynek eredménye a kárt vagy hátrányt okozó változás. A megváltoztatás a terület jellegének, használatának megváltoztatását jelenti, ami egy széles körű fogalom, ebbe beletartozik például a terület terjedelmének megváltoztatása is. A jelentős mérték megállapítása minden esetben szakértői kérdés, ám NATURA2000-területek, védett természeti területek, a védett barlang, valamint a védett élő szervezetek életközössége, azok élőhelye vonatkozásában a jelentős károsodás, valamint a megsemmisülés már minősített esetként nyer megfogalmazást.

A Fővárosi Bíróság még 2011-ben egy törvénytelen erdőirtási ügy kapcsán próbálta meg értelmezni a terület jelentős mértékű megváltoztatásának tényállási elemét. A bíróság megállapította, hogy ha adott terület növényzete úgy károsodik, hogy az a későbbiekben helyreállítható, akkor a terület jelentős mértékű megváltozásáról nem beszélhetünk. Ugyanakkor a növénytakaró elpusztítása nyomán a felszínre közvetlenül ható eróziós folyamatok indulhatnak el, igy jelentős mértékben megváltozhat a szóban forgó természetvédelmi terület, továbbá helyi, szigorú védettséget élvező képződmények, ezért barlangok beszivárgási viszonyai is veszélybe kerülhetnek. Ebben az esetben, az érintett terület kis mérete ellenére is jelentős mértékű változásokról beszélhetünk ugyanúgy, mint adott terület növénytakarójának helyrehozhatatlan károsodása esetén is. Vagyis a jelentős mérték meghatározásánál pusztán az egyedi kár nem lehet kiindulási pont. Amennyiben a védettséggel nem rendelkező növényzet, nem jelentős területen történt kivágásával a természetben helyrehozhatatlan kár ugyan nem keletkezik, a magatartás a BTK rongálás tényállása szerint minősül.

 

SZERZŐ: CSEGŐDI TIBOR LÁSZLÓ

agrár BTK bűncselekmény büntetőjog környezetvédelem mezőgazdaság NATURA 2000 nemzeti park szabálysértés természetkárosítás természetmegőrzés természetvédelem