Valószínűleg számos esetben előfordult már, hogy a termelők előrejelzésre, megfigyelésre alapozva időzítették a növényvédelmi kezeléseket, melyekhez a jelentősebb növényvédő szerek közül választottak készítményt, ugyanakkor az eredménnyel mégsem voltak teljes mértékben elégedettek, a várt hatás elmaradt.
Valahányszor azt tapasztaljuk, halljuk, hogy nem használ a permetezéshez alkalmazott növényvédő szer – nem úgy hat a hatóanyag, ahogyan elvárnánk attól az adott területen –, akkor két dologra lehet hibalehetőségként gondolni. Az egyik a kijuttatási technológia (mikor, mivel, hogyan stb.), a másik a permetezéshez használt víz minősége.
A növényvédő szereket vízbe keverve juttatjuk ki. Nagyrészt vízzel permetezünk, kis részben hatóanyaggal, amit vízben hígítunk a megfelelő koncentráció eléréséhez. Sok esetben több ezer liter vízhez teszünk decinyi hatóanyagot, mégis hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni a víz minőségének a szerepét a növényvédelemi kezelések eredményességében. Ennek szerepe azonban óriási, mivel vizeink minősége nem állandó. A víz minősége fontos előfeltétele a jó permetlé készítésének. A permetezések és a növényvédő szerek hatékonyságát a víz minősége, annak kalcium-, magnézium-, klór- stb. tartalma nagymértékben befolyásolja. A víz minőségét meghatározó tulajdonságok közül kiemelkedő jelentősége van a víz keménységének. A víz keménységét a vízben oldódó kalcium- és magnéziumsók okozzák. A víz összes keménységét a változó keménység és állandó keménység együttesen adja. A Ca- és Mg-hidrogénkarbonátok okozzák a változó karbonátkeménységet. Ezek a sók forralás hatására kicsapódnak. A víz állandó keménységét a vízben oldott Ca- és Mg-sók okozzák. A nemkívánatos keménység lágyítószerekkel megszüntethető. A keménységet okozó sók szódával, illetve trisóval vízben oldhatatlan csapadékot képeznek, ezért a vízlágyításhoz a gyakorlatban szódát vagy trisót használnak. A víz keménységét különböző keménységi fokokban adhatják meg (német, francia, angol). Magyarországon a német keménységi fokot szokás megadni. 1 német keménységi fok (No) azt jelen ti, hogy 100 ml vízben 1 mg CaO-dal egyenértékű keménységet okozó só van feloldva.
A vizek osztályozása keménységük alapján:
- 0-4 No – igen lágy víz
- 4-8 No – lágy víz
- 8-12 No – közepesen kemény víz
- 12-18 No – meglehetősen kemény víz
- 18-30 No – kemény víz
- 30 No felett – igen kemény víz.
Permetlékészítés szempontjából optimális a 10 No körüli érték. A permetezéshez legmegfelelőbb az esővíz, aztán a felszíni, majd a csapvíz, végül a fúrt kutakból származó víz. Annál jobb, minél alacsonyabb a víz sótartalma.
A tiszta csapadékvíz alapvetően lágy víz (4-6 No), közömbös kémhatásánál fogva különösen alkalmas permetezésre, növények öntözésére. Emiatt nehezen magyarázható az, hogy nálunk csak kevés kertes háznál gyűjtik rendszeresen a csapadékvizet. A hólevet és az esővizet ereszcsatornával ellátott, tetőcseréppel vagy palával fedett épületekről lehet gyűjteni. Egy négyzetméter tetőfelület vízhozama évente akár 250–300 liter is lehet. Hosszabb, száraz periódusok után azonban az esőcseppek sok szennyező anyagot (füst, korom, mikrobák, por) vesznek fel, emiatt ezt a vízmennyiséget ajánlatos ülepítés után felhasználni. A csapadékvíz tárolására bármilyen edény (fém, beton, műanyag, fa) alkalmas. A vizet célszerű egy héten belül felhasználni. Az esetleges poshadási folyamat kevés rézgálic feloldásával előzhető meg. A vezetékes víz kevés kivétellel alkalmas permetezésre. A kommunális vízvezetékek vize azonban meglehetősen költséges, tehát célszerű vele takarékoskodni. A vízvezetéki vizek többsége kemény, ezeket lágyítani kell.
A vízlágyítás módszerei az alábbiak lehetnek:• a vizet állni hagyjuk, így egy nap alatt kicsapódik belőle a mész egy része,• a vizet felforraljuk,• a vízbe kevés szódát vagy trisót keverünk (a vezetékes víz keménységi fokáról tájékoztatással szolgálnak a helyileg illetékes vízművek, illetve hozzávetőlegesen meg lehet határozni a víz keménységét tesztcsíkkal is).
Felszíni vagy fúrt kútból származó vizek esetén az év folyamán célszerű többször ellenőrizni a víz keménységét.
A túl kemény vízben a legtöbb növényvédő szer hatékonysága csökken. A kemény vízben lévő nagy mennyiségű oldott Ca- és Mg-só reakcióba léphet a növényvédő szer hatóanyagával, ezáltal az elveszti biológiai hatását, egyúttal csapadék is képződhet, amely a hatásvesztés mellett a permetezőfejek eltömődését okozza. Továbbá a kemény víz a keverhetőséget is megnehezíti. A keverési sorrend végén szereplő EC, EW formulációjú készítmények kemény vízben kicsapódhatnak, a lombtrágyák, biostimulátorok, algakészítmények pedig teljesen elveszíthetik hatásukat. A keverési sorrend elején szereplő növényvédő szerek hatékonyságát a vízkeménység kevésbé befolyásolja. Eszerint ha azt látjuk, hogy az ide tartozó rovarölő szer alaposan elpusztította a kártevőket, kemény víz esetén nem biztos, hogy az EC vagy EW formulációjú gombaölő vagy OD formázási típusú gyomirtó szer, a lombtrágya, biostimulátor is maradéktalanul ki tudta fejteni a hatását.
Az alábbi növényvédőszer-hatóanyagok, -hatóanyagcsoportok nagyon érzékenyen reagálnak a kemény vízre:
- totális gyomirtó hatóanyagok (glifozát),
- „dim” gyomirtó szerek (cikloxidim),
- szulfonilureák (kukoricában, gabonában használatos gyomirtó szerek),
- tiolkarbamid típusú gyomirtó szerek,• fenoxi-ecetsav típusú gyomirtó szerek,
- piretroidok, szerves foszforsavészterek (rovarölő szerek),
- diquat hatóanyagok (deszikkáló szerek).
Magyarország vízkeménységtérképe. Forrás: https://www.rwa.hu
A permetezéshez legmegfelelőbb az esővíz, aztán a felszíni, majd a csapvíz, végül a fúrt kutakból származó víz
A vízlágyítás során amennyiben túl sok lágyítószert használunk, nem tartjuk be az előírásokat, a vízben maradt lúgosan hidrolizáló szóda, illetve trisó lúgossá teszi a víz pH-ját. Ez okból nem ajánlatos a vizet 0 No-ig lágyítani, mert a növényvédő szerek hatóanyagai, különösképpen a szerves hatóanyagok a lúgos kémhatású vízben instabillá válnak, könnyen elbomlanak. A lágyítószerek csökkentik a permetlé felületi feszültségét, a túlzott csökkenés káros, mert a permetlé lefolyik a célfelületről. A lágy vízben ráadásul néhány növényvédő szer erősen habzik.
A víz minőségét meghatározó tulajdonságok közül a másik fontos paraméter a pH. A pH-érték a víz kémhatását, savasságát vagy lúgosságát jelzi. Az ország nagy részén nagyon kemények és lúgos kémhatásúak a vizek, és ezeket használják permetlé készítéséhez is. A növényvédő szerekkel történő eredményes kezelés miatt fontos, hogy a permetléhez használt víz pH-értéke megfelelő legyen, ugyanis a víz pH-értéke hatással van a növényvédő szerek „működésére”.
Valamennyire megoszlik a vélemény az optimális pH-tartományt illetően, de általában igaz, hogy a legtöbb növényvédő szer esetén legalkalmasabb a pH 6-7 között, a lombtrágyák nagy része esetében pedig ez az érték 5,5-6,5 közötti tartományban van.
Általánosságban elmondható, hogy a lúgos víz (pH-érték 7 fölött) a lúgos hidrolízis miatt csökkenti a növényvédő szerek hatásfokát, megnő a lebomlási idő. A túl savas víz (pH-érték 5 alatt) hatással van a tankkeverék stabilitására. A szélsőségesen lúgos vagy savas kémhatású víz károsíthatja a növényt, pusztítást visz végbe a növény érzékeny szöveteiben, elhalt területeket, torzulásokat eredményezhet.
A pH-érték negatívan befolyásolja a rovarölő szerek stabilitását és hatásosságát, amennyiben a permetezéshez használt víz lúgos kémhatású, azaz pH-értéke 7,0 és 9,0 között van. A lúgos közeg hatására ugyanis a rovarölő szer inaktív formává bomlik, a hatóanyagok akár 20%-os veszteségével is számolhatunk, így a kezelés kevésbé lesz hatékony.
Az oldhatóságot és a tápanyagok felvételét a víz pH-értéke szintén befolyásolhatja. Ahhoz, hogy a növény hatékonyan vegye fel és hasznosítani tudja a tápanyagokat, azoknak vízben oldott formában kell lenniük. A semleges pH-értékű és alacsony vízoldhatóságú műtrágya- és tápanyagtermékek megnehezítik a növények számára, hogy azonnal felszívják a tápanyagokat. A víz megfelelő szintre való savanyítása növeli a tápanyagok oldhatóságát a permetezőtartályban, így könnyebben hozzáférhetővé válnak a növény számára. Fontos ez például elsősorban a hiánybetegségek kezelésekor vagy gyorsan növekvő növények esetében.
Egyes hatóanyagok kifejezetten savas pH-érték esetén szívódnak fel hatékonyan. A levélzet tápanyagfelvétele pH-értékfüggő. Például a foszfát felszívódásához és felhasználásához optimális pH-érték 3–3,7 között van. A cink a legjobban 4,1–4,9 közötti pH-tartományban szívódik fel. Minden növényvédő szer viselkedését nem ismerjük, de vannak kiemelkedő példák, amelyekről érdemes tudni: lúgos hidrolízis miatt csökken például a piretroidoknak, a klórpirifosznak, a dimetoátnak, a glifozátnak a hatása. A szulfonilurea hatóanyagcsoportba tartozó gyomirtó szerek bomlása pedig gyorsul a pH csökkenésével (savas közegben).
Amennyiben gyakran tapasztaljuk azt, hogy nem az elvárt módon hatnak az általunk felhasznált növényvédő szerek, ellenőrizni kell a permetezéshez használt víz pH-ját. A pH-érték mérése indikátorpapírral, illetve elektromosan, pH-mérő segítségével történhet.
A víz megfelelő szintre való savanyítása növeli a tápanyagok oldhatóságát a permetezőtartályban, így könnyebben hozzáférhetővé válnak a növény számára
Érdemes a permetlé készítésekor a különböző adalékanyagok/segédanyagok közül választani egy pH-stabilizátort (számos cég termékpalettáján szerepel már ilyen anyag), és azzal beállítani a permetlé pH-ját 6-7 közötti értékre.
A növényvédelemben a védekezésekhez rendszerint egyszerre több növényvédő szert és lombtrágyát alkalmazunk. Így a permetlé tartalmazhat gombaölő szert, rovarölő szert – ezekből akár többet is –, lombtrágyát, sok esetben hatásfokozót is. A különböző anyagok különböző pH-n fejtik ki megfelelően a hatásukat. A túl sok anyagból összeállított „keverék” eltolódott pH-ja egyik-másik termék hatékonyságát csökkentheti.
Vannak olyan hatóanyagok, amelyek együttes kijuttatásukkor erősítik vagy éppen gyengítik egymás hatását. Kétféle összeférhetetlenséget különböztetünk meg. Az egyik a biológiai inkompatibilitás. Ez esetben az egyik hatóanyag olyan élettani folyamatokat indít el a növényben, aminek hatására a másik hatóanyag már nem tudja kifejteni a hatását, mert az például nem tud felszívódni vagy szállítódni, így nem jut el a hatáskifejtés helyére. A másik a kémiai inkompatibilitás. Ekkor a tartályban összekevert hatóanyagok között kémiai reakció indul el, olyan sók keletkeznek, amelyek teljesen hatástalanok. Több komponens összekeverése viszont előidézheti, hogy a permetlében ezek egymással reakcióba lépnek, kicsapódnak. Ez pedig nemcsak a szerek hatékonyságát csökkenti, hanem az összeállt részecskék kirakódhatnak a szűrön, eltömíthetik a fúvókákat, a permetlevet végül nem lehet kijuttatni.
Emiatt célszerű keverési próbát készíteni és betartani a keverési sorrendet:
- vízoldható csomag (SX),
- vízben oldódó granulátum,
- vízben diszpergáló granulátum (WG, DF, DG, SG),
- emulzióképző granulátum (EG),
- nedvesíthető porok (WP, SP),
- vízoldható folyékony készítmények (F, FL, SL, WSC),
- vizes alapú szuszpenziók (SE),
- emulzióképzők (EC),
- olajemulzió vizes fázisban (EW),
- olajos diszperzió (OD),
- nedvesítőszerek, olajok, adjuvánsok,
- oldékony műtrágyák, lombtrágyák, biostimulátorok, algakészítmények,
- elsodródásgátlók.
A gyári kombinációk összeállításakor a gyártók ezeket az ismereteket figyelembe veszik, így kiküszöbölik ennek lehetőségét. Hogyha a tankkeverék összeállításakor a hatóanyagok közötti kölcsönhatást nem vesszük figyelembe, ismételten elmaradhat a várt eredmény.
A készítmények kicsapódását a túl hideg víz is okozhatja. Ez elsősorban a kora tavaszi permetezésekkor fordulhat elő, ha a vizet a még nagyon hideg felszíni vizekből vesszük. Erre elsősorban az EC vagy EW formulációjú készítmény felhasználásánál célszerű odafigyelni. Permetezésre a langyos víz a legalkalmasabb. Az a víz, amely öntözésre megfelelő, permetezésre is felhasználható.
Nagyon lényeges, hogy a törzsoldat készítésekor a készítményeket ne töményen öntsük egymáshoz. A keverési sorrendet általánosságban kell kezelnünk.
Vannak olyan termékek, amelyekből nem szabad törzsoldatot készíteni, hanem keverés mellett a már félig töltött tartályba felülről kell beletölteni. Csak a megfelelő minőségben kijuttatott permetlében lévő hatóanyag tudja kifejteni hatását. A jó kijuttatási technika biztosítja a megfelelő cseppméretet és fedettséget. A kellő fedettség eléréséhez természetesen az is kell, hogy az előírt vízmennyiséggel végezzük a permetezést. A kevés víz miatt nem lesz jó a fedés, a túl sok víz miatt pedig megfolyik a permetlé a levélen. A gyártó ezeket a tudnivalókat a címkén feltünteti, ezért is fontos, hogy a növényvédő szer csomagolóanyagán megtalálható utasításokat olvassuk el és tartsuk be!
Talán nem is gondolnánk, hogy ilyen sok tényező együttesen határozza meg a károsítók elleni védekezés eredményességét, és ennek „csak” egyik része a jó növényvédő szer. Ahhoz, hogy a növényvédelmi kezelések során a védekezéshez felhasznált készítmények hozzák a tőlük elvárt eredményt, több más feltételt is biztosítani kell. Természetesen nehéz mindennek megfelelni, de a cél érdekében törekedni kell arra, hogy a felsorolt szempontokból minél többet tartsunk be növényvédelmi tevékenység végzésekor.
SZERZŐ: DR. SZABÓ RITA EGYETEMI DOCENS • PANNON EGYETEM GEORGIKON KAR NÖVÉNYVÉDELMI INTÉZET
