A takarónövényes technológia terjed – de terjed vele az ellentét is vadászok és gazdák között.
Ezért kell a termőtalajnak!
A takarónövények alkalmazása az kiváló megoldás a talajok minőségének, szerkezetének, tápanyagtartalmának megóvására. Védik a termőföldet a szél és a hirtelen lezúduló esők erodáló hatásától; csökkentik a nedvesség kipárolgását; javítanak a talaj savanyúságán, kötöttségén; tápanyagokat kötnek, amik a főnövényeket erősítik majd. A speciális termékek ára 10-20 ezer forint is lehet hektáronként.
…de ezért szeretik a vadak is
Az e technológiát alkalmazó gazdákat ezért ugyanolyan érzékenyen érintik a vadkárok, mint a hagyományos növények termesztőit. – Az elsődleges kár az, hogy lerágják, megeszik a takarónövényt. Ezzel a vetőmag és vetés költsége merül fel, továbbá, ha kijuttattunk, akkor még az oda kiadott műtrágya költsége is – mondja egy neve mellőzését kérő Somogy megyei gazdálkodó. Az Agrárágazat beszámolója szerint ehhez még hozzászámolja a letaposott területen tönkrement növényekkel elvesztett, megkötött N-tápanyagot és a növény által a talajból felvett vizet, és a művelések is üzemanyag- és munkabér-költségét.
Gazdapénzen kilövőhely
A sokféle növényfajtából álló takarónövények viszont nagyon vonzzák a rőtvadat, de a nyulat, fácánt, vaddisznót is, főleg nyilván a téli, koratavaszi hónapokban. – Sajnos sokszor vadkárt nem lehet elszámolni e területekre, mert ha a vadászok nem ismerik a takarónövényes technológia lényegét, akkor nem tartják értéknek. És nem is érdekeltek a kár elismerésében, hiszen a vadásztársaság óriási költséget spórol meg azzal, hogy több tíz tonna szárazanyag és zöldtömeg ingyen áll rendelkezésre. Sőt, még biztos kilövőhelyet a saját pénzünkön tartunk fent nekik – panaszolja a nyilatkozó.
Ahol többméteres szélességben legelnek a vadak, ott jóval kisebb a kártétel
Sokszínű megoldás a vadlegelő
A konkrét problémára (de általánosságban a kultúrák vadkártól való megóvására) az egyik legjobb megoldás ökológiai szempontból is vonzó. – A vadlegelő-keverékek célja az, hogy a tábla szélén megállítsuk, kívül tartsuk a vadakat, de úgy, hogy az ő igényeik is kielégüljenek. A vadlegelő-keverékeket a tábla szélén – vadnyomástól függően – 5-10-20 méteres szélességben és a várható kártétel hosszában kell elvetni. Ezzel azt érjük el, hogy az erdőből érkező vad nem hatol mélyebbre, nem tapossa és legeli le a termesztett haszonnövényt. Az általában 10-12 fajtát tartalmazó magkeverékben zömmel pillangósok, lucerna, herefélék, amelyek 4 évig fennmaradnak. Ezek tehát a gazdaság számára is hasznosak is lehetnek a diverzitás, a széna vagy esetleg takarmányozás szempontjából – foglalja össze tapasztalatait Pecze Rozália. – Jelentős károkat lehet megelőzni ezzel az eljárással, és járulékos haszon, hogy ahol fenntartják a vadlegelős védősávot, jó talajminőséget, több gilisztát, aktívabb gyökérnövekedést látnak – összegzi Pecze Rozália.
