fbpx

A kártevőkkel hadakozunk, de már ideje gondolni a kalászvédelemre

Írta: Gönczi Krisztina - 2020 május 21.

A levéltetvek és a vetésfehérítők elemükben vannak.  Hamarosan érzékeny fázisba lép a búza, és megjelennek a kukoricabogár-lárvák is.

A kalászosok felső levélemeletei és a zászlóslevél még betegségektől mentes, de a növények virágzása miatt (preventív jelleggel) most van itt az ideje a kalászfuzáriózis elleni védekezésnek. Ugyanis a kórokozó virágzás idején már egy magasabb páratartalom vagy egy kisebb eső esetén is képes megfertőzni a virágokat. A fertőzési hajlam a kalászosok virágzásától egészen a viaszérés fenológiai stádiumig tart, a fertőzés mértékét pedig a csapadékos napok száma dönti el – figyelmeztet Aponyi Lajos a magyarnovenyorvos.hu oldalán.

A vetésfehérítő bogarak lárvái országszerte károsítanak, kisebb-nagyobb kár mindenütt előfordul. A lárvák fejlettsége igen változatos, a korábbi felmelegedés-lehűlés gyakori változása miatt. A kisebb lombfelület miatt a növények fokozottabban reagálnak a levélfelület veszteségre, ezért amennyiben a levélfelület-veszteség eléri a 20%-os mértéket, indokolt a kártevő elleni védekezés. A többi kártevő közül említésre méltó mennyiségben csupán a levéltetvek szívogatnak, általában a kalászokon és a felső levélemeleteken. A gabonapoloskák és szipolyok létszáma nem haladja meg az észlelési szintet. A vetésfehérítő lárvák elleni védekezés során az akác virágzása miatt különös gondot kell fordítani a megporzó rovarok és mézelő méhek megkímélésére.

A kukorica vontatott fejlődése elsősorban az aszály következménye, most kevesebb a kártevő, mint keléskor. Az amerikai kukoricabogár-lárvák keléséhez szükséges effektív hőösszeg (162,5 Celsius-fok) jelenleg a déli tájegységekben 101,1 Celsius-fokon áll, tehát a lárvakelés időpontja hamarosan bekövetkezik, de ezt minden gazdálkodónak a saját körzetére kell kiszámítania.

A napraforgó fejlődése szintén vontatott, de ennek ellenére megjelentek a felső leveleken a levéltetvek. A napraforgón általában három levéltetűfaj károsít, a fekete répalevéltetű, a sárga szilvalevéltetű és az oleander-levéltetű. Közülük az első kettő a gyakori faj, míg a leander levéltetve ritkábban fordul elő, főként ott, ahol a vetések selyemkóróval fertőzöttek. Jelenleg még a sárga szilvalevéltetű fertőz, de hamarosan, a bimbózás idején a répa fekete levéltetve is várható. A levéltetvek által kiválasztott mézharmat a méhek kedvelt tápláléka, ezért, ha védekezésre kerül sor, csak méhkímélő növényvédelmi technológia jöhet szóba.

A burgonyatáblákon burgonyabogárból elsősorban vegyes fertőzések fordulnak elő, együtt károsít az imágó, a kikelt lárva, de sok még a lerakott tojás is. Levéltetvek a növények 80-90%-án szívogatnak, kisebb kolóniák formájában. A közvetlen, szívogatás okozta kár mellett a vírusbetegségek terjesztése sokkal nagyobb termésveszteséget képes okozni.