fbpx

Ne maradjanak technológiai lyukak!

Írta: MezőHír-2020/04. lapszám cikke - 2020 április 14.

Palkovics László professzor, MTA-doktor, SZIE-rektor a hatóanyagokról, a GMO-ról és a növényvédelemről

Jó cél Európában a vegyszermentesség, de csak tudományos alapon szabadna előrelépni, úgy, hogy ne maradjanak technológiai lyukak a rendszerben – vallja a Szent István Egyetem egyetemi tanára, rektora, akit más, vitákat kiváltó témákról is kifaggattunk.

Mérnökök, gazdák, doktorok

– Számokkal igazolható tény a kis Magyarország nagy produktivitása vetőmag-előállításban. Kevésbé mérhető objektíven, de a hazai növényvédelmi ágazat hatékonyságát is erősnek szoktuk minősíteni. Egyetért vele?

– Teljes mértékig, sőt, az Európai Unióban is az egyik legerősebb a magyar növényvédelem. Ahogy az „elődje”, a növényvédelmi szolgálat is az volt.

– Mi teszi a magyar növényvédelmet erőssé?

– Szerintem alapvetően három tényező: a fegyelmezettsége, a szakszerűsége és a gyorsasága. S ehhez még társul az élelmiszerlánc-biztonsági hatóság, a Nébih magas színvonalú munkája. Azt hiszem, történelmileg alakult ki, és elsősorban jó szervezettségének, a központosítottságának köszönheti a magyar növényvédelem a hatékonyságát.

– Mennyiben erősíti ezt a színvonalat a képzés?

– Onnan kezdeném, hogy a hazai növényorvosképzésnek jót tett az az átalakítás, amelynek eredményeként a 2000-es évektől, az egyetemek konzorciumi együttműködése révén, kétlépcsős rendszerben tanulhatnak a hallgatók. Többen is lettek, mert az igény is nő: egyre több gazdaságban már nem elég a valamilyen agrárdiploma, a fiatalabbak szeretnének mélyebb növényvédelmi ismereteket, illetve tágabb hozzáférést a növényvédő szerekhez – azaz szeretnék jobban ismerni és hatékonyabban művelni a szakmát.

– Sokszor vetik a hazai agrárképzés szemére például, hogy nem kellően gyakorlatorientált.

– Ez kétségtelenül probléma Magyarországon, nyugaton ez jobban megy. Franciaországban például az agrárképzés egészen konkrétan és szorosan az üzemekkel való együttműködésben folyik, gazdasághoz kötött. Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy a növényorvosokat nem szakmunkásnak képezzük, hanem mérnököknek, és ha nincs is duális képzés, gyakorlati ismereteket azért természetesen szereznek.

– Mennyire hangsúlyos az integrált növényvédelem szerepe, fontossága az oktatásban?

– Régóta szerepet kap az oktatásban az integrált növényvédelem, persze én is tanultam, és azóta főleg az eszközökben van változás, a szemléletben nincs. Ennek megfelelően például a rutinszerű permetezés, bár még ma is gyakorlat, azért egyre nagyobb hangsúlyt kap az okszerűség elve, a mikor? és a hogyan? gondosabb megtervezése, ami elsősorban nyilván az előrejelzésen alapul – és például ezek az eszközrendszerek nagyon is fejlődnek.

– És mit gondol, a szakma a gyakorlatban mennyire alkalmazza, követi ezt a szemléletet?

– A szemléletet még követik; a szemlélet mindinkább korszerű, ezekkel tartjuk a lépést, de igazán csak néhány komoly, nagy cég gépesítettsége olyan fejlett, amivel valóban hatékony integrált növényvédelem valósítható meg. Ebben nagy a lemaradásunk a nyugat-európai gyakorlathoz képest. Ez az a bizonyos precíziós gazdálkodás, amiről sokat beszélünk, de ahol még nagyon nagy lépéseket kell tennünk. Ez ma már több is, mint a szűken vett integrált növényvédelem, mert itt már döntően adottság- és talajfüggő, a megfelelő fajtaválasztáson is túlmutató növénytermesztésről és az arra épülő, akár egyedszintű növénytáplálásról és -védelemről is szó van. Ebben kell úgy fejlődnünk, hogy az a termésátlagokban és a minőségi paraméterekben is tükröződjön.

– Hallottam, hogy a növényorvosi szakma küzd azért, hogy a ‘doktor’előtag kijárjon az orvoslás e szakágának is. Miért tartja ezt fontosnak?

– A társadalmi megbecsülés mellett ennek kétségtelen szakmai magyarázata és megalapozottsága is van. Egyrészt a növényorvosi képzés a színvonalát, minőségét illetően természetesen nem marad el a jogász vagy humán-, illetve állatorvos képzés mellett. Másrészt, ha jól belegondolunk, a két utóbbi egészség-szakterület alapja az élelmiszer- és takarmánytermelés láncának, amelynek első terepe: a növénytermesztés. Ha nincs kellő mennyiségű, kellően egészséges és kellő tápanyagtartalmú takarmány, akkor nincs megfelelő állattartás és élelmiszer-alapanyag, azaz végső soron a biztonságos, egészséges és hasznos emberi élelmiszer alapjához a növényorvosi munka döntően hozzájárul.

Lobbik és konkurensek

– Talán nem könnyű különválasztani önmagában a tudóst és a civil polgárt, mégis arra volnék kíváncsi, hogy hogyan ítéli meg a hatóanyag-kivonások problematikáját, amiben a tudomány, a politika, illetve a gazdálkodók és a fogyasztók sokrétegű érdekei találkoznak.

– Természetes igénynek tartom, hogy az irány a minél kevesebb vegyszer felhasználása felé mutasson. Ugyanakkor a termelékenységet és a minőségi paramétereket is teljesíteni kell – az is elvárás a társadalomban, hogy legyen elég és tápláló élelmiszer. A problémát abban látom, hogy ebben a többtényezős folyamatban vannak bizonyos lobbik, a vegyszerellenesség már nem vagy nem csak tudományos, hanem politikai is, és néha a divat nyomására átbillen a valóban indokolt határon. Európában már gyakran nem is tudományos, hanem politikai alapon dőlnek el ilyen kérdések. Ebben az a veszélyes, hogy olyan hatóanyagok is kikerülnek a felhasználási körből, amelyek hiánya technológiai lyukakat hagy.

– Mondják is gazdák, hogy néha nagyobb dózissal vagy még környezetterhelőbb szerekkel kell pótolni egy-egy kivont hatóanyagot…

– Nyilván vannak olyan – különösen például csávázószerek, baktériumok vagy kártevők ellen bevetett – termékek, amiket nem tudunk pótolni. Az ellentmondásokat az is erősíti, hogy az EU-n kívüli más fejlett mezőgazdaságú államok, ahol nem ilyen arányú a hatóanyag-kivonás, mégis biztonságos, egészséges élelmiszert adnak a piacnak. Tudomásul kell venni, hogy ami egy üvegházi környezetben működik, az szántóföldi vagy ültetvényi környezetben nem. Az a pillanat még várat magára, hogy tisztán biológiai eszközökkel képesek legyünk a jelenlegi hatékonyságú növényvédelemre és terméspotenciálra. Ettől függetlenül persze dolgozni kell ebben az irányban, jó például az a kezdeményezés, aminek egyetemünk is tagja. Az EU-ban 20 egyetem, kutatóintézet részvételével az INRA (Nemzeti Mezőgazdasági Kutatóintézet, Franciaország) programjában veszünk részt, mert jó cél a vegyszermentesség, de csak tudományos alapon szabad, szabadna előrelépni.

– Nem aggályos, hogy így beelőznek minket a növényvédelmi szabályozásban kevésbé restriktív országok?

– Nem előznek be. Nem tudnak beelőzni, mert nem hozhatnak Európába árut anélkül, hogy meg ne felelnének az európai előírásoknak. Előnyre ott tehetnek szert, ahová Európa is exportál.

– Érzékeny téma, de a témakör része a génmódosítás, génszerkesztés kérdésköre. Nálunk egyedülállóan alkotmány tiltja az utóbbit, de „jön fel” az idegen gén beiktatása nélkül működő génszerkesztés, ami egy csapásra eltüntetne sok vegyszeres megoldást, környezetterhelést.

– Kétségtelen, hogy a növényvédelem egyik jó eszköze a megfelelő adottságokhoz illeszkedő fajtaválasztás. Ez magában foglalja, hogy az a növény, amelyet termőhelyhez, talajadottságokhoz megfelelően választanak, az erősebb, egészségesebb lesz, jobban fejlődik, így jobban képes lesz ellenállni kórokozóknak, azaz rezisztens lesz. Ezzel pedig kevesebb a növényvédelem dolga, kisebb szükség van erőteljes, például vegyszeres beavatkozásokra. Az is tény, hogy a génmódosításhoz képest a génszerkesztés egy sokkal kifinomultabb megoldás, ahol csak olyan minimális változás történik a növény örökítőanyagában, amitől nem lesz fogékony az adott kórokozóval szemben. A jövő fogja persze eldönteni, hogy a génszerkesztés jó irány-e.

A növényorvoslás szerepe az élelmiszer- és takarmány-előállítás alapjaitól nélkülözhetetlen

– Az ellentmondások tárházába tartozik az is, hogy ma már a nagyüzemi, így a bolti-áruházi élelmiszerek sokszor biztonságosabbak, mint az őstermelői, kispiaci kereskedők otthonról hozott árui, a vegyszermaradványok miatt. Ez mekkora probléma ön szerint?

– Mivel ma már a laboratóriumi eszközök nemcsak a tiltott szereket képesek akár nagyon kis dózisban is kimutatni, hanem a szabálytalan vegyszerhasználat jeleit is – túlpermetezés, határidők figyelmen kívül hagyása –, ezért nyilván a nagygazdaságok nem engedhetik meg maguknak, hogy a legkisebb hibát is vétsék, mert hatalmas piactól eshetnek el, ha nem megfelelő az élelmiszer-biztonsági technológiájuk. A kistermelői szférában ilyen nagy szigor és kihívás nincs, de egyrészt ezek a termelők csak a 3. kategóriás szerekhez juthatnak hozzá, másrészt az élelmiszer-fogyasztásban való részvételük is nagyon csekély. No, és végül ott a Nébih, ami gyorsan és határozottan lép fel nagyon sok ellenőrzésen. Szóval, azt hiszem, a levegő- és környezetszennyezés sokkal nagyobb veszély ránk, átlagemberekre nézve, mint az esetleges őstermelői szakmaiatlanságok.

A hazai növényvédelem olyannyira felkészült és gyors, hogy több veszélyhelyzetben Magyarország riaszthatta az európai társszerveket

Szaktekintély-e az agrárország?

– Hogyan látja, lépést tud tartani a hazai növényvédelem a klímaválság, az időjárás-változás okozta fenyegetésekkel a kártevők, kórokozók megjelenése terén?

– Nem vagy nem csak a klímaváltozás itt a legnagyobb probléma. Az is tény, hogy a felmelegedéssel új kihívások jelennek meg. Másfelől a világ globálissá válásával, a tér- és időbeli távolságok lerövidülésével sokkal komolyabb kihívások elé nézünk. Annak idején 100 év kellett ahhoz, hogy például az erwiniás betegség kórokozója eljusson a tengerentúlról Európába – ma ehhez elég pár óra is. A hazai növényvédelem olyannyira felkészült és gyors, hogy például a mi egyetemünk jelezte több karantén kórokozó és egy új ázsiai moníliafaj, valamint több kártevő megjelenését is, így Magyarország riaszthatta az európai társszerveket. A hazai szakemberek, a szaktudás, a kutatóintézetek, egyetemek és hatóságok felkészültsége nem lehet kérdés.

– …és akkor megint a gyakorlati oldal felől egy kérdés: némi szkepszis kíséri a permetezőgépek felülvizsgálatának folyamatát: bevezették, visszavonták, megszervezték, átszervezték, pedig az ember azt hinné, ha valami egyértelmű, ez az.

Tisztán biológiai eszközökkel még nem vagyunk képesek a mai hatékonyságú növényvédelemre

– Akkor egyértelmű, ha az ember a tulajdonosi szemlélettel fogja fel, saját érdekem, hogy a gépem megfelelően működjön. Ha a permetezőgépem rosszul van beállítva, elhasználódott, pontatlan, akkor több vegyszert kell felhasználnom. Ez eleve többe fog kerülni, ráadásul a növények vagy nem kapnak elegendő inputot, vagy túl sokat kapnak, ami további veszteséget és pazarlást „eredményez”, végül, de nem utolsósorban, károsítom a környezetet, ami további kárt okoz nekem is. Ennél sokkal jobban megéri, ha ellenőriztetem, és kisebb javításokkal, beállításokkal megelőzöm a bajt.

– Mivel lenne elégedett rektorként, mondjuk, egy-két év múltán?

– Úgy érzem, a hazai agrár-felsőoktatás komoly gondokkal küzd, noha hazánk sok tekintetben ma is agrárország, ahol döntő jelentőségű a jó minőségű élelmiszer előállítása és minden ehhez szükséges szakmai, tudományos tudást biztosítani kell. Rektorként ezért egy olyan kiváló egyetemet szeretnék kialakítani, amelyik képes fejlődni és képes biztosítani a fejlődést, valamint megfelelő elméleti képzést és gyakorlati jártasságot is nyújt. Ebbe az irányba indultunk el, amely a szervezeti átalakuláson, az oktatás átalakításán és a gyakorlati képzés erősítésén alapszik.

– Az irodája falán, éppen az ajtó felett van egy barokk csendélet. Nevezetes önnek a kép?

– Azért nevezetes, mert ez a kép – Bogdány Jakab 17. századi virágcsendéletének a kópiája – volt a gyerekkori lakásunk nappalijában is, és mindig különös figyelemmel nézegettem rajta a tulipánt. Abban az időben vagyonokat adtak egy-egy különleges színű, mintázatú virágért. Ez pedig olyan tulipánokat ábrázol, amik vírusfertőzés következtében kialakult mintázatot, színtörést mutatnak és nem genetikai változást. Egyébként genetikus akartam lenni, ami végül nem lettem, de akárcsak ez a kép, a genetika is, mint társtudomány, végigkíséri az életem.