A barka (vagy barkafa) a húsvéti ünnepkör szerves része, leginkább Jézus Jeruzsálembe vonulásánál földre terített pálmaágakat szimbolizálja. Nálunk ezeket a pálmaágakat a lombfakadás előtt virágzó fűz (Salix) fajok vesszőivel helyettesítik. A hagyomány ugyan fakul, de a húsvéti dekorációban sokunknál ma is ezen díszelegnek a kifújt hímestojások.
Mi is az a barka?
A füzek általánosan barkának nevezett szerve – valójában, botanikailag – füzérvirágzat. A barka még az igazi virágzás előtt, a megnyúlási szakaszt megelőzően mutatós, amikor a rügypikkely már többnyire lehullott róla, vagy legalább megpattant. A szép barka tehát csak viszonylag rövid ideig tartó szakasz a növény életében, hiszen ha a fűz kivirágzik, a barka már nem értékesíthető. A barka színét meghatározza a virágzatot alkotó murvapikkelyek színe, illetve változása a virágzás során, a murvapikkely szőrözöttsége, valamint az ivarlevelek elhelyezkedése, színe és fejlettsége.
Magyarország viszonylag gazdag fűz fajokban, az egyes fajok genetikai változékonysága pedig számtalan alakot és színt eredményez.
A legismertebb a kecskefűz – Salix caprea, amit még leányfűznek és pálmafűznek is neveznek, de a gyűjtők leggyakrabban barkafaként említik. Magas cserje, gyakran kis fává is megnő. Vesszői kezdetben szürkés szőrzettel borítottak, később kopaszok és fényes pirosas-barnák, a termős példányokon gyakran teljesen zöldek.
