Tarlón hagyott milliók – avagy a kukorica szár- és gyökérmaradványának felhasználása

Ennek ellenére mégis bevett gyakorlat manapság a kukorica szárának bálázása, és ily módon az értékesítése is. Rövid keresgélés után több hirdetést is találni a neten, ahol nettó 2000-3000 Ft között mozog a bála ára. (Gondoljuk, ebben nincs benne a szállítás. Tételezzük fel, hogy az a vevő gondja.) Tehát adva van a tény, hogy egy körbáláért átlag 2500 Ft-ot lehet kapni. Érdemes lenne kiszámolni a következőket: ahhoz, hogy 1 ha termőföldről elkészüljön x db bála, ugye egy gépnek és a vontatott bálázónak meg kell indulnia. Ez mekkora költséget képvisel, mind az üzemanyagot, mind a kopást figyelembe véve? Hozzáadva mindehhez a dolgozó munkabérét, megkapjuk a bála nettó bekerülési értékét. De itt még ne álljunk meg! Az a gyökér- és szármaradvány a talajba visszaforgatva, ezt irányított mikrobiológiai technológiával megtámogatva felvehető tápanyagot jelent a következő vetés számára. Ennek értékét sem nehéz kiszámolni; a bála darabszáma és súlya alapján viszonylag pontosan megbecsülhető a lebontás után visszamaradt „hatóanyag” típusa és tömege (azért nevezzük hatóanyagnak, hogy egyszerűbben össze lehessen hasonlítani). A következő vetés számára minden bizonnyal készítünk tápanyag-gazdálkodási tervet, amiben ezt az értéket mindenképpen figyelembe kell venni korrekciós tényezőként, azaz ennyivel kevesebb hatóanyagot kell kiadni a termőföldre. A hatóanyag mennyiségét a vásárolni kívánt műtrágya hatóanyag-tartalmából kell kivonni, nem a teljes mennyiségéből. Így rögtön látjuk, hogy mind mennyiségileg, mind forintosítva menynyivel kevesebbet költünk műtrágyára ugyanazon a táblán. Persze, jelenesetben ki kell vonni mindebből az ellenértékét annak a tarlóbontáshoz használt komplex mikrobiológiai készítménynek, amelyet az irányított mikrobiológiai technológia részeként alkalmaztunk (tekintve, hogy a technológia a meglévő munkafolyamatokba beilleszthető, pl. tárcsázással egymenetben kijuttatható, vagy bármilyen műtrágyával, tápoldattal, gyomirtó szerrel, stb. kipermetezhető, nem képvisel plusz költséget). Megkaptuk, hogy mennyivel kevesebbet költhetnénk műtrágyára. Ha bálázunk, és a bálát értékesítjük, akkor ez nem valósul meg, tehát a nettó eladási árból először kivonjuk a nettó bekerülési értéket, majd a nettó műtrágya-különbözet árát. Az eredmény saját számításaink alapján a nullával konvergál. (Bárkinek szívesen kiszámítjuk, a fenti néhány adat megléte esetén. Gyanítjuk, hogy hasonló eredményre jutunk. Elérhetőség a szerkesztőségben.) A kukorica, illetve kukoricaszár betakarításánál nagyon sok szempontot kell figyelembe venni. A betakarítása a fajtától és az időjárási viszonyoktól is függően szeptember közepétől november végéig tarthat. Emellett a betakarítási időszakra többnyire csapadékos időjárás jellemző, ezért a kukoricaszár betakarítási, bálázási technológiájának kialakításánál ezt a tényt is figyelembe kellene venni. A kukoricaszár morfológiai és egyéb tulajdonságaiból adódóan nehezen kiszáradó szárszerkezettel rendelkezik. Ezen tulajdonsága miatt a nedvességet nehezen adja le, akár lábon áll, akár szárzúzott állapotban elterítve a tarlón fekszik. Ez utóbbi kedvez a lebontásnak, ugyanis a mikroszervezetek vízigénye megegyezhet a magasabb rendű növények vízigényével, szaporodásukhoz, anyagcsere-folyamataik elvégzéséhez minden esetben vízre van szükségük. A kukoricaszár-bálázási technológiát az időjárási viszonyokon túl a gazdaság már meglévő műszaki háttere, betakarítógépei és a gépsorok egyéb elemei határozzák meg. A bálázás nem akadályozhatja és nem hátráltathatja a betakarítást követő talajmunkákat, akkor sem, ha az időjárási tényezők miatt egyébként is rövid kihasználható időszak áll rendelkezésre. Összegezve: nem feltétlenül éri meg bálázni és eladni a kukorica szárát, de akkor mit érdemes tenni vele?

A szén az élő és élettelen szerves anyagok egyik alapeleme. Bár az élet a Földön nitrogén alapú, az élő szervezetek mégis a szén segítségével építik fel sejtjeik anyagát, így a szén biológiai körforgalma az élet egyik legalapvetőbb folyamata. A körforgalom – a szén körforgalma is – a szervetlen anyagok szervessé és visszaalakulását jelenti. Az elpusztult növények és állatok, szerves anyagok a talajba kerülnek, és ott elsősorban a mikrobiális aktivitás hatására szervetlen anyagokká bomlanak le. Az anaerob vagy aerob körülményektől függően CH4 és/vagy CO2 a bontás végterméke. A talajban a szerves anyagok lebontásakor nemcsak ezek a vegyületek, hanem számos más köztestermék (pl. aromás vegyületek, kinionok, stb.) is keletkezik, melyeken a mikrobiális enzimek biokémiai reakciók sorát hajtják végre. A folyamatok eredményeként új típusú szerves polimerek, más néven humuszanyagok jönnek létre. Ez maga a lebontás. A tarlón maradt növény- és szármaradványok irányított mikrobiológiai lebontása is egy ilyen folyamatot indít be és végez el a talajban.


A tarlón maradt növény- és szármaradványok irányított mikrobiológiai lebontása csak akkor valósulhat meg teljes mértékben és belátható időn belül, ha komplex mikrobiológiai készítményt használunk

A lignin a Földön a második legnagyobb mennyiségben termelődő szerves anyag. A növényi sejtfal cellulózállományába épül be, a sejtfal szilárdságát és rugalmasságát növeli. A cellulóz kísérőanyagaként állandó jelleggel és elsősorban a fás szárú növények tartalmaznak lignint, de elég gyakran a mezőgazdasági lágyszárú növényeink szára is elfásodik. Így pl. a gabonanövények szalmájának, a kukorica szárának lignintartalma elérheti a 20%-ot. A lignin a mikroorganizmusok számára nehezen hozzáférhető szén- és energiaforrás, a talajba kerülő növényi anyagokban lévő lignin mikrobiológiai lebontása hosszú folyamat. A lignin bontására jóval kevesebb baktérium és gomba képes, mint a cellulóz bontására.


A kukorica szárának lignintartalma elérheti a 20%-ot. A lignin a mikroorganizmusok számára nehezen hozzáférhető szén- és energiaforrás

A már említett összetett mikrobiológiai készítmények termesztésre gyakorolt jótékony hatása szintén összetett, mert a készítmények hatékonysága ezen élőlények együttes működésén alapul:– nitrogénkötő és foszforfeltáró mikroorganizmusaik hatása révén harmonikus növénytáplálás és pentozánhatás-mentes tarlóbontás valósul meg;– gyökérkolonizáló mikroorganizmusaik biztosabb csírázást, jobb felszívást és dinamikus növényfejlődést eredményeznek;– a mikroelemek felvehetőségét hatékonyan növelő anyagok (sziderofórok) képzésével csökken a hiánybetegségek kialakulásának lehetősége;– állományban használva – biológiailag aktív anyagcseretermékeik révén – aktiválják a növény védekezőrendszerét (elicitor hatás) – így csökkentik a későbbi fertőzés kockázatát.

Ugyanakkor nem mindegy, hogy a termőföldről a termés betakarítása után visszamaradt szár- és gyökérmaradványokat, azaz a tarlót kezelik-e, és milyen módszerrel, anyaggal. Nagyon sok készítmény ígér gyors tarlóbontást és a következő vetés számára azonnal felvehető tápanyag-utánpótlást. Ugyanakkor, mint fentebb is említettük, a szén körforgásában, a különböző anyagok lebontásában egymástól eltérő gomba- és baktériumtörzsek vesznek részt. Ennek figyelembevétele elengedhetetlen a talajoltás és a tarlóbontás sikerességéhez.

SZERZŐ: MAGYAR NIKOLETT

betakarítás biológia gyakorlat lehetőség műtrágya nitrogén növény tápanyag termőföld