fbpx

A repcetermesztés kritikus elemeinek vizsgálata

Írta: Szerkesztőség - 2019 augusztus 26.

Hazánkban az őszi káposztarepce (Brassica napus L. ssp. oleifera) vetésterületével (kb. 250-300 000 hektár) meghatározó növénnyé vált a vetésszerkezetben, napjainkra ez a második legfontosabb olajnövényünk.

Területnövekedésének több oka is van: az egyik a termesztett növények az 1990-es évek óta folyamatosan szegényedő, egyszerűsödő köre, másrészt pedig a növény, illetve annak magjából készített olaj felhasználási területének bővülése. A mai korszerű, erukasavat csak nyomokban tartalmazó hibridekkel az élelmiszeripari célú fogyasztás folyamatosan bővül. Ipari felhasználása is széles körű:

‑ bioüzemanyag-előállításra,

‑ vegyiparban különböző festékek, lakkok stb. gyártásához,

‑ műanyagok, műgumi készítéséhez,

‑ valamint a gépiparban is használják.

Agronómiai szempontból pedig az őszi kalászosok nagyon jó előveteménye. Korán betakarításra kerül, az őszi búza jelentősen beszűkült elővetemény-választékában fontos szerepet játszik, termesztésének technikai igénye az őszi búzáéhoz nagyon hasonló. Mélyre hatoló karógyökere lazítja, szerves anyagban gazdagítja a talajt.

Korábban főként fajtákat termesztettek, de az 1970-as évektől megindult a beltartalom javítására (csökkenő erukasav-tartalom a magban) és a termésmennyiség növelésére irányuló nemesítés. Napjainkban leginkább hibrid repcék termesztése történik, melyek előnyei a következők:

‑ nagyobb termésmennyiség,

‑ jobb alkalmazkodóképesség,

‑ erőteljes elágazódás.

Mielőtt termesztéstechnológiájának kritikus elemeit végignézzük, le kell szögeznünk, hogy a jó repcetermésünk alapja a minél több elágazódás „elérése” minden növénynél állományunkban, hiszen a repce termésének nagy része az oldalágain képződik.

Helye a vetésváltásban

Előveteményének megválasztásánál a legfontosabb szempont annak lekerülési ideje, az, hogy van-e elég idő a megfelelő minőségű talaj kialakítására, a talaj-előkészítésre, hiszen vetése igen korán, augusztus legvégén, szeptember elején meg kell, hogy történjen. Ezeket a szempontokat, valamint a közös betegségeket is figyelembe véve a leginkább kalászosok után érdemes vetni. A Debreceni Egyetem Növénytudományi Intézete által végzett vetésváltási kísérletek több éves adatsorai is megerősítik azt a tényt, hogy a szakszerű vetésváltás igen meghatározó termelői tevékenységünk sikerességét illetően.

Talaj-előkészítése

Talajművelésénél két szempontot kell kiemelni:

‑ egyrészt, hogy erőteljes gyökérzetéből adódóan a mélyművelést, apró magja miatt pedig a „kertszerűen elmunkált”, aprómorzsás magágyat igényli,

‑ másrészt pedig mindez sok esetben igen nehezen valósítható meg a nyár végi legtöbbször száraz, meleg időjárási és talajadottságok közepette.

Talajművelés során minden műveletünk esetében a vízmegőrzésre, tehát a talaj mielőbbi lezárására kell törekednünk. Általánosságban megállapítható, hogy a repce talajművelése forgatás nélküli, talajkímélő technológiára alapozott, a talaj forgatása, szántása csak bizonyos esetekben (rossz talajszerkezet, kiemelkedően sok szármaradvány) indokolt.

A kalászos elővetemény lekerülése után tarlóhántás-zárás, később a kikelő gyomok, árvakelés irtására tarlóápolás és zárás következzen! A repce mélyre hatoló gyökérzete a lazítást is megkívánja, amit szárazabb talajállapot mellett, rendszerint augusztusban végezzünk.

Tápanyagellátás

A repce termésében alapvetően meghatározó elem a nitrogén. Hiánya könnyen, szabad szemmel is jól látható, a levelek színe sárgás, világoszöld, ami főként kora tavasszal figyelhető meg. De vigyáznunk kell a túladagolásra is, mert ebben az esetben a télállóság romlik, az állomány könnyen megdőlhet, csökken az olajtartalom.

A másik fontos, nagyobb mennyiségben kijuttatandó tápelem a foszfor, melynek kedvező hatása van a gyökerek fejlődésére, a szárelágazódások képzésére és az olajtartalomra. Hiánya esetén a növekedés visszamarad, a lombozat haragoszöld színűvé válik, az idősebb levelek hegyükön, széleiken lilás-rózsaszínűek, később pirosak lesznek. Leginkább ez is kora tavasszal figyelhető meg, amikor az alacsony talajhőmérséklet következtében a gyökérműködés még nem elég intenzív, ezáltal a növény egyáltalán nem vagy csak kevés foszfort képes felvenni. A harmadik szükséges makroelem a kálium, amely a télállóság, valamint a betegségekkel szembeni ellenállóság fokozásában; a vízháztartási folyamatokban való részvétele által a szárazságtűrésben és a szárszilárdság fokozásában játszik kiemelkedő szerepet. Hiányában a szár vékonyodik, a növény kisebb, kékeszöld színű leveleket fejleszt, valamint fogékonyabb lesz a betegségekre.

A három fő makroelem mellett még egy tápelem meglétére mindenképpen oda kell figyelnünk a repce harmonikus tápanyagellátása megtervezésénél. Ez pedig a kén, melyet a repce a többi szántóföldön termesztett növényhez képest a leginkább igényel, ráadásul nem csak kénhiányos területeken érdemes elgondolkozni a kijuttatásán. Több vonatkozásban is fontos szerepet játszik a fejlődésben: a növény a teljes tenyészidőszak alatt 60-80 kilogrammot is felvehet a talajból. Nagy szerepe van a termés mennyiségének kialakulásában, a kéntartalmú aminosavak (cisztin, metionin, cisztein) képződésében, de az olajszintézist is elősegíti. Az intenzív korai fejlődési szakaszban segíti a gyors növekedést, a nitrogén jó hasznosulását. Hiányában romlik a termékenység, ezáltal csökken a termésmennyiség, az olajtartalom, növekszik a megbetegedésre való hajlam. Hiánytünetként a levélerek sárgulása, alsóbb levelek fonákjának vörösödése, súlyosabb esetben a virágok kifehéredése mutatkozik. A termésmennyiség alakulásában nagyon nagy jelentősége van egy mikrolemnek is, mégpedig a bórnak. Leggyakrabban ennek az elemnek a hiánya a jellemző, aminek következményeként gyengül a tenyészőcsúcs fejlődése, a bimbók, becők elszáradnak vagy ki sem fejlődnek. A bórhiány következménye a gyökerek gyenge fejlődése, üregessé válása is.

Az őszi káposztarepce gyorsan fejlődő, nagy tápanyagigényű növény, tenyészideje során egy tonna fő- (mag) és a hozzátartozó melléktermék (szár, levél) képzéséhez 55 kg nitrogénre (N), 35 kg foszforra (P2O5), 43 kg káliumra (K2O) 30 kg mészre (CaO) és 10 kg magnéziumra (MgO) van szüksége.

A tápanyagellátás gyakorlatánál arra kell figyelnünk, hogy a foszfor és kálium teljes adagját, viszont a nitrogénből csak 25-30 kilogrammot juttassunk ki ősszel, vetés előtt, és ezt a talajmunkák során dolgozzuk be. Így a növények számára biztosítva lesz az őszi fejlődéshez a kellő mennyiségű nitrogén, a foszfor és kálium pedig fokozatosan felvehető állapotba fog kerülni.

A repce talajművelése forgatás nélküli, talajkímélő technológiára alapozott

A tavaszi időszakban folytatni kell a tápanyag-utánpótlást, már csak azért is, mert a tápanyagokból a nagyobb mennyiséget a tavaszi időszakban igényli, ekkor fejleszti nagy zöldtömegét és természetesen a generatív (virágfejlődés, virágzás, termékenyülés, magfejlődés) szakaszban is fokozott a felvétele. A téli időjárás viszontagságai következtében a levelek döntő hányada elhalt, sérült, a talajhőmérséklet alacsony, így a tápanyagfelvétel is igen vontatott. Ekkor kell közbelépnünk, és segítenünk a növényünknek az első tavaszi fejtrágyázással. Ha az időjárás és a talaj állapota engedi, már március elején érdemes talajmintát vennünk, melynek vizsgálati eredményeiből kiszámolhatjuk a szükséges tápanyagdózisokat. Minél hamarabb jut állományunk kellő mennyiségű tápanyaghoz, annál erőteljesebb növekedést, levélfejlesztést képes produkálni, ami pedig több asszimilátum képzését vonja maga után, végső soron pedig nagyobb termés eléréséhez segíthet bennünket. Azt is tudjuk, hogy a repce termesztése során kritikus a téli időszak, illetve állományunk áttelelésének sikeressége. Ha kora tavasszal kimegyünk a területre, és négyzetméterenként legalább 10-12 életképes növényt meg tudunk számolni, érdemes az állománnyal tovább tervezni, mert megfelelő termést érhetünk el, hiszen a repce rendkívül jó oldalhajtás-képzési képességgel rendelkezik, amit tovább tudunk erősíteni az agrotechnikai elemek szakszerű végrehajtásával.

A talajvizsgálatok segítségével kiszámított nitrogénadagot két részletben javasolt kijuttatni. Az első adagot tél végén, kora tavasszal, a vegetáció beindulását követően azonnal, így segítünk a növényeknek a tél utáni regenerálódásban. Ez a tavaszi menynyiség 60-70%-a. A második fejtrágya zöldbimbós állapotban kerüljön az állományba, mely a tavaszi adag 3040%-a kell hogy legyen.

Olyan területeken, ahol a talaj meszes, illetve kénhiányos, e tápelem kijuttatása is megoldható az első fejtrágyázással egy menetben, amihez különböző komplex műtrágyák állnak rendelkezésre a piacon.

Az első nitrogén-fejtrágyázással egybekötve ajánlott kiszórni a bór- és egyéb mikroelemtrágyákat is. A bórból 2-5 kg/ha mennyiséget juttassunk ki!

Vetése

A repce vetésénél három dologra érdemes odafigyelnünk:

‑ Csíraszám: a repce a túlsűrítést nem igazán tolerálja, arra kevesebb oldalelágazás fejlesztésével reagál.

‑ Sortávolság: érdemes dupla gabona vagy akár kapás sortávra vetnünk, mert az ezeknél kisebb sortávolság ugyancsak a túlsűrítést fogja eredményezni.

‑ Vetés utáni hengerezés: elengedhetetlen művelet, hiszen a vetés időszakában magas hőmérséklet és száraz talaj a jellemző, így fontos a talaj lezárása.

Növényápolás

A napjainkban forgalomban lévő fajtáknak/hibrideknek egyre jobb a télállósága, de ezt a tulajdonságot tovább tudjuk javítani a talajművelés, tápanyagellátás, vetés és a növényápolás szakszerű elvégzésével. Ha odafigyelünk ezekre a műveletekre, állományunk kezdeti fejlődése is erőteljes lesz, így jól fejlett, egyöntetű repcetáblával vágunk neki a télnek. Ám a túlfejlettség is káros lehet, így növények növekedésszabályozását is mindenképpen el kell végezni, amihez széles hatásspektrumú gombaölő szereket alkalmazunk. Ősz végén az állomány fejlődését így „lelassítjuk”, szabályozzuk, tőlevélrózsás állapotban tartjuk, nem engedjük, hogy a repce egy esetlegesen hosszú meleg őszön magszárat kezdjen nevelni, mert ebben az állapotban már kevésbé képes a téli viszontagságoknak ellenállni.

Érdemes dupla gabona vagy akár kapás sortávra vetnünk

Emellett a föld feletti részek fejlődésének lassításával egyidőben elősegítjük a gyökerek növekedését, a gyökérnyak vastagodását. A tavaszi regulátorozás is egyre inkább alkalmazott technológiai elem, amivel ugyancsak a föld feletti részek növekedésének csökkentését, a gyökérzet tömegének növelését tudjuk elérni. A növényeket több elágazódás fejlesztésére késztetjük, ezáltal nő a szárszilárdság és a szárazságtűrés is. Mivel fungicideket alkalmazunk – mintegy megelőzés jelleggel – az őszi és a kora tavaszi időszakban jelentkező gombafertőzéseknek is elejét tudjuk venni. Az intenzív repcetermesztés esetén a növényvédelemre is kiemelt hangsúlyt kell fektetni. Gyomosodásra leginkább az őszi időszakban (amikor még kicsi, fejletlen az állomány) és kora tavasszal (sok levelet veszített, legyengült állomány) hajlamos. A gyomirtásra több technológia is létezik, napjainkban legelterjedtebb az őszi posztemergens kezelés – annak nem teljes sikere esetén a tavaszi újbóli védekezés. Új eljárás az úgynevezett Clearfield technológia: ez csak az erre nemesített repcehibridek esetében használható, amelyek ellenállnak az alkalmazott erős herbicideknek. Gombás betegségei ellen leginkább virágzást követően érdemes védekezni, ezt megelőzően az őszi és tavaszi regulátorozás bizonyos mértékben védelmet nyújt a kórokozók ellen.

A repce termesztése során a fő terméscsökkentő tényezőt az állati kártevők jelentik, ezek a teljes tenyészidőszak alatt károsíthatják az állományt, kártételük hatására akár1/3-ára is visszaeshet a termés egy egészséges állományhoz képest. Ellenük ősszel két alkalommal, a tavaszi tenyészidőszakban akár 2-5 esetben is védekeznünk kell.

A deszikkálással állományunk érése egyöntetű lesz, a betakarítás jobban tervezhetővé válik

Öntözés

Annak ellenére, hogy a repce nagy vízigényű növény, öntözése nem szokványos. Ahol van erre lehetőség, és az időjárás is indokolja, ajánlott a kelesztő öntözés alkalmazása, kis adag, 10-20 mm öntözővízzel. Hatására egyöntetű lesz a kelés, a kezdeti fejlődés, elősegíthetjük vele, hogy állományunk megerősödve menjen a télbe.

Betakarítás

A repce virágzása időben elnyúlik, így az érése is hosszan tart; egyes magok már szárazak, míg mások még nincsenek betakarítható állapotban. Ennek összehangolására állományszárítást (deszikkálást) alkalmazunk. A deszikkálással állományunk érése egyöntetű lesz, a betakarítás jobban tervezhetővé válik, a gyomok is leszáradnak, így nem nehezítik az aratást.

A repce becőtermésére jellemző, hogy száraz állapotban könnyen felnyílik, így kis mechanikai hatás is pergési veszteséget idézhet elő, ezért érdemes a deszikkálással egy menetben becőragasztó szert is kijuttatni. A repce betakarítási vesztesége tovább minimalizálható, ha a gabona-vágóasztalra a repcéhez szükséges toldatokat, oldalkaszát is felszerelünk.

Napjainkban a repce termésmennyiségének, a repcetermesztés jövedelmezőségének növeléséhez egyre nagyobb hangsúlyt kell fektetni a technológiai fegyelemre. Igen fontos a fentebb említett agrotechnikai elemekre való fokozott figyelem, hiszen bármelyik hiánya (pl. növényvédelem) vagy kisebb odafigyelés esetén máris terméskiesésre számíthatunk.

SZERZŐ:
DR. DÓKA LAJOS FÜLÖP EGYETEMI ADJUNKTUS
DR. SZABÓ ÉVA EGYETEMI ADJUNKTUS
DR. SZABÓ ANDRÁS EGYETEMI ADJUNKTUS
DE MÉK NÖVÉNYTUDOMÁNYI INTÉZET