Pecze Rozália természeti erőforrásaink védelméről és a termelők fenntartható elvű felkészítéséről

Nem felelőtlen hanyagság, hanem sokszor információhiány okozza az olyan agrártechnológiai megoldásokat, amelyek rövid és hosszú távon ártanak a fenntartható gazdálkodásnak, terhelik vagy egyenesen pusztítják a mezőgazdaság amúgy is fogyatkozó természeti erőforrásait. Ez különösen a talajokra igaz – erről is kérdeztük Pecze Rozália agrármérnököt.

Erkölcsileg is elfogadható legyen

– Általában nem gyakori tapasztalat, hogy egy profitorientált multinacionális nagyvállalat a fenntartható technológiák kutatására, oktatására fordít nagy energiát. Az önök esetében ez erkölcsi kényszer vagy gazdasági érdek?

– Mindkettő. Különösen Európában, ahol a közös és nemzetállami kormányzati szervek is folyamatosan szigorodó előírásokat, szabályzásokat vezetnek be, muszáj megtalálnunk azokat a megoldásokat, amelyek kiváltják a korábbi technológiákat. A kérdés másik oldala a lakossági, fogyasztói, végfelhasználói irányból tapasztalható erősödő nyomás. Az emberek nemcsak szeretnének tisztább eredetű élelmiszert fogyasztani, de azt is mindinkább elvárják, hogy az élelmiszerlánc egésze – beleértve az állattartást, a földművelést, de még az agrártáj szépségének védelmét is –fenntartható, morálisan elfogadható módon történjen. És van egy harmadik oldala is, a termelőé, a gazdáké, akik szintén szeretnének olyan megoldásokat alkalmazni, amelyek megőrzik, javítják a termőföld minőségét, közben elősegítik a nagyobb termésmennyiség és jobb jövedelmezőség elérését. A mi feladatunk ebben a sokoldalú kérdéskörben a termelők segítése: a cég, ahol dolgozom (Syngenta Magyarország Kft. – a szerk.) ennek érdekében alakította ki az Interra Farm-hálózatot Európában, ezeken a farmokon bemutatjuk mindazokat a gépkezelési, agrotechnológiai, talajművelési környezetvédelmi módszereket, amelyek már ennek az új agrárkultúrának a jegyében fogannak.

– De egész más viszonyok vannak például Ázsiában vagy az oroszoknál, mint Dél-Amerikában vagy Dániában… Hogyan egyezteti egy világcég azokat a néha szélsőségesen eltérő jogi, szabályozási viszonyokat, amik a különféle földrészeken érvényesek?

– Mindenütt elsődleges a hosszú távú érdek, nem csak egy gazdasági évre tervez sem egy vállalat, sem a gazdaságok. A rövid távú gondolkodás nem működik, ezt látjuk ma a talajok pusztulásától kezdve számos területen. Éppen ezt felismerve folyik világszerte és itthon is egyre több kutatás. De az tény, hogy mindenütt más a fókusz. Afrikában például még a helyes magvetést kell megtanítani sok helyen, nálunk például azt, hogy ne az árokcsatornába engedjük bele a permetezőszeres lemosóvizet; másutt a méhek védelme vagy a talajerózió kérdése van napirenden. Ezek sokszor tanulással járó folyamatok: a mi cégünk például egyetemekkel, kutatókkal együttműködve fejleszt ki egyes megoldásokat a környezetvédelem érdekében, aztán a tudást átadva, a gyakorlatban a gazdák „tesztelik” és alkalmazzák ezeket.

Talajerózió, lemosódásvizsgálat a dióskáli gazdaság egyik kísérleti parcelláján

– Érdekes és világszerte megfigyelhető, hogy korábban és részben ma is még az államok szabályoznak, és alkotják a környezetvédelmi előírásokat, de napjainkban ez a szerep részben kezd áttevődni a gazdasági társaságok kompetenciakörébe. Egyetért ezzel?

– Nagyrészt igen, és nincs mit csodálni: mi vagyunk közelebb a problémához. Egyrészt az említett szakmai-tudományos műhelyekkel való együttműködés során előkerülnek szakmai-fejlesztési kérdések és innovációk, másrészt hozzánk érkeznek első kézből a termelők részéről felmerülő problémák, javaslatok, igények, elvárások. A kör úgy zárul be, hogy a kutatásokat is „ki kell vinni a földekre”, be kell mutatni, el kell magyarázni a termelőknek.

– Mit tapasztalnak: a pénzügyi érdek motiválja a hazai termelőket, netán a környezetvédelmi-ökológiai szempontok, avagy a várható büntetések félelme?

– Ne szépítsük: a termelők egy részét eleinte nem érdekli, mennyi talajt fenyeget az erózió, vagy hogy hová kerül az a szennyezett lé, ami mosáskor lejön a gépről. Ha viszont valaki előáll egy szemléletes, egyértelmű magyarázattal, megmutatja nekik, hogy minek konkrétan mi a következménye: például mitől lesz több giliszta a talajban, és ez milyen előnnyel fog szolgálni, akkor mindjárt érdeklődni kezdenek. Ez persze mind szorosan összefügg a gazdasági érdekkel is: világos, hogy ha például jobb állapotú a termőfölded, akkor kevésbé lesznek klímaérzékenyek a növényeid, és akkor több termést fogsz betakarítani – több lesz a pénzed.

– Gondolom, ebben is egész más egy tipikus ukrán, egy brazil vagy egy dán vagy magyar termelő…

– Mondjuk, Dániában az egyik legszabályozottabb az agrárium. Nagyon sok feltételt kell teljesítenie egy termelőnek, és bár sok elvárás teljesítéséhez támogatást ad az állam, de nem mindhez. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a nyugat-európai országokban évszázados hagyománya van annak, hogy a generációk egymásnak adják tovább a föld tiszteletének, védelmének szellemét. Még az én nagypapám is tanított engem erre, a föld iránti tiszteletre. Aztán persze volt egy nagy törés, és most néha úgy érzem, az új gazdák nem mindig érzik át ugyanezt.

– A generációváltás kapcsán mit tapasztal? A bejövő fiatalokat érdekli, megfogja a fenntarthatóság szempontja?

– Néha meg is lep, hogy mennyire! Akarnak tudni, tudnak is figyelni, és sokszor úgy kérdeznek, hogy abból kitűnik: igen sok tudás van a fejükben, és célirányosan, lényeglátóan szereznek új ismereteket. Akik pedig gazdasági háttérrel érkeznek, azoknak már sokszor a gyakorlatuk is megvan gépkezelésben, bizonyos agrotechnológiai eljárásokban.

A talajkímélő művelés terjed, mert a termelők felismerik annak csapadékmegtartó szerepét

Pecze Rozália a talajkímélő gazdálkodás ökológiai és jövedelmezőségi előnyeiről beszél

– Mik a fő irányok a fenntarthatóságban az Interra Farm-programban és miért azok, amik?

– Idén az egyik fontos témakör a telep körüli, pontszerű szennyezések megelőzése, kezelése. Olyan egyszerű dolgokról van szó, mint például az említett gépmosás. Az otthonainkban már évszázadok óta hagyomány, hogy a szennyvizet gondosan kezeljük, de a mezőgazdasági gépkezelésben szinte csak a nagyüzemi szinteken van valamiféle gépmosó megoldás. Ma sajnos nagyon sok esetben a termőföld mellett, a telephely udvarán vagy az utak mellett mossuk le a permetezőt, a traktort. Ez pedig szennyezett víz, ami ezek után a szomszéd földjére vagy a talajvízbe, vagy az árkokon keresztül a felszíni vizekbe jut. Szóval, nem gonoszságról van itt szó, hanem ismeretek hiányáról: sokan egyszerűen még nem gondoltak erre!

A másik a természeti erőforrások védelme, amelyek közt kiemelt fontosságú a talaj és a tiszta vízkészlet megóvása.

– Valóban ijesztő mértékben pusztulnak, fogynak a talajaink, erózió, ipari-urbanizációs növekedés, leromlás miatt…

– Mi évek óta az erózió megelőzésére fókuszálunk, mert ez egyrészt megtartja a talaj termékenységét, másrészt megelőzi a vizek szennyezését. Például egy-egy özönvízszerű esőzés akár tonnaszámra hordhatja le a termőréteget a tábláinkról – pedig a termőtalaj újraépüléséhez évtizedek, évszázadok kellenek. Itt is döntő az ismeret. Ha a gazda tudja, hogy hogyan használható és miért sokrétű megoldás a betakarított növények maradványainak talajfelszínen hagyása vagy talajtakaró növények használata, akkor előbb-utóbb alkalmazni fogja, mert belátja, hogy ezzel a szárazságban nedvességet, hidegben hőt, esőzésekkor védelmet, általában pedig fontos szervestápanyag-utánpótlást biztosít. Mindez a klímaváltozással párhuzamban egyre inkább szembetűnő lesz (lásd még erről lapunk májusi számát, amelyben Plótár István dióskáli termelő elmondta: talajai az őszi-téli szárazság idején is 35-40 mm csapadékot őriztek meg, a forgatásmentes és takarónövényes talajművelés eredményeként növényei stressztűrőbbek, és stabilabb, jobb hozamot produkálnak – a szerk).

Érzékelhető előnyök

– Mégsem mondhatni, hogy sebesen terjedne a gazdálkodók között a talajkímélő, takarónövényes vagy bolygatás nélküli technológia.

– A talajkímélő művelés terjed, mert a termelők felismerik annak csapadékmegtartó szerepét. A zöldítés vagy táblaszegély telepítés is erre tereli a figyelmet. Másrészt ezek a kifinomultabb technológiák több odafigyelést, néha kicsivel több munkát is igényelnek. Amikor persze baj van: özönvízszerű esőzés vagy szárazság, égető hőség, akkor érzékelhetőek lennének az előnyök… A másik, a nagytáblás gazdálkodás újragondolása: nekem ez szívügyem. A szép agrártáj jellemzője lenne a tagoltság, a diverzitás, a változatos növényi sokféleség. Nálunk a 60-as évektől a fő kultúrákra koncentráló művelés terjedt el, nagy táblákon. Ugyanakkor a mezsgyék, fasorokkal, gyümölcsösökkel tagolt szántók klimatikus szempontból is védettebbek lehetnének. De beszélhetnénk a szintvonalas, a domboldalakon folyó talajművelésről is, ami szintén az erózió megelőzését szolgálná, de a nagy táblákon lehetetlen így művelni.

– A talajszelvény-elemzéseknél gyakorta elhangzik, hogy ideális, természetes állapotukban az eredeti talajok az év 365 napján fedettek: nem csoda, hogy az ősgyepek, rétek, erdők jobban bírják az időjárási szélsőségeket, mint a termesztett kultúrák. Elérhető ez a jövő gazdálkodásában?

– Ez lenne persze a kívánatos. Az őszi vetésű növények jók ezen a téren; sőt, a repce például még a talajszerkezetre is gyógyító hatással van azzal, hogy áttöri a tömörödött rétegeket, viszont érzékeny a klímára. A kapás kultúráknál nagyon kell figyelni. A vetésváltás miatt például a kukorica után általában nincs is idő takarónövényt vetni, de a mulcshagyó technológia maga véd a talajkiszáradástól és az eróziótól, télen melegen tartja a talajt, és a lebomlás révén megőrzi vagy javítja a szerkezetességet.

– Aztán már csak a kártevők miatt kell aggódni…

– Igen, ez valós probléma, de földi mennyországot ne várjon senki, mindig jönnek nehezen vagy egyáltalán nem megoldható problémák. Nincs egy igaz út, a kompromisszumot a prioritások alapján kell mindig meghozni, mint amilyen az esővíz talajba juttatása és tározása, és ezzel a klímakárok csökkentése. A kártevők elleni védelem fokozott az ilyen művelésen, különösen, ha komolyan vesszük azt, hogy egyre kevesebb a hatékony növényvédőszeres megoldás az európai szabályozás miatt.

Személyes és globális érdek

– A nagypapája adta önnek a mintát, az irányt ahhoz, hogy az ökológiai biztonsággal, a termőföld védelmével kiemelten foglalkozzon?

– Nem egészen. Bár vidéken töltöttem a nyarakat, és még láttam nagyapám és apám kaszás búzaaratását, és közel voltam a vidéki-paraszti élethez, de az érdeklődés az egyetemi évek alatt alakult ki. Az agrár- és növényvédelmi mérnöki mellett talajtani mérnöki diplomát is szereztem, s így valahogyan rám talált a feladat. Érdekes egyébként, hogy egészen a tavalyi évig hobbiból, személyes érdeklődéstől hajtva csináltam a környezetvédelmi programokat a vállalatnál, de ma már ez a fő feladatom.

– Mi a személyes célja a szakmán belül?

– Az, hogy olyan komplex mezőgazdasági gyakorlatot segítsünk kialakítani, ami szolgálja a termelő személyes érdekeit: a nyereséges termelést, erőforrásai megvédését, pályázati hatékonyságának az erősítését. Másrészt olyan ökológiai, technológiai tudások megosztása vagy akár termékek bevezetése a célom, amelyek a tágabban vett társadalmi elvárásoknak megfelelnek. Például az utóbbi években a biodiverzitás fejlesztés programunkhoz 45 ezer beporzó rovar felvételezését végeztük el országszerte, hatalmas tudást halmoztunk fel hazánk adottságairól és a lehetőségekről. Ennek révén fejlesztettünk például vadlegelő programunkhoz vetőmagkeveréket a Lajtamaggal, ami segíti vad-visszatelepítő programjainkat. Közismerten csökken a nyulak, foglyok, méhek száma: fogy a területük, kizárjuk őket az agrárművelés miatt – ugyanakkor az általunk kifejlesztett vetőmagkeverékekkel termesztett növényeket nemcsak szeretik, de így el is kerülik a kultúrnövénytáblákat.

– Mondta, hogy hobbiból csinálta évtizedek óta – van emellett „klasszikus” hobbija?

– Az utazás és az úszás mellett az olvasás: mostanában főleg történelmi témájú könyveket olvasok; illetve még a zenehallgatás. Megdöbbenve figyelem, hogy a négyéves kisunokám elbűvölve ül a tévé előtt, ha operafilm megy. Ott ülök mellette, és próbálom „lefordítani” neki, miről szólnak a szövegek. Azt hiszem, ez genetikai örökség nálunk.

(Felvételeink a Syngenta Interra Farm hálózatának dióskáli szakmai bemutatóján készültek, 2019. június 5-én.)