fbpx

Nagy István a mezőgazdaság kilátásairól, kihívásairól

Írta: Kohout Zoltán - 2019 április 04.

Meglehetősen és tudatosan provokatív beszédet mondott az agrárminiszter február harmadik dekádjában Hódmezővásárhelyen. Nagy István nemcsak a precíziós gazdálkodás halaszthatatlan voltával kapcsolatban kerülte a meddő udvariaskodást, de az agrártámogatások kérdésében is kertelés nélkül vetette fel az ellentmondások sorát. Nem maradt más hátra, mint interjút kérni a szaktárca vezetőjétől, aki az osztatlan közös birtokokról és az öntözésfejlesztésről is beszélt a MezőHírnek.

– Érzik a gazdák a változás fontosságát, „zsizseg” az agrárium. Ön fogalmazott így a napokban a korszerű technikák-technológiák elterjesztése kapcsán. Mit értett ez alatt?

– Rendszeresek azok a konferenciák, amelyek kifejezetten a precíziós gazdálkodásról szólnak. A versenyképes agrárium alapja a precíziós gazdálkodás¸ ezért ez a terület mára megkerülhetetlenné vált.


Nagy István szerint a holnap sikereiért ma kell cselekednünk

Előttünk áll a fenntartható eszközökkel folytatott mezőgazdaság, vagy éppen a nyomon követhető élelmiszer-termelés és -gyártással kapcsolatos társadalmi elvárás, a klimatikus változások okozta kihívások, valamint az állatjóléti szempontok is. A gazdák tudják, hogy aki kimarad a precíziós gazdálkodás nyújtotta lehetőségből, az véglegesen lemarad a versenyben. Számolnak azzal, hogy új korszak kezdődhet az életükben, ám mindez tudást és technikai felkészültséget feltételez. Nélkülözhetetlenek ezért azok a rendezvények, ahol találkozunk, beszélgetünk és erősítjük egymást. Valóban, határozottan úgy látom és természetesen örülök is ennek, hogy nyüzsög az agrárium és felélénkül a mezőgazdaságunk. Ki gondolta volna néhány évvel ezelőtt, például hogy a légi, drónos növényvédelem robbanásszerűen elterjed? Hamarosan pedig már csak ezzel a módszerrel fogunk találkozni.

– Hol tartunk ebben a folyamatban?

– Azzal, hogy Magyarországon a 4G információtechnológia teljesen elterjedt, és a szántóföldön is fogható, számos konkurensünket megelőzzük, az 5G kifejlesztésével pedig akár az éllovasai is lehetünk a fejlesztésnek. Ráadásul mindez a munkaerőhiányra is megoldást jelenthet. Már nem futurisztikus jövő, hogy a nyolcszáz tehenes szarvasmarhatelepen két ember dolgozik, hiszen csupán az adatok feldolgozására van szükség. Ám ebből a következő feladat is adódik: a magyar agrár-felsőoktatás a rendszerváltás óta keresi a helyét az agráriumban. Amíg a professzorok jegyzetei a múltat hirdetik, a fiatalok nem fognak lelkesedni a mezőgazdaságért, mivel a jövő érdekli őket. Öt év múlva a traktoros növényvédelemre úgy tekintünk, mint egy múzeumi tárgyra. Úgy suhan el mellettünk a világ, mint a Forma-1, és nem tudjuk megállítani. Ha mégis, akkor egy skanzen leszünk, a többiektől lemaradunk. Ezért is javasoltam a gazdáknak ezen a találkozón is, hogy a területalapú támogatást ne nyereségképző eszköznek tekintsék. Ha összehasonlítjuk a tíz évvel korábbi AGROmashEXPO-t az ideivel, jól látszik a fejlődés. Nagyjából ilyen mértékű változással számolhatunk két éven belül is.

Öntözés: 30 engedély helyett 1-gyel

– Mindezzel szorosan összefügg az öntözés fejlesztése is. Növelnünk kell az öntözött területek mértékét, mert az EU-ban a sereghajtók közt vagyunk, miközben a vízutánpótlás egyre inkább égető kérdés.

– Eredményes gazdálkodás elképzelhetetlen öntözés nélkül. Közös gondolkodásra van szükség, ugyanis össze kell raknunk az agrotechnológiai eljárásokat, a vízmegőrző technológiákat és az öntözéstechnológiákat.

Többféle forrásból juthatunk vízhez. A fúrt kutak esetében szem előtt kell tartanunk, hogy a felszín alatti vizek védelme közös és hosszú távú társadalmi érdek, ezeket a vizeket óvnunk kell. Ezt itt, Csongrádban (az interjút Hódmezővásárhelyen rögzítettük – KI) különösen tudják a helyben élők, gazdálkodók, mert ez is egy veszélyeztetett térség ebből a szempontból. A felszíni vizeinknek a vízkiviteli lehetőségei ideális megoldást jelentenek, hiszen több vizet engedünk ki az ország területéről, mint amennyi beérkezik. A különbözetből nyugodtan gazdálkodhatunk. Ehhez persze meg kell építenünk a tározókat, azokat a csatornákat, csatornarendszereket, amelyekkel a vizet elvezetjük, eljuttatjuk a termelési övezetekhez.


Csaknem 200 résztvevő előtt tartották az Agrárközösség MKB Bank Roadshow 2019. február 19-i állomását Hódmezővásárhelyen, gyakorlatias és hasznos agrotechnológiai, pénzügyi, jogi és szakpolitikai kérdéskörök mentén

Ráadásul a komolyabb problémákat inkább a légköri aszály okozza, mint a talajban kialakuló vízhiány. Ezért, ha megvizsgáljuk az allergiás betegségeket, a porszennyezést, akkor látjuk, hogy számos problémát enyhíthetnénk, megoldhatnánk azzal, ha a felszíni vizek elvezetése sűrűbben és nagyobb mértékben valósulna meg.


Korszakváltás történhet az öntözésben Magyarországon azzal, hogy a korábbi bonyolult engedélyeztetési rendszert leegyszerűsítve egy „egyablakos” ügyintézést alakítunk ki

Röviden, korszakváltás történhet az öntözésben Magyarországon, hiszen míg a vízügyi-mérnöki tervek – hogy hogyan jut a víz a gazdák földjeinek a széléhez – a Belügyminisztériumhoz és a katasztrófavédelemhez tartoznak, addig az, hogy ezekből a vizekből hogyan lesz öntözővíz, milyen jogszabályi környezetben és technológiai megoldások révén juttathatják ki a gazdák a növényekre, már az Agrárminisztérium, a Nemzeti Öntözésfejlesztési Központ hatáskörébe tartozik.  Lehetőség nyílik ezen a téren a bürokrácia- és rezsicsökkentésre az agráriumban. A korábbi bonyolult engedélyeztetési rendszert leegyszerűsítve egy „egyablakos” ügyintézést alakítunk ki. A gazda bejelenti az igényét egy hivatali ponton, az ügyét pedig a hivatali szervezetek intézik. Így lerövidítjük és olcsóbbá tesszük az ügyintézést, tehát időt és pénzt spórolunk a gazdák számára.

– Hasonló, évtizedes gond és elmaradás az osztatlan közös tulajdonú birtokok problematikája. Ráadásul tömegeket érint: 4,5 millió embert 2,5 millió hektárral. Mi lesz a megoldás ebben?

– Sok ember van gúzsba kötve a mezőgazdaságban e tekintetben. Először is meg kell húzni azt a határt, ami után nem osztható tovább egy adott termőföldterület, és amit örökléssel sem lehet továbbosztani. Arról, hogy ez a minimum 0,5 vagy 1 hektár legyen, lehet egy társadalmi vitát indítani. Évtizedes átok volt a magyar mezőgazdaságban az osztatlan közös tulajdonok léte, itt az ideje, hogy megoldást találjunk.

Elkényelmesít vagy fejleszt a támogatás?

– Közben mindenkit folyamatosan foglalkoztat a várható támogatási rendszer, a KAP jövője az új európai uniós költségvetési időszakban, 2020-től. Mire számít?

– Jelentős döntések nem születhetnek az európai uniós választásokig, így nyár elején derülhet ki, hogy milyen úton haladunk tovább. Azon viszont érdemes elgondolkodni, hogy az uniós támogatás elkényelmesít vagy ösztönöz bennünket? Azt javaslom, hogy a gazdák a most még bombabiztosan érkező területalapú támogatást befektetési alapnak tekintsék. Igaz ugyan, hogy a gazdálkodók különböző jövedelmi és élethelyzetbe kerülhetnek, de fontos lenne, hogy a támogatást bevételi forrás helyett önrészként kezeljék, amivel a fejlesztéseiket elő tudják irányozni.

– A támogatások ügye valóban mindig érzékeny téma.

– Talán nem árt feltenni azt a kérdést sem, hogy a dömpingszerű pénzárammal biztos, hogy mindig helyes döntés születik? Valóban szükség volt arra és akkora gépre, amire éppen lehetett pályázni, és ami esetleg kihasználatlanul áll a színben?

A KAP-ra visszatérve megjegyezném, hogy a most kifutó pályázatok után több év szünet következhet az „ingyen pénzhez” való hozzáférésben. A magyar állam ezért szeretne nagyon olcsó hitelt nyújtani a fejlesztésekhez. Ezért a mezőgazdasági, élelmiszeripari beruházásokhoz kamattámogatási hitelprogramon dolgozunk, amelyben jelentős, 2 százalékos kamattámogatást szeretnénk nyújtani valamennyi ágazati fejlesztés mögötti hitelhez. Mert megalapozott, kiegyensúlyozott beruházásokra van szükségünk az ágazatban.