A modern mezőgazdálkodást támogató genetikai és technológiai fejlesztések folyamatosan formálják és segítik a gazdálkodás minőségének és hatékonyságának javítását, jellemzően könnyebbé is teszik egyes műveletek elvégzését; szinte minden nap megjelenik valamilyen újdonság, amely gyorsan vagy lassan, de teret nyer a gyakorlatban – tegyük hozzá, sok esetben nem kis ráfordításokat igényelve.
Miért a talajok savanyodását emeljük ki és vesszük előre, ha a talajok állapotáról beszélünk? Ennek magyarázata alapvetően egyszerű. A talaj savanyodása gyakorlatilag a kalcium – mint alapvető építőelem – fokozatos eltűnése a talajból, ami nemcsak a kémhatását változtatja meg, hanem valamennyi tulajdonságára hat. Innentől kezdve pedig, ha talajunk nem megfelelő kémhatású, akkor ez az egyik legfőbb terméskorlátozó tényező lesz. A talajok savanyodásával párhuzamosan figyelhető meg a talajélet kedvezőtlen irányú változása is. Az összefüggésnek közvetlen és közvetett okai is vannak. Közvetlen oka a talajlakó szervezetek optimális pH-tartománya és annak változásával szembeni toleranciája vagy éppen érzékenysége. Az érzékenységet illetően valamelyest különbséget tehetünk baktériumok, gombák és makroszervezetek között; egyes vizsgálatok szerint a baktériumok erőteljesebb változásokat mutatnak a pH elmozdulásával együtt (mind sejtszámban, mind diverzitásban). Ezzel szemben sok gombafaj jóval kevésbé érzékeny (bár léteznek ellenpéldák), míg a nagyobb élőlények, pl. a gyűrűsférgek kifejezetten érzékenyen reagálnak (ezért nemigen találkozni velük pl. erdőkben). Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az élőlények a savanyú közegben is a sejten belüli semleges pH-érték fenntartására törekszenek, ez viszont komoly energiabefektetéssel jár részükről, ami hosszú távon nehezen vagy nem tartható fenn. Az 1. számú ábra betekintést nyújt abba, hogy milyen mértékben befolyásolja a pH-érték pl. a nitrifikáló baktériumok életközösségét és intenzitását. A közvetett hatások a talaj pH-érték-változásának a talajra gyakorolt hatásain keresztül nyilvánulnak meg. Talajunk összetett rendszer, fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságokkal bír, amelyek minőségileg is összefüggnek a talaj kémhatásával, kalciumellátottságával, ebbe nyújt betekintést a 2. ábra. A talaj kémhatása ráadásul térben és időben eltéréseket mutat, folyamatosan változik az évszakok változásával, egy adott táblán belül (sok helyen lehet találkozni pl. savanyú talajfoltokkal), illetve a talaj mélységében is (3. ábra). A talaj tulajdonságainak változása gyakorlatilag a talajlakó szervezetek életterének megváltozását jelenti, és ennek számos következménye van. A csökkenő mikrobiológiai élettevékenység miatt mind a nitrogénkörforgás folyamata, mind a szerves anyagok egyszerűbb anyagokká bomlásának folyamata (mineralizáció) sérül. A pillangósoknál a mikrobák általi biológiai nitrogénmegkötés szintén lecsökken (pl. szója esetében nem feltétlenül az oltópor minősége vagy felvitele nem volt megfelelő, lehetséges, hogy túl savanyú talajba került). A normál körülmények között megfelelően működő, kölcsönösen előnyös, a növény gyökérzete és a mikrobiológiai szervezetek közötti, tápelemek, cukrok, vitaminok, hormonok, enzimek stb. átadására irányuló interaktív együttműködés lekorlátozódik vagy leáll. A nem megfelelő kémhatás a legtöbb, a növények számára meghatározó tápelem körforgására és felvehetőségére hatással van.
1. ábra. Nitrifikáló baktériumok számának változása a pH-érték függvényében (Clément, 1966)
Mi a probléma jó megoldása?
Mit tegyünk, hogyan lássunk hozzá?
Mi a következő lépés, ha megvan a talajvizsgálati eredmény és a dózis?
Karbonát hatóanyagú termékeknél mindenképp vegyük figyelembe a termék jellegét! Ömlesztett kőőrleményeknél a szemcseméret egyértelműen meghatározza az oldhatóságot, ami egészen kis szemcseméret esetén is nehezen megjósolható (ezeket elsősorban nem a talajnedvesség, hanem a talaj savas anyagai oldják), illetve fel kell készülni a nagy tömegű anyag kijuttatására. Dolomitos őrlemények alkalmazása előtt feltétlenül ellenőrizzük le még egyszer a talajminta alapján megállapított magnéziumszintet! A magnézium – ellentétben a kalciummal – nem mobilis elem, könnyen eljuthatunk a túlzott ellátottsági szintre, amely felborítja az ásványok, ionok arányát, és antagonisztikus hatásokat okoz egyéb tápelemekkel – így végső soron többet árthatunk, mint amennyit használunk. Egyértelműen magnéziumhiányos területeken logikus opció lehet a kalciumot és magnéziumot is tartalmazó talajjavító anyag – de csak ott!Karbonát hatóanyagú granulátumok esetében gondoljuk át a következőket:
- Mennyi a talajvizsgálati eredmény alapján kiszámított mészdózis?
- Ehhez mérten mennyi a termék gyártójának ajánlott dózisa?
- Mennyi a termék tonnánkénti ára?
2. ábra. A talaj meghatározó tulajdonságai
3. ábra. A talaj kémhatásának változásai
4. ábra. A talaj savanyodásával összefüggő korlátozó tényezők, hatásuk és a talajjavítás eredménye
(N.S. Bolan et al.)
Mikor hajtsuk végre a kalciumos talajjavítást?
Kalcium-oxid hatóanyagú, szemcsés termék esetében, gyors oldhatóságának, gyors hatásának köszönhetően a kijuttatás ideje rendkívül rugalmasan illeszthető a technológiába. Összesen két olyan időszak van, amikor nem alkalmazható:
- közvetlenül a vetéssel egy menetben (minimum 1 héttel a vetés előtt ajánlott kijuttatni, és sekélyen bedolgozni);
- erősen bokrosodott, nagy levelű, „összezárt” állományban (a szemcsék a talajra hulljanak, ne a növényre!).
És ne feledje – az egészségesebb talaj értékesebb!
