fbpx

A növénytermesztés „félidei” esélyei

Írta: Szerkesztőség - 2018 július 18.

Július elején járunk, amikor az elemzések, a becslések, a találgatások és a remények már egyre közelebb kerülnek a valósághoz.

Az idei év sem hazudtolja meg magát, hiszen éppen olyan kiszámíthatatlanul alakul, mint az ezt megelőzőek. Kétségtelenül beigazolódik a sokat emlegetett klímaváltozás, amelynek jellemzői az időjárási szélsőségek, jelesül mostanában a heves széllel érkező zivatarok, a nagy mennyiségű csapadék. Az enyhe januárt követően a bekeményítő február, majd a csapadékot adó és belvizeket hozó március azt jelzik, hogy valami tényleg megváltozott, és egyértelműen a sokkal nagyobb mérvű kiszámíthatatlanság került előtérbe. A mezőgazdaság szempontjából – különösen a Kárpát-medence viszonyai között – a szokatlannak mondható anomáliák növekvő gyakorisága figyelhető meg. Egyre kevésbé lehet felkészülni az említett időszakban a szélsőséges jelenségek kivédésére, de a termelők egy része mégis felveszi a kesztyűt, mégpedig kisebb-nagyobb sikerrel. Mindez a gazdálkodás bizonytalanságát jelenti, az idei évben különösen abban az első három téli/kora tavaszi hónapban, amikor még alig van teendője a gazdának, csak nyugodtan várnia kellene a kikeletet. A kikelet aztán elérkezett, és az áttelelő kultúrák kisebb-nagyobb élettani sérelmeket szenvedve megindultak, mert a növények hihetetlenül rugalmasan viselkednek a szokatlan hatásokkal szemben. Ekkor azonban az áprilisi-májusi szárazság okozta a következő meglepetést. Szokatlan volt eddig az ilyen mértékű tavaszi szárazság, amely akadályozta a talajmunkákat a tavasziak vetésénél, és meglepte a jól induló őszieket. Amikor Biztató napraforgó-állomány pedig már éppen az öntözésre gondoltak volna a felkészültebb gazdák, akkor május harmadik dekádjában az esők jelentették a következő meglepetést. Még nem jött rosszkor a csapadék, sőt helyenként nem az öntözés fogalmát merítette ki, sokkal inkább az özönvíz jelenségét idézte. Egyes térségekben jégesővel és szélviharokkal kísérve kezdte a magukhoz tért haszonnövényeket tépázni.


Fejlett kukorica ágaskodik az aratásra váró búza mellett

Júniusi mindennapos esők, viharok

Június első felében pedig a szinte mindennapos esők és már-már ijesztő méreteket és károkat okozó viharok jelentették a kiszámíthatatlanságot, a már biztatóan alakuló terméskilátásokat pedig napról napra egyre bizonytalanabbá tették. Az erőtől duzzadó és lassan már kaszaérettséget mutató kalászos táblákon megdőlt az állomány, amelyet a következő napi csapadék beledöngölt a földbe, miközben a gazdák ezt tehetetlenül szemlélik, már a beavatkozás esélye/lehetősége nélkül. A fuzárium fertőzöttség valószínűsége sok termelőben felrémlik, mert ez évekkel ezelőtt már alaposan megtréfálta őket, amikor az aratás utáni minőségvizsgálat következett. Ahol a kalászvédelmet nem, vagy nagyon korán végezték el, ott bizony fennáll a veszélye – a 80-90%-os tartós páratartalom és zárt állomány mellett – a fuzárium megjelenésének, ami azt jelenti, hogy a takarmány célra termesztett kalászosok általában olajozottan működő piacán is kitör a pánik, és megállhat vagy nagyon „válogatóssá” válhat a felvásárlás. Az étkezési búzák esetében pedig szintén a fuzárium és az esésszám körüli bizonytalanság miatt veszíthet lendületéből a felvásárlás. Persze korai még temetni az idei aratási eredményeket, a bevételek esélyeit, de nagyon valószínűnek látszik, hogy a költségeket növelő szárítás a jövedelmezőségi viszonyokat tovább rontja. Igaz, valamelyest elindultak a kalászos árak felfelé a világpiaci jegyzésekben, de ennek hatásait a magyar felvásárlási gyakorlatban korai lenne megjósolni.

Vesztes repcék

A repce mintegy 240000 ha országos vetésterülete jól vészelte át a telet, csekély kipusztulással és vadkárral együtt sokáig jó terméskilátásokat mutatott. A rovarkárok elleni védekezés már nem volt mindenütt egyformán sikeres, és a májusi/júniusi esők a még jelentős lombot viselő haszonnövény állományában sok helyen komoly gombakártétellel jártak. Ennek megvédésére már földi gépekkel aligha volt lehetőség, a költségeket pedig növelni értelmetlen lett volna, a betakarítás közelsége miatt. A talaj sokfelé volt vizes, sáros, így a lényegesen korábban indulói munkákat meglehetősen nehéz volt megtervezni, és különösen végrehajtani.

Az érett termés aratására való várakozás a legborzasztóbb érzések egyike, miközben csökken a mennyiség, és romlik a minőség. Pedig az idei repcék terméskilátásai mennyiségi és minőségi szempontból is biztatóan alakultak, nem beszélve a relatív biztonságról az árakat illetően, amelyek az összes haszonnövény közül a legjobban közelítették/közelítik meg a korábbi évjáratokét. Talán a repce jövedelemviszonyai még így is elegendőek lesznek ahhoz, hogy a termelői kedv ne csökkenjen, és a következő évben is hasonló nagyságrendben alakuljon a vetésterület. Az olajos piac hagyja a legkevésbé cserben a termelőket – ez az elmúlt évtizedek során végig megfigyelhető. Az olajos növény rengeteg termelési kockázata, hosszú tenyészideje ellenére talán a legbiztosabb esélyt kínálja, hiszen értékesíthetetlen repce még nem maradt magtárban az ország egyetlen szegletében sem. A cikk írásakor még javában lábon állnak a repcék, de néhány gazdaságban már megkezdték az állomány szárítását deszikkáló szerekkel, már amikor rá lehetett menni a talajra. Nehéz megjósolni, hogy az időjárás kiszámíthatatlansága következtében mennyire lesz eredményes az aratás, mennyi lesz a pergési veszteség, vagy a kidőlt és felszedhetetlen növények aránya a táblákon. A repce azonban már véglegesen beírta magát a magyar növénytermesztés négy legfontosabb és legnagyobb területen vetett növénye közé, és egyáltalán nem baj, ha ez a jövőben is így marad…


Kaszaérett repce

Napraforgó és kukorica lépéselőnyben

Ugyancsak kockázatos még június derekán a kukorica és napraforgó sorsa felett ítélkezni. Tény az, hogy mindkét növény teljes turgorban, igen kedvező viszonyok között fejlődik, és mindegyik fenológiai fázisában remekül teljesít. Természetesen ez örömteli látvány minden gazdálkodónak, ugyanakkor kellő önmérséklettel érdemes még tervezni az árbevételeket. A nyári időjárási viszonyok előrejelzései ugyan szintén biztatóak, de az előző évek több hullámban érkező tíznapos légköri aszályainak esetleges idei ismétlődése lerombolhatja az optimista várakozást. Lehet, hogy az idén még porosodó öntözőberendezések is szóhoz jutnak július második felétől, mert remélhetőleg addig kitart a talaj befogadott és elraktározott víztartalma. Ne feledjük azonban, hogy a hatalmasra felnőtt vegetáció vízigénye még alaposan megnövekszik a tenyészidőszak második felében, és rohamosan veszi fel a vizet, aminek nem biztos, hogy lesz utánpótlása, éppen a termékenyülés vagy az olajbeépülés időszakában.

A bizonytalan a biztos

A gazdálkodás bizonytalansága a gazdálkodás szépsége is egyben – szokták mondani az idősebb, sokat látott és tapasztalt gazdálkodók. Igaz, őket évtizedekkel ezelőtt még nem segítette úgy a technika, a kemikáliák sokasága és változatossága és a hasznos technológiai tanácsok. Ma a szélsőségek elleni küzdelemben sokkal több segítsége van a gazdálkodónak, ami ugyan további költségeket generál, de sokak szerint úgy is megéri. Tény, hogy a gazdálkodás, pontosabban a növénytermesztés menete, a termelés biztonsága a szélsőségek felerősödése és a piac nagyobb mértékű bizonytalansága miatt lényegesen megváltozott. Új szemlélet, nagyobb bátorság, merészebb szakmai húzások kellenek a sikerhez, és természetesen ésszerű kockázatvállalás. Ami igazán nehéz szakmai feladat lett, az a bizonytalanságokra való felkészülés. Már pedig bizonytalanságok minden évjáratban jelentkeznek, talán nagyobb gyakorisággal, mint korábban, és erre a termelők egyre felkészültebben és hatékonyabban próbálnak reagálni. Még nem tudni, hogy az idei gazdasági év hogyan vonul be az évkönyvekbe, hiszen a félidőben járunk. Remélhetőleg azonban beigazolódik az a megfigyelés, miszerint az ősziek gyengébb szereplését a tavasziak gazdagabb termése kompenzálja. A kukorica és a napraforgó a legjobb úton halad, hogy magas termésszintekkel kompenzálja a repce és a kalászosok várhatóan szerényebb eredményeit. Az időjárás alakulása, „segítsége” persze nélkülözhetetlen ehhez, de a gazdálkodók reményei élnek, és talán nem alaptalanul…