Ez év októberében a héjas gyümölcsűek kevésbé frekventált tagjairól, a manduláról és a mogyoróról szervezett – meglepően nagy érdeklődéssel kísért – szakmai tanácskozást a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ (NAIK) a Gyümölcstermesztési Kutatóintézet Érd-elvira majori Kísérleti Állomásán. Az akkor elhangzott szakmai előadásokról novemberi lapszámunkban beszámoltunk, s egyben jeleztük, hogy Dr. Feldman Zsolt helyettes államtitkárnak az agrártámogatásokról szóló előadását következő lapszámunkban ismertetjük.
A helyettes államtitkár mondanivalója nagyobb részében az említett két ’mellőzött kultúra’ kérdéseiről szólt, de természetesen több tekintetben kitért a héjasokra és általában a gyümölcstermesztésre is. Elöljáróban emlékezetett arra, hogy a héjas gyümölcsűek iránt az elmúlt évtizedben fokozatosan nőtt az érdeklődés, s remélhetjük, hogy a dió után a mandula és a mogyoró is sikeres pályafutást teljesít a hazai gyümölcstermesztésben. Hogy ez a reménykedés nem alaptalan, azt a statisztikai adatok is alátámasztják: a 2017. évi agrártámogatási adatok szerint a 81 541 ezer ha összes gyümölcsterület 10%-át teszik ki a héjas gyümölcsű kultúrák. Tehát érdemes a szakmai érdeklődésünket erre az ágazatra fókuszálni. Még akkor is, ha a termelési érték szerinti súlyozásban a teljes gyümölcstermelés kétharmadát az alma, a meggy és az őszibarack teszi ki, de pl. a maga közel 4%-ával a már a dió is helyet kap ezen a listán. És ami a számoknál is fontosabb: a magyar dió iránt külföldön is egyre fokozódik a kereslet, tehát biztatóak a kilátások. Ehhez hasonló folyamatot kellene elérni a többi héjas gyümölcsünk esetében is.
Méltatlanul keveset tudunk róluk Ez még azonban egyelőre kissé várat magára, mivel jelenleg az érintett kultúrák tényleges termőterületi nagyságáról is bizonytalanok adatok állnak rendelkezésre. Ennek részbeni magyarázata, hogy a mandula és mogyoró termesztése elaprózottan, több és kisebb gazdaságban zajlik, s nem könnyű ezek pontos számba vétele. A hivatalos statisztikai adatok szerint a mandulát kb. 200 hektáron, a mogyorót kb. 150 hektáron termesztik hazánkban. Ugyanakkor a támogatási kérelmek száma alapján mindkét kultúra ennél nagyobb területet képvisel, ennek másfél-kétszeresét: a mogyoró 440, a mandula 300 hektárt. Az összes termés mennyisége is nagy ingadozásokat mutat. A mandula 2004-2006 táján mért 300 tonnás termése az évek során felére esett vissza, most van ismét felívelő szakaszban. A mogyoró ezzel ellentétben ’leszálló ágban’ van, az elmúlt néhány évben mindössze 50 tonna körüli terméssel.
A mandula szaporítóanyag-értékesítés 2016-ban süllyedt mélypontjára (kb. 15 ezer db), azóta – egy kisebb megtorpanással ugyan, de – fokozatosan növekszik; 2016-ban 45-50 ezer db-ot értékesítettek. A fajtákat tekintve a hazai nemesítésű Tétényi fajtacsoport uralja a hazai értékesítést.
A támogatásokról
A kertészeti kultúrák agrártámogatására térve az előadó elmondta, hogy 2015-től lehetőség van az évi 1,3 milliárd euró támogatási összeg 15%-át termeléshez kötötten adott kultúrákhoz (vagy állatfajokhoz) biztosítani, megfelelő feltételek teljesülése révén. Ennek összege a gyümölcstermesztésben 2016-ban hektáronként csaknem 100 ezer Ft volt. Dió esetében mintegy 6 500 ha területre érkezett ilyen igény, amiből 5 100 ha kapott jóváhagyást. 2017-ben hasonló volt az igény, amit az idén differenciáltan kérelmezve: intenzív (1 300 ha) és extenzív (4 700 ha) ültetvényekre megosztva ítéltek oda. Mogyoró és mandula esetében jóval kisebb területre igényeltek termeléshez kötött támogatásokat. A termeléshez kötött támogatások elbírálásánál az extenzív (hagyományos) és az intenzív művelési mód csak a telepített fák számában különbözik egymástól: dió esetében 100, ill. 200 db/ha, a mandula és mogyoró esetében 400, ill. 410 db/ha. A maximális életkor minden esetben 20 év.
Technológiák és támogatások – egyaránt fontos tudnivalók…
A termeléshez kötött támogatások várható értékei, a 2017. évi kérelmek tükrében a teljes gyümölcstermesztésre vonatkoztatva nem végleges adatok szerint extenzív művelés mellett (41 427 ha kérelem) a várható fajlagos támogatás 73 127 Ft hektáronként, míg intenzív művelés esetén (17 040 ha kérelem) 122 353 Ft/ha lesz. Az előadó hozzátette, az MVH/MÁK ellenőrzése alapján az összegek módosulhatnak.
Szólt a kertészeti termesztők által a Vidékfejlesztési Program (VP) keretén belül igényelhető támogatásokról is. Ezek a kertészeti gépberuházásokra és a kertészet korszerűsítésére terjednek ki, s amelyekre a rendelkezésre álló keretnél jóval nagyobb, másfél, kétszeres igények érkeztek be, s ezeket már az év elején fel kellett függeszteni. Némileg más a helyzet az ültetvénytelepítési támogatások esetében; itt az EU által előírt feltételek és szűrők (pl. öntözés, stb.) több megfontolásra késztették a pályázókat, a 19 Mrd forint keretre kb. 15 Mrd igény érkezett be.
További fejlesztések szükségesek
Érdekes adatokat mutatott be arról, hogy a munkaerőre vetítve milyen többletértéket tud egy-egy ágazat előállítani. Ez tulajdonképpen egy hatékonysági vagy versenyképességi mutató, ami az éves munkaerő egységre jutó nettó hozzáadott értéket jelzi (euró/ÉME). Ebben a tekintetben hazánkban legjobb a helyzet a szántóföldi növénytermesztésben, majd az állattenyésztésben, és leggyengébb a kertészeti ágazatokban. Azaz, a befektetett munkához képest kevés értéket tudnak előállítani. Ez is alátámasztja a fejlesztések szükségességét ezekben az ágazatokban. További, nagyon elgondolkodtató adatokat mutatott be arról, hogy hogyan alakul az agrártámogatások aránya az adózás előtti eredményből a hazai növénytermesztésben. Annál is inkább, mivel ismeretes, hogy a teljes magyar mezőgazdaság alapvetően függ a támogatási rendszertől. Az adatok azt mutatják, hogy minél intenzívebb egy kultúra, annál kevésbé szoros ez az összefüggés. Meglepő ugyanis, hogy a legintenzívebb mezőgazdasági kultúra, a zöldséghajtatás adózás előtti eredménye csak 3,5%-ban függ a támogatásoktól. A szabadföldi zöldségtermesztésben ez az arány már 18,5%, a szőlőtermesztésben csaknem 50%, míg a gyümölcstermesztésben és a szántóföldi növénytermesztésben 80%! Ez azt jelenti, hogy jelenleg nagyon szoros összefüggés áll fenn a jövedelemtermelő képesség és a támogatások között.
Növelni a versenyképességet!
Milyen kormányzati intézkedéseket hoztak a versenyképesség növelésére? Első helyen említette a jövedelempótló támogatásokat, amelyek kiszámítható bevételt, azaz ’biztonsági hálót’ jelentenek a termelőnek, javítják a beruházások megtérülését, és esetenként megkönnyítik a hitelhez jutást (KAP I. pillér 8,8 Mrd euró ebben a ciklusban).
E körbe tartoznak továbbá a beruházási támogatások, amelyek közvetlenül járulnak hozzá a versenyképesség növekedéséhez (teljes II. pillér, 4,1 Mrd euró).
A mezőgazdaság sajátosságait figyelembe véve ezenfelül a forgóeszközök finanszírozását segítik a kedvezményes hitelek és a hitelgarancia. Továbbá ebbe a körbe tartozik az ún. kétpilléres kockázatkezelési rendszer, amely a növénytermesztés időjárási kockázatainak mérséklésével növeli a jövedelembiztonságot, ennek köszönhetően a beruházások megtérülését. Végül megemlítette a fiatal gazdálkodók többlet területalapú támogatását és a Vidékfejlesztési Program generációváltást ösztönző támogatását is. A ’merre tovább?’ kérdésére a szakember azt válaszolta, hogy hidat kell építeni a tudást, az új ismereteket előállító intézmények és a termelők között, meg kell újítani a tudásátadási csatornákat, és ösztönözni kell az innovációt. A jövő útja az információalapú gazdaság erősítése. A jó üzleti és szakmai döntések meghozatalához kinek-kinek a saját gazdaságából és mások eredményeiből származó adatok helyes értelmezése után kell meghoznia a szükséges és helyes döntéseket. Ennek során az informatika és a digitalizáció eredményei és eszközei ma már a kertészetben sem nélkülözhetők. A termelékenység fokozása, a termelés hozzáadott értékének növelése az említett új szemlélet elfogadása és alkalmazása nélkül nem lesz megvalósítható.
SZERZŐ: P. G.
