fbpx

Augusztusi számvetés

Írta: Szerkesztőség - 2017 augusztus 12.

Talán a laikusoknak, a mezőgazdaságban érdekteleneknek is felkelhette a figyelmét az a tény, hogy az idei aratással a korábbiaknál sokkal kisebb terjedelemben foglalkozik a média. Kevesebb a részeredményekkel foglalkozó híradás, kevesebb az elemzés, pedig a gabonatermesztés Magyarországon igenis, fontos kérdés.

 

 

Lehet, hogy a gyengébb termést nem akarják világgá kürtölni, vagy az alacsonyabb árakkal nem akarják a termelőket bosszantani, éppen a jövő évi termelési kedv további, esetleges mérséklődése elkerülésére. Pedig nincs semmi szégyellnivaló az idei eredmények hallatán sem, hiszen most éppen nem a termelők durva mulasztása miatt kevesebb a termés.

Az időjárás kedvezőtlen alakulása okozta a szerényebb termésszintet, igaz, hogy egy magasabb technológiai színvonal, vagy öntözés mellett azért jobb eredmények is születhettek volna. Ehhez azonban nagy változásokat kellene életbe léptetni, mert így továbbra is csak az európai élenjáró gabonatermelők hátát nézhetjük…

Gabonatermesztési helyben járás

Ahol az időjárás engedte, már mindenképpen befejezték a repce, de az árpák és a kenyérgabona aratását is augusztus elejére. A júliusi időjárás hozta a formáját, ugyanis országszerte zivatarok szélviharok kísérték a gyakran 30-50 mm csapadék érkezését. A júliusra jellemző időjárási anomália tehát az idei évben sem maradt el, és kellően felforgatta az aratási menetrendet országszerte.

A temérdek csapadék és a szél természetesen további kárt tett különösen – az egyébként is alacsony hl-súlyt és gyengébb minőséget adó – takarmányárpákban, de nem kímélte a féltett kenyérgabona-termést sem. A kezdeti optimista nyilatkozatok után el kellett fogadni, hogy az idei őszibúza termés csak közepes mennyiséget és közepes minőséget ad. A nyilatkozatháború elcsendesedett, úgy a mennyiséget, mint a minőséget illetően, hiszen a mezőgazdaság ezek után aligha lesz az idei évben a magyar gazdaság húzóágazata, a GDP meghatározója.

Sajnos – teszem hozzá, mindamellett, hogy a mezőgazdaság évjáratonként más és más eredményeket képes produkálni. Ehhez azonban a jó felkészülés, a korszerű technika, az egyre magasabb szintű szakmai hozzáértés nem elegendő, kell egy jó adag szerencse is. Az időjárás kiszámíthatatlansága okozza a legtöbb zavart a „rendszerben”, amely ellen egyelőre védtelenek a gazdálkodók.

 

 

Becslés és valóság

Az aratás megkezdéséig az országban átlagosan mintegy 100 milliméternyi csapadék hiányzott a talajból, és emiatt több helyen is – az aszályos területeken – már kényszerérés volt tapasztalható. Mivel nem fordult hűvösebbre és csapadékosabbra az időjárás, több helyen már Péter-Pál napja előtt megkezdődhetett az árpa betakarítása az országban. Az őszi búza aratása pedig a július 10. körüli időpont helyett már június végén megindult.

Mindez azt jelenti, hogy a múlt évi 5 millió tonnás össztermés 4 millió tonna körül lehet 2017-ben a végelszámoláskor. Hogy mennyi a ténylegesen megtermett kenyérgabona, az sajnálatos módon nem befolyásolja a felvásárlási árat, mert az – ahogyan többször, több helyen utaltak rá a szakemberek – a világpiacon dől el, a készletektől, az idei betakarítási termésszintektől függően.

A búzatermelőknek a tavalyi 40 000 Ft/t átlagos ár mellett mintegy 50%-a volt veszteséges, ami érezhetően befolyásolta az őszibúza-termesztési kedvet. Az idén a búzatermelők 70-80%-a lehet veszteséges, a gyengébb termés és az alacsonyabb árak miatt. Ebből logikusan az következne, hogy a termelői kedv tovább csökken, és a hazai kenyérgabona-vetésterület jócskán 1 millió ha alá csökkenhet.

Ahhoz, hogy ez a kedvezőtlen trend megforduljon, és a termelők nyereséget tudjanak realizálni, legalább 50 000 Ft/t felvásárlási árat kellene elérni. Természetesen ez is a világpiaci függőség kérdése, és kevés esély van arra, hogy pozitív árváltozással lehessen számolni. A vetésterület jövő évi alakulásához még az is hozzájárul, hogy milyen ősz várható, hiszen a talaj-előkészítési munkák sikere sok mindent befolyásolhat.

 

 

Kalászos-lélektan

Az idei gyengébb kalászos termés minden bizonnyal elgondolkodtatja azokat a termelőket, akiknél a termésszintek alacsonyra sikeredtek. Elgondolkodtatja arról, hogy szabad-e veszteséggel termelni ezeket a növényeket, hiszen az előrejelzések szerint a következő évben sem várható a gabonapiac feltámadása, a vaskos világpiaci készletek és az idei várható nagy termések miatt.

Hogyan gondolkodnak ilyen esetben a gazdálkodók? Ha szigorúbb technológiai fegyelem mellett megadnak mindent a növénynek, akkor megnövekedik a költségszint, igaz, így jó esély van 5-7 t/ha termésszint elérésére. Az árak tekintetében azonban nem lehetnek túl optimisták, hiszen jelentős emelkedés nem várható. Gyakorlatilag tehát egy kedvező évjárat esetén is csak nullszaldóra számíthatnak, ami nem igazán hozza meg a termelési kedvet. Mivel a földbérlet – ahol van – elviszi a földalapú támogatást, onnan sem lehet nyereséget abszolválni, tehát marad az elővetemény okozta előny, vagy a munkacsúcsok széthúzásából eredő kedvező munkaszervezési lehetőség. Ennyivel is beérhetik azok a gazdálkodók, akiknek a vetésszerkezetében ún. pénzes növények is vannak, amelyek kompenzálják a kalászosok kiesését.

Remélhetőleg sokan vannak/lesznek így, mert akkor nem kell az országos vetésterület további jelentős zsugorodásával számolni. Persze a profi kalászos termelők azért másképpen látják ezt a kérdést, hiszen nagy területen, kiváló fajtákkal és technológiával, precíziós gazdálkodási keretek között akár a 8-10 t/ha termésszintet is hozni tudják, ami egész más helyzetet teremt ökonómiai szempontból. Ha mellé tesszük a prémium minőséget, a „személyes” piaci – pl. olasz, szlovén, bajor, stb. – kapcsolatokat és az ebből következő értékesítési biztonságot, akkor egyáltalán nem elkeserítő náluk a helyzet. Sőt, kifejezetten komoly gazdasági előnyök származnak pl. az étkezési búza termesztéséből. Kár, hogy ekkora szakadék tátong a hazai termelők között, a gazdálkodás minőségét tekintve…

Augusztusi felkészülés

Az aratás terhét nagyjából maguk mögött tudják tehát a gazdálkodók, de a következő évi alapokat lassan le kell tenni, a tarlók gondozásával, a tápanyag-visszapótlással és nem utolsósorban a repcevetés előkészítésével. Mindezek előtt persze a családdal is el kellene szökni egy kis nyaralásra, ha csak egy hétre is, mert a gyerekek felteszik a kérdést, hogy mi értelme van a sok munkának, ha még nyaralásra sem jut idő.

Ügyes időbeosztással persze minden megoldható, de a jövő évi alapozás kétségtelenül fontos feladat. A repce vetése mellett aztán már a napraforgó betakarítása is jelentkezik, ami szintén nem hanyagolható el, sőt a defóliálása – már együtt a többi munkával – szinte kis-munkacsúcsot jelent. Az őszi kalászosok pedig – amellett, hogy fejtörést okoznak – szintén előkészítő munkát igényelnek, hiszen a fajtaválasztás, a vetőmag beszerzése halaszthatatlan, ha a szándék megszületett. Az időjárástól való függés pedig sok kora őszi munkát befolyásol, vagyis minden eltervezett munkát rátartással kell ütemezni…

Kevés, de fontos kötelezettség

Az augusztus a rövidke pihenés lehetőségét kínálja azoknak a gazdáknak, akik szerencsés módon be tudták fejezni a nyári betakarítást, és javarészt ipari növényekkel foglalkoznak. Az alternatív növények persze még adnak betakarítási munkát, de abból jóval kevesebb van. Ami viszont nem kerülheti el a gazdálkodók figyelmét, az a parlagfűirtási kötelezettség.

Tavaly négyezer hektáron indítottak eljárást parlagfű-fertőzöttség miatt az élelmiszerlánc-felügyeleti hatóságok. A Földművelésügyi Minisztérium (FM) sajtóosztályától megtudtuk, ez a mennyiség az erősen fertőzött területeket jelöli, miközben a szám évről évre változik.

Közterületeken a parlagfű irtása a területileg illetékes önkormányzat által megjelölt vállalkozó, vagy a közfoglalkoztatottak feladatköre. Az irtás módja lehet egyszerű gyomirtás, kézi vagy gépi kaszálás és vegyszeres gyomirtás is – írja válaszában az FM. Magánterületen, akár kül-, akár belterületről (előbbibe például a tanyavilág, utóbbiba a családi házas övezetek tartoznak) van szó, a tulajdonosnak kell gondoskodnia a gyommentesítésről, és ezt minden évben június 30-ig el kell végezni, majd a szezon végéig, októberig pedig meg kell akadályozni, hogy az allergén növény kihajtson!