Közel két tucat kísérlet eredményei bizonyítják, hogy az új növekedésserkentők valódi értéket képviselhetnek a baromfitenyésztésben.
A szerves savak, növényi eredetű takarmányozási adalékok, probiotikumok és prebiotikumok mind alkalmasak az antibiotikumok helyettesítésére.
Az egyre intenzívebb ipari termelés magasabb követelményeket támaszt a szárnyasokkal szemben, és megnövelte az olyan – a bélrendszer egészségével kapcsolatos – kihívások számát, mint például a nem specifikus diszbiózis, a csökkent tápanyagemésztés és a szivárgó bél szindróma.
Ezek a problémák nyomást gyakorolnak a farmok jövedelmezőségére, és megmagyarázzák, legalábbis részben, az antibiotikumok szubterápiás alkalmazásának motivációját a betegségek megelőzésére és a növekedés elősegítésére.
Egy friss tanulmány megjegyzi, hogy a baromfiipar globális antibiotikus növekedésserkentő (AGP) fogyasztása háromszor akkora, mint a lábasjószágé: 148 mg/kg, a 45 mg/kg-mal szemben. (Van Boeckel et. al. 2015). Teillant and Laxminarayan (2015) kifejtették, hogy a javasolt szubterápiás antibiotikum dózis az 1950-es évek kezdetétől 10-20 g/tonna értékről 40-50 g/tonna értékre emelkedett a 70-es évekre, és 30-110 g/tonna értékre mostanáig az utóbbi 60 évben, anélkül, hogy kimutattak volna bármi összefüggést a rezisztenciaszintek és az antibiotikumok alkalmazása között.
Új utak a növekedésserkentésben
Azoknak az országoknak a tapasztalatai, amelyek igen korán betiltották az AGP-ket, mint például Svédország 1986-ban, vagy Dánia 1998-ban, azt mutatják, hogy az antibiotikum-mentes termelésre történő átállás nem mentes a rövid távú kihívásoktól, de ezeken könnyen túl lehet jutni, és a baromfiállomány teljesítménye még magasabb értékeket tud elérni. Az AGP-k helyettesítése a holisztikus szemléletre támaszkodik az állatok egészségének és teljesítményének a javításával, a jobb menedzsment, a biológiai biztonsági intézkedések, oltási programok, valamint a diagnosztikai és takarmányozási stratégiák segítségével.
Mivel a takarmányozási költségek egy jelentős részét (egészen 70%-ig) teszik ki a teljes termelési költségnek, a takarmányozási stratégia kritikus pontja a termelésnek. A szerves savak, a növényi eredetű takarmányozási adalékok (növények vagy PFA-k), a probiotikumok (közvetlenül táplált mikrobák vagy DFM-ek) és a prebiotikumok mind alkalmasak lehetnek takarmányozási antibiotikum helyettesítési célokra. Különböző módon hatnak (különféle hatásmechanizmusok révén), hogy megelőzzék a káros baktériumok elburjánzását, és javítsák az egészség és az immunrendszer állapotát, fokozzák az állatok teljesítményét, például a szárnyasok gyulladásellenes válaszának befolyásolásával.
Hasonló vagy jobb eredmények
Azért, hogy meghatározzák, mely összetevők lesznek alkalmasak az AGP-k alkalmazásának csökkentésére, a kutatók jelentős erőfeszítéseket tettek. Annak érdekében, hogy a tenyésztők elfogadják az újfajta növekedésserkentőket (NGP-ket), ezeknek ugyanolyan jól kell teljesíteniük a gyakorlatban.
Világszerte, különböző országokban végrehajtott ٢٥ brojlerkísérlet eredményeit áttekintve – amelyek mind az AGP-k, mind az NGP-k (növényi, szerves sav alapú termékek vagy mikrobák) alkalmazását vizsgálták különböző termelési szakaszokban, minden NGP-csoport átlagosan hasonlóan teljesített az AGP-csoportokhoz képest, mind az FCR-t (takarmányfajlag/takarmányhasznosítás), mind az ADG-t tekintve.
14 kísérlet eredményei alapján a takarmányhasznosítás (FCR) átlagosan 0,05 századdal jobb értéket mutatott a növényi alapú anyagokkal kiegészített csoportban, mint az AGP (kontroll) csoportban. Ennek az lehet az oka, hogy a növényi alapú kiegészítők (PFA-k) javítják az emésztést és az állatok gyulladásellenes és antioxidatív állapotát, így azok több energiát fordíthatnak a növekedésre. A szerves sav alapú adalékok átlagosan 0,01-dal javították a takarmányfajlagot (FCR-t) az AGP-csoporthoz viszonyítva, 5 kísérlet alapján. Egy lehetséges magyarázat, hogy az adalékanyagok mikrobális hatása növeli a táplálék és víz higiéniát, korlátozzák a gram-negatív baktériumokat, és összességében csökkentik a teljes baktériumterhelést. A mikrobák (probiotikumok) 0,02-dal jobb takarmányfajlagot (FCR-t) eredményeztek, mint az AGP-adalékkal táplált csoportok 6 vizsgálata során.
A közvetlenül táplált mikrobák (DFM-ek) hatásmechanizmusa az egészséges bélflóra megerősítésében és a bél immunrendszer működésének javításában rejlik, így lehetnek hatással a növekedésre, leginkább a kihívásokkal teli termelési körülmények között.
A szárnyasok átlagos napi súlygyarapodása (ADG) tekintetében a gramm/nap mértékegységű ábrákon látható, hogy a szerves sav és a mikroba alapú termékek hasonlóan teljesítettek, mint az AGP-csoportok.
A növényi adalékokkal táplált csoportban egy kisebb mértékű, 1,5%-os javulást tapasztaltak az AGP-csoporthoz viszonyítva. A napi súlygyarapodás (ADG) pozitívan befolyásolhatja az állatok végső súlyát és a tenyésztési időszakok számát, ezzel magasabb bevételeket eredményezve. Az abszolút mortalitás átlagosan alacsonyabb volt az NGP-csoportokban, mint az AGP-csoportokban. A legjelentősebb javulást a mikroba alapú termékekkel táplált csoportokban észlelték (6 vizsgálat alapján), ahol az elhullás több mint 30%-kal csökkent az AGP-csoportokhoz képest. Az elhullás a növényi alapú és a szerves sav alapú termékek csoportjaiban rendre 12,3%-kal és 1,3%-kal csökkent az AGP-csoportokhoz képest.
A megfelelő eszközök azonosítása
A fenti eredmények azt sugallják, hogy a baromfiállomány teljesítménye természetes növekedésserkentőkkel javítható, és megfontolandó ezek alkalmazása az antibiotikum csökkentő stratégiák tervezése során. Bár egyértelműen látható, hogy a különböző NGP-k különböző hatásmechanizmussal rendelkeznek, így adagolásuk a megfelelő időben és/vagy a megfelelő kombinációban kell, hogy történjen, annak megfelelően, hogy az állatok milyen kihívásokkal szembesülnek a termelés során.
Az NGP-k célja a betegségek megelőzése kell, hogy legyen, nem azok kezelése. A fajta, a termelési fázis, a farm körülményei, a termék adagolása és a beruházási megtérülés figyelembe vétele mind befolyásolja a takarmányadalék kiválasztását.
Ráadásul az adalékok kombinációit sikeresen alkalmazták sajátos körülmények között, meghatározott célok elérésére, vagy olyan kihívások leküzdésére, mint például a mikotoxinok, vagy a patogén baktériumok. Ez azt jelenti, hogy a szerves sav alapú termékek, a mikrobák és a növényi takarmányadalékok mind szerepet játszhatnak a jövő termelésében, mint testreszabott megoldások, amelyek segítenek a termelőknek a szárnyasok egészségmegőrzésében és a teljesítmény célok elérésében.
