2015 – a Talaj Nemzetközi Éve jegyében
Ismeretes, hogy az ENSZ a 2015. évet a Talaj Nemzetközi Évévé nyilvánította. A talajtannal, talajvédelemmel foglalkozó tudósok, gyakorló szakemberek a világ minden részén számtalan rendezvény szervezésével, cikkek, kiadványok sokaságával próbálják felhívni a figyelmet a talaj, a talajvédelem jelentőségére. Ezt a célt kívánja szolgálni lapunk is, az alábbi cikk közreadásával.
Erózió felhalmozódási területe (fotó: Szabóné Kele Gabriella)
Az egyre inkább városban élő ember számára a talaj lassan távoli, ismeretlen anyaggá válik. Talán eszébe sem jut, hogy az asztalára kerülő kenyeret nem termelhették volna meg talaj nélkül, hogy lakóházaink, falvaink, városaink hordozója szintén a talaj.
Természetes, hogy a talaj ott van alattunk, a növények alatt, valahogy észrevétlen részeként környezetünknek. Tisztában vagyunk vele, hogy milyen fontos a tiszta levegő, az egészséges ivóvíz, tudjuk, hogy milyen fontos ezeket óvni, védeni, hiszen nélkülük elképzelhetetlen az élet. De létezhet-e élet talaj nélkül? Bizony, ugyanúgy nem, ahogy víz, vagy levegő nélkül sem. A talaj közvetlen kapcsolatban, kölcsönhatásban van a felszíni és felszín alatti vizekkel, a légkörrel, része a bioszférának. Hatással van a felszíni és a felszín alatti víz minőségére, az éghajlatváltozásra, a biológiai sokféleségre és az élelmiszer-biztonságra, végső soron az emberi egészségre.
A talajjal foglalkozó szakemberek egyetértenek azzal a megállapítással, hogy a 21. század legfőbb megoldandó problémái között az energia és a tiszta ivóvíz mellett a legfontosabb az egészséges talaj biztosítása. Ugyanakkor azt is tudják, hogy ez nem képzelhető el széleskörű összefogás nélkül; nem elég, ha a szakemberek, a talajtanosok foglalkoznak a témával. Szükséges a széles közvélemény figyelmét felhívni a talaj fontosságára, de ugyanolyan fontos lenne, hogy a döntéshozók is tisztában legyenek a talaj szerepével a mindennapokban, így többek között jelentőségével a biztonságos élelmiszer-előállításban, az éghajlatváltozásban, a biodiverzitás megőrzésében. Különösen fontos lenne megismertetni a talajokat fenyegető veszélyeket, és hogy milyen módon védekezhetünk ezek ellen.
A talajvédelem tízparancsolata (Stefanovits Pál)
- Ne foglalj el a természettől több és jobb földet, mint ami okvetlenül szükséges!
- Ne engedd, hogy a víz elrabolja a talajt a gondjaidra bízott területről!
- Ne engedd, hogy a szél elhordja a földet!
- Feleslegesen ne taposd, ne tömörítsd a talajt!
- Csak annyi trágyát vigyél a talajba, amit a növény kíván!
- Csak jó vízzel öntözz, anélkül, hogy vízfelesleget okoznál!
- Ne keverj a talajba olyan anyagot, ami nem bomlik el benne, hacsak nem javítási céllal teszed!
- Ne vigyél a termőföldre mérgező anyagot, ami tönkreteszi a talaj élővilágát!
- A talaj termékenységét őrizd meg, és ha lehet, növeld!
- Ne feledd, hogy a talajon nem csak állsz, hanem élsz is!
E rendkívül jelentős feladat megoldásának elősegítésére az ENSZ a 2015. évet a Talaj Nemzetközi Évévé nyilvánította. A talajtannal, talajvédelemmel foglalkozó tudósok, gyakorló szakemberek a világ minden részén számtalan rendezvény szervezésével, cikkek, kiadványok sokaságával próbálják felhívni a figyelmet a talaj, a talajvédelem jelentőségére.
Hazánkban elsősorban a Magyar Talajtani Társaság szervezi az év eseményeit, de örömteli a tény, hogy más szakmai szervezetek, szaklapok is célul tűzték a talajjal kapcsolatos ismeretek népszerűsítését.
Kincsünk, a termőföld
A mezőgazdaságban, mezőgazdálkodásból élő ember reményeink szerint ma is közeli kapcsolatban áll a termőfölddel, a talajjal. Nem újdonság számára, hogy a termőföld minden bizonnyal a legősibb, a legrégebbi természeti erőforrásunk, termelőeszközünk. Magyarországon a termőföld aránya lényegesen magasabb, mint a világ más részein. Ismereteink szerint a Föld szárazföldjeinek mindössze 11%-a termőföld; az Európai Unió országaiban átlagosan 35-40%, hazánkban pedig több mint 60%. Magyarország területének közel 65%-a, mintegy 6,4 millió hektár alkalmas mezőgazdasági művelésre, ebből a szántóterület 4,5 millió hektár, ráadásul az ország összterületének közel felén a jó termőképességű csernozjom és barna erdőtalajok fordulnak elő.
Ez a tény, valamint az, hogy szakértők szerint természeti kincseink legalább negyedrészét a termőföld jelenti, azt igazolja, hogy nagyon nagy figyelmet kell fordítani ekkora kincsre.
A talaj fontosságával, védelmének szükségességével már az 1980-as évek óta foglalkoznak nemzetközi szervezetek. A FAO által kiadott Világ Talaj Charta (FAO, 1982), a talajok ésszerű használata és a talajok védelme érdekében nemzetközi együttműködést sürgetett. Az általános talajvédelemre vonatkozó megállapítások mellett hangsúlyozta, hogy a talajok védelme szükséges a biztonságos élelmiszer-termelés érdekében.
Az USA-ban ennél régebbre, az 1930-as évekre nyúlik vissza a talajvédelem fontosságának felismerése, de ehhez ott és akkor tragikus eseményekre volt szükség. Mi is történt, milyen következményei lehetnek a helytelen talajművelésnek szélsőséges esetben? Az Egyesült Államok keleti részén a farmerek túlművelték földjeiket; a gyapottermelés fokozása érdekében kivágták a mezővédő erdősávokat, télen fedetlenül hagyták a területeket, nem alkalmaztak vetésváltást. Ehhez egy rendkívül aszályos időszak és néhány óriási szélvihar járult, aminek következtében terméketlenné váltak a földek, az elhordott talaj farmokat temetett be, a városokban is ellehetetlenítette az életet. A tragikus események hatására milliók váltak földönfutóvá, munkanélkülivé, végül közel 2,5 millió ember hagyta el otthonát, és vándorolt más államokba a megélhetése érdekében. Az Egyesült Államokban ekkor hozták létre a Talajvédelmi Szolgálatot, és emelték törvényi szintre a talajvédelmet.
Hazánkban szerencsére nem volt szükség ilyen méretű talajdegradációra, hogy a döntéshozók felismerjék a talajvédelem fontosságát. A termőtalaj védelmét 1994-ben emelték törvényi szintre, és azóta is számtalan jogszabályi előírás foglalkozik a talajok minőségvédelmével. A jogszabály azonban csak holt betű marad, ha nincs, aki megvalósítsa az abban foglaltakat. Ehhez azonban az szükséges, hogy a talajjal közvetlenül foglalkozó, abból élő gazdálkodók, de a széles közvélemény is minél többet tudjon a talaj szerepéről, funkcióiról, megismerje a talajokat fenyegető veszélyeket, és tisztában legyen azzal, hogy miképpen lehet a károsító folyamatok hatását csökkenteni, tehát megvédeni a talajokat.
A talaj szerepe és funkciói
Amikor a talajról beszélünk, elsősorban a termékenység jut eszünkbe; a talajnak az a tulajdonsága hogy biztosítja a termőhelyet a természetes növényzetnek és a termesztett kultúráknak.
A talaj képes tápanyagot, vizet és hőt tárolni, illetve azzal megfelelő időben ellátni a növényeket. Így többek között képes az időben és mennyiségben egyenetlenül lehulló csapadékot elraktározni, ennek eredményeként a növények a hosszabb csapadékmentes időszakokban is képesek nedvességhez jutni – ehhez természetesen a talajt megfelelően, talajkímélő módon kell művelni. Tehát igaz, hogy a talaj elsődleges funkciója, hogy tápanyagot és életteret biztosít a növények és más élőlények számára.
Felületi rétegerózió kártétele csernozjom talajon (fotó: Szabóné Kele Gabriella)
Az élelmiszer-túltermelési időszakokban ezt a talajfunkciót nem értékelték túl nagyra, de manapság az emberiség lélekszámának növekedésével ismét felértékelődik ez az évezredek óta használt és kihasznált funkció. Az egyre több és több élelmiszer előállításához egyre több termőföldterületet kellene művelésbe vonni, de sajnálatos módon a talajkészletek végesek, nem növelhetőek korlátlanul, ezért nagyon fontos a termékenység megőrzése, sőt növelése.
A termékenységen túl a talaj számtalan egyéb funkciót is ellát; így életteret biztosít a növényeken kívül is millió és millió élőlénynek, apró emlősöknek, földigilisztáknak, rovaroknak, ugyanúgy, mint gombáknak, baktériumoknak, vírusoknak, ezzel szolgálva a biológiai sokszínűség megőrzését, tehát igen nagy szerepe van a biodiverzitás fenntartásában.
A talaj nagyon fontos tulajdonsága továbbá, hogy képes megvédeni a felszín alatti vízkészleteket a talajba jutó szennyező anyagoktól, mivel természetes szűrő és detoxikáló képessége ezt lehetővé teszi. Az egészséges ivóvíz biztosítása e talajfunkció megfelelő működése nélkül igen nehézzé válhat.
A talaj kulturális örökségünk őrzője is, hiszen évszázadokkal, évezredekkel előttünk élt emberek tárgyait, épületeit, emlékeit őrizte meg az utókor számára. A talaj helyet biztosít az épületeknek, utaknak, városoknak, mint építési telek, de sok esetben az építőanyagot (tőzeg, vályogtégla, laterit) is szolgáltatja az ember számára.
A talajt veszélyeztető folyamatok
A talaj azonban igen sérülékeny közeg, számtalan veszély fenyegeti, amelyek hatására károsodhat.
A degradációs folyamatok következtében csökkenhet termékenysége, szervesanyag-tartalma, de szűrőképessége is. Amennyiben a sérülések hatására egyre kevésbé lesz alkalmas funkciói ellátására, akkor veszélybe sodorhatja akár az élelmiszer-ellátást, egészséges ivóvízellátást, ronthatja az életminőséget.
Az Európai Unió 2002-ben alkotta meg Talajvédelmi Stratégiáját, ebben került először kinyilatkoztatásra, hogy a talaj hatással van a felszíni és a felszín alatti víz minőségére, az éghajlatváltozásra, a biológiai sokféleségre, az élelmiszer-biztonságra és így az emberi egészségre. A dokumentumban megfogalmazták a legfontosabb funkcióit, és meghatározták az azokat leginkább veszélyeztető tényezőket.
Melyek tehát a talajt leginkább veszélyeztető folyamatok? Legelsősorban a víz- és széleróziót említenénk. Az erózió a talaj legfelső, legértékesebb részét viszi el, vele a benne levő vegyszereket, műtrágyát és növényvédő szert is. Az erózió hatására csökken a talaj szervesanyag-tartalma, végső soron termékenysége.
A szél okozta talajpusztulás (defláció) sajnos napjainkban már nem csak a homoktalajokat veszélyezteti, a mezőségi talajok a túlművelés okozta leromlott szerkezetük miatt éppúgy érintettek.
Mindannyian közlekedtünk már porviharban, aligha gondolva arra, hogy körülöttünk értékes, magas humusztartalmú talajszemcsék kavarognak. Magyarország területéből több mint 2 millió hektárt érint kisebb-nagyobb mértékben az erózió, de a defláció is mintegy 1,5 millió hektáron pusztít. Az erózió következtében egy erősen erodált talaj hozama akár 60-80%-kal is kevesebb lehet, mint a hasonló típusú, nem erodált talajé, de a felhalmozódási területeken is komoly károk keletkezhetnek.
Az elhordott talaj egy része a lejtő alsó szakaszán a növényzetet részben, vagy egészben betemetheti, ezzel terméskiesését okozva, illetve akadályozhatja az időszerű mezőgazdasági munkák elvégzését. A lehordott talaj másik része a felszíni vizekbe jutva elősegíti a gyors feliszapolódást, esetleg akár szennyezést is okozhat.
Az erózió és defláció elleni védekezésben elsősorban a gazdálkodóknak van jelentős szerepük. Feladataikat a földtörvény konkrétan meghatározza, így többek között veszélyeztetett területeken elsősorban talajfedettséget biztosító növényeket kell termeszteni, de a köztes időszakokban is rendkívül fontos a talajtakarás.
Ültetvények esetében a sorközök talajfedettségét gyepesítéssel, talajtakarással kell megoldani. Nagyon fontos a megfelelő talajszerkezet kialakítása, megőrzése, a víz talajba szivárgásának biztosítása is. Természetesen az erózió elleni védelemnek számtalan műszaki megoldása rendelkezésre áll, de ezek alkalmazásához már szakértő igénybe vétele szükséges.
A talaj fizikai degradációja, a szerkezet leromlása, a tömörödés szintén igen nagymértékben függ a talaj használatától. Helytelen talajművelés, túlművelés hatására a talajtömörödés erősen veszélyezteti a talajokat. Irodalmi adatok szerint Magyarországon mintegy 1,2 millió hektár kedvezőtlen altalajú, tömörödött, és legalább 2,5 millió hektáron kedvezőtlenül leromlott a talaj szerkezete. A számok is jól mutatják, hogy bizony nagyon fontos lenne talajainkat minél jobban megismerve, azok állapotát nyomon követve, megfelelő ismeretek birtokában végezni a talajművelést, lehetőleg minél inkább talajkímélő módon.
A talajképződés során természeti folyamatok eredményeképpen következik be a talaj kémiai degradációja, így a savanyodás, illetve a szikesedés, de az emberi tevékenység is képes ugyanúgy felerősíteni, vagy mérsékelni ezeket a hatásokat.
Magyarországon viszonylag jelentős a savanyodásra hajlamos talajok aránya (2,4 millió hektár), ezeken a területeken bizony komoly figyelmet kell fordítani a kemikáliák, műtrágyák helyes használatára, szükség esetén pedig mésztartalmú anyagok, mésztrágyák alkalmazásával kell a savanyodást mérsékelni.
A szikesedés, elsősorban a másodlagos szikesedés kialakulásában is szerepet játszik az emberi tevékenység, így többek között a helytelen öntözés, a víztározók nem megfelelő kialakítása következtében megemelkedő talajvízszint. A magas nátrium- és sótartalmú szikes területeken (mintegy 1 millió ha) csak ott érdemes szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozni, ahol ezek az értékek nem extrémek, és a talaj javítása nélkül alkalmasak egyes kultúrák termesztésére. Az erősen szikes területeken a gyepek fenntartása a cél.
A klímaváltozás is komoly kölcsönhatásban van a talajjal. A szélsőséges időjárási események felerősödése, a csapadékhiány következtében fellépő aszály, illetve a nagy intenzitású, nagy mennyiségű csapadékok váltakozása az erózióveszély fokozódása mellett gyakran vezet belvizek kialakulásához. A belvízzel veszélyeztetett terület mintegy 600 ezer hektár, de nagyságrendje évjárattól függően változhat.
Talajtömörödés hatására kialakult belvíz (fotó: Frits Jánosné)
A talajszennyezés leggyakrabban emberi tevékenység következtében létrejövő degradációs folyamat. A köztudatban széles körben elterjedt, hogy az intenzív mezőgazdaság a kemikáliák használatával elszennyezi a talajokat, így veszélybe kerül az egészséges élelmiszer-előállítás. Az 1992 óta üzemeltetett Talajinformációs és Monitoring rendszer mérési eredményei alapján egyértelműen állítható, hogy hazánkban a talajok tiszták, nem szennyezettek. A termőföld használata során egyes tevékenységek esetleg okozhatnának szennyezést, így a különböző szennyvizek, szennyvíziszapok, egyéb nem veszélyes hulladékok, a hígtrágya termőföldi felhasználása, de ezek az anyagok csak a talajvédelmi hatóság engedélye alapján, szigorúan ellenőrzött körülmények között kerülhetnek ki a talajra, tehát a szennyezés veszélye kiküszöbölhető, de legalább is minimalizálható.
Az eddigiekben elsősorban a talaj minőségét veszélyeztető degradációs folyamatokat említettük, de komoly problémát okoz a termőföld mennyiségi fogyása is, ami manapság szinte alig csökkenthető. A városok terjeszkedése, az utak, vasutak, egyéb infrastruktúra létesítése évről évre jelentős mennyiségű termőföldterület művelésből való kivonásával, a talaj mennyiségi csökkenésével jár együtt.
Teendők a talajvédelem érdekében
A talajvédelem területén mind az államnak, mind a termőföldet közvetlenül használó gazdálkodóknak jelentős feladatokat kell megoldaniuk a közeljövőben, annak érdekében, hogy utódaink számára is megfelelő mennyiségű és minőségű termőföld álljon rendelkezésre.
A feladatok közül csak néhányat említve: nagyon fontos lenne például a veszélyeztetett, illetve degradálódott talajok pontos, friss felmérése (savanyú területek, szikesek, erózió, defláció által érintett területek, talajtömörödés, szervesanyag-csökkenés, talajkivonás, kedvezőtlen vízgazdálkodású talajok), mivel ezekről legalább 40-50 éves adatok állnak jelenleg rendelkezésre.
Szintén állami feladatként nemigen halasztható a termőföld minőségromlását megelőző, illetve a degradált talajok javítását, a kedvezőtlen talajállapot megszüntetését elősegítő országos jogi, műszaki szabályozó, illetve ösztönzőrendszer kidolgozása sem. A jelenlegi támogatási rendszerben a talaj védelmét szolgáló előírások igen kis arányban és nagyon kevés jelentőséggel szerepelnek.
Igen fontos a gazdálkodók, földhasználók részére az oktatás, képzés, a talajvédelmi ismeretek terjesztése a szaktanácsadási, oktatási, képzési rendszeren keresztül, valamint minél több hasznos információs anyag biztosítása az új vagy korszerűsített technológiák megismertetésére. A gazdálkodóknak pedig kötelességük kell, hogy legyen a termelést szolgáló talaj megismerése, a talajt veszélyeztető tényezők felmérése, a degradációs folyamatok csökkentése megfelelő technológiák alkalmazásával.
