fbpx

A fejlesztéseknek köszönhetik, hogy versenyképesek tudtak maradni

Írta: Szerkesztőség - 2013 november 21.

Sem az állattenyésztésről, sem a növénytermesztésről nem lehet olyan hosszú távú kijelentést tenni, amely akár néhány hónap elteltével is tükrözi és reálisan írja le az ágazat helyzetét. A világpiac áralakító hatásainak mind az állattartók, mind a termelők ki vannak szolgáltatva. De nem csak az ebből adódó folyamatosan változó feltételrendszer okoz komoly nehézségeket, hanem az aktuális intézkedések, előírások és szabályozások sem könnyítik meg a boldogulást.

 

 

Kiskunhalas határában egy korszerű állattartó telepre érkeztünk, ahol Bognár Koppány (29) fiatal cégvezetőtől megtudhattuk: vállalkozásuk a folyamatos fejlesztésekben látja életképességük jövőjét. Természetesen egy komplex folyamatról van szó, amikor az állattenyésztés fellendítéséről beszélünk, de a fiatalember véleménye szerint ha a hús árához kapcsolódó áfa mértéke csökkenne, vagy a feketepiac visszaszorításában eredményeket érnénk el, illetve a magyar piacra beérkező fagyasztott húsáruk mennyisége jelentősen visszaszorulna, az a hazai hús iránti keresletet erősítené, így az állattartók helyzete is javulhatna.

– A helyszínre érkezésemkor az épület falán számos, fejlesztésre vonatkozó pályázati beruházási tábla fogadott. Mutasd be, kérlek a vállalkozást, s mindazt, hogy ezek a modernizálások hogyan valósulhattak meg?

– Mindenekelőtt fontos megemlítenem, hogy a vállalkozás elsősorban Édesapám munkájához kapcsolódik. Ő maga paraszti származású családban nőtt fel, és a mezőgazdasághoz annyi közük volt, amennyire ebben éltek.

Mint első generációs értelmiségi, a számítását is máshol találta meg, a halasi állami gazdaságban helyezkedett el italkereskedőként. Később, amikor az állami gazdaságtól elkerült, ezt a tevékenységet folytatta tovább. A kárpótlási időszakban aztán volt lehetősége földeket vásárolni, szőlészkedett és borászkodott, majd a 90-es években itt, ahol most beszélgetünk, ebben a Kiskunhalas határában lévő húskombinátban résztulajdont vásárolt.

A sertéstartás korábban nem volt jellemző a családunkra, így szakmai gyakorlat híján Édesapám a nagybátyámat kérte meg az üzem vezetésére, aki agrárvégzettséggel, illetve nagy tapasztalattal rendelkezett a növénytermesztés és sertéstartás területén. A tevékenységünk eközben, az évek során hízómarhatartással is kiegészült.

A fent említett több mint 40 éves múltra visszatekintő létesítmény műszaki és infrastrukturális felszereltsége az idő múlásával elavulttá vált. Ha nagyon sarkosan fogalmazok; ma egy állattartónak két lehetősége van: vagy beruházásokkal és fejlesztésekkel növeli versenyképességét, vagy akár másnap bezárhatja a kaput. Ahhoz, hogy a piaci pozíciónkat meg tudjuk tartani, s egyáltalán hatékonyan tudjunk termelni, fejlődnünk kellett.

 

A húskombinát az ÁTK-s pályázatoknak köszönhetően egyre modernebbé válik

 

– Ezek szerint több pályázati ciklusban is sikerül fejlesztéseket megvalósítanotok?

– Állattartó telepek felújítására és korszerűsítésére szinte kétévenként tudtunk pályázni. Amióta 2011-ben nagybátyám nyugdíjba ment, és én is aktívan a cégben dolgozom, az ÁTK III-ban nyertünk, amelynek a kivitelezései már be is fejeződtek.

A hízlaldák légtechnikai fejlesztései is ebben a pályázatban kerültek megvalósításra. A hűtés mellett a nagyobb légcsere kisebb ammóniaterheltséget jelent, így az állattartó telepekre jellemző erős szag nálunk nem jelentkezik a szokásos mértékben.

Jelenleg az ÁTK IV-ben éppen egy nyertes pályázatunk megvalósítása folyik. Ennek keretében többek között egy etetőutat, silótárolót tudtunk megépíteni.

A kétezres években gépberuházásokra pályáztunk, és így sikerült nagyobb teljesítményű erőgépekhez jutnunk, amik kielégítik a hatékonysághoz kötött elvárásainkat.

– Ha jól számolom, tizenéves lehettél, amikor Édesapád a húskombinátban résztulajdont vásárolt. Milyen utat jártál be, mielőtt 27 évesen az ő nyomdokain kezdtél volna el haladni?

– Akkoriban nem gondoltam, hogy az agrárterületen fogom megtalálni a számításom, így a mai Corvinus Egyetemen, akkor még Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen tanultam, nemzetközi EU-s szakirányon. Természetesen lett volna rá lehetőség, hogy közgazdászként más pályára menjek, a gazdaság egy másfajta szakágához kapcsolódjam. Édesapám és nagybátyám mindketten nyugdíjasok lettek, mire én végeztem. Úgy gondolom, a mezőgazdaságban lévő érték és vagyon csak akkor maradhat értékálló, ha az működik is, ezért az egyetlen opciónak az tűnt, hogy a meglévő tevékenységet valakinek folytatnia kell.

Az egyetemi tudásomat itt nem tudom használni, mivel a képzések a valóságtól nagyon messze vannak. Nem csak ezen a szakon, hanem általánosságban jellemző ez a felsőoktatásra. A vezetővé válásom előtt és azóta is nagyon fontosnak tartom a szakmai felkészültséget, a tudás gyarapítását. Ezért 2011 előtt 2 éven keresztül, még kötelezettség nélkül dolgoztam itt, és tanultam bele a munkákba. Figyeltem, és így sajátítottam el a szakma e részterületén hasznosítható ismereteket. Nem szereztem semmilyen mezőgazdasági szakirányú képzést, de igyekszem a tudásom gyarapítására. Törekszem arra, hogy különféle konferenciákon, a sertéshez, marhához kapcsolódó találkozókon részt tudjak venni. Fontos, hogy akár az internet, akár szakemberek segítségével újat tanuljak. A tudásom folyamatosan bővítem, mert szeretnék minél többet tudni erről az ágazatról. Aki előre szeretné lendíteni a „szekeret”, azokra ez, területtől függetlenül, igaz kell hogy legyen.

2011-ben már felkészültnek éreztem magam egy ekkora feladathoz. Vezető lettem, s jelenleg a pénzügyi részt irányítom, illetve a különböző ágazatokért, mint növénytermesztés, állattenyésztés, állatgyógyászat, felelős kollégák feladatkörét fogom össze.

– A családból van valaki, akire támaszkodhatsz?

– Nővérem szintén közgazdász végzettségű, jelenleg még otthon van a 3. gyermekével. Hamarosan azonban elkezd besegíteni az adminisztrációs munkákba.

Ekkora állatlétszámnál és földterületnél nagyon sok háttérmunka akad. A támogatások lehívását, elszámolását, gazdálkodási napló vezetését, számlákat, az ÁTK-s pályázatok beruházásait említhetem, amikhez olyan mennyiségű papír tartozik, hogy több teljes embert igényel ezek intézése. A nővéremben teljes egészében megbízom, így a jövőben rá szeretnék támaszkodni az ilyen jellegű ügyek felügyeletében. Mellette még oroszlánrészt vállal a férje, Lengyel János, aki a marhaágazat és a szántóföldi ágazat mindennapi feladataiban és döntéshozatalában is egyaránt meghatározó partner.

Édesapám és nagybátyám tanácsaira és szakmai tudására is mindenképpen számítok. A sokéves tapasztalatokat és rutint nehéz lenne pótolni.

 

14-15 000 hízó kibocsátásával túlszárnyalták a korábbi évek eredményeit

 

– Hogyan épül fel a vállalkozás?

– A legfőbb értéket a 600 kocás sertéstelep, 2 marhatelep, a hozzá tartozó legelő és takarmánykeverő jelenti.

A cég saját tulajdonú 500 hektár szántóján takarmánynövény termesztése folyik, amely az állatok etetését biztosítja, de sajnos nem elégíti ki maradéktalanul a szükségletüket, így vásárolnunk is kell takarmányt. Az állatok etetéséhez közel 2 000 hektár területre lenne szükségünk. A bővülési lehetőség manapság nagyon korlátozott, ebben az irányban nem igazán tudunk növekedni. A megtermelt takarmány feletetése az utóbbi időben ráadásul nem biztos, hogy jó gondolatnak bizonyult az árak ismeretében, de cél mindig a fennmaradás és működés volt.

Sertéskibocsátásban tavaly és tavalyelőtt magunkhoz képest – köszönhetően a fejlesztéseknek és az emberek munkájának – rekord mennyiséget tudtunk előállítani, 14-15 000 db/év nagyságrendben.

Magyarországon általánosságban a legtöbb helyen a nagy fehér lapály beállítása a megszokott. Nálunk befejezőként jelenleg még Hungapig 30-ast használunk, de nem régen vásároltunk Danbred kant. Ezzel képzeljük el a folytatást. Szaporodásbiológiailag ez az a fajta, amitől talán többet lehet elvárni.

Két marhatelepünkön húsmarhatenyésztés folyik, Charolais húsmarhával dolgozunk. Továbbá szőlőterületeink is vannak, és folyamatosan telepítünk. Dolgozóink létszáma összesen 80 fő. Több ágazatra van szétosztva a gazdaság, amely három céget ötvöz magában.

– A megtermelt áruból hogyan lesz pénz?

– Ha a hazai húsipart vagy sertéságazatot nézzük, akkor a katasztrofális szó hűen tükrözi a helyzetet. A világpiaci árakhoz képest a belföldi árak jóval alacsonyabbak. A magyar vágóhidak fizetési készsége és képessége ahhoz hasonló, ahogy a hírekből hallani, hány húsipari cég zárta be kapuit. Sokára fizetnek, ha egyáltalán megteszik.

Mi szerencsés helyzetben vagyunk, mert Szerbiához és Romániához viszonylag közel helyezkedünk el. Előttünk a román piac is nyitva áll, így az idei lesz a második évünk, amikor elsődlegesen oda értékesítünk. Ennek több oka is van: jobb árat adnak, kilónként 10-30 Ft-os árkülönbség van a román piac javára, illetve előre fizetnek. Ha nem is lenne ez az árkülönbség, az előrefizetés már önmagában előny, nem kell attól tartanunk, hogy elbukunk 12 millió forintot, mint a 2012-es évben, amikor a vevőink nem akartak fizetni, vagy nem kell 6 hónapot várni a pénzre, mint egyes magyar vágóhidak esetében.

Húsmarhát 90%-ban a török piacra értékesítünk.

 

A kiskunhalasi vállalkozásban 80 dolgozó kitartó munkájának köszönhetően ismét eredményesen tudnak működni

 

– Milyen kihívásoknak kell megfelelnetek?

– Nálunk nagyon fontos, hogy a közel 80 fős dolgozói létszám gyakorlatilag ugyanennyi családot is jelent, amiért felelősséggel tartozunk. Ezért nem érezzük azt, hogy egyik napról a másikra becsukhatnánk a „boltot”, pedig már nem egyszer kerültünk olyan helyzetbe, amikor el kellett ezen gondolkodnunk.

A sertésárakat a világpiac nagyon nagy mértékben befolyásolja, és ennek kilengéseit kellene és lehetne tompítani olyan intézkedésekkel, amelyekkel egy gazdálkodóbarátabb piaci környezetet hoznának létre. Hogy amikor éppen veszteséges az állattartás, akkor legalább annak mértékét csökkentsék.

Többször volt, amikor azt hangoztattam, ez így tovább nem mehet. Ilyen volt a 2010-2011-es év, amikor azt számoltuk, hány forintot vesztünk minden eladott kilogrammon. Ez másfél éven keresztül nagy terhet rótt a cégre, minden készletünket feléltük, hitelhez kellett folyamodnunk, mert cél volt talpon maradni, mert reménykedtünk a kedvező változásokban.

Szerencsére jó irányban történtek elmozdulások az utóbbi időben. Viszonylag jó ára van a sertésnek. A jelenlegi fellendülés a piaci helyzet eredménye. Külön öröm, hogy nem kellett dolgozótól megválnunk.

 

A cégben nagy értéket képvisel a sertéstelep mellett a Charolais húsmarhaállomány és a hozzá tartozó legelő

 

– Fiatalon vezeted ezt a komoly céget. Mire tanított meg az élet a nehézségek, a problémák és feladatok megoldása közben?

– Mint cégvezetőnek feladatom, hogy a különböző ágazatok szakterületein ahhoz hozzáértő kollégák dolgozzanak, hiszen elsősorban a cég alapjait kell megerősíteni. Szem előtt kell tartanom, a dolgozók is értéket képviselnek, az ő megélhetésük éppúgy fontos. Az én feladatom mindezt úgy irányítani, hogy a cég a működése során ennek a költségeit is ki is tudja termelni.

Mivel a munkához Édesapám révén már biztosított volt a háttér, tudtam mi a dolgom: a céget továbbvinni. Habár nem ez volt elsődlegesen az érdeklődési köröm, itt éppúgy megvannak a kihívások, s amikor az ember elkezd foglalkozni valamivel, megtalálhatja benne mindazt a szépséget, amely örömet jelent számára. Minden ember szívesebben hajtja a saját szekerét, de ehhez nagyon sok kitartásra és munkára van szüksége. Én megtaláltam itt a számításom, és azon leszek, hogy tudásomat még szélesebb körben gyarapítsam.