Mostani lapszámunkban egy fiatal testvérpárt mutatunk be, Marton Sándort és Balázst, akik a Lajosmizse határában működő, 20 hektár területű családi ültetvényükön gazdálkodnak. A megművelt területeik közel felén fóliás és szabadföldi paprika termesztése folyik. Szomorúan tapasztalják, hogy a kertészet az ágazaton belül kissé “mostohagyermekként” kezelt szerepet kapott, és az ezzel járó hátrányok folyamatosan megnehezítik a működésüket. Ennek ellenére bíznak abban, hogy a minőségi termelésre való törekvés, az újdonságokra nyitott szemlélettel párosult elszántságuk előbbre viheti a vállalkozást.
– Amerre csak nézünk, fóliasátrak tarkítják az alföldi tájat. Már a nagyszülők is ezzel a tevékenységgel foglalkoztak? – kérdeztük Sándort, a testvérpár idősebb tagját.
– Nagyapámék paraszti gazdálkodásból éltek ugyan, de akkor még állattenyésztés is folyt a növénytermesztés mellett ezen a területen. Miután a központosítás során elvették a földjüket, már csak kicsiben folytathatták tovább. Az újabb váltás aztán a ’90-es évekre tehető, amikor visszakerültek a családunk tulajdonába a régi földterületek, viszont az állattenyésztés ekkorra már teljesen visszaszorult, és szinte csak a növénytermesztés felé orientálódtunk.
A jelenlegi vállalkozás alapjait édesapám és édesanyám tették le. A csemegekukorica volt az első növény, amivel foglalkozni kezdtünk, majd folyamatosan bővítettünk, a piaci igényekre alapozva. Figyeltük, miben van nagyobb lehetőség, s így került be a termelt növények körébe a fehérpaprika, ami ezekben a kezdeti években nagyon jó választásnak tűnt. A hajtatott és a szabadföldi termesztést erőnk és pénzünk függvényében lépésről-lépésre fejlesztettük tovább. Mindent a családunk épített, kétkezi munkával hoztuk létre mindazt, amit a ma kialakult kép mutat.
– Egy ilyen ültetvényen sok dolgos kézre van szükség. Az általános iskola alatt ti is részt tudtatok venni a munkákban? Balázs, hogyan emlékszel az életednek erre a korszakára?
– A szüleinktől mindig azt láttuk, hogy szorgalmasan dolgoztak, a tennivalókból pedig akadt bőven. Nem volt jellemző ránk, mint a mai gyerekekre, a reggeltől estig tartó tévénézés; a legtöbb időnket a szabadban töltöttük. Édesanyánk bármit ránk bízhatott, ott segítettünk, ahol tudtunk. Mivel a paprika egy szezonális és sok odafigyelést igénylő növény, csúcsidőszakban gyakran “égett a kezünk alatt” a munka.
A nyári szünet igazán mozgalmasan telt: bátyámmal sokszor egész éjjel, felváltva locsoltunk. Az automatizált öntözőrendszer csak évekkel később került kiépítésre, és ez a technológia aztán sok terhet levett a vállunkról.
– Amikor a pályaválasztás előtt álltatok, volt-e bennetek bizonytalanság, hogy milyen irányba induljatok?
Balázs: – Az általános iskolát mindketten Lajosmizsén végeztük. Ezt követően a szépen felépített családi vállalkozás egy stabil alap lehetőségét jelentette, de azért számunkra sem volt egyszerű a döntés. Egy megszokott, jó életszínvonalon éltünk, amit szerettünk volna megtartani. E szempontok mellett az iskola helye is fontos volt, a vállalkozás miatt.
Számomra a továbbtanulás kérdése, a választás nagyrészt a racionalitáson alapult. Úgy láttam, hogy a kertészeti irány, amelyben a szüleink tevékenykedtek, lesz a legideálisabb, amely biztos megélhetést ad az iskola elvégzése után. Természetesen a mezőgazdaság, a föld szeretete nélkülözhetetlen volt mindehhez. A középiskola elvégzését követően kertészeti főiskolára jelentkeztem.
Sándor: – Nálam egy kicsit egyszerűbb volt meghozni a döntést. Mivel nem voltam eminens tanuló, egy szakma megtanulása tűnt a legészszerűbbnek. Én is a jövőmre gondolva választottam a mezőgazdasági iskolát, mert az összes lehetőség között ez a pálya még mindig ígéretesebbnek mutatkozott, mint bármely másik.
Szüleink azt tervezték, hogy mire befejezzük a tanulmányainkat, akkorra olyan volumenűre bővítik, fejlesztik a vállalkozást, hogy a családi ültetvény mindannyiunknak megélhetést biztosítson.
– Kérjük, ezek után mutassátok be a gazdaságot!
– Hideghajtatott és szabadföldi paprikatermesztéssel foglalkozunk. A teljes terület 20 hektár, amelyből 3 hektár fóliasátorral fedett. 5 hektáron szabadföldi termesztés folyik.
Néhány éve kezdtünk el szamócával is foglalkozni, jelenleg 40 ezer tő az állomány. Az ezzel kapcsolatos teendőket öcsémmel és a feleségemmel folytatjuk. A fennmaradó részen többnyire lucerna, gabona, kukorica kerül vetésre, amely a háztáji sertésállomány takarmányozását biztosítja. Ez a melléktevékenység segít a kertészetileg csendesebb téli időszakban. A fóliasátrakat saját magunk építettük.
– A vetőmag kiválasztásánál milyen szempontokat vesztek figyelembe?
– Nem ragaszkodunk egy cég termékéhez sem, általánosságban elmondható, hogy elsősorban az ültetvény adottságai határozzák meg ezt a döntést. A területeinken a sívó homoktól az igazán kötött fekete talajig minden előfordul, ezért a fajta igényeit kell figyelembe vennünk. Több cég kísérleteiben vettünk és veszünk részt, ahol számos típus kipróbálására adódik alkalom. Ennek előnye, hogy gyakorlatban láthatjuk a különböző fajtákat, magunk tapasztalhatjuk meg az eltérő talajokon produkált eredményeket, a növény fizikai mutatóit, ellenálló-képességét. Ezek a próbaterületek egy ideig kiesést okoznak, de több esetben egy-egy ilyen kísérleti vetés után döntöttünk bizonyos fajta használata mellett, ami később a fő fajtánkká vált. Azt azért elmondhatom, a minőségi mag számunkra nagyon fontos, mert csak így tudunk a piaci igényeknek megfelelni.
Egy más jellegű kísérletben is részt veszünk ebben a szezonban. A kutatás a GATE irányításával zajlik, és ennek során különböző színű (sárga, piros, zöld) árnyékolóhálók és fóliák a növényekre, terméshozamra, kártevőkre gyakorolt hatását vizsgálják. Az egyik fóliasátorban pedig biológiai védekezés folyik, és kíváncsian várjuk az eredményeket.
– Ismert, hogy az általatok is végzett kertészeti tevékenység kimondottan szezonális és gyakran kiszámíthatatlan vállalkozás. Át tudjátok hidalni az ebből adódó nehézségeket?
– Sokszor lenne jó, ha több lábon is tudna állni a vállalkozás, de egyelőre a terület nagysága és az a sok munka, ami egy ekkora ültetvénnyel jár, nem teszi lehetővé, hogy mással is foglalkozzunk. Minden energiánkat ez köti le. A paprikán, kevés szamócán és az állatok etetését biztosító szántón kívül nincs más művelési ág. Mivel azonban fiatalok vagyunk, és nyitottak az újra, így gyakran mérlegeljük a változtatás lehetőségét.
– A paprikatermesztés munkaerőigénye szezonálisan változik. Hogyan oldjátok meg ezt a nehézséget?
– Állandó alkalmazottat nincs lehetőségünk foglalkoztatni, mert a téli időszakban nem tudnánk munkát biztosítani számára. A főszezonban, csúcs idején több embernek ad munkát az ültetvény, ebbe beletartoznak a napszámosok, rokonok, ismerősök és a saját családunk.
Más időszakokban minden feladatot mi magunk végzünk el szüleimmel, feleségeinkkel. Nem is bírna el több embert a terület, és így a bővítésen sem gondolkodunk.
– Hogyan néz ki egy szezon nálatok?
– A felkészülés időszaka már ősszel megkezdődik. A palántanevelőre felkerül a fólia, februártól fűtjük fel a helyet. A magvetés szaporítóládákba történik, majd ezt követi egy hosszabb, 6-7 hetes időszak, a palántanevelés.
A kiültetésre általában április közepén kerül sor. Persze az időjárás nagyon gyakran megnehezíti a munkánkat. Az idén április elején beköszöntött fagyok miatt féltünk nekifogni bárminek. Ezek a komoly hőmérsékleti ingadozások azonban nem befolyásolják a palántanevelést a fűtött termesztőberendezésben, viszont a kiültetett növényeket súlyosan károsíthatja egy hirtelen jött fagy vagy erőteljes lehűlés.
Jelen pillanatban a kiültetés folyik; teljes lendülettel dolgozunk reggeltől estig. A szedés hat-hét hét múlva várható, ez június közepe-végétől ismét egy erős munkacsúcsot jelent majd.
A szezon végén, mivel téli időszakban nem fűtjük a fóliákat, és termesztés sem folyik, a sátrakról lebontjuk a ponyvát. Ez egy komoly és nehéz feladat, amit mind együtt végzünk. Ennek a műveletnek két előnye is van: a téli fagy károsító hatásától megóvjuk a fóliát, másrészről ugyanez az alacsony hőmérséklet elvégzi a talajfertőtlenítést helyettünk, ezért egyéb beavatkozásra nincs szükség.
A téli holtidőszakban a gépek, berendezések karbantartását végezzük. A pihenésre is ekkor kerülhet sor, de azokat a munkákat, amiket a nyár folyamán nem tudtunk elvégezni, szintén télen kell bepótolnunk.
– Komoly gépberuházásra szükség van-e a tevékenységetekhez?
– A kertészetről köztudott, hogy teljes egészében nem gépesíthető, sajnos nagyon sok a kézimunkaerő-igénye. Nálunk a legfontosabb és legkomolyabb beruházás a csepegtető öntözőrendszer kiépítése és működtetése; ez a fóliák alatt és a szabad területeken biztosítja az egyenletes vízutánpótlást. A szabadföldön félautomata, a sátorban teljesen automata rendszert építettünk ki.
– Hogyan tudjátok megoldani a nagy mennyiségű paprika értékesítését?
– GlobalGap-tanúsítvánnyal rendelkezünk, ami egy az Európai Kiskereskedők Egyesülete által létrehozott élelmiszer-biztonsági és minőségirányítási szabvány, amely a frissen fogyasztható és a feldolgozatlan mezőgazdasági termékek előállításának szabályozására, ezen területek nemzetközi tanúsítására alkalmazható. A szabvány a Jó Mezőgazdasági Gyakorlaton (GAP-Good Agriculture Practice) alapul. Lényege, hogy a termelőgazdaságban az elérhető legjobb technológiákat alkalmazzuk, és a fenntartható mezőgazdaság követelményeinek megfelelően állítsunk elő élelmiszert. A GlobalGap a tanúsított termék teljes mezőgazdasági termelési folyamatát lefedi, az ültetést megelőző munkáktól egészen a feldolgozatlan végtermék előállításáig. Egyéni termelők és csoportok (termelési és értékesítési szervezetek) is tanúsíthatóak a szabvány alapján.
Közel 15 éve dolgozunk együtt a Bács-Zöldérttel és a Hírös Paprika TÉSZ-szel, a nagy tételben történő értékesítés rajtuk keresztül történik.
Az idei évben a fajtakiválasztásnál a korábbi esztendőkhöz képest változtatunk. Eddig 60%-ban fehér és 40%-ban kápia paprikát termesztettünk. Ettől az évtől azonban szeretnénk bevezetni a biológiai növényvédelmet. Mivel a GlobalGap-rendszer tagjai vagyunk, ahol az alkalmazható szerek köre meglehetősen szűk, ezért optimálisnak tűnt egy másik, ellenállóbb fajtára átállás, így 90%-ban kápiát fogunk termeszteni. A fehérpaprika ennél sokkal érzékenyebb, az ára pedig folyamatosan alacsony, így a jövedelmezősége is minimális.
– Mi az a körülmény, ami az utóbbi időben esetleg jelentősen nehezíti a munkátokat?
– A növényvédő szerek és műtrágyák magas ára meglehetősen érzékenyen érint bennünket. Ehhez képest a paprika ára – ellenkező értelemben – egyenesen elkeserítő.
A betegségek szempontjából azonban szerencsére nincs panaszunk, mert nagyon figyelünk a megelőzésre, a folyamatos védekezésre, így ritkán üti fel a fejét egy-egy kórokozó, és szívó-rágó kártevők is csak elvétve fordulnak elő nálunk. Az időjárás azonban sokszor tudja keresztülhúzni a számításainkat, így nem könnyű a munkaszervezés a kiszámíthatatlan természeti körülmények között.
