fbpx

Külföldről jött, de már magyar: Családi gazdaságok lehetséges haszonállata

Írta: Szerkesztőség - 2011 április 19.

Nem mindennapi témájú szakmai rendezvényre kaptunk meghívást november elején: a magyar emutenyésztés eredményeiről tartottak konferenciát Mátrafüreden. A hazai mezőgazdaságban, állattenyésztésben egyelőre kuriózumnak számító állatról, amelynek a vidékfejlesztési programokban is szerepe lehet, sok figyelemre méltó és megszívlelendő tényt hallhattunk.

Ha valaki néhány évtizeddel ezelőtt azt mondta volna, hogy Magyarországon az ezredforduló körüli években a hazai emutenyésztésről és -tartásról újságcikkek, sőt szakcikkek jelennek meg, bizonyára óvatos hümmögés és kényszeredett mosoly fogadta volna az illetőt. Pedig ez az Ausztráliában honos futómadár napjainkban már sok helyen megtalálható itthon, becslések szerint mintegy kétezer darabot tartanak, 200 helyen, országszerte. Az emu nagyon jól érzi magát a Kárpát-medencében, tartása gazdaságos, nem igényel túlzottan speciális körülményeket; az állatnak úgyszólván minden része jól hasznosítható, és tenyésztése még a sokat emlegetett elégtelen vidéki foglalkoztatottsági helyzeten is javíthatna. Minderről és az emuval kapcsolatos sok más témáról is szó volt azon a novemberi szakmai tanácsokozáson, amelyet a Magyar Emutenyésztők Országos Egyesülete, a Szent István Egyetem témában érintett tanszékei, valamint a Mátra Erdészeti, Mezőgazdasági és Vadgazdálkodási Szakképző Iskola és Kollégium szervezésében tartottak. Összeállításunkban néhány fontos momentumot idézünk fel az elhangzottakból, a teljesség igénye nélkül.

Dióhéjban az emuról

A világ második legnagyobb madara átlagosan 150-180 cm magas és 30-70 kg tömegű (a magyar emu 25-45 kg). Az éghajlati változásokat jól bírja, könnyen akklimatizálódik. Kiváló tulajdonsága, hogy szívós, egészséges, a betegségekre nem fogékony. Alapjában növényevő, de nem veti meg a bogarakat, kis rágcsálókat sem. Barátságos, a futómadarak közül a legkönnyebben szelídíthető. Mindezt dr. Szalontai Évától, az Emutenyésztők Egyesületének elnökétől hallottuk a tanácskozás bevezető előadásában. Majd azt is megtudtuk, hogy az emu monogám állat; egy összeszokott emupár 20 vagy több évig is produktív marad. Tojása 40-70 dkg, ami 10-15 tyúktojásnak felel meg. A novembertől áprilisig terjedő tojásrakási időszakban összesen 12-40 sötétzöld színű tojást rak, egyszerre átlagosan 8-10 darabot. A tojásokat a kakas költi ki; az 54-56 napos költési időszakot étlen-szomjan, türelemmel viseli, ezalatt ugyanis a fartövénél felhalmozott nagymennyiségű zsiradékból mint tartalékból nyeri a szükséges energiát. Az ivarérettséget 18-24 hónapos korában éri el, de vágásra már ennél korábban, 12-14 hónaposán alkalmas. Az emunak szinte minden része hasznosítható; öt értékes terméke van: húsa, bőre, tolla, zsiradéka, tojása.

Közülük első helyen kell említenünk a húsát, ami rendkívül egészséges vöröshús; zsírban és koleszterinben szegény, ezzel szemben sok vasat tartalmaz, s a magyar konyha kívánalmai és szokásai szerint is sokféle módon elkészíthető; pörköltnek, rántva, grillezve, vadasnak egyaránt kiváló (a konferencia szünetében a házigazdák nagyon finom gulyáslevessel kínálták a résztvevőket, természetesen emuhúsból). Egy madárból 8-11 kg húst kapunk, ami külföldön nagyon keresett, de ma már itthon is van iránta érdeklődés.

A mellékterméknek tekinthető emuolaj igen értékes anyag. Erről Sárkány Péter élelmiszer-minősítő szakmérnök szólt előadásában. Az emu hátán és fartövén felhalmozódó zsiradék, ami védelmet is szolgál, főként telítetlen zsírsavai miatt értékes anyag. Más növényi olajokkal összehasonlítva az olaj savtartalma 50-53% (az olajbogyóé 77%), míg a korábban F-vitaminnak is nevezett linolsavból (omega-6) 15-20%-ot, a linolénsavból (omega-3) 1-2%-ot tartalmaz. Gyógy-hatását, hasznosíthatóságát világszerte kutatják, vizsgálják. Az emuolaj antiszeptikus, gyulladáscsökkentő hatású. Gyógykozmetikumként száraz bőrre, sebekre, nap- és egyéb égési sérülésekre, izom-, reuma- és ízületi fájdalmakra, továbbá hajhullásra, rovarcsípésre, ún. rezes arcbőrre, bőrpírra javasolják. A kozmetikában jól ismert a revitalizáló, ún. “anti-aging” hatása. Újabb kutatások szerint ekcémára, pikkelysömörre (psoriasis) is hatásos lehet, és természetes gyógyhatású adalékokkal kombinálva még többcélúan használható.

Az előadó kiemelte, hogy a kíméletes és hagyományos technológiával előállított, pl. hidegen sajtolt emuolaj hatásosabb, mint az ultratisztított olaj. Mint mondta, az emuolaj az ún. étrendi olajok közé sorolható (angol kifejezéssel nutraceutical vagy nutriceutical termék; a nutrition és a pharmaceutical szavakból képezve). Ez az új élelmiszer-jelölés azokra a termékekre vonatkozik, amelyek gyógyhatással, bizonyos betegségeket megelőző hatással bírnak, mivel nem csupán étrend-kiegészítők. Ezeknek a termékeknek a természetes összetételük (hatóanyag-tartalmuk) koncentráltan tartalmazza a “táplálék és gyógytermék” hatást, de önmagukban nem nevezhetők gyógyszernek, csak étrend-kiegészítőknek.

Mit mond az őstermelő?

Az emutartás tisztes hasznot kínál annak, aki nem idegenkedik a munkától — mondta előadásában Kujáni Györgyné, aki családjával az első emucsibéket 1998-ban vette egy mohácsi tenyésztőtől, darabját 30 ezer forintért — ma ennek feléért lehet hozzájutni. Nagybajomi gazdaságukban négyféle emut tartanak; texasi, kaliforniai, dán és holland tenyészetekből, az eredeti farmok igazolásával. Jelenleg négy tojópárjuk és 11 vágóállatuk van. Tizenegy év után úgy érzi, bár a szakkönyvekben nagyon sok minden tudnivaló megtalálható, de a saját tapasztalat, mint az élet sok más területén, itt is nélkülözhetetlen. Ő is sorba vette az emu sokoldalú hasznosíthatóságának egyes pontjait; közülük e helyen az előadó eredeti szakmájára — ruhaipari mérnök (!), de mint tudjuk, a rendszerváltás gazdasági hatása a hazai könnyűipart padlóra küldte — utalva a bőr felhasználását emeljük ki. A madár testbőre ruházati minőségű, míg a csüdbőre (a láb bőre) cipők és bőrdíszmű áruk készítésére való. Ez utóbbi különösen Kanadában és az USA-ban nagyon keresett.

Meggyőződése, hogy a sok elaprózott méretű kisparaszti gazdaságban ideális megoldás lenne a gazdálkodásban az emutartás. Ezeken a területeken az idősebb emberek már nem tudnak versenyképes növénytermesztést folytatni, a fiatalok meg nem látnak perspektívát a pár hektáros terület művelésében, ugyanakkor néhány emu nevelésére, tartására ez még elegendő lenne. Ez az igénytelen, roppant egyszerűen és olcsón tartható nagytestű madár megfelelő kormányzati támogatással (eszközök, tenyészállat, feldolgozás) megsegítve háztáji körülmények mellett bárhol tartható lenne. Úgy véli, az emu jó példája lehetne annak, hogy egy nem nagyüzemi mezőgazdasági termék — a sokirányú felhasználhatósága következtében — a köréje szerveződő ipari tevékenységek (húsipari és bőripari feldolgozás) révén munkahelyeket teremtene, segíthetne a vidéki lakosság foglalkoztatottságában. Szemléletére, gondolkodásmódjára nagyon jellemzőek a következők: “Miért maradjunk munkanélküli ország, ha az ellenkezőjére nagyon sok adottsággal rendelkezünk, csak próbáljunk a sok kicsi sokra megy szemlélettel gondolkozni, összefogással, szövetkezetek kiépítésével naggyá tenni a sok kicsit.” 2001-ben huszonhét fővel az előadó maga is megpróbált szövetkezetet alakítani, mert a piacon másként állnak szóba az egyéni termelővel, mint egy nagyobb csoportot alkotó termelői közösséggel, pl. szövetkezettel. Sajnos, nem rajta múlott, hogy a szövetkezet — jó magyar szokás szerint az összetartás helyetti széthúzás, egyénieskedés és szerződésszegés következtében — zátonyra futott. Ennek ellenére még nem tett le róla teljesen, hogy elképzelését megvalósítsa.

Természetesen szólt az emuk takarmányozásáról is. Más vágóállatot ilyen olcsón, mint az emut, nem lehet tartani — állítja. Igénytelen, jól alkalmazkodó, télen is kint van. Szinte mindent megeszik, szereti a zöldséget, gyümölcsöt, de vadászik az egérre, a patkányra és felcsípi a gilisztát is. A mai gabonaárak mellett a szükséges kiegészítéssel (vitamin, szelén, mangán) 15-18 ezer forintnál nem kerül többe egy madár fenntartása évente. A takarmány alapját a kukorica és a tritikálé (vagy búza) teszi ki, dara formájában. Fontos, hogy a takarmányban legyen apró kavics, sóder is. Zöldtakarmány gyanánt nemcsak a lucerna jöhet szóba, hanem például a fiatal parlagfű és a csalán is. A gazdaságos takarmányozást az is elősegíti, hogy az emunak nem kell alkalmanként porciózni az adagot, hanem állandó hozzáférést biztosítva, több napra szükséges mennyiséget teszünk ki eléjük (az időjárási körülményektől függően). Nagyon fontos továbbá, hogy biztosítsuk számukra a szükséges mozgást, azaz kellő kifutótér álljon a rendelkezésükre.

Miről hallhattunk még?

A Székelyudvarhelyről érkezett ár. Ferenczy Ferenc főállatorvos a romániai, közelebbről erdélyi tapasztalatokról számolt be. Előadásának első felében részletes ismertetést adott a romániai mezőgazdaság, azon belül is a székelyföldi megyék helyzetéről. Szavaiból kiderült, szomszédunkra még inkább jellemző az elaprózott birtokméret, a tőkeszegénység, a kisparaszti gazdaságok helyben topó-kilátástalanság. A lehetséges kilábalást pl. az ökotermesztésben és az olyan, kuriózumnak számító termékek előállításában látják, mint pl. az emu. Törekvéseik — talán nem véletlenül — hasonlóak a mi elképzeléseinkhez: egyedi termékekkel, földrajzi helyhez és hagyományokhoz köthető sajátos produktumokkal megjelenni a piacon, amelyek különböznek a multiáruházak átlagos árukínálatától, minőségben pluszt nyújtanak, s ugyanakkor munkát, megélhetést az előállító gazdáknak és családjaiknak.

A fiatal mezőgazdasági termelők számára nyújtandó támogatásokról adott áttekintést Pozsgai Anikó, a Vidékfejlesztési Minisztérium referense. Előadásában részletesen ismertette a hatályos jogszabályokat, tudnivalókat, kötelezettségeket, a pályázók lehetőségeit, akik az ÚMVP program keretén belül — akár az emutartás okán is — támogatásért folyamodnak a minisztériumhoz.

Az élelmiszerként való hasznosítás mellett a könnyen szelídíthető emu szerepet kapott például a fogyatékkal élő gyerekek nevelésében is. Ezt Pappné Juhász Zsanettől, az abaúj kéri Wesley János Iskola tanárától hallottuk; ő és pedagógustársai azt vizsgálják, hogy a sajátos nevelési igényű gyerekek személyiségére hogyan hat az emuval, ezzel a barátságos, szelíd állattal való mindennapos kapcsolat, az állatok — tanári felügyelet mellett végzett — rendszeres etetése, ellátása. Tapasztalatuk szerint a sérült gyerekekben így jobban kialakul a felelősségérzet, a gondoskodás szelleme, ami a későbbiekben embertársaik iránt is megnyilvánul.

Ejtsünk szót a házigazdákról is!

A Mátra Erdészeti, Mezőgazdasági és Vadgazdálkodási Szakképző Iskola és Kollégium már negyedik alkalommal adott helyt e rendezvénynek. Ezek után joggal feltételezhető, hogy az intézmény is érdekelt a hazai emutenyésztés, illetve -tartás támogatásában, elősegítésében. Amint az iskola igazgatója, Dr. Vasas Joachim c. egyetemi tanár elmondta, ez valóban így van, de ennél azért többről van szó. Céljuk nemcsak a jövő erdészeti, vadgazdálkodási és általános mezőgazdasági szakembereinek képzése, hanem a vidék népességmegtartó szerepének erősítése, ami elválaszthatatlan a minőségi, versenyképes árutermelés megvalósításától. Mindebben helye van az emunak is. Az első fiatal madarakat a Lakatos Ferenc által vezetett lajosmizsei Monemu Kft.-től kapták, amelyek felnőve tojásokat is produkáltak. Ezeket nem keltetőgépben, hanem természetes módon, a kakassal keltették ki. Három kis emucsibét egy közeli gazdaságban helyeztek el, ahol kísérletképpen más baromfikkal, muflonnal és őzzel együtt nevelik őket, egyelőre minden baj nélkül. A szakképző iskolában érthetően nem árutermelést folytatnak, hanem Veres Bálint oktató tanár vezetésével és egy fő állatgondozó segítségével a leendő technikusoknak megpróbálják minél több oldaláról bemutatni az emut, annak életmódját, biológiáját, szokásait, a tartás, a takarmányozás körülményeit, a keltetés és a nevelés tudnivalóit. Ebben a diákok is aktívan együttműködnek: pl. a tojásrakás kezdetétől, novembertől figyelőszolgálatot tartanak. Erről az iskola bemutatóterén, az emuk számára kialakított kifutóban a gyakorlatban is képet kaphattak a konferencia résztvevői.

Befejezésül az esetleges kételkedők kimondva, kimondatlanul megfogalmazódó kérdésére — miért kell nekünk az emu? — hadd idézzük ismét dr. Szalontai Évának, az egyesület elnökének szavait: ez a távolról származó madár jól érzi magát a mi körülményeink között, a magyar emu már itt kel ki a tojásból, magyar gazda neveli, magyar takarmányon él, magyar húsüzem dolgozza fel, magyar receptek szerint készítünk belőle nagyon egészséges ételt, és ha egyelőre még csak keveseknek, de magyaroknak teremt munkalehetőséget, boldogulást. Miért idegenkednénk tőle? Itthon ugyan még kevéssé keresett, de az egyre növekvő európai igényeket nem tudjuk kielégíteni. Gondoljunk egyik legmagyarabbnak tartott ételünkre, a paprikás krumplira! A burgonya Kolumbusz révén került Európába, majd hozzánk, s lett belőle nemzeti étel, de hasonlót mondhatunk a paprikáról is, amelynek magyaros jellegét, hungarikum voltát ma senki sem vitatja. Az emuval egyelőre csak barátkozunk, s mivel igénytelen állat, s nagyon sokrétűen hasznosítható, hát hasznosítsuk is, tegyünk meg ezért mindent!

Princzinger G.