fbpx

Mit tehetünk a kukorica szempontjából optimális talajállapot kialakítása érdekében?

Írta: Szerkesztőség - 2010 február 10.

A talaj szerkezeti minősége annál hangsúlyosabb kérdés, minél kevesebb csapadék hullik a tenyészidőszakban. Minthogy azt általában nem tudjuk megmondani, hogy mennyi, illetve milyen eloszlásban érkezik a csapadék, öntözési kapacitásaink pedig szintén nem állnak oly mértékben rendelkezésre, hogy kritikus helyzetekben beavatkozhassunk, legjobb mindig a legrosszabbra készülni.

 

A környezeti feltételeket is figyelembe vevő optimális talajszerkezetnek és talaj-nedvességállapotnak vannak kritikus szakaszai, ezért ezekre különös figyelmet kell fordítani. Az általános receptek megfogalmazásánál mindig tekintettel kell lenni arra, hogy a hazai talajadottságok meglehetősen változatosak, s az adott eljárások alkalmazhatósága a beavatkozásiidő-optimumok szélessége és az eredményesség szempontjából nagy változatosságot mutathat. Az 1. ábrán szemléltetett rendszer elemei mind kölcsönhatásban vannak egymással. Ha szigorúan a kukoricatermesztés szempontjait vesszük figyelembe, akkor könnyen beláthatjuk, hogy a talaj általános állapota az a bázis, amely a vetéskor átveszi tőlünk a termésalakulás későbbi sorsának irányítását. Ezért fontos a talajművelés során az előregondolkodás, s a termőhely adottságainak megfelelő talajállapot kialakítása.

Az egyik legfontosabb teendőnk, hogy biztosítsuk a termőréteg és az altalaj kapcsolatát. Ez részben a gyökérzet zavartalan fejlődésének, mélyre hatolásának, részben a talaj megfelelő víz- és levegőgazdálkodásának biztosítása miatt fontos. A modern felfogás szerint a kontaktust egyáltalán nem a forgatás mélységének növelésével vagy az időnkénti mélyítő szántás beiktatásával kell elérni, hanem az altalajra ható tömörítő hatások csökkentésével és az optimális nedvességi állapot mellett végrehajtott, szükséges mélységű lazítással. Ennek az eszközrendszere mind a traktorok vonókapacitása, mind a legkülönbözőbb gyártók valóban megfelelő minőségű termékeinek oldaláról adott. A szükséges beavatkozás mértékéről és gyakoriságáról legjobb ásóval vagy talajszondával végrehajtott közvetlen tapasztalatszerzésre alapozva dönteni. Az ásóval elkészített mintagödör segítségével nem csak az eketalp esetleges látható jelenlétéről szerezhetünk tudomást, de máshogy meg nem szerezhető ismereteket is kapunk a talaj szerkezetéről. A szonda az áthatolási erőfelvétel visszajelzése útján ad információt az esetleges tömörödöttségéről.

Az altalaj és a termőréteg kapcsolatának fontosságát azért nem lehet eléggé hangsúlyozni, mert ez egy olyan kulcstényező, amely biztosítja a nyári nagy aszályok idején a növényzet túlélését, és megadja a lehetőséget, hogy a kukorica még a szemek tömegének növelésével ki tudja használni a nyárutó és őszelő remélt csapadékát.

A következő fontos kritérium az „időben és térben” egyenletes kelés biztosítása. Könnyű belátni, hogy a hiányzó tő egyáltalán nem hoz termést. Nem mindig vesszük észre, hogy a megkésve kelők sem teremnek vagy csak csökött csövet nevelnek, mert a „korábban kelők” elnyomják, és a felületes szemlélő elől el is takarják ezeket.

Legalább ekkora probléma a posztemergens permetezés az egyenetlenül kelt állományokhoz való igazítása! Nem csak a kukoricanövények fejlettségbeli különbségei jelentik a gondot, hanem a gyomoké is. Általános szabály, hogy megfelelő hatás az egyenletesen fejlett, megfelelő fejlettségű kukoricában egyenletesen fejlett és szintén megfelelő fázisban lévő gyomnövények ellen várható. Ha a reklamációra kivonuló bizottság ettől eltérő képet talál, aligha lehet őket meggyőzni a kártérítés jogosságáról! A kedvezőtlen kép azért következik be, mert a gyomirtó szerek többsége hamar elveszti gyomirtó hatását, és a feladatot a kukorica árnyékoló hatásának adja át. Ha a „szakadozott ernyő” alá besüt a nap, a gyomok azonnal erőre kapnak.

A tennivaló az, hogy olyan magágyat készítsünk, amely gyors, egyenletes kelésre serkenti a kukoricát, ugyanakkor biztosítja a gyomirtó szerek hatáskifejtését. A kelés akkor lesz gyors és egyenletes, ha a mag vető-gépcsoroszlya által tömörített, nedves magágyfenékre érkezik, és apró-morzsás, enyhén tömörített, 4-6 cm-es talajtakaró terül rá. A tömörítés és az aprómorzsás szerkezet együtt biztosítja, hogy felmelegedő, szárazra forduló időjárás esetén se szakadjon meg a kapcsolat a magágy és az alatta elhelyezkedő, szintén „élve felépített” (idézet Manninger G. Adolftól), morzsás, de jól ülepedett, a kapilláris vízemelés segítségével nedvesség-utánpótlást biztosító réteg között. Fontos még megjegyezni, hogy a magágykészítés és a szakszerű vetéslezárás hozza létre azt a szerkezeti rétegezettséget, amely elősegíti, hogy a kritikus időszakokban a talaj fázisátmeneteinél jelentős talajharmat képződjön, és ez a csapadék elmaradása esetén is lehetővé tegye a kukorica kelését.

Az egyenletes, gyors keléshez szükséges talajállapot egyúttal a talaj tenyészidő alatti vízgazdálkodásának is az alapja. Ennek összetevői: a komplett kultúrnövény-állomány, a minimális evaporáció és a gyommentesség. A zárt, a talajt jól lefedő, egészséges növényállományon keresztül távozik a talajból a legtöbb nedvesség oly módon, hogy közben hasznos asszimiláták képződnek. A növénytakaró beárnyékolja a talajt, ezáltal a felszíni párolgás lecsökken. A preemergens gyomirtó szerek hatáskifejtéséhez az szükséges, hogy a hatóanyag belekerüljön a talajoldatba, ami csak akkor lehetséges, ha a talajnak megfelelő a nedvességtartalma. A posztemergens hatású gyomirtó szerek csak akkor használhatók eredményesen, ha egységesen kikelt, azonos fejlődési szakaszban lévő gyomállományra permetezik őket. A gyomoknak csak egy része kel ki a száraz vagy inkább nem egyenletesen nedves és megfelelő szerkezetű talajban. A kikelt gyomok már igényelnék a beavatkozást, de ekkor még nem érdemes permetezni. Mire a gyomok zöme permetezhető lesz, az elsőként kikelt állomány már túlélheti a kezelést. Ha ilyenkor a kukorica növényállománya sem egyenletes, a megmaradó és az utókeléssel felszaporodó gyomok átvehetik a vízért folytatott harcban a vezető szerepet!

Dr. Szieberth Dénes