Nem kizárt, hogy a mind szárazabb és enyhébb időjárás a korábbi 4-5 éves periódusoknál gyakoribbá teszi a pocokpopulációk túlszaporodását a szántókon. Miközben többféle védekezési lehetőség is rendelkezésre áll a rágcsálókártétel megelőzésére, vannak komoly veszélyek is: az ügyetlenül/szabálytalanul kihelyezett vegyszerek súlyos fenyegetést jelentenek a vadállományra, házi és haszonállatokra. Csokorba szedtük a leggyakrabban alkalmazott, bevált eszközöket a pocok ellen.
Szapora és falánk
Mivel a mezei pocok szinte csak a téli időszakban nem szaporodik, nem csoda, hogy egyetlen nőstény akár 8-10 elléssel 40-60 utódot is a szántóföldre, kertészetekre szabadíthat. A talaj felszínén kanyargó járatok, földtúrással körülvett lyukak jelzik a jelenlétüket. És ezek aztán szinte minden növényi anyagot megesznek a magvaktól a füveken, gyökereken át a gyümölcsökig, de hajlamosak lekérgezni a fiatal fákat, a kukoricacsövön kirágni a szemet, vagy télen belefalni a betárolt terményekbe. Szaporasága és életmódja, mozgása révén igazán csak a szervezett védekezés hatékony ellene. Elsőként is a legfontosabb, hogy vegyszeres (növényvédő szeres, kémiai) kezelést, illetve mechanikai és biológiai védekezést egyszerre nem is szabad alkalmazni. De lássuk sorban!
Tizedelni, kiszorítani, távol tartani
A „hardveres”, azaz mechanikai védekezésnek több eszköze is van. Egyrészt lehetséges a forgatásos, mélylazításos talajművelés, illetve olyan szeges henger vagy tárcsa bevetése, ami nemcsak fizikailag ritkíthatja az állományt, de feldúlja a járatrendszereit, és ezzel kiszorítja a pockot a művelt területről. Ezek azonban mind a talajtaposás, mind a plusz menetszámok miatt már a legvégső eszközök közé tartoznak. A mechanikai védekezés palettáján van még a csapdakihelyezés, a facsemeték gyökerének dróthálóval való beburkolása, idősebb fák mellől a rendszeres hóeltakarítás. Alkalmazható még az állatok agyonütése, aminél nyilván lényegesen kíméletesebb megoldás például (megfelelő területi adottságok esetén) az ultrahangos vadriasztó-készülékek kihelyezése.
Napi 40 pocok a gólyamenü
A leginkább természetközeli megoldás persze nyilván a természetes ellenségek becsábítása az „arénába”. Vagyis például a pockokra vadászó ragadozó madarak bevonzása T-alakú ülőfákkal, illetve a gólyák, amik egy szezonban akár fejenként napi 30-40 (!) pockot is képesek levadászni. A pocokra rágcsáló- és emlőstársak is éheznek: rókák, menyétek, a görény, a vakond és a cickány.
Gyökeret, kérget, magot is megrág
Gázzal, klórfacinonnal – óvatosan!
A legnagyobb körültekintést és felelősséget követelő védekezési mód ebben az esetben is a kémiai, ami akkor igazán ajánlott, ha a gradáció mégis bekövetkezik. Itthon az Arvalin LR készítmény bír állandó engedéllyel, ami a járatokba taposva, cink-foszfid hatóanyagú gázfejlesztéssel öli a rágcsálót. A Nébih emellett szükség esetén körültekintően szükséghelyzeti engedélyt ad ki – például 2019 októberétől idén 2020 januárjáig, avagy 2020 novemberétől – klórfacinon hatóanyagú készítményekre. Ez a véralvadásgátló szer tört kukoricára vagy egyéb gabonaszemre csöppentve, csalétek formájában használható. Ám ezzel nagyon kell vigyázni, hiszen veszélyes a madarakra (ezért nem szabad a kétféle védőeszközt egyszerre bevetni, illetve célszerű együttműködni a vadásztársasággal a vadak védelme érdekében). Emellett fontos, hogy kerülni kell a készítmény csomóban történő kiszórását, megjelenését, nehogy a nyulak, őzek nagyobb mennyiséget megegyenek belőle. Előfordul (például így történt két éve), hogy az átmeneti engedély nem vonatkozik teljes felületkezelésre: ilyet csak súlyos gradáció esetén és növényzettel teljesen fedett területen szoktak engedni.
150 milliós bírság lehet a vége
Hogy az elővigyázatosságra intések nem alaptalanok, arra az a bizonyíték, hogy a Nébih tapasztalta: egyre nő a brodifakum- és bromadiolon- (háztartási rágcsálóirtóként használatos szerek) mérgezés következtében elpusztult védett ragadozó madarak száma. Amikor idén a Nébih újra kiadta az engedélyt a klórfacinon hatóanyagú készítményre, megint kénytelen volt felhívni a figyelmet arra, hogy ez a megfelelő hatóanyag a – biztonságos és hatékony – védekezésre. Ebből logikusan következik, hogy a patkányirtók nemcsak nem hatékonyak, hanem veszélyesek is a környezetre. Ugyancsak nem hatékonyak és nem biztonságosak a házi készítésű csalétkek. Mielőtt bárki nevetne a következő „megoldásokon”, sajnos némi internetes kereséssel beláthatja: van, ahol fagyállóval vagy más méreggel kevert gabonaszemeket szórnak ki a földekre. Ma már ez a gyakorlat nemcsak erkölcsileg, hanem jogilag is elítélendő. Miután a klórfacinon legálisan megfelelő védettséget nyújt, akit illegális szerek bevetésén vagy szabálytalan kihelyezésen érnek, az nagyon kemény, akár 150 millió (!) forintos bírságot iskaphat.
Erőteljesebb és kíméletesebb eszközök is rendelkezésre állnak a gyérítéshez
Engedéllyel is lehet kárt okozni
Mielőtt túlzottan súlyosnak éreznénk ezt a szigort, érdemes felidézni a sajtójelentéseket. A 2000-es évek elején a Budapesttől nyugatra elterülő erdők mellett pár nap alatt több mint 30 őztetemet, elhullott rókákat és nyulakat számoltak össze a helybeli vadászok és lovasok. Vélhető, hogy a felelőtlen mérgezéssel okozott vadpusztulás valójában ennél is nagyobb, és nemcsak számban, hanem diverzitásban, hiszen vadmadarak, vaddisznók is fogyaszthattak a mérgezett csalétekből. Az Ecolounge nevű hírportál szerint egy környékbeli cég a volt a felelős, amelyiknek volt ugyan engedélye a szerfelhasználásra, de nem tartotta be az előírásokat, és a helybelieket sem tájékoztatta a méregkihelyezésről.
Közös érdekünk tehát – hívja fel a figyelmet a Nemzeti Élelmiszerbiztonsági Hatóság –, hogy a növényeket károsító szervezetek elleni fellépés a természeti környezet minél kisebb terhelésével és veszélyeztetésével történjen. Ennek érdekében fontos, hogy mindenki kizárólag legális növényvédő szert használjon, mégpedig a felhasználási utasításnak megfelelően.
SZERZŐ: Kohout Zoltán
