Szilvabemutató Cegléden

Az idei évben szeptember 7-én rendezte meg a hagyományos szilvabemutatót a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ Gyümölcstermesztési Kutatóintézete.

Az idei évben szeptember 7-én rendezte meg a hagyományos szilvabemutatót a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ Gyümölcstermesztési Kutatóintézete (NAIK GyKI). Az esemény megnyitójában Dr. Lakatos Tamás intézetigazgató kiemelte: egyre élénkebb az érdeklődés a szilva iránt, ezt jól mutatja, hogy a rendezvény közönsége egyre nagyobb, sőt már határon túlról is érkeznek szakemberek. A telepítések tanúsága szerint pedig folyamatosan nő a szilva iránti termelői érdeklődés, miközben a szilva már régen nem az a kultúra, ami „magára hagyva is terem”; a gazdálkodók szakmai hozzáértése, odafigyelése ma már megkérdőjelezhetetlen fontosságú.

Takáts László polgármester, aki maga is újdonsült szilvatermelő Csemő környékén, köszöntőjében kiemelte, a kutatóállomás léte és munkája évtizedek óta szorosan összefonódik Cegléd város életével, a kutatás nagyon sokat adott a városnak és vonzáskörzetének. Az idei hektikus időjárás ugyan itt is próbára tette a termelőket és a növényeket egyaránt, ennek ellenére jó a termés, igaz, a tavaszi aszályos idő miatt a gyümölcsméret esetenként talán hagyhat kívánnivalót maga után. A terméssel ellentétben a felvásárlás körülményei viszont még nem kielégítőek – elsősorban az árakon van mit javítani. Hiába vannak ugyanis jó fajták; ha a termelőknek nem éri meg a kultúrával foglalkozni, az ágazat jövője kerülhet veszélybe. Dr. Nádosy Ferenc, a ceglédi kutatóállomás vezetője szerint napjainkban a technológia, a fajták és az alternatív felhasználási módok hármasa a legfontosabb, miközben mindhárom területen folyamatos változásoknak vagyunk tanúi. Ami a fajtahasználatot illeti, 2001-17 adatsorai alapján a maga 27%os részesedésével a ’Cacanska lepotica’ még mindig meghatározó a magyar fajtaszortimentben. A ’Stanley’ 15%-ot foglal el, a német fajták együtt 10%-ot, majd a ’Besztercei’ klónok következnek (8%, de ezekből egyre kevesebb van). A faiskolákban 2006-2007 óta visszaesett a ’Cacanska’ szaporítása, előtte viszont szinte irreálisan magas volt az aránya, de továbbra is vezet, noha az utóbbi években a ’Stanley’ utolérte. A német fajták között legtöbb az ’Elena’ (29%), ezt követi a ’Topend Plus’ (19%), a ’Katinka’ (13%), majd a ’Presenta’ (12%). Az ’Elena’ szaporítása az elmúlt egy évtizedben visszaesett, a ’Katinka’ szinte eltűnt, az elmúlt néhány évben viszont fölívelt a ’Toptaste’– ez utóbbi nem véletlenül, hiszen nagyon jó paraméterekkel rendelkezik. Említésre érdemesek a ceglédi alanykísérletek is – a piacon ugyan még mindig vezet a Myrobalan, de lassan váltani kell, elsősorban vegetatív alanyokra. A kutatóban számos potenciális alanyt vizsgálnak, ezek között érdekes lehet például az amerikai eredetű Myrobalan 29C.

Genetikai változatosság és a génmegőrzés fontossága

A szilvafajok mint perspektivikus génforrások címmel Dr. Surányi Dezső (NAIK GyKI Ceglédi Kutató Állomás) tartott előadást, amiben hangsúlyozta: ha a szilvanemesítést valóban jól akarjuk folytatni, védeni kell a genetikai erőforrásokat, mindent meg kell tenni megőrzésük érdekében. Meg kell előzni a genetikai, növény-egészségügyi leromlásukat, de vigyázni kell arra is, hogy az egyes, nemesítésben is használt fajok tiszta állapotban is megőrizhetők legyenek. A Prunus nemzetségben 140 fajt találunk, ebből 42 faj tekinthető szilva jellegűnek; ezzel a szilva ma a gyümölcsfajok között az egyik legjelentősebb, amit jól mutat, hogy a világ szilvatermése 2016-ban 12 millió tonna (FAO) volt, amit fele-fele arányban európai és közel-keleti (47%), valamint japán-kínai fajok (52%) adtak, míg az amerikai eredetűek csupán 1%-kal részesedtek az összmennyiségből. A 12 millió tonnás világtermés közel felét adja Kína (6,7 millió tonna), jelentős termelő Románia (513 ezer tonna), Szerbia, az USA és Törökország. Magyarország a rangsorban a maga 38 ezer tonnájával a 29., noha a háztáji termeléssel együtt az 50 ezer tonnás összes termés lehet reális – fogalmazott Surányi Dezső. Megjegyzendő, hogy a világ gyümölcstermelése 1,8 milliárd tonna, ebből a szilva a 14. helyet foglalja el, mennyiségi sorrendben.

A minőségbiztosítás legfontosabb technológiai lépései

A minőségbiztosítás legfontosabb technológiai lépéseiről a szilvánál Peter Hilsendegen (igazgató, Gyümölcstermesztési Kutató- és Szaktanácsadó Központ, Oppenheim, Németország) tartott előadást. A Rajna-vidék-Pfalz tartományban működő oppenheimi központról tudni érdemes, hogy a terület éves átlagos középhőmérséklete 10,2°C, tengerszint fölötti magassága 537 méter, a napsütéses órák száma 1556 évente. Az előadó szerint napjainkban a szilvánál a minőségbiztosítás legfontosabb technológiai lépései a következők: ‑ koronaforma-választás, ‑ metszés, ‑ termésritkítás, ‑ öntözés, ‑ tápanyag-utánpótlás, ‑ valamint a betakarítás helyes időpontjának megválasztása. A koronaforma esetében fontos, hogy ha egyszer eldöntöttük, milyen legyen, ahhoz ragaszkodjunk következetesen, ne próbáljuk „menet közben” mássá alakítani. Abban, hogy hogyan döntsünk egyik vagy másik mellett – az egyik legfontosabb szempont a költség- és munkaráfordítás minél alacsonyabban tartása. A legnagyobb költséget pénzben és időben egyaránt a metszés és a szedés jelenti, ezért óhatatlan a kérdés, mit lehet gépesíteni a költségek csökkentése érdekében? Az ültetvények egységes kezelése egyre inkább elengedhetetlenné teszi a digitalizációt, a GPS-en alapuló technológiai elemek alkalmazását, ugyanakkor tisztában kell lenni azzal például, hogy nem minden koronaforma alkalmas gépi metszésre és/vagy betakarításra. Mindez igaz a fajtákra is: egyes fajtáknál nem alkalmazható bármelyik koronaforma, ezért a fajtaválasztásnál erre is tekintettel kell lenni, ahogy a klimatikus föltételek szintén befolyásolják a művelésmód megválasztását. Így például az orsó inkább szárazabb, de jobb talajú termőhelyi körülmények közé javasolt (ahol almát is nagyobb felületen termelnek), míg a ferde sövényt a hasonlóan nem túl csapadékos, de inkább homokos talajokkal rendelkező területekre ajánlják; az elsőt 600-1100, a másodikat 600 fa/ha állománysűrűség mellett. Kifejezetten csapadékos területeken a síkkoronát tartják követendőnek, 4-600 fa/ha mellett (5-6 m×3-4 m). Nagyon intenzív ültetvényekben (3-4 méteres sortáv és 0,8 méteres tőtáv, azaz 2800-3700 fa/ha) elengedhetetlen az öntözés, és az ültetvényápolási műveleteket is körültekintően kell végezni. Minél intenzívebb egy ültetvény, annál kisebb utat kell megtenniük például a szedőknek fától fáig és a termésnek a fától a szedőedényig – de ha ésszerűbbnek is látszik a kézimunka szervezése, ezek az ültetvények sokkal nagyobb ráfordítást igényelnek, és a legapróbb hiba is komoly kiesést okozhat. A metszésnél egy bizonyos időszakot kell meghatározni minden egyes fajnál, így a szilvánál is, elsősorban annak függvényében, hogy milyen választ várunk a növénytől. Ha például az őszi-téli hónapban metszünk, akkor a következő vegetációban nagyon intenzív növekedésre számíthatunk, míg a vegetációs ciklusban metszve a növények „nyugodtabban” fognak viselkedni a következő évben. Ugyanakkor az őszi-téli metszés növény-egészségügyi kockázata jóval nagyobb, mint a tavaszinak és nyárinak, hiszen sebgyógyulásról nem vagy csak alig lehet nyugalmi állapotban beszélni. Elsősorban az idősebb állományokban fontos a korona ifjítása, ehhez javasolt a koronán belül 20-30 cm-es csapokat hagyni, ezekre lehet alapozni a későbbiekben; ha kétségeink vannak az ideális hosszal kapcsolatosan, inkább hagyjunk hosszabbat, amit a következő évben visszább vágunk, mintsem túl rövidet, ami elhal vagy csak generatív részeket nevel. Termésritkítás – erre még mindig legjobb és legcélravezetőbb módszer a jó metszés, de természetesen van mód vegyszeres termésritkításra is; itt viszont meghatározó a fajta: van, amelyiknél lehet/érdemes vegyszert használni, másoknál nem. Jó eredménnyel használható pl. a korai (virágzási) fázisban az ATS, de ehhez nagyon jól kell ismernünk az ültetvényünket, ideértve a természetföldrajzi sajátosságokat is. Jó kezelés esetén a virágok fele abortálható, a maradék még bőven elég egy kiváló mennyiségi és minőségi paraméterekkel bíró terméshez (amihez valójában az összes virág 30%-a elegendő), sőt ebben az esetben jobb a szedők teljesítménye is. Vannak természetesen mechanikai termésritkítási eljárások is; a termelők belátására és lehetőségeikre van bízva, hogy milyen módszert választanak. Az öntözés alapvető fontosságú annak érdekében, hogy az ültetvényre fordított anyagiak valóban megtérüljenek. Tudni kell, hogy a szilvának ideális esetben a vegetációs idő alatt 500 mm vízre van szüksége, kedvező, ha ennek fele a csapadékkal érkezik, másik részét kell pótolni. A német termelők számíthatnak a sűrűn telepített meteorológiai állomások adataira, amik segítenek az öntözés mennyiségi és időbeni tervezésében. Természetesen gazdaságossági és környezetgazdálkodási szempontból egyaránt fontos az öntözési mód megválasztása: minél takarékosabb eljárás mellett döntünk, annál kisebb költséggel és vízmennyiséggel érhető el ugyanaz az eredmény. A legfontosabb azonban az öntözés időbeni tervezésekor, hogy az intenzív sejtosztódás időszakában „úgy kényeztessük a növényeket, ahogyan csak lehet” – ezzel ugyanis nagyon sok későbbi minőségi probléma megelőzhető. A tápanyag-ellátásnál fontos szempont a kiegyensúlyozottság, az ideális kijuttatandó tápanyag-mennyiség meghatározása, amiben a vizuális megfigyelés és a laboratóriumi vizsgálat (növényanalízis) két, egymást kiegészítő eszköz. Nagyon fontos a talaj kémhatásának ismerete is, hiszen ez számos tápanyag fölvehetőségét meghatározza, ugyanakkor annak ismeretében, hogy melyik termék miként módosíthatja a talaj kémhatását (akár átmenetileg, akár – hosszabb időn keresztül használva – tartósan is), ezt a felvehetőség javításához is felhasználhatjuk. Magától értetődik, hogy közvetlenül a fákhoz juttatva a tápanyagot csökkenthető a kijuttatandó mennyiség és annak költsége, ahhoz viszonyítva, mintha az egész ültetvényt, annak minden négyzetméterét kezelnénk. A termésminőség szempontjából nagyon fontos a piaci igények folyamatos ismerete – ebben nagyon sokat segít a meteorológiai és ültetvény-adatok használatával működő www.obstbau.org ami ajánlást ad a termelőknek arra nézve, hogy az adott ültetvényen várhatóan mikor kezdjék a szedést.

Vírusrezisztencia a fajtáknál és az alanyoknál is

Nemesítőmunka a Bajor Gyümölcs Centrumban: Új kiváló gyümölcsminőségű vírusrezisztens szilvafajták– az előadó, Dr. Michael Neumüller (magánnemesítő, BayOZ) szemléletesen mutatta be mindazokat a kihívásokat, amelyeket ma a rezisztencianemesítés támaszt a szilva esetében. Hangsúlyozta: napjainkban egyre fontosabb a vírusrezisztencia vagy legalább vírustolerancia a termesztett fajtáknál, így ezt a szempontot mindenképpen érvényesíteni kell a nemesítésben – de 16-20 év, mire egy fajta valóban köztermesztésbe kerülhet. Ha ugyanis a keresztezés maga az első év, akkor a szelekció a 2-8 évig terjedő időszakot tölti ki, csak ez után következhetnek a termesztési kísérletek (9-15), majd, ha egy anyag ezt az időszakot is sikerrel teljesítette, a végleges fajtává válás (16-20). De miért is van szükség a szilvánál nemesítői munkára? Mert fontos: ‑ a betegségrezisztencia beépítése, ‑ a piaci igényeknek megfelelő íz, szín és forma rögzítése, ‑ a termelői elvárásoknak való megfelelés. A nemesítők által megoldandó legfontosabb problémák: ‑ sharka- (szilvahimlő) vírus- (okozója a Plum Pox vírus, PPV) rezisztencia, ‑ monília-ellenállóképesség, ‑ ültetvények elhalását okozó tünetegyüttesekkel szembeni tolerancia, ‑ klimatikus szélsőségekkel szembeni ellenálló-képesség növelése. Az első, teljesen sharka-rezisztens fajta a ’Jojo’, amelyik hiperszenzitív reakciójának köszönhetően áll ellen a vírusnak, hozzá hasonló egyelőre nem sok van a piacon, de a jövő egyértelműen ezek térhódítását vetíti előre. A nemesítési munkában fontos szempont az érésidő is, hiszen ezzel állítható össze egy folyamatos és hosszú piaci jelenlét – általában igaz viszont, hogy a nagyon korai fajták inkább kis, a késeiek nagy termésmérettel bírnak. Legkorábban érő a ’Juna’, ezt követi a ’Katinka’, majd jönnek a csacsaki szilvák, a ’Toptaste’ (ami Németországban nem annyira kedvelt, mint Magyarországon), a ’Jojo’ (amit elsősorban a nagy sharka-nyomású területeken termelnek), a ’Haroma’, a „házi szilva”, ami még mindig „tartja magát”. A később érők között van az ’Elena’, amit a németek nem kedvelnek annyira, mint a magyarok, míg legkésőbbi a ’Haganta’, a ’Tophit Plus’ és a ’Topend Plus’. A nemesítési cél eldöntésekor fontos annak meghatározása, hogy az előállítani kívánt fajtát melyik csoportba soroljuk: ‑ „standard” kategóriába tartozzon? ‑ nagyon nagy gyümölcsű legyen (és természetesen ne legyen hajlamos pl. belső üregesedésre)? ‑ ringló típusút akarunk? ‑ különleges igényeket is kielégítsen? A közelmúlt nemesítői munkájának eredménye például a ’Franzi®’, ami öt nappal korábbi, mint a ’C. lepotica’, kifejezetten nagy gyümölcsű, a Brix-értéke 16-20 közötti, ami a korai fajták között kiemelkedő. Tökéletesen magvaváló, szép, mélysárga színű gyümölcshúsa van. A levélen megjelenhetnek ugyan sharka-tünetek, a gyümölcsön azonban nem, porzó fajtának a ’Cacanska lepotica’ vagy a ’Katinka’ javasolt. Újdonság a sharkával szemben hiperszenzitív ’Moni®’, ami 5 nappal későbbi, mint a ’C. lepotica’, erősen viaszos, szép kék termései vannak, 1927-es Brix-értékkel, nagyon fűszeres, kellemes aromával, magvaváló, borostyánszínű, ropogós gyümölcshússal. Hőségstresszre nem érzékeny, a termés sokáig a fán tartható. Középkorai virágzású, ajánlott porzója a ’Haroma’ vagy a ’.C lepotica’. Az egyelőre még csak kóddal rendelkező Wei 2413 nagy gyümölcsű, akár 4-6 hétig is tárolható, tökéletesen magvaváló, a kocsánytól szárazon válik el, ami a tárolhatóság szempontjából nagyon fontos. Érési időben a ’Presenta’ fajtához van közel, viszont annál sokkal jobban tűri a hőstresszt, a gyümölcshús ekkor sem barnul. A még szintén kísérleti stádiumban lévő Wei 4306 nagyon magas Brix-értékű, különleges, narancspiros termésszínnel bír, a remények szerint keresett lehet majd a piacon. Sharka-rezisztens alanyokA jelenlegi gyakorlatban a faiskolások tökéletesen sharka-rezisztens alanyokat nem használnak, ám ahogy Nádosy Ferenc megjegyezte, az alanyok vírusrezisztenciájának elsősorban a törzsültetvényekben és azok fenntartásában lehet szerepe, de természetesen nagyon fontos lenne a konvencionális faiskolai termelésben történő térhódításuk is. Michael Neumüller ezt azzal egészítette ki: szintén fontos, hogy ne tartsunk 20 évig termelésben anyafákat, rövidebb ciklusban gondolkodjunk, ezzel is csökkentve a vírusfertőzés megjelenését, terjedését.

A szilva a pálinkafőzök szemével

Mit keresnek a pálinkakészítők a gyümölcsben? – Czakó Gábor ügyvezető és Czakó Mónika (Bestillo Pálinkaház, Boldogkőváralja) erre a kérdésre adott szemléletes választ, aminek első és egyik legfontosabb tétele az volt, hogy ma már pálinkának egyáltalán nem lenne szabad hullott gyümölcsöt használni; ugyanaz a minőségi alapanyag kell, amit az asztalra teszünk, friss fogyasztásra. Ami ezt mondatja velük, az a 12 éves tapasztalatuk a pálinkafőzésben, 6 év tudatos munkájuk a gönci barack márkaépítésében (a gönci barack mint oltalom alatt álló, eredetvédett termék), ez segített többek között annak felismerésében, hogy a piacon van helyük a prémium kategóriába tartozó, igényes megjelenésű termékeknek, amikhez márkahű fogyasztók kapcsolhatók. Igaz továbbá az is – amit Nyugat-Európában már évtizedek óta kihasználnak –, hogy az eredetvédett termékekre lehet turizmust és helyi fejlesztéseket építeni. Ami a szilvapálinka piaci jelenlétét illeti, tudni kell, hogy 2017-ben a szabad forgalomba helyezett kereskedelmi főzet mennyisége (minden gyümölcsre) 1 050 000 HLF volt. A fajok közül legtöbb pálinkát az alma adta, második helyen találjuk a szilvát – köztük a szatmári és békési szilvapálinkát mint eredetvédett terméket. A pálinkásoknak nagyon vonzó a szilvában, hogy három hónapon keresztül hozzá lehet jutni minőségi alapanyaghoz, kajsziból viszont csak két hétig van pálinkának valóban jó gyümölcs. És általában igaz a szilvára, hogy vonzó gyümölcs, van benne piaci lehetőség. És hogy mit keres egy pálinkafőző a gyümölcsben?‑ egyediséget, azok kombinálhatóságát, komplexitását – ugyan nagyon sokféle szilva van, hosszú ideig van alapanyag a piacon, de jelentősen eltérhet ugyanazon fajta minősége egyik évről a másikra; egyik termelő mást tud, mint a másik... viszont az egyes fajták nagyon izgalmas házasításokat adnak;‑ a harmonikus cukor-sav arányt;‑ illatot, aromát – a fogyasztók mindig valami érdekeset, izgalmasat keresnek, ezért hódít pl. az illatos szőlők használata is;‑ magas arányú héjfelületet – nem föltétlenül a nagy szemű gyümölcsök jelentik a jó alapanyagot, sokkal inkább a kisebbek (Penyigei, Besztercei);‑ magas refrakciót – ezt az aszály és a sok csapadék egyaránt rontja, ill. a fajták között is nagyok a különbségek: nagyon jó eredményt ad csapadékos évben is a ’Presenta’. A tapasztalatok szerint nemcsak régi magyar fajták alkalmasak pálinkának, hanem más németek is (’Topfive’, bámulatosan jó sav-cukor aránnyal és refrakcióval, ’Toptaste’ a maga határozott fűszerezettségével),‑ volument – minőségben is!,‑ „udvari beszállítót” 100 km-es körzeten belül.

Ígéretes fajták a kutató szemével

Demku Tamás a Ceglédi Kutató Állomás fajtagyűjteményéről és fajtakísérletéről elmondta, hogy minden évben 2187 fát figyelnek a 6 hektáros, extenzív művelésű gyümölcsösben, ahol 6×4 méteres kötésben vannak a különböző életkorú fák, egészen pontosan 385 fajta ötszörös ismétlésben, a legkorábbiaktól a legkésőbbiekig. Rendkívüli jelenségnek is felfogható, hogy az idei évben sokkal hamarabb értek egyes fajták, mint a korábbi években (pl. ’Presenta’, ’Tophit’, ’Debreceni muskotály’), ezeknél akár négy héttel előbbre is jöhetett az érés. Ennek egyik lehetséges oka az április elejei nagyon sajátos időjárás. Viszont voltak olyanok, amikre a meteorológiai körülményeknek közvetlen, érésidő-módosító hatásuk nem volt, ilyen pl. a ’Bluefre’ (USA), a ’Gabrovska’ (bolgár), a ’Stanley NDK’ (Dr. Tóth Elek gyűjteményéből), az ’Óriás’ (vélhetően görög) és a ’C.1512’ (Dr. Nyújtó Ferenc gyűjteményéből). A fajtavizsgálatoknak és a nemesítői munkának egyaránt része a gyümölcs és a belőle készült termékek (kis tételes befőtt, ivólé, lekvár és aszalvány) érzékszervi bírálata, ami elengedhetetlen a majdani piaci válaszok előrejelzéséhez. A fajta- és termékbemutató az egész rendezvény ideje alatt megtekinthető volt. A kiállítóasztalon 44 fajtát lehetett szemügyre venni, miközben a szabad levegőn szilvalekvár készült hagyományos módon, üstben, amelyből tetszés szerint lehetett kóstolni, sőt, frissen szedett szilvából is vehettek kóstolót az érdeklődők.

SZERZŐ: SOMOGYI NORBERT NAIK ZÖKO/SZTE MGK FOTÓ: DEMKU TAMÁS NAIK GYKI

no