Sors által vezérelt, elfogadott életúton…



Egy sokféle ismerettel rendelkező, nagyvárosi polgári családból származó lány a megszokottnál hosszabb útkeresése napjainkban is általános jelenség. Gazdaportrénk szereplőjének pályaválasztási kísérleteit sokáig leginkább a sodródás jellemezte, amíg végül agráregyetemen találta magát, ennek az életszakasznak a lezárásaként. Addigra úgy látta, hogy ennyi szakterületet és életbeli lehetőséget talán semelyik másik egyetemi diploma sem kínált volna, ezért úgy gondolja, hogy ha válaszút elé állítanák, végül megint ugyanerre indulna.

A munkája mellett négygyerekes édesanyaként is helytállt, aki a világra nyitott gyerekeket nevelt, sőt, maga is kihasználta a külföldi munkavállalás különlegességét. Mégsem nagy a valószínűsége, hogy sokan felvállalnák a mai végzősök közül Kalmárné Kraffel Zsuzsanna (66) családi szerepét, életútját. Azt a sorsot, amit az élet neki szánt, azt személyre szabta, és ehhez erő, tolerancia, alkalmasság, vállalkozói kedv kellett. Neki így sikerült megtalálnia a munkasikert, a boldogságot, és nem panaszkodik, inkább még ma is keresi a lehetőségeket a szakmai, vagy a karitatív munkában, a természetvédelemben, vagy bármi másban, ami az emberiség életének biztonságát, jobbítását, vagy éppen  az egészségét szolgálja…

Patinás családból indult

Kalmárné Kraffel Zsuzsanna a családi múlt felidézésével kezdi a beszélgetést: egyik nagyapja Herenden volt porcelánfestő, anyai ági dédapjának pedig kávéüzeme volt kőhajításnyira a jelenlegi otthonától, a Mosoni-Duna belvárosi oldalán. Szülei a második világégés utolsó évében, éppen karácsonykor házasodtak össze, majd azt követően Németországba telepítették ki őket. Hamarosan azonban visszatértek Győrbe, és családot alapítottak. Egy fiuk és Zsuzsa lányuk született, akikkel közösen, nagy boldogságban élték a középpolgári család életét. Édesapjuk hamarosan a győri Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár külkereskedője lett, és ez a munkakör számos világjáró utazással járt, hiszen az akkor kiválóan prosperáló vagongyár termékei a világ sok országában keresettek voltak. Ebből következően – ha nem is személyesen megélve az utazások élményeit – rengeteg ismeretet kaptak a gyerekek is. Erős kötelék fűzte anyai nagyanyjához, aki Zsuzsa nevelésében oroszlánrészt vállalt. A belvárosban a valamikori győri gőzfürdő mellett laktak, a nagyszülők közelében, ami egyszerűsítette a találkozásokat. Nagyanyjától tanulta a szabadságérzetet, a természet szeretetét, az intelligencia alapjait, a társalgás szabályait és minden fontos ismeretet, amit egy gyerek akkoriban nem minden családban kapott meg. A gyerekkori élményeket fokozta a környék grundja, a közelben elhagyott temető misztikuma és a sok környékbeli gyerek barátsága. Valóban örök barátságok születtek ott, amelyek egyike a mai napig tart, és amit a távolság sem változtat meg. A nagymama Zsuzsa zenei képzését is szorgalmazta, a kislány ugyanis hat évig zongorázni tanult, majd később gitárra váltott. A grund apraja-nagyja nagyon hálás volt ezért, hiszen sajátos hangulatot teremtett a nyári estéken hangszerével. Nyáron a családdal következtek a balatoni nyaralások a vagongyár szemesi üdülőjében, teli élménnyel, kamaszos huncutságokkal. Otthon – a vizek városában – már motorcsónakkal rendelkezett a család, és szinte az egész nyarat a vízen töltötték. A korlátok nélküli szabadság jellemezte Zsuzsa gyerekkorát, amelyben nem történtek akarata ellenére a dolgok. Mindezek a gyerekkori történések alapos felkészülést jelentettek egy nehezebben járható életútra, egy eseményekben gazdag küzdelmes életpályára.


Első meghatározó munkahelyén, a ’70-es évek elején nagyon megszerette ezt a haszonnövényt és a hibridvetőmag-előállítást

Sodródás a pályaválasztás felé

Győrben, orosz-latin tagozaton kezdte meg középiskolai tanulmányait a Zrínyi gimnáziumban, amely erősnek ígérkező iskola volt. Nem is csalódott, sőt, mellette a zenét sem hanyagolta, hiszen a helyi konzervatóriumban énekelni tanult, és nem tartotta kizártnak, hogy zenei pályát választ. Nem így lett, mert időközben a biológia és a kémia szintén nagyon lekötötte az érdeklődését. A szülei akarata viszont az lett volna, hogy a pedagógiai pálya felé orientálódjon, de ennek egyáltalán nem akart eleget tenni. A kémiai ismeretek birtokában úgy gondolta, hogy a gyógyszerész pálya lenne igazán kedvére való, ahova jelentkezett is, de oda nem vették fel. Ekkor egy évig a vagongyárban dolgozott, és a természet iránti szeretete és egyre bővülő biológiai ismeretei birtokában úgy gondolta, hogy az agrárpálya legalább ilyen érdekes lehet számára. Mosonmagyaróvárra jelentkezett, és fel is vették az Agrártudományi Egyetemre, ahol azt tervezte, hogy különböző mikrobiológiai kutatási szakterületekkel foglalkozhat. Aztán amikor beindult az első év, kicsit megszeppent, mert úgy érezte, hogy a szakiskolákból érkezett hallgatótársaival nem tudja majd felvenni a versenyt a gyakorlati tárgyakban. Viszont erős volt matematikából, kémiából és a biológiai alapokkal rendelkező tárgyakból, és ez átsegítette a nehéz időszakán. Sőt, a szakiskolából érkezett fiúk közül néhányat korrepetált matekból, a sikeres vizsgáik érdekében. Aztán szépen lassan megszerette a gazdászéletet, annak alapjait elfogadta, és az agrárpálya kínálta szerteágazó lehetőségeket egyre jobban igyekezett megismerni. Néhai Czimber Gyula professzor emlékét és munkásságát idézi fel szívesen, akitől nagyon sokat tanult, és akitől az élet útvesztőiben is eligazítást kapott. Konkrétan megtanult fizikai munkát végezni, dolgozni a földeken, a gyümölcsösben, stb., aminek ma is hasznát veszi a 3 ha-os kajsziültetvényén. Belátja, hogy gyógyszerészként téves pályára került volna, amit nem élvezne, nem bírná a zártságot, a kötöttséget. A szabadságérzés talán még jobban hatalmába kerítette, mint amikor gyerekkorában ezzel az érzéssel megismerkedett. Aztán az egyetemi évek alatt korán összeházasodtak egyetemi társával, akitől már 1973-ban megszületett első gyermeke, Zsuzsa. Ekkor levelező tagozatra váltott, hogy össze tudja egyeztetni a gyereknevelési teendőit a tanulmányaival. Hároméves volt már a kislánya, amikor átvette az egyetemi diplomáját, és azonnal munkába is állt…

Zavartalan pályára állás

A ’70-es évek közepén kiválóan prosperáló és a magyar mezőgazdasági termelést magas szinten szervező KSZE várta soraiba a fiatal szakembereket, így Zsuzsa is talált helyet magának a cég győri területi központjában. A termeltetés és a gépforgalmazás volt a szakterülete akkoriban, ami nem kifejezetten számított női munkának, de „bemelegítésnek” nem volt rossz. Jó szakmai csapat dolgozott együtt, és hozták is az eredményeket. Alig fél év elteltével viszont megjelent a munkahelyén a Szegedi Gabonakutató Intézet keretein belül szerveződött Gabonamag képviselője, és a KSZE központtal való egyezség/megállapodás keretében a győri képviseletnél is szakember beállítását tervezték. A választás Zsuzsára esett, és ez a feladat sokkal inkább női munkának ígérkezett, hiszen a hibridüzemeken belül kellett a Gabonamag érdekeit képviselni, ill. kukoricahibridjeinek ellenőrzését ellátni. Ez a munka nagy szabadságot kínált, hiszen „csak” két hibridüzemet kellett folyamatosan látogatni Pápán és Mosonmagyaróváron. A feladatkör további hozadéka volt, hogy nagyon „közel került” a kukoricához, nagyon megszerette ezt a haszonnövényt, és természetesen a hibridvetőmag-előállítást. Hét évig tartott ez a munka, amikor a férje – aki kutatóként dolgozott Bábolnán –, vele egyetértésben, az akkori pályázati lehetőségeket kihasználva külföldi állásra jelentkezett, és elnyert egy mexikói megbízást. Kevesen vették 1984-ben a bátorságot, hogy ide pályázzanak, ahol a kukoricatermesztés szaktanácsolása volt a célfeladat, miközben a családot is kivihette magával. Zsuzsa 1977-ben már Gergő fiuknak is életet adott, és így mentek ki Mexikóba – Irapuatóba – a gyerekekkel. Beiskolázták őket, és maguk is tanulták az angol és a spanyol nyelvet, miközben dolgoztak, igaz, Zsuzsa háztartásbeli státuszban volt, de időnként a szakmai munkában is részt vett, a helyi gazdákat segítve a 2000 méter magasan fekvő nagyváros környékén. Időközben a gyerekek edződtek, hozzászoktak a veszélyekhez, és tanulták a nyelvet. Ekkor még az a gondolat is felmerült, hogy Mexikóban szívesen letelepednének, de a honvágy és a kötelezettségek visszahozták őket, no, meg a kint dolgozó magyar csapat sem tett meg mindent azért, hogy a szakmai munkát a legmagasabb szinten segítsék… A vetőmagtermesztés megszervezését, az árutermesztési technológia tökéletesítését végezték, amellett, hogy már amerikai technológiai elemeket és JD gépeket alkalmaztak. Zsuzsa élményei, tapasztalatai annyira kedvezőek voltak Mexikóban, hogy ma is könnyeket csal a szemébe, amikor a legszebb szakmai és magánéleti pillanatokra emlékezik. A szabadidejüket kirándulásokkal töltötték, ismerkedtek a mexikói ízekkel és élelmiszer-alapanyagokkal. Persze, ott a hegyek között még jobban hatalmába kerítette a már többször említett szabadságérzet, ami miatt ma is visszavágyik, és vissza is menne, amikor csak alkalom kínálkozna.

Folytatás – nem várt módon

Hazaérkezve – talán nem meglepő módon – betöltötték a munkakörét, így Zsuzsán a bizonytalanság lett úrrá, ami azonban nem tartott sokáig, mert a győri növényolajgyárból kapott munkaajánlatot. Elfogadta az irodai munkát, amely a repce- és napraforgó-területek nyilvántartását jelentette, valamint kapcsolattartási feladatot látott el a budapesti központtal. Ez a munkakör mindent kínált, csak szabadságérzetet nem, ám ekkor a sors akaratából ismét gyermekáldásnak örvendeztek a családban, hiszen megszületett Zsófi. Így a munka megszakadt, és a hároméves gyermekgondozási időszakot kihasználva, immár három gyerek édesanyjaként látta el az otthoni feladatokat. A „gyes” leteltével nem hosszabbított munkaviszonyt, hanem saját környezetvédő fejlesztő céget hozott létre, Hydroprogress néven. A cég főleg környezetvédelmi kihívások megoldásával foglalkozott, felszíni vizek tisztítási feladataival, majd pedig a Sárkeresztesen fellelt és palackozott Mohai Ágnes ásványvíz forgalmazása vált célfeladattá, amely víz köztudottan magas kalcium- és magnéziumtartalma miatt nagyon egészséges, különösen a fiatal korosztály számára. Éppen ezért az iskolák és óvodák számítottak célközönségnek, ahol nem csak üvegben, de poharas fogyasztás formájában is hozzáférhettek a kicsik a finom innivalóhoz. Alapítványt is létrehoztak a nemes cél érdekében, de aztán sajnos az ügynek egyre kevesebb támogatója maradt. Időközben, amerikai kapcsolatok révén sikerült popcorn vetőmag előállítására szerződni, és három éven keresztül jól ment a popcorn hazai vetőmagtermesztése, valamint Bólyban és Mosonmagyaróváron történő feldolgozása. Aztán mire a hazai termelői hálózatot sikerült kialakítani, akkor, az időjárás kedvezőtlen alakulása következtében, a harmadik évben nem sikerült időben betakarítani és kiszállítani a megfelelő mennyiséget, ami egyben a korábbi gyümölcsöző kapcsolat végét is jelentette.

Más szakterületekre is elmerészkedett

Amikor Zsuzsa ismertsége más szakterületeken is nyilvánvalóvá vált, és munkasikereket ért el, akkor – talán nem is váratlanul – az öntözőgépek forgalmazásába is bekapcsolódott. Elsősorban a Bauer dobos rendszerű öntözőgépeinek forgalmazásával foglalkozott, ahol megbízásos alapon értékesített. Időközben egy másik osztrák tulajdonú cég is jelentkezett, szintén értékesítési feladatokat kínálva. Hirtelen a bőség zavara állt elő, persze az öntözőgéppiac már akkor is nagyjából fel volt osztva, tehát csodákat nem lehetett művelni a forgalmazásban, ráadásul ez az ajánlat a gyes alatt jött. Ettől függetlenül ez is jó kereseti lehetőséget kínált, amit ki kellett használni. Később aztán ismét a Bauer Hungária Kft. megbízási szerződésével – amely időközben kizárólagosságot kapott a forgalmazásban – dolgozott ezen a szakterületen. Ez a munka nagyon jó rálátást biztosított Zsuzsa számára a magyar vízgazdálkodás általános helyzetére, aki úgy látta, hogy az átrohanó felszíni vizek megtartásával vannak a legnagyobb gondok idehaza, és ebben kell mielőbb cselekedni. Ha valaki azt gondolná, hogy Kraffel Zsuzsa ennyivel beérte volna – hiszen a nyugdíjazás ideje is közeledett –, hát az alaposan téved. Történt ugyanis, hogy a francia tulajdonú Maisadour Hungaria Kft. kereste meg kukoricavetőmag-forgalmazási feladatokkal, amit természetesen elfogadott. Egyedüli nőként dolgozott ennél a cégnél, és mivel a kukorica egyébként is a kedvenc növénye és szakterülete, így különösen szívesen vette pártfogásba. Más növények mellett a kukorica vitte a prímet, amiből kísérleteket állítottak be, bemutatókat tartottak, továbbá a termelőket igyekezett személy szerint ő is meggyőzni arról, hogy akkora különbségek nincsenek a hibridek között, inkább a technológia betartása és a vízpótlás jelenti a nagy termések alapját. A francia látogatások pedig arról győzték meg őt és kollégáit, hogy a francia mezőgazdaság sokkal jobban szervezett, sokkal biztonságosabb a termelési folyamat, amelyben lényegesen kisebbek a termelőket terhelő kockázati tényezők. A múlt évben aztán ez a megbízatás is véget ért, és valóban a nyugdíjas évek következnek.

Nagy családi programok lesznek

A közvetlen szakmai munka talán már véget ért, de a környezetvédelemben szívesen dolgozna aktivistaként, vagy venne részt karitatív küldetésben, amihez most éppen egy szakmai kurzust végez. Persze, ott van a család, a négy felnőtt gyereke és az öt unoka garancia arra, hogy a következő években programok sokasága fog következni Zsuzsa számára. Kiváltképpen igaz ez, ha figyelembe vesszük, hogy Gergő fia japán feleségével Japánban is él – nem mellékesen organikus gazdálkodó, és ezt oktatja is az egyetemen –, csodálatosan szép kislányukkal. Meghívásuk régóta és hosszabb időre szól, amit ideje már elfogadni. Zsuzsa lánya Amerikában tanult Waldorf-pedagógus, Zsófi lánya pedig a FAO-nál dolgozik. A legkisebb fiú, Joshua pedig talán a nagyapa porcelánfestő tehetségét megörökölve a festészet felé vonzódik, ami mellett legfeljebb a számítógép foglalkoztatja. Kraffel Zsuzsa élete teljesnek mondható, hiszen a gyerekeiben és unokáiban mindenféle öröm iránti vágya teljesül. Most talán egyetlen bánata az idei bio kajszibarack ültetvényének terméketlensége, de ez legyen a legnagyobb baj az életében, hiszen egy mezőgazdász tudja, hogy rossz évjáratra jó következik…

SZERZŐ: NAGY ZOLTÁN