Reális parlamenti vízió az európai mezőgazdaság jövőjéről, II. rész

Napjainkban formálódik az újabb hétéves pénzügyi időszak, amely alakítja majd a mezőgazdasági termelés jövőbeni eredményességét.

Két év múlva a mostani európai költségvetési ciklus lejár, és napjainkban formálódik az ezt követő újabb hétéves pénzügyi időszak, amely a támogatásokkal és egyéb ösztönzőkkel, illetve a korlátozásokkal és esetleges elvonásokkal döntő mértékben alakítja majd a mezőgazdasági termelés jövőbeni eredményességét. Előző számunkban áttekintettük a Miniszterek Tanácsa és az Európai Parlament állásfoglalását, amik a politikai elvárásokat magukban foglalják, cikkünk mostani, második részében azokat az egyéb kérdéseket is előhozzuk, amelyek még jelentősen módosíthatják a költségvetési javaslat főbb tételeit.

A közvetlen támogatásokhoz kapcsolódó egyéb kérdések

Az I. pilléres kifizetések egyik legnagyobb valós kihívása, hogy miképpen biztosítsuk a jövedelemtámogatás igazságos elosztását és a kis- és középvállalkozások kiemelt támogatásán keresztül a családi gazdaságok megerősítését. A támogatási felső határ (capping) és a támogatások fokozatos elvonása (degresszivitás) kérdését eddig tagállami hatáskörbe utalták. Ez érthető, hiszen az egyes tagállamok, sőt, néhány esetben régiók farmszerkezete olyan szinten tér el egymástól, hogy nincs sok értelme egységes szabályokat mindenkire ráerőltetni. A gyakorlatban azonban ez nem mindenhol működött. Míg Magyarországon az 1200 ha feletti capping és részletszabályai kedvezően befolyásolták a mezőgazdaság fejlődését és főleg az állattenyésztési ágazat izmosodását, máshol ez közel sem váltotta be a várt reményeket. Az Európai Számvevőszék számításai szerint a kistermelők csak a támogatások 8%-át kapják meg, annak ellenére, hogy ők teszik ki az uniós gazdaságok körülbelül 40%-át. 2015-ben például a támogatások 80%-át a termelők 20%-a, főleg nagy gazdaságok söpörték be. A Bizottság ezért európai uniós szinten akarja meghatározni a kötelező támogatási felső határt és a támogatások fokozatos elvonását (a javaslatában évente 100 ezer, illetve 60 ezer eurós küszöbérték szerepel). A parlamenti képviselők többsége egyetért ezzel. Mi ezt nemcsak az előzőekben már elemzett, a tagállami és régiós üzemszerkezetek különbözősége miatt tartjuk értelmetlen módszernek, hanem a könnyű kijátszása okán is, a nagy gazdaságok ugyanis számos módszerrel el tudják érni az üzemük szétdarabolását, s utána rejtett módon történő együttműködését vagy a mezőgazdasági munkásaik számának – papíron történő – ugrásszerű megnövelését. Egy nehezen alkalmazható közös szabály csak feszültségeket keltene, s érdemben nem vezetne a kicsik támogatásának valós növeléséhez. Ezzel szemben szeretnénk az első hektárokra adható többlettámogatás (ún. redisztribúció), akár uniós szinten kötelező, bevezetését, mert ezzel valós javulást érhetnénk el a családi gazdaságoknál. Az EP szerencsére stabilan kiáll e mellett, s leszögezi, hogy e célkitűzés „a mezőgazdasági üzemek első hektárjai után járó kötelező, átcsoportosítással nyújtható magasabb támogatási aránnyal érhető el”. Ami a közvetlen támogatás formáját érinti, üdvözlendő, hogy a Parlament kiáll „az egyszerű, indokolt, átlátható és könnyen végrehajtható” területalapú támogatás megtartása mellett (ne feledjük, ez 2020-ig ideiglenes formaként van bevezetve), sőt „javasolja, hogy ezt bármely tagállam vagy az EU-ban lévő bármely mezőgazdasági termelő alkalmazhassa”. Ehhez kapcsolódóan Dorfmann jelentéstevő szorgalmazza, hogy „a rendszer egyszerűbbé és átláthatóbbá tétele érdekében” a nyugat-európai tagállamokban a múltbeli referenciaértékeket töröljék el végre, s a kifizetések kiszámítására egy új egységes módszer kerüljön kidolgozásra. Az EP javasolja továbbá a termeléshez kötött támogatások folytatását, hiszen ezek az önkéntes alapú kifizetések „az érzékeny ágazatok igényeinek kielégítésére, a környezeti, éghajlati vagy a mezőgazdasági termékek minőségéhez és forgalmazásához kapcsolódó egyedi célkitűzések elérésére, a magas színvonalú állatjóléti és környezetvédelmi normákat kielégítő gazdálkodási gyakorlatok ösztönzésére, valamint konkrét nehézségek, különösen a kedvezőtlen adottságú és hegyvidéki régiók strukturális versenyhátrányából adódó, illetve a jellegükben inkább átmeneti, például a régi jogosultsági rendszerről való átállásból eredő nehézségek ellensúlyozására szolgáló eszközként szolgálnak”. Emellett így elő lehet mozdítani a jövőben a stratégiai szempontból fontos termelést, például a fehérjenövényekét, vagy ellensúlyozni lehet a szabadkereskedelmi megállapodások negatív hatásait. Végül, de nem utolsósorban a környezetvédelmi és foglalkoztatási szempontból hasznos kiskérődzők külterjes tartására egy egyedi támogatást is nyújtania kellene az EU-nak. Az esetleges piaci zavarokra történő jobb felkészülés és reagálás érdekében a tej-, hús-, cukor- és gabonaágazaton túl a piaci megfigyelőközpontok hálózatát ki kell terjeszteni a többi mezőgazdasági ágazatra is.

Piaci intézkedések

Kifejezetten örömteli, hogy a Bizottság nem kíván változtatni a közös piaci szervezetek eddigi rendszerén, s többnyire kisebb, valóban indokolt kiigazításokat javasol. Ebben egy állásponton van a Parlamenttel, amely a kockázatkezelési eszköztárat továbbra is a KAP központi elemeként kívánja megtartani, sőt, ezeket az intézkedéseket tovább akarja erősíteni. Az erőteljes és hatékony eszköztárhoz megfelelő pénzügyi tartalékot kér, hogy súlyos válság esetén, mint 2015-ben a tejválság volt, azonnal, elégséges pénzzel és hatékony formában lehessen beavatkozni. Itt az év elején hatályba lépett salátarendelet (Omnibusz) újításai, mint például az ésszerűsített jövedelembiztosítás, az etalon, ezt kell tovább folytatni és a gyakorlati tapasztalatok alapján kiigazítani. Egyszerűsíteni szükséges a stabilizációs (magántárolási támogatás, intervenció) eszközöket is. Emellett javítani kell a piacok egyensúlyának helyreállításában sokat segítő iskolatej és iskolagyümölcs programokon, s fenn kell tartani az egyedi ágazati programokat a bor-, a zöldség-gyümölcs-, az olívaolaj- és a méhészeti ágazatokban. Az együttműködés ösztönzése érdekében a termelői szervezetek rendszerét minden mezőgazdasági ágazat részére érdemes elérhetővé tenni. A Parlament kifejezetten kéri a salátarendelet keretében elért, a termelői szervezeteket illető versenyjogi többletjogosítványok megtartását. Emellett folytatni kell a termelők tárgyalási alkupozíciójának a megerősítését, továbbá a horizontális (termelői szervezetek, szövetkezetek) és vertikális (szakmaközi szervezetek) együttműködés ösztönzését. Az EP, nagy örömünkre, kifejezetten üdvözli a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elleni uniós fellépést, az ilyen gyakorlatok központi betiltását. Ami sokat segíthet még a tagállamoknak a jövőben, az a mezőgazdasági De minimis nemzeti támogatások küszöbértéke megemelésére adott javaslat (a Bizottság is fontolgatja ezt a lépést), valamint az éves költségvetésekről valóban független uniós válságalap létrehozása. Hogan agrárbiztos, úgy tűnik, elérte, hogy a válságalap feltöltését ne a közvetlen támogatásokból végezzék el, ami jó hír, de az EP szíve szerint ezt az eszközt még az agrárköltségvetésből is kivenné, s az uniós költségvetésben egyedi és állandó tétellé tenné. Szintén egyetértés mutatkozik az EP és a Bizottság között az uniós promóciós költségvetés folyamatos növelése és a programok továbbfejlesztése tekintetében. Az EP külön kéri, hogy az EU „támogassa a KAP keretében egyedi szakpolitikai eszközökre támaszkodó ágazatok belső piacon és harmadik országok piacain folytatott marketing- és promóciós tevékenységeit.” Sőt, a salátarendelettel megalkotott, a földrajzi árujelzőkkel ellátott sajtok, sonkák és borok kínálatszabályozási rendszerét érdemesnek tartja kiterjeszteni a többi oltalommal rendelkező élelmiszerre is, ami kiváló ötlet. Végül az EP támogatásáról biztosítja az önkéntes tejkínálat-csökkentő uniós programok bevezetését. Ez azonban kétélű fegyver lehet, hiszen egyes tagállamokban, főleg ahol erős nagy gazdaságok vannak, mint Dániában, Hollandiában vagy Németországban, ezek jól működnek, továbbá érdemben hozzájárulhatnak egy túltermelési válság enyhítéséhez. Máshol azonban, az egyébként sem erős nemzeti tejágazatokban a termelők kilépését, a vállalkozások felszámolását segíthetik ezek a programok, amelyek hatása katasztrofális mértékű lehet egy adott tagállam vagy régió ágazatának egészére nézve. Az ilyen programokat ezért szoros uniós felügyelet alatt és nagy körültekintéssel szabadna működtetni.

Fiatal gazdák

Egyáltalán nem véletlen, hogy a Parlament kiemelt figyelmet szentel a szakma elöregedése megállításának, s a fiatal gazdák jelentős támogatásának. Az Európai Számvevőszéknek „A KAP jövője” című, 2018. márciusi tájékoztató dokumentuma szerint 2010-ben minden 100, 55 év feletti mezőgazdasági üzemvezetőre 14, 35 év alatti mezőgazdasági üzemvezető jutott, és ez a szám 2013-ban 10,8 mezőgazdasági üzemvezetőre csökkent. Továbbá az uniós gazdálkodók átlagéletkora 49,2ről 51,4-re emelkedett a 2004 és 2013 közötti időszakban. Úgy látjuk, hogy az uniós intézmények még mindig nincsenek tisztában azzal, hogy mennyire nagy a baj. A bizottsági javaslat továbbra is a (támogatási borítékok) 2%-át kívánja kötelezően a fiatal gazdák többlettámogatására biztosítani, pedig többet kellene költeni erre a célra, annak ellenére, hogy az újonnan belépők számára megmaradna a II. pilléres támogatás (az EP is felszólít ezek megtartására). A Parlament előrelépést szeretne úgy is, hogy az előírások élesebben válasszák el „egymástól a ’fiatal mezőgazdasági termelők’ és a ’mezőgazdasági termelésbe újonnan belépők’ számára nyújtott ösztönzők alapját képező kritériumokat”. A fiatal mezőgazdasági termelőket az életkoruk alapján, az új belépőket pedig a gazdaságuk megalakulása óta eltelt évek alapján kellene meghatározni az EP szerint, hogy „jobban ki lehessen aknázni a generációs megújulás és a vidéki területek életszínvonalának javítása terén a két csoportban rejlő potenciált”. Számos más területhez hasonlóan, a fiatal gazdák esetében is komoly különbségek mutatkoznak a tagállamok között. A parlamenti képviselőknek igazuk van abban, hogy az újonnan belépőkre kell a legnagyobb hangsúlyt helyezni, nekik kell nyújtani a legnagyobb méretű és legtöbb támogatást, különben nem jönnek a fiatalok. A részletszabályok kialakítását azonban tagállami hatáskörbe kellene rendelni. Az EP minden elérhető segítséget a fiatalok szolgálatába szeretne állítani, például a kedvezményes kamatozású hiteleket, az új belépőket ténylegesen akadályozó szabályozási és gazdasági szabályok elhárítását, a gazdaságutódlási tervezés előmozdítását, a nyugdíjcsomagokat és a földhöz jutást, továbbá az idős és a fiatal gazdák közötti együttműködési megállapodások ösztönzését, akár partnerségi, akár részesművelési, akár szerződéses állattartási vagy lízingelési formában. Itt két érdekes felvetést ismertetnék még az EP részéről. Egyrészt támogatja a mikro- és kisvállalkozások által nyújtott közjavakra – főleg a szövetkezeti és közösségi részvételükre – egy új típusú prémium bevezetését. Másrészt, a jelentős munkaerőhiány miatt egyedi támogatás nyújtását szorgalmazza a munkavállalók mezőgazdaságba csábítása érdekében. Főleg ez utóbbit tartjuk jó és fontos ötletnek, mivel a gazdákat a munkaerőhiány – benne az idénymunkások számának a csökkenése – egyre inkább sújtja, s emiatt sok mezőgazdasági ágazatban, főleg a munkaigényes szektorokban, mint a málnatermesztés, drasztikusan csökkent a termelés Európában. Véleményünk szerint a mezőgazdasági munkaerőhiány néhány éven belül kezelhetetlen probléma lesz, ezért sürgősen lépni kell, mind az automatizáció és robotizáció, mind a képzetlen, de betanítható munkaerő mezőgazdaságba csatornázása területén. A földekre több munkaerőt szükséges terelnünk.

Várható menetrend

Az EP is világosan látja, hogy a Bizottság által javasolt, a közös stratégiai kereten és az új teljesítési modellen alapuló reform lassan fog megszületni, s csak idővel lép majd hatályba. A Parlament úgy véli, több év el fog telni, míg az új szabályok alkalmazásra kerülnek. Ezért „felszólítja a Bizottságot egy olyan átmeneti szabályozás bevezetésére, amely az új KAP késedelmes elfogadása esetén lehetővé teszi, hogy a mezőgazdasági termelők továbbra is hozzá tudjanak férni a vidékfejlesztési programok eszközeihez”, főleg a „környezetvédelem és a befektetések terén”. Erdős Norbert javaslata alapján az EP felszólít a jelenlegi ciklusban „jóváhagyott jelenlegi vidékfejlesztési programok 2024-ig vagy egy új reform elfogadásáig történő további alkalmazására”. Emellett a tagállamoknak is biztosítaniuk kell, hogy „az új reform végrehajtása során ne kerüljön sor késedelmekre a mezőgazdasági termelők kifizetéseinek teljesítésében, továbbá vállalják a felelősséget, és esetleges késedelem esetén kompenzálják a mezőgazdasági termelőket”. Ez nagyon fontos, hiszen egyáltalán nem lesz egyszerű az új modell és annak részletszabályai megértése a gazdák számára, akik eddig egy teljesen eltérő rendszernek megfelelve működtek. Számunkra kérdéses, hogy 7, de inkább 5 évre (ennyi ideje van egy bizottsági vezetésnek, a biztosoknak valami politikai eredményt letenni az asztalra, hiszen a Bizottság mandátuma az európai parlamenti ciklusokhoz igazodik) érdemes-e egyáltalán egy teljesen új rendszert bevezetni. Szerintünk nem. Hosszabb időszakokban kellene gondolkodni, hogy a gazdaság egyáltalán igazodni tudjon. Mi csak 1015 évenként vezetnék be reformokat, ha szükséges. Ettől függetlenül, így vagy úgy, most egy valódi reformmal, újítással kell majd megbirkóznunk. A Parlament felfogja a tétet, hiszen a jövő évi EP-választás egyik jelentős témája lesz a vidék, s benne az agrárpolitika jövője. A képviselőknek meg kell hallgatniuk a gazdákat és a vidéki embereket, ha komoly támogatást kívánnak majd elérni. Mutatniuk kell, hogy az elvárásoknak megfelelően alakítgatják majd a bizottsági javaslatcsomagot. A Dorfmann-jelentés is hangsúlyozza, hogy „a jelenlegi parlamenti ciklus végéig a lehető legnagyobb mértékben előbbre kell jutni, és ezt a témakört a parlamenti választási kampány során előtérbe kell helyezni”. Az eddigi tények ismeretében szinte lehetetlen, hogy még ez a Parlament politikai tárgyalásokba lépjen a Tanáccsal a jövő uniós agrárpolitikájáról. Várhatóan parlamenti bizottsági, s talán plenáris szinten sikerül majd kipréselni egy álláspontot a csomagot alkotó három jogszabályjavaslatról. Meglátjuk. Az viszont elvárható, hogy az EP a Dorfmann-jelentésben leírtak alapján és szellemében áll majd neki a munkának. Ha valóban így tesz, ez jó hír az európai és magyar gazdáknak. A Dorfmann-jelentés a szerkesztőségben érhető el.

SZERZŐ: PÁCZAY GYÖRGY EURÓPAI PARLAMENTI SZAKÉRTŐ

no