Kukoricamoly- és gyapottokbagolylepke-gradáció



Augusztus eleje óta megfigyelhető, hogy a kőszárhegyi fénycsapda tartalmában egyre több a kukoricamoly. Arról az előzőekben hírt adtunk, hogy a korai megjelenés ellenére az első nemzedék nem mutatott különösebben erős felszaporodást. Várható lett volna az is, hogy a csapadékosra forduló júniusban a tojások és a kelő lárvák nagy része elpusztul. Egyszóval, minden jel arra mutatott, hogy nem kell tartani erős másodrajzástól.

A fénycsapdaanyag napi fejlődése azonban arra utalt, hogy a tojásrakás és a -kelés mégis sikeres volt.

A kukoricamoly elég furcsa életmódot folytat, mert a rovaroknál szokásos tojásrakás megkezdése előtti érési táplálkozást mellőzi. A nőstény, mielőtt párosodik, csupán vizet iszik, amit főleg a szegélyek, útszélek, kertek, stb. (akcióterületek) fűféle növényein gazdagon kicsapódó harmat biztosít számára. A hímeket odacsalogató feromon kibocsátása ezután a vízfelvétel után következik be. Némi pihenés és párosodás után az első nemzedék a még virágzás előtt vagy az éppen a virágzás kezdetén lévő kukorica felső leveleinek fonákjára vagy a címertakaró levelekre rakja a petéit, s a petecsomókból kikelő fiatal lárvák a levelek hámozgatásával táplálkoznak, miközben szétterjednek. Miután elérik a 3. (2. rajzásnál a 4.) lárvastádiumot, befúrják magukat a címert borító, még kinyílatlan levélsodratba, levéltengelybe (midrib) és a szárba.

Balról a halványabb és nagyobb nőstény, jobbról a kisebb és sötétebb hím

A folyamat azonban nem ilyen egyszerű. Ha nem is minden hibrid, de a fiatal kukorica általában rendelkezik egy molyriasztó (repellens) anyaggal (DIMBOA). Ez a vegyület megakadályozza a fiatal lárvákat a táplálkozásban, így azok éhen pusztulnak. A riasztóanyag jelenléte a növényben a fejlődés során lecsökken, s a fővirágzás idejére a kukorica gyakorlatilag védtelen lesz. (A kukoricamoly „sejthet” ebből valamit, mert a korai időszakban a tojásrakásra az állományon belül mindig a legfejlettebb/legmagasabb növényeket keresi.) A fiatal lárvák egyébként is érzékenyek az időjárási szélsőségekre, s talán ez a kettő együtt vezetett ebben az évben oda, hogy a korai megjelenés ellenére mégsem alakult ki jelentős mértékű első rajzás.

Nőstény kukoricamoly lucernavirág nektáriumából szívogat

A nőstények időnként tojásszünetet tartanak, ilyenkor ismételten kilátogatnak a vegyes növényzetű területekre vizet felvenni, táplálkozni és párosodni. A második – hűvösebb nyarakon, amikor nincs második, az első – nemzedék 5. lárvastádiumú hernyói a növényi részekben diapauzálnak, és a következő tavaszon bábozódnak. A bábból a tavaszi hőmérséklettől függően többnyire május közepe után, de kivételesen április végén-május elején megjelennek az első rajzás lepkéi.

Érdemes még megjegyezni, hogy az öntözött kukoricából a nőstények nem mindig mennek ki vízfelvétel céljából, hanem pihenéskor és párzáskor is a nedves, párás kukoricában töltik az időt. Száraz, forró időben az öntözés kisebb kárt okoz a populációban, mint a tojások kiszáradása, emiatt az öntözött csemegekukorica nagyobb veszélyben van. A gyapottok bagolylepke kétszikű növények virágain táplálkozik, majd petéit egyenként, esetleg csomókban rakja a kukorica levelére. Általában előnyben részesíti a fejlődésben lévő reproduktív szerveket, így a csövet, csőképződményt. (Egyébként polifág rovar, s a neve is arra utal, hogy nem a kukorica a fő tápnövénye.) A kukoricára rakott petékből kelő hernyók a csővégben telepszenek meg, s a képződő, még tejes szemeket fogyasztják. Egyes vélemények és szakirodalmi adatok szerint a gyapottok bagolylepke hernyójának a szájszerve nem elég erős ahhoz, hogy az érőfélben lévő kukoricaszemeket képes legyen elfogyasztani, így a vegetációs periódus későbbi szakaszában rakott petékből fejlődő hernyókból már nem fejlődik ki a lepke. A jelenlegi erős rajzás következménye, hogy a később (május első-második dekádjában) vetett kukoricák már fertőzöttek a fiatal lárvákkal. A melegben nagyon gyorsan fejlődő hernyók a legnagyobb kárt okozó 3. lárvastádiumot hamar elérik, a még tejes vagy viaszérésben lévő szemeken táplálkozva tetemes kárt okozhatnak.

Szintén szólni kell még a járulékos gombafertőzésről. Mindkét kártevő sérüléseket okoz a növényen, ezzel kaput nyit a különböző gombás megbetegedéseknek. A kukoricamoly lárvája a szárat és a szemeket is befertőzheti, míg a gyapottok bagolylepke elsősorban a szemek fertőzéséért tehető felelőssé.

A sikeres védekezéshez a gradációt figyelemmel kell kísérni, és szakvéleményt is igénybe kell venni. Mindkét kártevő ellen a rovar és a kukorica korai fejlődési állapotában célszerű a védekezés, mert ez egyben a gombafertőzések szempontjából is a legérzékenyebb időszak.

A méhkímélő technológia felkínálja magát, ugyanis mindkét lepkeféle a kora esti időszakban kezdi meg látogatását a kukoricában. Ekkor már a méhek a kaptárakban vannak. Az egyre terjedő hidas permetezők használata előnyös abból a szempontból is, hogy a belógatott szórófejekkel végzett, egyébként is sokkal hatékonyabb permetezéssel egyáltalán ne kerüljön méhekre veszélyes kémiai szer a címerre.

Kukoricamoly-lepkék fénycsapdaanyagból

A kukoricamoly esetében a biológiai védekezés parazitálással szintén egy lehetőség, azonban a két szervezet fejlődési és aktivitási periódusának összehangolása nagy szakértelmet igényel. A nőstény lepkék megjelenéséből aktív hőegység előrejelzésre alapozva a tojásrakás üteme kiszámítható.
Általában elmondható, hogy a két kártevő elleni hatékony védekezés nagyobb térségre kiterjedő beavatkozás nélkül csak korlátozott sikerrel kecsegtet. Tekintettel vándorló természetükre, egyáltalán nincs arra garancia, hogy a nappalt ruderáliákon vagy más kultúrán töltő lepkék ugyanarra a táblára mennek vissza tojást rakni.

A mellékelt fényképek eredeti felvételek, az élettelen példányok a kőszárhegyi fénycsapdából származnak.

SZERZŐ:
MAGYAR KUKORICA KLUB