Augusztusi gondolatok

Voltak évjáratok, amikor Péter-Pál napján valóban megkezdődhetett az őszi kalászosok aratása, és szerencsés esetben egy szűk hónap alatt be is fejeződött az egész országban. A nagy nyári munka elvégzése után igencsak hangulatos aratási összejöveteleket szerveztek.

Aztán olyan évjáratok is voltak, amikor nagyon nyögvenyelősen indulhatott meg a betakarítás július első dekádjában, és eltartott egészen augusztus 20-ig. A 2018-as évjárat, sok találgatás után, az előbbi gyakorlatot követte, hiszen valóban nagyon korán szőkültek be a kalászostáblák, és a repce is ennek megfelelően kaszaéretté vált Péter-Pál napjára, sőt egyes országrészekben már ennél is korábban megindultak a gépek. Természetesen azt a gazdálkodók is tudják, hogy sem a túl korai, sem a túlságosan elhúzódó aratás nem kecsegtet nagy terméssel, és ilyenkor a minőség is kívánnivalót hagy maga után. Beszédes adat, hogy idén július elsején már egymillió tonna búza a magtárakban volt, ami a várható, ill. remélt országos termés bő egyötöde. Az elvárások – ismerve a korai száraz tavaszi időjárási anomáliákat – nem maximalisták, mert nem is lehetnek azok. A haszonnövények bizonyos fejlődési fázisukban ugyanis nem kaptak megfelelő mennyiségű csapadékot, így a vegetáció alakulása nem lehetett töretlen.

Minden évben vannak olyan események, amelyek korlátozzák a terméskilátásokat, amelyek nem engedik kiteljesedni az egyes növényfajtákban rejlő termőképességi lehetőségeket. A gazdálkodók pontosan tisztában vannak ezzel, ugyanakkor szem előtt kell tartaniuk a termelési folyamat ökonómiai rendezőelveit, vagyis hogy nem lehet a költségeket az egekig emelni, különösen akkor, ha a piaci előrejelzések bizonytalanok. Mondhatjuk úgy is, hogy optimalizálni kell a termelési folyamatot, összhangba kell hozni a költségeket a várható hozamokkal. Ezt azonban csak a jól felkészült, tőkeerős gazdaságokban lehet magas szinten alkalmazni. A kisgazdaságok – a 10 ha alattiak, amelyekből nagyon sok van országszerte – sok lehetőségből kimaradnak, gyakran sodródnak az eseményekkel, bíznak a kegyes időjárásban és a szerencsében.

A gazdálkodók is tudják, hogy sem a túl korai, sem a túlságosan elhúzódó aratásnem kecsegtet nagy terméssel

A termelés jövőképe

Az idei év ismét bebizonyítja, hogy a „tető nélküli” növénytermesztés mennyi kockázatot, izgalmat, álmatlan éjszakát okoz a termelőknek. Mivel minden évjárat más, ezért nem lehet biztosra menni egészen addig, amíg a bankszámlán meg nem jelenik a termés ellenértéke, ami pedig egy nagyon hosszú – konkrétan közel egy évig tartó – folyamat, a vetés-előkészítéstől számítva. Az éves első bevétel az ősziekből származik, ezért ez alapvetően meghatározó az évjárat megítélése szempontjából. Természetesen itt differenciálni kell az elemzésnél is, hiszen teljesen más egy jól prosperáló nagygazdaság, egy családi gazdaság és egy 5-10 ha-os kisgazdaság helyzete, költséggazdálkodási gyakorlata. Kétségtelen, hogy egy jó évjáratban könnyebb párhuzamot vonni közöttük, de egy olyan közepes évjáratban, mint az idei, már jelentős eltérések mutatkoznak az eredmények értékelésekor. Nem lehet persze szó nélkül elmenni az ország különböző természeti és termőhelyi adottságú térségeinek gazdálkodási eredményei mellett, ám még inkább szerencsétlen lenne összehasonlítani azokat. Éppen ezért nagyon csalóka képet mutat az országos termésátlagok alakulása úgy a kalászosok, mint az őszi káposztarepce esetében. Vannak ugyanis olyan professzionálisan gazdálkodó nagy és családi gazdaságok is, amelyek már a precíziós gazdálkodás tökéletes alkalmazásával érnek el kimagasló terméseredményeket. Sajnos ők nem kapnak elég hangsúlyt, és nem eléggé mutathatnak példát, következésképpen nem generálhatnak elég kedvet a kisebbek számára. A mezőgazdasági média egyik súlyponti feladata lehet a közeljövőben, hogy kiemelten értékelje azt a munkát, amelynek termésbeli hozadéka messze meghaladja az országos átlagszámokat. Nem ritkák ugyanis az 5 t/ha feletti repce-terméseredmények a legjobb termőhelyeken és a legjobban szervezett gazdaságokban. Ugyancsak nagy gyakorisággal fordul elő 6 t/ha feletti ősziárpa- és 8 t/ha körüli/feletti őszibúzatermés ugyanilyen körülmények között. Mindez azt jelzi, hogy van bőven potenciál a magyar növénytermesztésben és a – sajnálatosan szinte négy ipari növényre korlátozódó – haszonnövények körében. Talán a motiváció, az anyagiak sajátos szemléletű felhasználása és esetenként a korszerű technológiákkal történő termeléshez szükséges szakmai felkészültség szab határt a magasabb termésszintek elérésének. Az idei évben sem történik áttörés, hiszen 5 millió tonna alatt marad az országos búzatermés, és a repcéé sem éri el a 480000 tonnát. A felvásárlási árak pedig a magyar termésszintektől függetlenül alakulnak, így azokat inkább tudomásul kell venniük a magyar gazdáknak. Ebből következően a termelők számára kitörési pontot a mennyiségi termelés jelenthet, ami viszont nem minden esetben egyezik a hazai nemesítőházak elképzeléseivel, valamint a minőségi termelést lehetővé tevő termőhelyi adottságok potenciáljának lehető legjobb kihasználásával.

Okok és okozatok

Minden évben történik valami, ami megakadályozza az igazán jó terméseredmények elérését. Az idén az ősziek sikeres elindítása, a szerencsés telelése, majd a kikelet meghozta a reményt egy magas termésszint abszolválásához. Aztán jött a nem várt tavaszi – már-már aszályos – szárazság, amikor azonban még az öntözéspárti és felkészült termelők sem vették elő az öntözőgépeket, hiszen nem hitték el, hogy ez sokáig tart, és árthat a haszonnövényeknek. Tévedtek. Bizony, a tartós szárazság „megfogta” a kalászos- és repcevegetációt, mégpedig egy szokatlanul korai időpontban. Utána pedig, szintén nem várt módon, nagyon sok csapadék érkezett országszerte – persze, ahogyan lenni szokott, maradtak térségek csapadék nélkül is –, aminek mennyisége már meghaladta az optimális mértéket. Különösen azért, mert gyakran szélviharok kíséretében érkezett, és a statisztikák szerint az álló őszi kultúrák mintegy 60-70%-át megtépázta, ledöntötte. Ezek a körülmények még az aratási időszak megkezdése alatt is folytatódtak, ami erőteljesen hátráltatta a betakarítási munkákat. Az érett gabona tartós „áztatása” pedig óhatatlanul minőségromlással járt, és elsősorban a gombák megtelepedését segítette. Szerencsére július első hetében aztán megjött a nyár, és teljes értékű aratási napokon lehetett a korszerű gépek teljesítményét maximálisan kihasználni.

A piac alakulása és szerepe

Amikor az országos termés 5 t/ha alatt marad, akkor talán felesleges is hangsúlyozni, milyen fontos lenne egy tisztességes felvásárlási ár elérése. A GOSZ már a múlt évben is lobbizott azért, hogy az étkezési búza 50 000 Ft/t-ás felvásárlási ára mennyire meghatározó lenne a gazdálkodók számára a jövedelemtermelés szempontjából. Nos, az idei évben – persze nem a magyar vágyak teljesítésére – emelkedik az őszi búza induló ára, amely természetesen a világpiaci készletek csökkenése és az idei vegyes terméskilátások következtében alakulhat így. Ez mintegy 25003000 Ft/t áremelkedést jelent, de az árszint még így is elmarad a kívánatostól.


Az étkezési búza 50 000 Ft/t-át elérő felvásárlási ára meghatározó lenne a gazdálkodók számára a jövedelemtermelés szempontjából

A piac mindig is jelentős befolyással volt a termelési kedvre Magyarországon, és ezt az utóbbi években a vetésterület csökkenése is visszaigazolja. A nyereségcentrikus termelés az ősziek termelése szempontjából alapkövetelmény minden gazdálkodó számára, amely meghatározza a gazdálkodás minőségét, illetve fejlesztéseket és beruházásokat tesz lehetővé. Ha ez elmarad, akkor a bővített újratermelés is veszélybe kerül, és értelmetlenné válik a munka. Ma a magyar termelőszférában sokan gazdálkodnak a lét/nemlét határán, mindennapi gondokkal küzdve, és a technológiai elemek elhagyásával tartva egyensúlyban ideig-óráig a gazdaság büdzséjét. Nekik különösen nem közömbös a termés mennyisége és a felvásárlási árak alakulása. A felvásárlási kedvre nehéz pressziót gyakorolni, mert az legalább olyan taktikai/stratégiai gyakorlat a felvásárlói cégek részéről, mint az eladás a gazdálkodók szempontjából. Mégis minden évben egymásra találnak a felek, csak nem mindegy, hogy mikor. Ha a termelőt határidős hitel-visszafizetési kötelezettség nyomasztja, akkor nyilván engedékenyebb az áralkuban, az áru ellenértékének átutalása esetenként létkérdés lehet. Ilyenkor az ár óhatatlanul alacsonyabb lesz, hiszen a szükség törvényt bont. A tehetősebb, tőkeerősebb gazdálkodók már jobban kihasználhatják az alkupozíciót, hiszen kivárásra játszhatnak. A spekulációs értékesítés jóval nagyobb nyereséget hozhat a reméltnél, de szerencsétlen esetben kellemetlen meglepetéseket is okozhat. Az ilyen piaci „manőverekben” éppen ezért célszerű megfelelő felkészültséget szerezni, mielőtt bárki belevág, hiszen a tőzsdei tranzakciók gyakorlatának megfelelően, ill. ahhoz hasonlóan nem csak nyerni, de veszíteni is lehet. Az „emelt szintű” gabonapiaci értékesítés kockázatokkal jár, ezért a biztonságra törekvő kistermelők jobban teszik, ha a mindennapi gyakorlat szerint a környezetükben „forgolódó”, ismert kereskedőkkel üzletelnek, a mielőbbi árbevétel biztos reményében.

A tavaszi vetésűek szárnyalása

Régen lehettek ennyire optimisták a napraforgó- és kukoricatermelők, de a szójások sem panaszkodhatnak. Az alternatív növények körében már vannak kisebb gondok, mert bizony tenyészidejük derekán a szárazság nyomot hagyott a fejlődésükön, de azok betakarítása már az ősziek után következik. Ami igazán szívderítő, hogy a két nagy ipari növény – a kukorica és a napraforgó – vegetációja minden tekintetben reménykeltő. A talajok víztelítettsége – különösen, ha okszerű tápanyag-visszapótlással párosul – még egy jó ideig kitarthat. Ha rendszeresen érkezik csapadék utánpótlás, ahogy július első dekádjának végéig, akkor él a remény. Ilyen körülmények között a magas tőszám is kamatozik, a kukoricán pedig az ikercsövesség akár rekordterméseket is hozhat. A határt járva természetesen az ember július derekán is hajlamos merészet gondolni, és rekordtermést belelátni egy valóban szép állományba, de a teljes érés fázisáig még jelentős időtartam van vissza. Azokban a gazdaságokban, ahol a technológiai fegyelmet magas szinten és következetesen betartották, joggal bizakodhatnak, hiszen a fajták/hibridek potenciális termőképessége kiteljesedhet. Erre nem csak a gazdálkodók, de a nemesítők is büszkék lehetnek, hiszen a jól szereplő hibridek keresettségét a következő években ez a tény alaposan megnöveli. Az idei évben – ha minden jól sikerül – valóban egészséges verseny alakulhat ki a vetett hibridek között a kukorica, illetve a napraforgó tekintetében. Árgus szemekkel vizsgálja mindenki – termelők, forgalmazók, nemesítők – az idei állományokat, hiszen valóban egy reális verseny alakulhat ki a hibridek és előállítóik között. Az elmúlt években erre kevés lehetőség kínálkozott, hiszen már a tenyészidőszak elején, vagy közepén eldőlt az egyes hibridek közötti verseny, mert víz hiányában nem tudtak a „fajtatulajdonságok” érvényre jutni. Ökonómiai értelemben pedig egy külön verseny bontakozik ki, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy mekkora termést adnak az egyes hibridek potenciális termőképességük teljében. A szójáról, a termőterület arányában, kevesebb szó esik ugyan, de meg kell jegyezni, hogy itt a GMO-mentes állományok sikeres termesztése esetén nagy előrelépés várható. Igaz, hogy a termés nagy részére potenciális külföldi kereset egyelőre nem mutatkozik – de a vetésterület növekedését az idei jó termés minden bizonnyal előre mozdítja. A hazai marketing jelentős lépéseket tesz annak érdekben, hogy egyre több termelőt nyerjen meg a szójatermesztésnek, hiszen akkor idehaza is mind nagyobb hányadban ki lehetne váltani a génmódosított import szójadara felhasználását. Ezzel a magyar termelői szféra igen jelentős lépéssel járulna ahhoz, hogy a hazai lakosság is minél egészségesebben táplálkozhasson.

SZERZŐ: NAGY ZOLTÁN

no