Egy kötéltáncos biztonságával egyensúlyozva

Sallai Kálmán




Kevesek kiváltsága az, hogy szeretett hivatásuk gyakorlása, szakmai életpályájuk egyetlen munkahelyen teljesedhet ki. Különösen kedvező ez akkor, ha több szakterületen történik – jelesül ha a növénytermesztés, az állattenyésztés, az üzemgazdaság, a belső ellenőrzés, a nem mezőgazdasági profilú melléküzemági tevékenységek irányítása mellett még a marketing is a feladatok közé tartozik.

Az utolsóként privatizált állami gazdaságok között számon tartott Pápai ÁG – a „tizenkettek” egyike – a rendszerváltás után részvénytársaságként még kilenc évig volt állami tulajdonban. Ez a munkahely volt az, amely a politikai széljárástól és hovatartozástól függetlenül kínálta Sallai Kálmán (65) számára azoknak a vezetői munkáknak sorát, amelyekre nem tudott, és nem is akart nemet mondani. Kötődött a gazdasághoz, az emberekhez, a munkahelyi kihívásokhoz, és minél tovább volt alkalmazásban, annál könnyebben végezte és annál jobban élvezte is, amit rábíztak. Bő negyven aktív év után elégedetten emlékszik vissza a legnehezebb időszakokra és nagy szeretettel a munkatársaira, akikkel együtt dolgozhatott nyugállományba vonulásáig…

A gazdálkodás a szeme előtt zajlott

Nagyacsádi kötődését soha nem tagadta, ott született és a mai napig ott él feleségével, az általuk felépített családi házban. Gyerekként ott járt iskolába is, ahol összevont osztályok voltak, és csendes, ill. hangos órák váltották egymást. Ez különlegessége volt az akkori oktatásnak, de nem igazán szolgálta a jó felkészítést a későbbi középiskolára.

Sallai Kálmán mindenben részt vett, amit egy falusi iskola kínált, és már akkor közösségi erényeket csillogtatott. Mezőgazdasági indíttatása nem vonható kétségbe, hiszen nagyszülei a – klasszikus kertészethez kedvet és tehetséget érző – parasztgazdákat képviselték, és abból éltek. Édesapja pedig a jogelőd egyik állami gazdaság alkalmazottja volt, eleinte fogatosként, később traktorosként, egészen nyugdíjazásáig.

Gyerekként is kapálni kellett, harmados földeket művelni, hiszen munka mindig akadt, dolgos kézre szükség volt. A bencésből államivá vált Türr István Gimnáziumban kezdte középiskolai tanulmányait Pápán, ahol az első időkben le kellett dolgoznia a falusi iskola okozta hátrányokat. Biológia szakon tanult és érettségizett kiváló eredménnyel, versenyeken szerzett elismeréseket, de ebből még nem következett, hogy agrárpályára menjen továbbtanulni. Erős nyomás érződött a baráti köréből a rendőr-nyomozói pálya iránt, de édesapja volt hadifogoly társa, az akkori lovászpatonai agronómus meggyőző szavainak hatására Mosonmagyaróvárra adta be jelentkezését, az agráregyetemre.

A sikeres felvételi után Kalocsán élvezte egy évig a Magyar Honvédség vendégszeretetét, de ott már a leendő évfolyamtársakkal együtt könnyedén és nem kevés derűvel fűszerezve vészelték át ezt az időszakot. Az egyetemi évekről pedig csak szuperlatívuszokban tud nyilatkozni Sallai Kálmán, még akkor is, ha az emlékek törvényszerűen megszépülnek egy kicsit az idő múlásával. A kollégiumi évek úgy teltek, mint egy megtervezett, jól megszervezett nagycsaládban, így aztán haza is ritkán járt. Mindenki elfogadta a másikat, mondhatni homogén közösség formálódott az ott töltött évek alatt, ami egyszeri és megismételhetetlen élménnyel szolgált.

A „szakemberré érés” folyamata

A kétségtelenül szép egyetemi évek Sallai Kálmán esetében jó tanulmányi eredménnyel és magas ösztöndíjjal párosultak, amiből jó beosztással jutott szinte mindenre. Azért emellett a nyári munka jövedelmére is szükség volt, amiből még szülői támogatásra is maradt némi anyagi forrás. Az idő rohant, és az egyetemi évek hamar elteltek, amikor is – a diplomaosztás előtt – már mindenki az állásajánlatokat vizslatta.

Temérdek munkahely közül lehetett választani, de ő inkább úgy döntött, hogy odahaza néz körül az Állami Gazdaságban, amelyhez családja is kötődött. Egyetlen látogatás az ÁG irodán meghozta a sikert, és munkaszerződéssel a tarsolyában tért haza.

Már 1976. június 22-én munkába állt, éppen hogy megszáradt a tinta a diplomáján. Hatalmas volt akkoriban Pápán az ÁG, ahol nyolc kerületben több mint ezernégyszáz ember dolgozott, számos állattartó telep működött, és a gazdaság területe meghaladta a 12000 ha-t. Ebben az óriási mezőgazdasági vertikumban kereste helyét a fiatal szakember, de nem ijedt meg a feladattól, amit rábíztak.

Az „ihászi kerületben”kezdett állattenyésztőként, de két hét után máris részese volt három kerület összevonási procedúrájának, amely „hathalomi kerület” néven funkcionált tovább. Itt gyakornokként kezdett, de másfél hónap után már kinevezték kerületi állattenyésztőnek, jelentős bérvonzattal. Itt működött a gazdaság egyetlen szakosított szarvasmarha telepe, ahol recesszív vörös-tarka Holstein Fríz állatokkal folyt a kötött tartású magyar-tarka állomány átkeresztezése. Ez komoly szakmai munkát jelentett, és akkoriban a körülmények is – vezetékes fejőrendszerrel, elkülönített tejházzal, stb. – korszerűnek minősültek. A mellette funkcionáló további három telep bejárása sem volt megoldható feladat egy napon belül, ami a munka mennyiségét jelzi. A telepvezetőkkel és üzemegység vezetőkkel való időpont-egyeztetések nélkül nem lehetett dolgozni.

Közel négy évig volt kerületvezető-helyettes és állattenyésztő. Ez azt jelentette, hogy már a növénytermesztés – elsősorban a takarmánynövény-termesztés – részleteibe is volt beleszólása. A munka mellett persze meg kellett felelni az akkori érában elvárt hármas vezetői követelményrendszernek! Sallai Kálmán emellett, a munka hevében azért szakított arra időt, hogy 1979. január 20-án megnősült, ami mellé – főleg baráti körben – megjegyzi, hogy azért akkor, mert még nem kellett fejtrágyázni…

Véglegesen pályára állva

Hathalomban megerősítette a pozícióját, és a szakmaiság tekintetében is sikerült elfogadtatnia magát. 1984-ben kerületi igazgatói kinevezést kapott 32 évesen, amire nem sok példa volt még talán országosan sem akkoriban.

Időközben, 1984-ben, nagy alapossággal nekifogott Nagyacsádon a családi háza felépítésének, amelybe 1986-ba költözött be a család. A gazdaságban halmozódó munka mellett tehát az otthoni is szaporodott, de abban az időben a cél érdekében megsokszorozódott a fizikai teljesítőképesség.

A gazdaságban a területi elveken alapuló kerületi irányítás és a központi ágazatvezetés összefonódott, aminek persze a hatékonysága kérdéses volt, de azt mindenképpen szolgálta, hogy minden vezető beleszólhatott a másik döntéseibe. Utólag belegondolva bizony sok megfelelésnek kellett eleget tenni – mondja Sallai Kálmán –, nem véletlen, hogy az a korosztály idegileg nagyon kimerült, mire elérte a nyugdíjazást. Időközben második fiuk is megszületett 1986-ban, ami azt igazolja vissza, hogy a munka mellett a családépítés és családközpontú gondolkodás is szerepet kapott.

1988 ismét fordulatot hozott a szakmai munkában, mert olyan főágazatvezetőre volt szükség a központi vezetésben, aki a mezőgazdasági termelésben nagy rutinnal rendelkezik, de jó közgazdasági érzékkel, marketinggel képes összefogni az alaptevékenységi körön kívüli melléküzemi tevékenységet is.

Főágazat élén

A választás rá esett, ami meglehetősen szerteágazó munkát kínált, és így szakmai munkájának utolsó harmadában egy olyan szakterület irányítását, koordinálását végezhette, aminél a cél és elvárás ugyancsak a nyereség elérése volt. A profilok között volt vágóhíd, varroda, vegyipari csomagoló/kiszerelő üzem, édesipari raktározás, duplaműszakos fafeldolgozó üzem, üzemanyagkút-forgalmazás, -telepítés. Extra feladatként jelölték meg továbbá a melléküzemági tevékenység bővítését, új üzemek létrehozását, akár külföldi közvetlen kapcsolatok révén is. Így aztán volt csehországi kapcsolata, és voltak üzemek Nyíregyházán, Dombóváron is, amelyek valóban komoly koordinációs feladatot jelentettek. A faipari tevékenységen belül pl. parketta frízt, horonylécet, gyümölcsös rekeszeket állítottak elő, vagy a Balaton Bútorgyár részére bútoralkatrészeket, ami szerteágazó tevékenység volt az alapanyag-beszerzéssel együtt.

A legnagyobb forgalmat mégis az üzemanyagkút-forgalmazó és -telepítő részleg bonyolította, amely természetesen a karbantartást, ill. szervizmunkákat is vállalta. Óriási éves kocsifutással lehetett ezeket az üzemeket ellenőrizni, és jó érzékkel feltárni az esetleges hiányosságokat. Sallai Kálmán önmagával kapcsolatban, szerényen, a jó „gazdálkodási orvos” kifejezést használja, ami azt jelenti, hogy hamar rájött a lényegi dolgokra, gyors volt a diagnózisa és a cselekvési terve felállítása.

Mintegy öt évet ölelt fel ez a főágazati munka, amikor a rendszerváltozás után, 1992-ben profiltisztítás következett, és felsőbb utasításra minden alaptevékenységen kívüli tevékenységet fel kellett számolni. Pontosabban a nagy energiákkal általa létrehozott melléküzemágakat neki kellett felszámolnia – akár nyomott árakon is –, ami lélektanilag volt kissé lehangoló. Ennél csak az volt nehezebb időszak, amikor az Agroprodukt Rt.-vé alakulást követően a létrejött felügyelőbizottság feladatainak ellátásához szükség volt olyan belső emberre, aki valóban érti ezt a munkát. Ez lett az ellenőrzési osztály, aminek az élén találta magát…

Önmagával kapcsolatban, a jó „gazdálkodási orvos” kifejezést használja; wwgyors volt a diagnózisa és a cselekvési terve felállítása

A vezetői törzskarban

Olyan munkakör volt az ellenőrzési osztály vezetése, amelynek elsősorban belső ellenőrzési feladatokat kellett ellátnia. Ebbe sok minden más is beletartozott, mert pl. a vagyonvédelmi és biztonsági helyzet erősítése kiemelt cél volt. Ennek biztosítása érdekében nagyszámú térfigyelő kamera telepítését kellett elvégezni.

Aztán 2002-ben zrt.-vé alakulás és a privatizáció következett. Ezen időszakban jelentősen fejlődött az ellenőrzési osztály munkája, amely akár ötéves időszakokat vizsgálva pontos átvilágítását adta a növénytermesztési és állattenyésztési főágazat egészének, vagy a kerületeknek és az állattartó telepeknek. Ehhez valóban kellett a szakmai rálátás, a tudás, amivel Sallai Kálmán rendelkezett. Sőt, elemző munkát igényelt, amely a bajok feltárása után azok kezelésére is útmutatást adott, mindezekért természetesen vállalva a felelősséget. Emellett a felügyelőbizottsági üléseken be kellet számolnia, amely jelentésekre azonban sok időt kellett szánni, a pontosság érdekében.

1984-ben, nagy alapossággal nekifogott Nagyacsádon a családi háza felépítésének, amelybe 1986-ba költözött be a család

Érett szakmaisággal

Egy ilyen zavaros átalakulási folyamatban, mint amilyen a rendszerváltást követően zajlott, rengeteg tapasztalatot lehetett gyűjteni, majd egy idő után alkalmazni – mondja. Ahhoz kell a tapasztalat, hogy fokozódjon az ember strapabírása, hogy megismerje a toleranciahatárokat. A sokéves tapasztalat arra jó, hogy abból okulva lehessen építkezni a következő feladat megoldásánál. Az elnéző magatartás csak addig lehet jó, amíg a folyamatot nem lassítja, vagy nem állítja meg. A tapasztalat mellé pedig kellett az innováció, vagyis egy ember fékezzen, ha szükséges, a másik viszont nyomja a gázt, és ebből csak jó dolgok származhatnak.

Sallai Kálmán egy-egy nagy terjedelmű jelentés alkalmával fiatalok véleményét is kikérte, és a lényegi kérdéseket megbeszélte másokkal. A rutin nem elégséges, mellé kell tenni a megújulási törekvések hozadékát. 2002 után az ellenőrzési feladatok mellé igazgatásiak is társultak, ingatlanügyek, telephely engedélyek, megszüntetési eljárások, stb. Továbbra is folyt a kamerák telepítése, az ellések megfigyelésétől kezdve, a fejőházak „bekamerázását” követően szinte minden fontos technológia ellenőrizhetővé vált. Kimondatlanul is ő volt az ÁG, majd a zrt. bizalmi szakembere, akihez bárki bármilyen kérdéssel fordulhatott – sőt, akár vezetők irányították oda –, aki ismerte a cég minden zegzugát és minden gazdasági összefüggését. Ez megtisztelő státusz volt az utolsó időszakban – mondja –, ami jóleső érzéssel tölti el az embert.

A nyugdíjazása zökkenőmentesen ment, először előnyugdíjjal és munkával, majd tényleges öregségivel és kata-rendszerű vállalkozással. Nehéz volt az elválás, és nehéz volt talán a cég részéről is elengedni egy olyan embert, akinek a kisujjában volt/van a gazdaság múltja és jelene. Egy kötéltáncos biztonsága volt a példája a szakmai munkában is, aki először két, majd egy rúddal keresi a biztonságot, mire végül rúd nélkül is végigmegy a kötélen. Nos, a szakmai munkában is így lehet elérni a biztonságot, ami viszont a biztos boldoguláshoz vezet el…

Egészségük szerencsére engedi, hogy fantáziájuk további úti célok felé repítse őket, miközben a gyerekeik boldogulását figyelik

Magánemberként is teljes életet él

A szakma, a munkahely kétségtelenül átszövi a mindennapjait. Ma, már nyugdíjasként szívesen beszél arról, hogy milyen kapcsolati tőkével, és milyen „színes” baráti körrel rendelkezik. Megemlíti, hogy alpolgármesterként Nagyacsádon szerepe volt a faluház építésében, és az emberek elismerték a közösségért tett fáradozását.

Felesége – Éva asszony – szintén a gazdaság dolgozója volt, így a beszélgetésünk alatt is jelen volt, és kontrollálta férje kimeríthetetlennek tűnő mondandóját. Viszont is szükség volt rá, mert Sallai Kálmán részéről is látszott a megerősítés iránti igény. A hosszú munkahelyi együttlét nem jelentett problémát, zökkenőmentesen ment minden, ahogyan a magánéletben is. Két fiúgyermekük született, András élelmiszer-ipari üzemmérnök, technológus, Tamás közgazdász, gazdálkodás és menedzsment szakon végzett. Pápán élnek, és élvezik ma is a szülők jótékony támogatását.

A szülők elfoglaltsága a ház körül és a baráti körrel kitölti a nyugdíjas évek mindennapjait. Sokat utaznak, és ezekből az élményekből saját kezűleg úti film készül, mert ez Sallai Kálmán egyik hobbija a sok közül. Negyven kirándulás van már mögöttük, javarészt külföldi helyszíneken, ahol barátok és jó ismerősök töltik meg a buszt. Egészségük szerencsére engedi, hogy fantáziájuk további úti célok felé repítse őket, miközben egyik szemükkel a gyerekeik – és immár kisfiú unokájuk – boldogulását figyelik.

A szünetekben családi házuk otthonos, parkosított udvarát rendezgetik, fát fűrészelnek és hasogatnak módszeresen célgépeikkel, hogy az idő múlását hasznossá tegyék. Teljes életpálya és egészséges időskori törekvések jellemzik a Sallai család mindennapjait, és még mindig bőven van esemény a múltból, amit elemezni kell/lehet, miközben a jelen kevésbé bonyolult gondjainak megoldására is szánnak időt…


Ez a cikk a MezőHír 2017/09 - szeptemberi számában jelent meg.