Munka után jöhet a vágta!



Amikor a munka egyben a szerelem is, nem könnyű meghúzni a határvonalat és megtalálni az egyensúlyt feladat és kikapcsolódás között. Nehéz megszabni, hogy mikor elég, s mikor kell letenni a teendőket.

A feladatvégzésből eredő végeláthatatlan örömök mellett a fizikai erőnlét tűréshatárait is érdemes betartani, hogy a valódi mozgatórugó hosszú ideig legyen képes motiválttá tenni az egyént, s ne égjen ki idejekorán. Abban bizonyára sokan egyetértenek, egy életen át csak a munkának szentelni a mindennapokat hosszú távon nem lehet és nem is érdemes, még akkor sem, ha az egyben maga a szeretett szakma is. De hol van az a bizonyos egészséges határ?

Vörös József (41) különös hobbit választott magának, vagy talán a hobbi választotta őt.

Már egészen fiatalon magával ragadta a lovak iránti rajongás, miközben az egész felnőtté válását végigkísérte az állatok közelsége. Az elhivatottság már nagyon korán megmutatkozott a Csetény településen gazdálkodó fiatalember életében. Ahogy az lenni szokott, a dolgok mentek a maguk útján: iskola, szakma, munka, vállalkozás, mígnem eljött az a pillanat, amikor ebből a rajongásból kifejlődött valami több.

– A polcon kupák és serlegek egész hada sorakozik. Milyen megmérettetés díjai ezek? Honnan ered mindez?

– Hosszú időre nyúlik vissza mindennek az előzménye: már gyermekkoromban megmutatkozott a rajongásom a lovak iránt. Mondhatom, igazi lovas dinasztia voltunk, ahol minden felmenőmnek voltak lovai, bár abban az időben még a munkavégzésben alkalmazták az állatokat: szántottak és szekeret húztak.

Amióta emlékeim vannak a gyermekkoromról, annak minden részét átszövik a lovas élmények. A családunknak mindig volt kis földje, háztájiban pár disznó, anyakoca, marha és természetesen ló. Itt nőttem fel, s minden hatást, ami itt ért, vittem magammal. A nagyszüleimnél töltött időben, ahol a legtöbb szántóföldi munka állati erő segítségével történt, s ezekben én is részt vettem, rendkívül meghatározó volt számomra. Azt hiszem, akkor szívtam magamba a rajongást a lovak iránt, itt érzékeltem ennek a nagyszerű állatnak a különlegességét.

Bár óvtak és féltettek a szülők a nagy állatok közelében, időnként mégis elkószáltam. Ekkor mindig a lovak mellől kerültem elő. Mire 10 éves lettem, nekem is megengedték, hogy szántáskor vezessem a lovat, s mert tudtam, ha elfáradok, felülhetek a hátára, nem sokáig kellett kérlelni erre a munkára.

Ekkorra, mert az állatok közelében akartam lenni, megkedveltem a mezőgazdasági feladatokat is. Nagy élmény volt egy hatalmas ló hátára felülni. Kimondhatatlanul megnyugtat a mai napig, mintha egy másik dimenzióba kerülnék.

A díjak már felnőttkorom hozadékai. Az állatszeretetből hobbi, majd sport lett, s 2012 óta talán még ennél is több. A ló még mindig mindenek előtt, az első helyen áll.

A jelenlegi, tejágazatot érintő nehézségek hatására komolyan fontolóra vettük a kettős hasznosítású magyartarka tehenekről a csak húsjellegű állattartásra történő átállást
A jelenlegi, tejágazatot érintő nehézségek hatására komolyan fontolóra vettük a kettős hasznosítású magyartarka tehenekről a csak húsjellegű állattartásra történő átállást

– Ez az állatszeretet a pályaválasztásodat is meghatározta, vagy a rajongásod megmaradt hobbi szinten?

– A mezőgazdasági vonalon történő munkaválasztás képe korán kirajzolódott bennem, és nem is igazán láttam lehetőséget sem másban. Mint mezőgazdasági gépész helyezkedtem el a helyi szövetkezetben, de otthon voltak saját állataim, ló is, főleg igás és egyéb háztáji.

Aztán a szövetkezet megszűnése után saját lábra kellett állnom. Legjobb alternatívának egy kis föld vásárlása kínálkozott, ezzel kezdtem meg az önálló vállalkozás kiépítését. Lassan és kis lépésekkel tudtunk csak előre haladni, hiszen a rendelkezésünkre álló tőke korlátozott volt.

Idővel a földterületek növekedtek, lettek marháim, a gépesítés pedig folyamatosan fejlődött. A vállalkozásban mindig akad fejlesztenivaló, hogy a hatékonyságot meg tudjuk őrizni. Mindig igyekeztem önerős beruházásokat megvalósítani, most azonban van benyújtás előtt álló pályázatunk, ezzel is fejlődhetünk. A több lábon álló gazdaság egyik erős pillérének a szántóföld számít: mára 90 hektáron végzek önellátó gazdálkodást, az állataink teljes takarmányigényét megtermeljük. Másik vonalon az állattenyésztés erősíti a vállalkozást: 115-ös létszámú kettős hasznosítású magyartarka állományom van, 53 fejős tehénnel és annak szaporulatával. A mai kép 20 év állhatatos küzdelmének eredménye, ami egész családom keze munkáját dicséri, hiszen mindenki kiveszi a részét a feladatokból: feleségem, lányaim és időszakosan még édesapám is.

– Voltak kihívások ez idő alatt?

– Rögös úton haladtunk előre, mert nehézségekkel mindig szembetalálkozik az ember, de ez nem szegheti kedvünket, mert vallom, ha valamit elkezdünk, azt csak teljes szívvel és teljes lélekkel szabad csinálni. Szeretem a kihívásokat, talán még keresem is ezeket, s minden újabb próba ismételt lendületet ad. Ezeknek a megmérettetéseknek megfelelni elismerés – elsősorban önmagam felé.

Most nagy döntés előtt állunk, hiszen a mai tejárak és a tejpiac alakulása nem segíti a munkánkat, ezért komolyan el kell gondolkodnunk, akarjuk-e tovább folytatni a tejhasznosítású marhák tartását, vagy a húshasznosítású tenyésztésre álljunk át. Még kivárunk, de azt mindenképpen tudom, hogy egy élet munkáját nem lehet felélni, várva a pozitív változásokra. Változásra pedig rövid időn belül szükség lesz.

Területeink zömén kukoricatermesztést folytatok, s nehézségként élem meg a kukoricabogár rohamos terjedését, ami közismerten nagy károkat tud okozni. Egyelőre a vetésforgóval védekezünk sikeresen ellene, de ezt a szemléletet mindenkinek követnie kellene, hogy a szomszédos parcellákat is védjük.

S talán kihívásként élem meg az időm hasznos és jó beosztását, hiszen évek óta már nemcsak a gazdálkodás tölti ki az időm egy részét, hanem a lovakkal való edzés és foglalatosság.

A fogatolás hosszú évekig sok elismerést és díjat hozott
A fogatolás hosszú évekig sok elismerést és díjat hozott

– Ez mit is takar pontosan?

– Mivel lovaink mindig voltak, a munkavégzés mellett elkezdtük a fogathajtást. Nem sportot láttunk benne, hanem egy kikapcsolódási lehetőséget. Évente jártunk versenyekre, kedvünkre voltak ezek az események.

A Nemzeti Vágtát, mint lovas eseményt, a tv-képernyőn keresztül mindig követtük, és egy napon feltettük magunknak a kérdést, miért nem indulunk mi is. Lovunk volt, ami erre alkalmasnak ígérkezett, hát döntöttünk, hogy megpróbáljuk, így megkezdtük a felkészülést. Treníroztuk a lovat az előfutamra. Egy fiatal hölgy indult a lóval, és a sikeres futam után a Nemzeti Vágtát már élőben izgulhattuk végig. Mondanom sem kell, mekkora élmény volt saját lóval, saját csapatért szurkolni. Teljesen felvillanyozott.

A hölgy zsoké időközben visszalépett a következő versenyektől, ezért úgy döntöttem, hogy kellő felkészülés után magam ülök nyeregbe. Első lépésként meg kellett szabadulnom jó néhány kilótól, hogy azonos esélyekkel indulhassak a többiek mellett. Ehhez olyan teljes életmódváltásra, átszervezésre volt szükség, amiben helyet kapott a napi trenírozás, edzés. Az étkezésemben szintén jelentős változás történt, így 13 kg-ot adtam le.

Egyet azonban sosem felejtettem el! Első volt a gazdaság, s mikor minden teendővel végeztem, akkor jöhetett a lovaglás. Sok esetben már este értem haza, de a ló mindig várt rám, örömmel vett részt a közös munkában. A 2015-ös Nemzeti Vágtára készülés izgatott várakozással töltött el. Nagyon izgulós típus vagyok, de amikor a ló hátára felülök, minden megnyugszik körülöttem. Ezen a versenyen is ez történt. Örömmel számolhatok be arról, hogy dobogó második fokára sikerült felállnom. Most pedig készülünk az idei versenyre.

A gépek éppúgy közel álltak hozzám, mint a lovak. Örömmel végzek minden munkát
A gépek éppúgy közel álltak hozzám, mint a lovak. Örömmel végzek minden munkát

– A lovak után, mint elkötelezett gazda, mit szeretsz a gazdálkodásban?

– Sokszor nem könnyű az életünk, mert lépten-nyomon akadályokba ütközünk, de a munkának kézzelfogható eredménye van, amire büszkén tekintek. Megteremteni valamit egy előzetes tervezés után, abba beleadni a tudásunk legjavát, s aztán látni a végterméket, a sikert: ezek adnak mindig újabb erőt a holnapokhoz.

A válasz nagyon nehéz, mit szeretek a munkámban, és nehezen tudok akár csak egy dolgot is a másik elé helyezni. Arra nagy gondot fordítottunk, hogy a gazdaságban az emberimunkaerő-igény a lehető legkevesebbre korlátozódjon, így gépekkel jól fel vagyunk szerelkezve. És ami a legnagyobb örömet jelenti az éppen az, ha a gépeken ülhetek.

A növényvédő szer kijuttatásán kívül minden munkafolyamatot nagyon kedvelek. A túlzott mértékű elektronikáért nem rajongok ugyan, de nyitott vagyok az új dolgokra, sokat olvasok, hogy tájékozott és naprakész gazda lehessek. Kipróbálok sok dolgot, fontos a kereskedő szava is, de elsősorban a szememre és a tapasztalataimra hagyatkozom, s ha az eredmények meggyőztek, akkor beillesztem az újdonságot is a technológiába. Ez a gépekre, de egy-egy vetőmag kipróbálására is érvényes. Most második éve folytatunk szántás nélküli talajművelést egy közép-mély altalajlazítóval, amivel kapcsolatban egy demó gép kipróbálása után szinte egy órával eldöntöttem: technológiát váltok. Célom a hatékony és környezettudatos gazdálkodás.

A gazdaság minden jellegű munkára rendelkezik géppel, így az éppen aktuális teendőket a megfelelő időben tudjuk elvégezni
A gazdaság minden jellegű munkára rendelkezik géppel, így az éppen aktuális teendőket a megfelelő időben tudjuk elvégezni

– Mit adott neked ez a munka és az új hobbid? Hogyan tekintesz a jövőbe?

– Ha nincs kihívás, megfogalmazok magamnak egyet. Felbuzdulva a Nemzeti Vágtán elért sikereken, ismét célként tűztem magam elé egy újabb eredményes szereplést.

A családi összetartozás jegyében vasárnaponként helyet kapott a programunkban egy közös lovaglás. A lovas örömöket, úgy érzem, át tudtam adni gyermekeimnek is; a kisebbik lányom az idén indul a Kishuszár Vágtán. Remélem, ő is átéli és megtapasztalja, milyen érzés egy ilyen eseményen részt venni, ami bizonyára magával ragadja, mint ahogy ez velem is már gyermekként megtörtént.

A munkámmal kapcsolatban rendszeresen fontos elismerő szavakat kapok a környezetemből: sokan úgy tekintenek rám, mint egy szorgalmas gazdára, aki mindent megtesz a gazdaságáért. De elsősorban én lettem több ettől a sokszínű – és cseppet sem unalmas élettől.