Agronómus életpálya, gazdag tartalommal



Fiai családi gazdaságának telephelyén találkoztunk célirányosan, és tudtunk leülni egy asztalhoz beszélgetni, harminc év után. Futólag persze néha váltottunk szót egy-egy bemutatón, rendezvényen, de most kiváló alkalom kínálkozott egy életpálya összefoglalóra.

Sorjáztak egymásutánban az elmúlt évtizedek eseményei, szakadtak fel régi sérelmek, a közös élő és már eltávozott emberekkel kapcsolatos történetek. A Győr-Moson-Sopron megyei Kóny községben élő Polgár Lajos (71), a kiváló szakmai kvalitásokat felvonultató agrármérnök nem szófukar ember, nagyon jó meglátásokkal, rengeteg tapasztalattal, amit a fiai ma is respektálnak, és igénybe is vesznek. Az élet ugyan meggyötörte, és az egészségét is megpróbálta kikezdeni idős korára, de ő ellenállt, mert még küldetést érzett. Betegsége az aktivitásában korlátozta, és szeretett hivatása gyakorlásában is gátolta jó ideig. Ma „csak” szakmai tanácsadója családja vállalkozásának, persze a fiatalok ésszerű akaratának érvényesülése mellett…

Vasutas családból az agrárfőiskolára

A felmenői mindkét ágon parasztemberek voltak, de Polgár Lajos már vasutas családba született Fertőszentmiklóson. Majd édesapját a mozdonyszereldébe helyezték Sopronba, így gyermekéveit ott töltötte.

Az országosan is jegyzett, jó alapokat biztosító Berzsenyi gimnáziumban érettségizett, de – megszakítva az iskolai élmények sorát – ’56-os élményeinek mesélésébe kezd.

Nem sok hiányzott ahhoz, hogy külföldön folytassák életüket, hiszen az utcájukban sorakoztak fel, és indultak emberekkel nyugatra azok a buszok, amelyek segítették a „disszidálni kívánókat”, más megközelítésben a rendszer elől menekülőket. Hogy ez velük nem következett be, annak profán oka volt, jelesül a családnak volt egy közel 300 kg-os mangalicája, amelytől nem tudtak volna megválni.

Polgár Lajos a nyarakat Fertőszentmiklóson paraszti munkával töltötte, amelyek közül a tehenekkel szántás és a cséplőgép mögüli törekgyűjtés – amely répaszelet és dara mellé került értékes takarmányként – hagyott mély nyomokat benne, és amelyek az igazi nehéz munkával megismertették. Később, Sopronban egy lovakkal, földekkel rendelkező szomszédos poncichter – német ajkú borosgazda – mellett vállalt alkalmi munkát, amely szintén közelebb vitte a mezőgazdasághoz, és a pályaválasztását is megkönnyítette.

Érettségi után a Soproni ÁG. főmezőgazdászának kocsisaként szegődött el egy évre, és fogatot hajtott Sopron utcáin, mielőtt jelentkezett az akkori Óvári Agrárfőiskolára, amely egyetemi diplomát adott, mire végzett. Nagy lelkesedéssel és szeretettel beszél ma is a volt évfolyamtársairól, tanárairól, és különösen azokról, akik már nem élnek.

A diploma megszerzése után Peresztegen volt gyakornoki állásban fél évig, akkor már nős emberként, elsőként az évfolyamból. A gyakornoki időszak azért volt ilyen rövid, mert kellett valaki másnak a hely, így tovább kellett állnia. Szerencsére hamarosan az Iváni Egyesült Tsz. Pusztacsaládon üzemegység-vezetőt keresett, és ezt az állást sikerült elnyernie. Ez is „pünkösdi királyságnak” bizonyult, így aztán 1970 januárjától már Dörben főagronómusként debütált. Ezt el kellett fogadni, hogy minél közelebb kerüljön ifjú felesége szeretett szülőfalujához, Kónyhoz.

Hat év elteltével váltott ismét, akkor lehetősége volt a Kónyi tsz-hez kerülni, konkrétan Markotabödögére, ahol üzemegység-vezető lett. Így sikerült Kónyban megállapodni, és 17 év után elmondhatta, hogy a növénytermesztésben szinte minden poszton kipróbálhatta magát. Az 1993-ig tartó időszakban a szövetkezeti mozgalom minden előnyét és hátrányát megtapasztalhatta… Utolsó ottani feladata a mintegy 120 embert foglalkoztató takarmánykeverő ágazat vezetése volt, ahonnan – és egyben a szövetkezetből is – mégsem távozott jó szájízzel, békességgel. Nem azért mert nem búcsúztatták el, de még csak azt sem mondták, hogy nem kell többet jönni, mert megszűnt a munkakör. Csak ráutaló magatartást tanúsítottak a vezetők, amiből persze józan paraszti ésszel is kikövetkeztette, hogy nem tartanak igényt a munkájára…

Elválás a szövetkezettől

Függetlenül attól, hogy a felbomló és átalakuló szövetkezettől való elválás annyi év után nem sikeredett szépre, azért a szövetkezeti munka sok hasznos tanulsággal, tapasztalattal járt. Eleinte kellemes családias volt a légkör – a mintegy 350 fős létszám mellett is –, számos közös program, kirándulás színesítette a dolgos hétköznapokat, ahol nem volt jellemző az ellenségeskedés, az összeférhetetlenség. Fiatal agrárszakemberként jó volt megélni azt, hogy szívesen fogadták az embert minden munkahelyen, ígértek előmenetelt, igaz, munka is adódott bőven. Mindemellett olyan szakmaiságra, emberismeretre lehetett szert tenni, ami a későbbiekben jól felhasználható volt – mondja Polgár Lajos.

Különösen a háztáji termelést segítő időszak volt emlékezetes, és ő is kihasználta a kínálkozó lehetőségeket, amelyek ugyan sok és következetes munkával jártak, de kiegészítették a jövedelmet. Amikor már a politika engedte, akkor – feleségével közös akaratból – eleinte nyúltartással foglalkoztak, majd később sertéshizlalásba fogtak, amely a családi ház felépítéséhez adta az alapokat.

Ezek után fellelkesedve még nagyobb fába vágták a fejszéjüket, mert brojlercsirke-nevelésbe kezdtek, és ezt nem kevesebb, mint 17 évig folytatták sikerrel. Kellett is ez a siker, mert a tsz-ből való kiválás meglehetősen hirtelen jött, és ijedtségre adhatott volna okot, ha nincs háttértevékenység és némi megtakarítás. Aztán jött a meglepetés, mert kiváláskor olyan gépeket ajánlottak fel kivitelre, amelyek csak értékesítésre adtak lehetőséget.

Ilyen volt a hatalmas vonóerő-igényű, 8 m-es ásóborona, vagy a szintén 8 méter munkaszélességű nehéztárcsa, amelyek alkalmas erőgép hiányában gyakorlatilag használhatatlanok voltak egy induló kisgazdaságban. Értékesítésük után a befolyó összegeket Polgár Lajos elsősorban termőföldvásárlásra fordította. Kárpótlási liciten 30 ha-t sikerült megszerezni, majd az akkori lényegesen kedvezőbb árak lehetővé tették a szabadpiaci vásárlást is, így nőhetett a terület, és elindulhatott lassan az érdemi magángazdálkodás. Persze az akkor nagyon népszerű Konzum-banki hitelkonstrukció nélkül nehezebb lett volna, de szerencsére ez rendelkezésre állt…

Gazdaságépítés, szinte a nulláról

Aligha hinné az ember, hogy a 48 éves kor ideális kisgazdaság építéséhez. Sajnálatos módon ennek a korosztálynak szembesülnie kellett azzal, hogy kétszer kell felépítenie önmagát, hiszen a rendszerváltozás, illetve a gazdálkodási formák változása ezt követelte meg.

Polgárék módszeres, következetes, értő munkája azonban beérett, mégpedig a két fiuk aktív közreműködésével. A mára mintegy 300 ha terület – ebből 100 ha saját, a többi bérlemény – és a velejáró gazdálkodási gondok hárultak rájuk, de jobbára a nagyobbik Ákosra, aki növénytermesztő szakirányú végzettséget is szerzett.

Eleinte a vetésszerkezetben csak gabonafélék voltak és burgonya, amelyek eladható és tisztességesen fizető terménynek számítottak. Persze a burgonya akkor is tőke- és eszközigényes növény volt, és megkövetelte az öntözést, így számos gépi beruházást is el kellett végezni. Ekkorra cseperedtek fel igazán és mutattak valós érdeklődést a gazdálkodás iránt a fiúk – Ákos és Balázs –, akik a dinamikus fejlődés közben nagy megdöbbenéssel vették tudomásul édesapjuk 2006-ban jelentkező komoly betegségét. Az első ijedelem után aztán szépen beálltak a sorba, lépésről lépésre sajátították el a gyakorlati ismereteket is, és egyre jobban belejöttek a munkába.

Az egyik betegségből való kilábalás után jött a másik Polgár Lajos számára, aminek legyőzése szintén hatalmas energiákat vont el. Végül sikerült talpra állnia, de a gazdálkodással járó fizikai munkát és a stresszt ki kellett törölni az életéből. Időközben a korábbi egyéni vállalkozás egy kft.-vé és két családi gazdasággá alakult, amelyet már a fiúk jegyeznek.

Aztán bővült a vetésszerkezet, mert belépett a hagyma, amely eleinte jól vizsgázott, de aztán később a piaci nehézségek gördítettek akadályt a termesztése elé. Sőt, jött egy olyan értékesítési fiaskó, amit nem lehetett előre látni, és ez bizony a gazdálkodást alapjaiban rengette meg. Aztán egy másik kintlévőség is veszélyeztette/veszélyezteti a cég rentabilitását, aminek behajtása éppen most van folyamatban.

Az akarás és a fegyelem, illetve az okszerű beruházások ellenére az útkeresés nem mindig sikerült a család eredeti elképzelései szerint. A közgazdasági környezet, a piac törvényszerűségei és hektikussága nagyon nehéz helyzetbe tudta/tudja hozni különösen a kisgazdaságokat, ahol nagy tartalékokat aligha lehet felhalmozni…

Talpon maradni és megerősödni

Polgár Lajos tevékenysége ma már elsősorban a gazdálkodás menetének alakításában, figyelésében, szakmai tanácsadásban merül ki. Nem terhelheti magát, annál is inkább, mert felesége vigyázó szeme is gondoskodik erről. Várja, hogy a fiai visszatereljék a gazdálkodás menetét a régi, eredményes mederbe, amire minden esély adott.

Aprómagok termesztése képviseli jelenleg az egyik új profilt, amitől sokat várnak, és amire nagyon fel is készültek. A facélia és az olajretek termesztése az idei évben máris sikerekkel kecsegtet, és ezt a megújulási törekvést jó látni – mondja. Egy idős, sokat tapasztalt agrárszakember mi másra lehetne büszke, mint hogy sikerült a fiai gazdálkodási szemléletébe átültetni valamit, ami biztonságot, eredményességet hoz az elkövetkező időszakban.

Persze, időközben megváltozott a világ, és nem lehet az 1970-80’-as évek biztonságot nyújtó háztáji gazdálkodásához hasonlítani a mai viszonyokat, hiszen ma akkor is sokkal nagyobb a gazdálkodás kockázata, ha hiba nélkül zajlik minden a termelési folyamatban. Alapvetően pedig a hektikus piaci viszonyok nehezítik a munkát, hiszen úgy kell nagy tömegű terményt megtermelni, hogy az ember nem ismeri előre az árakat! Csak a mennyiségi termelésben lehet bízni, a minőség egyre több növénynél szorul háttérbe…

Vannak törekvéseik további tevékenység felvételére – ilyen a növényvédelmi gépek műszaki felülvizsgálatának megszervezése
Vannak törekvéseik további tevékenység felvételére – ilyen a növényvédelmi gépek műszaki felülvizsgálatának megszervezése

Hozzátenni valamit a gazdálkodáshoz

A Polgár család példaértékű – a szó szoros értelmében vett – családi vállalkozása abban nyilvánul meg, hogy közösen viselik a terheket. Együtt örülnek a sikereknek, és együtt bánkódnak a balsikereken. Ez az egészséges gazdaszemlélet egyértelműen Polgár Lajos érdeme, aki arra nevelte fiait, hogy az életben semmit nem adnak ingyen, mindenért keményen meg kell dolgozni. Ez pedig tökéletesen beigazolódott a gyakorlatban, hiszen jártak fent, és voltak lent, de mindegyik helyzetet méltósággal és helyén kezelve viselték.

Egyet viszont nem tehetnek meg, jelesül azt, hogy nehéz helyzetben feladják, amit vállaltak, hiszen mindannyian ezért tanultak. Az agrármérnök apa a temérdek élet- és szakmai tapasztalattal ma is időben észrevesz minden apró hibát, amit korrigálni kell. Ezt az agrármérnök és növényvédő szakmérnök Ákos; élelmiszer-biztonsági mérnök menye, Viktória és az agrár-gépész Balázs is elfogadja, jóllehet utóbbi kicsit eltávolodott a gazdálkodástól, és világot látott az utóbbi időben, mégis „képben van” a gazdálkodási eseményekkel kapcsolatban.

Polgár Lajos éppen ezért elégedett ember, hiszen olyan közegben élhet és foroghat nap mint nap, amelyet már nem munkahelynek hívhat, hanem saját szakmai környezetnek, amiben mégis – 71 évesen is – érdekelt.

Nem felejt el megemlékezni az asszonyokról – feleségéről, menyéről és általában a gazdászfeleségekről –, akiknek áldozatos munkája, családot összetartó háttértevékenysége nélkül nem működhet jól egy agrárvállalkozás. Nem beszélve a pénzügyek felügyeletéről, hiszen egy növénytermesztő gazdaságban egyszer van árbevétel évente, aminek – leegyszerűsítve a dolgot – ki kell tartania a következőig.

Éppen ezért vannak törekvéseik további tevékenység felvételére – ilyen a növényvédelmi gépek műszaki felülvizsgálatának, vizsgáztatásának megszervezése –, ami abszolút indokolt a közeljövőben. Közben szakmai továbbképzéseknek is helyet ad a Polgár-telephely, ahol erre a célra épült meg a fiatal gazdák oktató központja. Polgár Ákos nem mellékesen az Agrya (Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetsége) alelnökeként vesz részt a mozgalomban, és ad helyet a különböző rendezvényeknek. Polgár Lajos pedig töretlen lelkesedéssel – felesége segítségével az egészsége érdekében alkalmazott „fékpedál” időnkénti használatával – végzi a napi tanácsadási, ellenőrzési, munkahelyszín látogatási munkáját, és ha jobbító szándékkal csak apró észrevételeket is tesz, már akkor úgy érzi, megérte aznap felkelni…