Talajaink megóvása legyen a cél!



Hol van már az idő, amikor hegyekben állt a műtrágya a tsz-majorok és állami gazdaságok telephelyein, amikor számolatlanul fordultak a műtrágyaszórókkal a traktorosok, amikor a tápanyag-visszapótlás gyakorlatát a mennyiségi szemlélet övezte.

A nagy termés reményében a nagyadagú műtrágyázási gyakorlat volt az elfogadott, ami csapadékosabb évjáratokban meg is hozta az eredményt, de a talajok az egymást követő száraz évjáratokban alaposan túltöltődtek, megvalósítva a kémiai környezetszennyezést. Ennek igazolására írták le a szakirodalomban, hogy a rendszerváltás utáni években a kálium- és foszforszint a talajokban évekig „kitartott” a korábban jól funkcionáló gazdaságok területein.

Nem állítjuk, hogy a szakemberek nem voltak tisztában a sok esetben következetlen talajművelés és a nagyadagú műtrágyázás káros hatásaival. Ugyanakkor a teljesítési kényszer, a termésrekordok hajszolása is folyamatosan tetten érhető volt.

Azóta lényegesen megváltozott a talajművelés, a tápanyag-visszapótlás gyakorlata, és az is megállapítható, hogy – a szigorú költséggazdálkodás mellett – inkább alulkondicionált talajokon folyik a gazdálkodás.

Hasonlóan fontos felvetés az aktuális talajművelési gyakorlat, amely az elmúlt negyedszázadban szintén forradalmi változásokon ment keresztül. A technikai fejlődés, az erőgépek teljesítményének növekedése, a talajművelő eszközök új műszaki megoldásai rohamosan terjedtek el, és az ökonómiai hatások vizsgálata is jelentősen befolyásolta az alkalmazásukat.

Természetesen az intenzív gazdálkodási gyakorlat következtében a tápanyag-visszapótlás és a talajművelési technikák jelentős hatást gyakorolnak a talajok fizikai állapotára és szerkezetére is, ami egyre több szakmai kérdést vetett fel az utóbbi időben. Talán úgy lehetne fogalmazni, hogy egyre inkább a talajközpontú termelés vizsgálata, elemzése kerül az érdeklődés középpontjába, amely a fenntartható mezőgazdaság alapja is egyben.

A talajállapot általános romlása

Ideje lenne Magyarországon felülvizsgálni a talajerő-gazdálkodási és a tápanyag-visszapótlási gyakorlatot a talajok védelme érdekében, mert az intenzív gazdálkodás hatására állapotuk egyre romlik. A termelőknek a saját termőhelyi adottságaiknak legjobban megfelelő talajművelési és agrotechnikai módszereket kell alkalmazniuk ahhoz, hogy megvédhessék a termőföldeket, és növelhessék a hozamaikat.

A termőföld fontos termelőeszköz, amely a módszeres szakmai munka következtében válik termékeny talajjá. Külön gondot jelent a jövőre nézve, hogy fokozódnak az időjárási és növény-egészségügyi kockázatok is, ezért érdemes körültekintően megválasztani egy-egy növényfajon belül a nemesítők kiváló munkájával létrehozott fajtákat. A nemesítés törekvései a termelők és a piac igényeivel egyeztetve folynak, és köztudottan hosszú időt vesz igénybe egy-egy korszerű fajta előállítása.

A mai korszerű talajművelő eszközökkel talajkímélő és talajgyógyító hatást lehet elérni
A mai korszerű talajművelő eszközökkel talajkímélő és talajgyógyító hatást lehet elérni

Az intenzív növénytermesztés ismét előtérbe helyezte a műtrágyák és a különböző vegyszerek használatát, ami ha nem megfelelő technológiai ismeretekkel és következetességgel párosul, akkor a talajállapot általános romlásához vezethet. A talaj használhatósága a mezőgazdasági termelés és a földi élet szempontjából egyaránt nagyon fontos, ezért a növénytermesztésben arra kell törekedni, hogy tudatos talajműveléssel ne csak a termésmaximumot hozzuk ki a szántóföldjeinkből, hanem védjük meg azok állapotát. A termelők többsége érzi, tudja, hogy ebben a kérdésben vannak jelentős restanciái, viszont a használható és hathatós megoldásokkal már kevesebben foglalkoznak. A szomorú valóság az, hogy miközben az elmúlt tíz évben nem emelkedtek a termésátlagok, a talajok állapotának általános romlása figyelhető meg Magyarországon.

Sajnos nem képződik, csak fogy

Magyarország területének 80-85%-át mező- és erdőgazdasági művelésre alkalmas talajok fedik, ezért a termőföld az ország kiemelkedően fontos erőforrása, nemzeti vagyona. Mivel a talajképződés rendkívül lassú folyamat, a rosszul megválasztott talajművelési módszerrel rövid időn belül egy akár több ezer éves folyamat eredményét is tönkretehetjük.

Ahhoz, hogy hazánkban hatékonyabban lehessen védeni a talajokat és a vizeket, több adatra lenne szükség azok állapotáról, a trágyakezelésről és a szerves trágya összetételéről. A talajromlás nem csupán Magyarországon, hanem Európában, sőt valamennyi kontinensen probléma, de a kedvezőtlen folyamatot nem visszafordíthatatlan.

Az utóbbi években szélsőségessé vált az időjárás, ami a fent már említett és újabb növény-egészségügyi kockázatokat is generál, amelyek a gazdálkodói jövedelmeket és nem utolsósorban a piaci árakat is befolyásolják. Ezek a negatív hatások részben a talajok vízgazdálkodásának javításával, talajkímélő gazdálkodással és víztakarékos művelési módokkal mérsékelhetők. Magyarországon kevés mezőgazdasági területet öntöznek – a szántóterület alig 5%-át –, ezért 2020-ig mintegy 50 milliárd forintot fordítunk öntözésfejlesztési beruházásokra.

Harmóniát a tápanyag-visszapótlásban!

Mára a talajerő-gazdálkodás eljutott addig a felismerésig, hogy a talaj nitrogén- és foszformérlege deficites, vagyis nagyobb mértékű tápanyag-visszapótlásra volna szükség. Európában viszont a nitrátok mezőgazdasági célú felhasználása, a szerves- és műtrágyázás jelenti a vízszennyezés egyik elsődleges forrását, így az uniós becslések szerint a felszíni vizekbe jutó nitrogén több mint 50%-a mezőgazdasági eredetű. Ezért megindult az arra irányuló törekvés, hogy a gazdálkodók több istálló-, vagy egyéb szerves trágyát használjanak, továbbá optimalizálni kellene a trágyakezelést és a komposztálást is. Nincs tehát harmónia a talajok tápanyag-visszapótlásában, ami hosszú távon további egyensúlyromlást okozhat, és a talajképződési folyamatok esélyét rontja.

A talajok azonban nem csak a mezőgazdaság szempontjából fontosak. Egy kanálnyi földben több mikroorganizmus van, mint ahány ember él a bolygón, ezért az élelmiszer- és biomassza-előállítás mellett a biodiverzitás alapját is a talajok jelentik. A talajok a táp- és hulladékanyagok körforgalmának színterei, és az elérhető édesvízkészletek jelentős része is a talajokban található.

Hazánk talajainak tulajdonságai különlegesek ugyan, de az általános állapotuk nem jó. A felkészültség és a szakmai információk hiánya, illetve a nem megfelelő bánásmód egyaránt szerepet játszik abban, hogy mára ilyen helyzet alakult ki. A legfontosabb cél az lenne, hogy egyensúlyt találjunk a talajok használata és azok állapotának megőrzése között, ehhez pedig tudás és elérhető elemzési adatok kellenek.

A legfontosabb cél az lenne, hogy egyensúlyt találjunk a talajok használata és azok állapotának megőrzése között
A legfontosabb cél az lenne, hogy egyensúlyt találjunk a talajok használata és azok állapotának megőrzése között

Szaktudás nélkül lehetetlen

Itthon egyre többen ismerik fel a szaktudás és a legújabb kutatási eredmények gyakorlati felhasználásának jelentőségét. Az okszerű talajművelés alapvető feltétele a talaj nedvességtartalmának szabályozása, ehhez pedig tisztában kell lenni a veszteséget fokozó és a károkat enyhítő tényezőkkel.

A talajművelés hatására nő a lazultság, megváltozik a levegőellátottság, és gyors gázcsere indul meg, így a növekvő oxigéntartalom intenzív mikrobiális tevékenységet vált ki. Ezért nem mindegy, milyen talajművelési rendszert választanak a gazdálkodók, ugyanis a különböző eljárások eltérően befolyásolják a talaj nedvességtartalmát. Tény az is, hogy a mai korszerű talajművelő eszközökkel talajkímélő és talajgyógyító hatást lehet elérni.

A talajművelő eszközök megválasztása mellett az alkalmazott talajművelési módszer is fontos lehet.

A forgatásos vagy forgatás nélküli talajművelés már hosszú ideje vitás kérdése a mezőgazdaságnak. A forgatásos talajművelés ugyanis a talajszerkezet romlásának egyik gyakori oka, mivel jelentős nedvességvesztést okoz. A forgatás nélküli művelés viszont kevésbé károsítja a talajszerkezetet és kevesebb energiát igényel. Minden esetben a helyi fizikai, kémiai és biológiai talajadottságok pontos ismerete segít megoldani ezt a problémát. Minden gazdálkodónak ismernie kell ezeket a paramétereket, és a talajművelési technológiát, valamint az azt kiszolgáló gépbeszerzéseket is ehhez kell igazítani.

A talajművelés esetleges hibáit megfelelő fajtaválasztással is lehet valamelyest kompenzálni. A talajállapot romlásával ugyanis elterjedtek az olyan növény-egészségügyi problémák, mint például a fuzáriumtoxinok a kukoricában és a búzában. A helyzet súlyosságára utal, hogy a kereskedelem és a takarmányipar hazai és nemzetközi szinten is átállt a toxin alapú felvásárlásra.

Vannak hiányosságok, szakmai hibák az aratás utáni terménykezelésben, illetve a toxinszennyezés szinten tartásában vagy csökkentésében is. Ezért rezisztens fajták választásával és a talajélet folyamatosságának fenntartásával lehetne eredményesen védekezni a kórokozók támadásai ellen.


Ez a cikk a MezőHír 2015/07 - júliusi számában jelent meg.