Mi az a Hürlimann?



Ahogy a kortársak mondták: Präzisionstechnik aus der Schweiz

A traktorok az európai mércével elképzelhetetlenül nagy földbirtokméretekkel rendelkező Amerikában indultak fejlődésnek. Magát a tractor elnevezést is egy amerikai gyártó, a Hart-Parr használta először 1906-ban, Iowában, ahol szabad szemmel már akkor sem lehetett látni a kukoricatáblák végét. Amerikában találták fel a szántóföld szélére állított húsztonnás gőzgéppel drótkötélpálya segítségével vontatott ekét, és még a 19. században elkezdtek belsőégésű motorokat építeni a gőzvontatók alvázára.

Európa sokáig volt komoly hátrányban, legalábbis a méreteket és a teljesítményt illetően. Nemcsak az átlagos birtok volt jóval kisebb, de már Németország keleti részén is olyan olcsó volt a munkaerő, hogy nem érte meg drága gépeket vásárolni. Amerikában fél évszázaddal korábban épp az adott nagy lendületet a fejlesztéseknek, hogy az állatokkal ellentétben a gépeket munkaidőn túl nem kell etetni, Európában viszont az idénymunkások alkalmazása gátolta a gépesítést.

Nálunk még a nagybirtokok is kicsik voltak, így itt csak 1924-ben kezdték futószalagon gyártani az első kétütemű, égőteres Lanz Bulldogokat, amelyek indítása minden tisztességes traktorfesztivál népszerű attrakciója. A traktor viszont már egy kisebb gazdaságban is nagy áldás tud lenni, ha meg tudják fizetni, úgyhogy Európában a Bulldognál kisebb traktorok gyártása indult nagy fejlődésnek.

Hans Hürlimann 1901-ben született egy kilencgyermekes gazda fiaként a svájci St. Gallen kantonban. Bár szülei értelmiségi pályára szánták, korán nyilvánvalóvá vált, hogy ez nem lesz egyszerű, mert valahányszor nem ért haza iskola után, valahogy mindig Wil vasútállomásán találták meg. A mozdonyokat nézte, és a gépészeket nyaggatta olyan, nem kifejezetten humán témakörökben, mint a csapágyak kenése. Iskola után egy szerszámgépgyárba ment hároméves gyakorlatra, majd külföldi útjai során érlelődött meg benne a felismerés, mekkora igény volna Svájcban egy egyhengeres, benzinmotoros traktorra.

Hogy a gazdasági világválság kellős közepén miként sikerült egy gazdag család háttértámogatása nélkül egy ennyire tőkeigényes vállalkozást beindítani, arról Hans Hürlimann korabeli hitelezői tudnának mesélni. Az üzleti modell viszont valóban működött, és az 1929-ben megjelent első Hürlimann traktorból, a kaszálógéppel felszerelt, egyhengeres 1K8-ból csak az első évében 170 darabot gyártottak.

A legendás 1K8-ast a francia Camions Bernard-tól vásárolt nyolc lóerős egyhengeres hajtotta, és persze a darabszám valójában sokkal nagyobb volt, csak mivel közben megnövelték a teljesítményt, az új modellt ősi traktoros szokás szerint át is keresztelték Hürlimann 1K10-re. Mindez persze nem volt modellváltás: mindkét típus évtizedekig gyártásban maradt. A konstrukció nagyszerűségét a kis mérethez képest nagy teljesítmény és – az akkori mezőnyben – széles körű használhatóság jelentette. A traktorok világában addig ismeretlen precizitásban nagy szerepet játszott az a tény, hogy a tulajdonos végig kézben tartotta a termelést, és folyamatosan a legmodernebb megoldásokra törekedett.

Hans Hürlimann ekkor még nagyrészt „hozott anyagból” dolgozott, hiszen a motor francia volt, a váltó pedig a svájci Maagtól származott, de ahogy haladt a gyártás, egyre több saját alkatrészt tartalmaztak a traktorai.

1939-ben szabadalmaztatták a nagyobb kormányszöget lehetővé tevő első tengelyt, és ekkor mutatták be a világ első közvetlen befecskendezéses, négyhengeres dízelmotorját is, a 4DT45-ösben. Az 1950-es D600-as az argentin piacra készült, és az óránkénti hatezer négyzetméteres szántóképessége a korszakban kimagaslónak számított. Az 1951-ben bemutatott vízhűtéses H2-est a svájci hadsereg is használta. 1958-ban született a Hürlimann legnagyobb sztárja, a D90, amelyben végre a motor, a váltó, a kuplung, a tengelyek és a hidraulika is saját gyártású volt.

Az 1960 években már a traktorok Rolls-Royce-aként emlegették a márkát, illetve mivel a traktor értelemszerűen szóba került két gazda beszélgetésében, szó szerint kis Rolls-Royce-t, kleiner Rolls-Royce-t mondtak. A Hürlimann ekkor ért a csúcsra: a traktorok alkatrészeinek csaknem 10 százaléka készült házon belül, a „legózás” véget ért, és ez nagyon fontos tényező volt a márkákra már akkor is kényes gazdák számára. Az viszont nem tett jót a boltnak, hogy 1958-ban Svájc feloldotta a külföldi traktorok behozatalát érintő korlátozásokat, hiszen árversenyben egy svájci iparvállalatnak nem sok esélye volt. Nem csoda, hogy így inkább a minőségi irányú fejlesztést folytatták, építve a Hürlimann Európa-szerte legendás jó hírére.

Az már nem a Hürlimann menedzsmentjének hibája, hogy a cégnek lassan, éppúgy, mint számos más nagy európai traktormárkának is, nehézségei támadtak. Utólag jól látszik a folyamat, ami a kortársak számára talán nem volt annyira egyértelmű; de ekkoriban telítődött a traktorpiac. A világháború már volt olyan messze, hogy a kevésbé tehetős gazdáknak is megvolt már a maguk traktorja. És persze a gazdaságtörténészek azt is csak utólag okoskodták ki, hogy amit az autóipar Amerikában már az 50-es években kitalált, és úgy hívták, tervezett avulás, azt a traktorgyártók elmulasztották alkalmazni: a traktorok egyszerűen túl strapabíróak voltak. Nem véletlen, hogy akadnak elvetemültebb veteránosok, akik akár több száz kilométeres úton is inkább lábon viszik a traktort a fesztiválokra, mert egyfelől élvezik a zötykölődést, másfelől a technika ezt lehetővé teszi. Megbízható és könnyen szerelhető; egy traktor akár több nemzedéket is simán kiszolgálhatott.

A Hürlimann próbált új területeket meghódítani: 1969-ben például Európában elsőként lépett a nagy hengerűrtartalmú traktorok piacára a végtelenbe nyúló orrú, hathengeres, 155 lóerős DH6-ossal. Három évvel később piacra dobták a közepes géposztály első turbófeltöltős traktorát, a D115T-t, aztán jött a SAME-csoportba olvadás, és a különcködés vége. Meg persze a gazdaságosabb gyártás, hiszen a Hürlimann első összkerekes traktorát, az 1978-as T6200-ast még az új fejlesztésű, 62 lovas svájci vízhűtéses motor hajtotta, de az erőt már a SAME rendszere vitte a kerekekhez.

Az 1980-as években aztán a motorok is mind a SAMÉ-től érkeznek. A Hürlimann márkaértékére ugyanakkor jellemző, hogy a legnagyobb svájci traktorgyártó, a Bührer 1974-ben jogutód nélkül megszűnt, míg a Hürlimann ma is fontos tényező a SAME Deutz-Fahr-nál, hiszen a patinás piacokon – úgymint Szlovénia, Görögország, Svájc, Franciaország, stb. – egyes években 700-800 db traktor talál gazdára.

2015-től már hazánkban is elérhető a nemes márka. Magyarországon az értékesítés a HÜRLIMANN XB 90 és 105 modellekkel indul, amelyek a 90-100 LE motorteljesítménnyel, a 4100 kg önsúllyal, az alapigényeket kielégítő felszereltségükkel (klíma, légfék, súlyozás, vonószerkezet, stb.) és szolid áraikkal a régi, jól bevált Belarus traktorukat lecserélni kívánó gazdálkodók kegyeinek elnyerésért indulnak harcba.

További információk:

www.svajcitraktor.hu


Ez a cikk a GÉPmax 2015/01 - januári számában jelent meg.