Fajtákról, minőségről, intenzitásról – Kalászosbemutató Szegeden



Június 2-án, több mint háromszáz érdeklődő részvételével kezdődött a hagyományos búzatanácskozás és bemutató Szegeden, a Gabonakutató Nonprofit Kft. nagyelőadó teremmé átalakított magtárcsarnokában.

Szilágyi László igazgató a köszöntője után rövid helyzetképet, jellemzést adott hazai búzatermesztésünkről.

Némi keserűséggel emlékezett vissza a nyolcvanas évekre, amikor – mint mondta – Magyarországra járt Európa búzatermesztést tanulni. Ma ott tartunk, hogy az unió tagállamai között hátulról számítva állunk a harmadik helyen a termésátlagok tekintetében.

Ennek okai közül első helyen említette a rendkívül alacsony vetőmag-felújítási arányt: 2014 őszén 20% alá csökkent a fémzárolt vetőmag használata! A nyugati országokban ez 50-60% körüli. Ugyancsak kritikusan kicsi a műtrágyázás mértéke; tápanyagellátásunk úgyszólván csak a nitrogénre korlátozódik, a foszfor- és kálium-utánpótlás mélyen alatta van a nyolcvanas évek szintjének, miközben ezekben a manapság gyakori aszályos periódusokban sokat javíthatna a búza vízháztartásán a megfelelő káliumellátottság.

Szilágyi László: a mai intenzív fajták teljesen más figyelmet és bánásmódot követelnek a termesztőtől, mint valamikori elődeik
Szilágyi László: a mai intenzív fajták teljesen más figyelmet és bánásmódot követelnek a termesztőtől, mint valamikori elődeik

Lemaradásunk harmadik okát a szaktudás hiányában látja; nemcsak a hiányos ismeretekben, hanem az érdektelenségben is, vagyis hogy a gazdák jelentős része nem is törekszik az új dolgokat megismerni, megtanulni.

Tudomásul kellene venni, hogy a mai intenzív fajták teljesen más figyelmet és bánásmódot követelnek a termesztőtől, mint valamikori elődeik: a bennük rejlő 8-10 tonnás termés képességét csak az előírt szakszerű növénytáplálás és növényvédelem mellett tudják produkálni.

További probléma, hogy nem törekszünk a minőségi termés elérésére; ha vannak is nagy termések, azok zömmel a takarmány minőséget érik el, miközben a külföldi piacokon csak a minőségre van kereslet, és adottságaink lehetővé is tennék ezek termesztését. Keleti szomszédainkkal – kikötők hiányában – nem lehetünk versenyképesek, ráadásul náluk a munkaerő és az energia is olcsóbb.

A változtatás ellen dolgozik a hazai terményárak alakulása is: a takarmány- és az étkezési búza ára között csak 2 000 Ft a különbség. A takarmány minőségű búzából is kenyeret sütnek, mégpedig jelentős mennyiségű adalékanyag felhasználásával, amit a szakember szerint meg kellene tiltani.

Az elegendő és egységes minőségű export árualap kiállítására addig nincs lehetőség, amíg több mint 150 búzafajta termesztése engedélyezett itthon. Takarmányként való hasznosításra nagyobb szerephez juthatna a tritikálé, miközben az új fajták, a GK Szemes és a GK Maros nagy termésre képesek, és beltartalmi értékük is jobb, mint a takarmánybúzáké.

Terménypiaci aktualitások

Erről a témakörről Potori Norbert, az AKI igazgatója adott áttekintést.

Előbb a világhelyzet szemléltetésére a fő mezőgazdasági termékek súlyozott árából számított ún. CRB élelmiszer-alindex sokéves alakulását mutatta be. Eszerint a közelmúlt pár évében jelentős visszaesés mutatkozik az árakban. Megjegyezte, hogy a sokéves tapasztalatok alapján nagyjából tízéves ciklusokban számíthatunk jelentősebb globális piaci változásokra, így nem kizárt, hogy két-három éven belül olyan folyamatok, mozgások következnek be, amelyek az élelmiszerek piacára is hatással lesznek.

Hasonló csökkenést mutat a FAO által számított élelmiszer-árindex is. E tekintetben egyedül a húsfélék piaca jelent kivételt az elemzésekben.

Az árak alakulását több tényező is befolyásolja, közülük egyik legfontosabb a devizaárfolyamok változása. Így például a dollár sokat erősödött az euróhoz képest, de az egyes agrártermékek esetében meghatározó brazil reál ugyanakkor gyengült az euróval szemben; ez utóbbi a kukorica, a kakaó és a cukor piacára van hatással.

További árbefolyásoló tényező a gabonafélék globális nyitókészletének mennyisége, amely a mostani 500 millió tonnával történelmileg a legnagyobb, de ehhez hasonlóan jelentős, 100 millió tonnát meghaladó a nyitókészlet az olajmagvak piacán is. Ráadásul az ún. spekulatív (befektetői) tőke sem érdeklődik jelenleg az agrártermékek iránt, tehát összességében jelentős tartalékokkal indul az agrárium új gazdasági éve, így az árak emelkedése nemigen várható.

Nem közvetlen gazdasági tényező, de az árak változásaiban mégis fontos szerepe van az időjárás alakulásának, illetve a klímaváltozás eseményeinek is. E ponton az újra megfigyelhető El Nino-jelenségre, a Csendes-óceán egyenlítői térségének felmelegedésére hívta fel a figyelmet, amely idén nyáron, sőt nagy valószínűséggel télen is folytatódik. Hatására túl sok eső várható Brazíliában (cukornád) és Argentínában (szója); elhúzódó szárazságot prognosztizálnak Délkelet-Ázsiában (rizs) és hűvös, nedves időjárás várható az USA középnyugati területein, ami pedig a kukoricatermesztést érintheti kedvezőtlenül. A korábbi évtizedekben az El Nino megjelenésekor az árak sok esetben felfelé mozdultak el.

Mondanivalóját a búzapiacra szűkítve előbb az idei terméskilátásokról szólt. A világ vezető búzatermelője az EU; a közösségben 150,3 millió tonna termést várnak, ami némileg kevesebb az előző évinél. Hasonlóan kevesebb termésre számítanak Indiában, Oroszországban, Ukrajnában, Pakisztánban, Kazahsztánban és Ausztráliában is. Összességében a világ össztermelését csak 1%-kal várják kevesebbnek, mint 2014-ben, de ez nem okozhat ellátási gondokat, hiszen jelentős mennyiségű az átmenőkészlet, a jelenlegi tartalék is. Mindez az árakban is tükröződik, folytatta a szakember, mert például a MATIF malmi búza május végi jegyzése szeptemberi határidőre 176 euró/t, azaz 193 USD volt.

Az export-importot tekintve a most záruló gazdasági évben az EU, Ukrajna és Oroszország kivitele felfutott, ezzel szemben az USA, Ausztrália és Kazahsztán exportja jelentősen csökkent. Mindent egybevetve 2015-2016-ban kisebb lesz a világpiac érdeklődése a búza iránt, és ez oda vezet, hogy az EU-ban nyomott árak várhatók, s így Európában a takarmánypiaci kereslet a búza javára billen, a kukorica és különösen az árpa rovására.

Az EU-ban a most záruló szezonban 43 millió tonna gabonára (búza, árpa, kukorica) adtak ki exportengedélyt (ebből több mint 30 millió a búza), szemben a tavalyi 36,5 millió tonnával. Az EU-ba irányuló gabonabehozatal pedig 13,6 millió tonna, ami mintegy 3 millióval kevesebb a tavalyinál.

Egyéb gabonafélék becsült termelése az EU-ban 2015-ben: árpa 58,6 millió t (-3%), rozs 8,5 millió t (-2%), zab 7,9 millió t (-4%).

Beke Béla: a biológiai alapot nemcsak a fajta jelenti, hanem annak jó minőségű, ellenőrzött és fémzárolt vetőmagja is
Beke Béla: a biológiai alapot nemcsak a fajta jelenti, hanem annak jó minőségű, ellenőrzött és fémzárolt vetőmagja is

A fajtákról

A biológiai alapokról, azoknak a búza hozamára és a minőségére gyakorolt hatásairól szólt Beke Béla nemesítő.

A biológiai alapot nemcsak a fajta jelenti, hanem annak jó minőségű, ellenőrzött és fémzárolt vetőmagja is. De a fajtához szorosan hozzátartozik a megfelelő termesztéstechnológia; ma már nem csak egyszerűen búzát vetünk és termesztünk, hanem adott fajtát vagy fajtákat, amelyek igényeivel és képességeivel tisztában kell lennünk.

A Nemzeti Fajtajegyzéken 2014-ben 166 őszibúza- és 143 árpafajta szerepelt, ami áttekinthetetlenül sok a termesztő számára, s ezekhez jön még 1 853 búzafajta és 1219 árpa a közösségi katalógusból. Táblázatban foglalta össze a GK az 1968 és 2015 között minősített búzafajtáit: kenyérbúzából 88 fajtát minősítettek, hatot honosítottak, durumbúzából 8 kapott állami elismerést, és hármat honosítottak, míg tritikáléból 4 fajtájuk lett államilag elismert, s kettőt honosítottak.

Beke Béla szólt a genetikai potenciál kihasználásáról, azaz: mekkorák a termésátlagok, és milyen az eltérésük a helyileg elérhető hozamoktól.

Nyugat-Európa vezető búzatermesztő államai (Németország, Egyesült Királyság, Franciaország) jelenlegi 7-8 tonnás termésátlagaikkal jórészt elérték az ott lehetséges terméseket, ezzel szemben hazánk és a többi kelet-európai ország jó esetben a potenciális termés felére képes. A mi termesztési körülményeink 6,5 tonnás országos termésátlagra predesztinálnak bennünket, s ettől bizony még messze vagyunk. Arra is felhívta a figyelmet, ha Oroszország és Ukrajna a jelenlegi 2-3 tonnás átlagaikat a jobb termesztéstechnológiával csak 1-2 tonnával is javítani tudja, a piacon hatalmas előnyre tesznek szert, velünk szemben is.

A fenti gondolatokat a hivatalos állami fajtakísérleti adatok is alátámasztják: 1988 és 2014 között a fajtajelöltek termésátlagai évente változóan, de 5,5-7,5 tonna/ha között mozogtak, míg az üzemi termesztés országos átlagtermése 3,5 és 5,5 tonna között alakult, igen nagy ingadozásokkal.

Hasonló tendencia mutatkozik nemzetközi összehasonlításban is. Az 1961–1990 közötti időszakban Németországban évi 118 kg/ha, Franciaországban 143 kg/ha, Magyarországon 109 kg/ha volt a növekedés. Akkoriban a magyar búzatermesztés (és a kukoricáé is) az európai élvonalba tartozott, képesek voltunk együtt haladni velük, hasonló termésszinten.

1991-től a növekedés ugyan Nyugat-Európában is lassult: Németországban 27 kg, Franciaországban 44 kg lett, de hazánkban – a rendszerváltással együtt járó változások hatására – megszűnt a növekedés, és mínusz 80 kg-mal jelezhető csökkenés állt be! Mindezen csökkenés hátterében a nem fémzárolt vetőmag használata, az alacsony szintű tápanyag-utánpótlás, a nem kellően tudatos fajtaválasztás és sok agrotechnikai hiányosság áll.

A szakember visszatekintett az elmúlt húsz év meghatározó jelentőségű szegedi nemesítésű búzafajtáira, bemutatva a termesztésben elfoglalt arányukat.

Húsz évvel ezelőtt az intézet vezető fajtája a GK Öthalom volt, amely a kilencvenes évek elején 50% körüli arányt képviselt a szegedi fajták összforgalmából, de még 2000-ben is 15%-ot tudhatott magáénak. Az ezredforduló és az első évtized vezető fajtái a GK Élet, a GK Kalász voltak, ez utóbbi 2008-ban 33%-ot képviselt a szegediek között, és még napjainkban is keresett; de mellettük a GK Garaboly és a GK Petur is jól ismert lett a termesztők körében.

Napjainkban a 2008-ban megjelent GK Békés és a GK Csillag együttesen a szegedi fajták forgalmának felét adja. E két fajta országosan is a vetőmag-szaporító területek arányában, illetve a fajták rangsorában 2009 óta élen jár, együttes arányuk az utóbbi három évben 15-16%-ot tett ki. Közben már megjelentek a nemesítés legújabb eredményei is: a GK Göncöl, GK Körös, GK Berény, GK Rozi, GK Vitorlás, GK Hajnal, GK Futár, GK Pilis.

Az előadó hangsúlyozta a jó minőség fontosságát ahhoz, hogy a nemzetközi piacokon sikeresek lehessünk. A minőség egyebek között függ a fajta tenyészidejétől, érési idejétől. Körülményeink között a korai érésű fajták termesztése a legbiztonságosabb, hogy az aratás alatt gyakran bekövetkező csapadék minőségcsökkentő hatásait kivédjük. Erre éppen az elmúlt, 2014. év szolgáltatott kellemetlen példákat, méghozzá országos méretekben.

Az intenzitás kérdőjelei

Ezzel a címmel foglalta össze Petróczi István Mihály a búzatermesztés aktuális agrotechnikai kérdéseiről szóló előadását.

Ismertetését az intenzitás kérdéseinek boncolgatásával kezdte. A jó minőségű és nagy termés elérése nem kívánság kérdése, ugyanis az intenzitásnak is megvannak az ésszerűségi határai, illetve feltételrendszere, ami minden termőhelyen, minden táblán másként alakul. Emlékeztetett arra, hogy alapvetően tápanyagokkal építjük fel a növényt, az állományt, és a szükséges növényvédelemmel igyekszünk kiiktatni a termést csökkentő ágenseket.

Mint mondta, az utóbbi évek legnagyobb problémái az első tényező, a tápanyagellátás terén adódnak. Ennek szemléltetésére nagyon érdekes és tanulságos adatokat mutatott be az 1982-ben Fülöpszálláson, meszes réti talajon indított és ma is működő tartamkísérletről, amelyben négyféle tápanyagszinten vizsgálják a nitrogén, foszfor és káliumadagok termésre gyakorolt hatását. Négy év után a 0-0-0 kg NPK-műtrágya-kezelésekben 6 t/ha termést mértek, de ehhez hasonló volt a 90-0-0 variáns is. Tehát ahol olyan gyakorlatot folytatnak a termesztésben, hogy csak nitrogént adnak, azt feleslegesen teszik. Azokon a parcellákon, ahol a változó adagú nitrogén mellett foszfort és káliumot is adtak, 8 és 9 tonna közötti termést takarítottak be. Igaz, hogy a 60-30-30 kg NPK-dózisú kezelés termése nem sokkal maradt el a 180-90-90 kg kezelésétől, az első négy év után végzett értékeléskor.

Ha a harmincéves kísérlet eredményeit dekádokra bontva tízévente értékelték, meglepő adatokat kaptak. A tápanyag nélküli és a csak nitrogént kapott parcellák termése (ami az első négy után 6 t/ha volt) a második tíz évben 3 tonnára, a harmadik tíz évben 2,5 tonnára esett vissza. A magasabb tápanyaglépcsők esetében is azt kapták, hogy az első tízéves periódus utáni (8 tonnás és afeletti) termés a második és harmadik dekádban minden esetben csökkent. Ebben annak is szerepe van, hogy az utóbbi évtizedben változtak az elővetemények a kísérletben (mint ahogy a termesztésben is); a pillangósok, amelyek addig biztosították a talajok regenerálódását, visszaszorultak, s jelentősen megnőtt a napraforgó mint leginkább tápanyag-kimerítő növény aránya.

Talajaink tápanyag-mérlegének egyensúlya jelentősen megbillent. Amíg a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján a teljes szántóterület 80%-a volt foszforral jól vagy igen jól ellátott, addig ez a területi arány 2001-re egyharmadára csökkent. A termelők is polarizálódtak: akik nem tudják tartani a tápanyagmérleg egyensúlyát, leszakadnak, s 2,5-3 tonnás termést kapnak.

Hazánk átlagos NPK-felhasználása az elmúlt 25 évben európai összehasonlításban igen alacsony, és erősen N-túlsúlyos, ami egyértelműen versenyképességünk csökkenéséhez vezet. A mezőgazdasági területre (szántó, kert, gyümölcsös) kijuttatott összes NPK-hatóanyag az elmúlt 15 év átlagában 76 kg/ha volt, s ennek csaknem 80%-a nitrogén.

A továbbiakban a szakember részletesen bemutatta a búzafajták NPK-hasznosítását a tartamkísérletekben.

Azok a búzafajták szerepeltek az élen, amelyek nagyobb termésre képesek, ezek foszfor-reakciói is jobbak, de ugyanezt tapasztalták a vizsgált két tritikáléfajta esetében is. A tritikáléfajták kiváló foszforhasznosítása még a hibridbúzákkal szemben is megmutatkozik. Táplálkozási és takarmányozási előnyeiken túl a növényvédelmi költségeik is kisebbek, mint a takarmánybúzáké, ezért a jövőben nagyobb figyelmet érdemelnek.

A tápanyagellátás a minőséget is meghatározza. A 60-60-60 kg NPK-adag mellett 5,1 t termést és 20,6% nedves sikért mértek; a 120-60-60 kg kezelés 6,8 tonnát és 29,8% sikért eredményezett, míg a 180-60-60 kg NPK hatására a sikér 34,6%-ra növekedett.

Az ún. intenzitási kísérletben a növekvő tápanyagadagok és a növényvédelem (lomb- és kalászvédelem) összefüggéseit vizsgálták négy fajtával. A legextenzívebb kezelésben 6,5 t/ha, míg a legintenzívebben 8 t/ha lett a termés. A gombaölőszeres védekezés hatása az intenzívebben trágyázott kezelésekben lett jelentős, ahol a növényállomány kitettsége nagyobb volt. Az intenzitás szintje a sikértartalom alakulására is hatással volt, vele arányosan növekedett.

Újdonságok a repcében is

A repcetermesztésről és a GK repceújdonságairól Virágné Pintér Gabriella adott tájékoztatást.

Mint mondta, az intézet ebben az évben két új hibridrepcével lép a piacra, de a korábbi években három hibridrepce kapott elismerést. Ezek főként a keleti piacokon keresettek.

A hazai repcetermesztés általános helyzetéről szólva megemlítette, hogy a vetésterület a dinamikus növekedés következtében a korábbinak többszörösére nőtt, 200 ezer hektár körül alakul, a termés pedig 40%-kal nagyobb. Az országos termésátlag 2014-ben átlépte a 3 tonnát. A repce előnyei között említette, hogy jól illeszthető a jelenlegi gabonatúlsúlyos vetésszerkezetbe, mivel jó előveteménye a kalászosoknak. Termesztéstechnológiája korszerűsödött, egyre intenzívebbé válik, növekedett a műtrágyahasználat, általánossá vált a regulátor használata ősszel és tavasszal is. Emlékeztetett arra is, hogy hazánk éghajlata nem kedvez annyira a repcetermesztésnek, mint Nyugat-Európáé, ezért is van szükség az itthoni körülmények között előállított fajtákra (hibridekre). Az előadó a Gabonakutató legújabb hibridrepcéit is bemutatta.

A GK Csenge az intézet újgenerációs hibridrepcéinek első képviselője. Kimagasló termőképessége eltérő évjáratokban is nagy termésstabilitással párosul. Tőszám-flexibilitása tág határok között mozog, emiatt a kompenzálóképessége kiemelkedő. Átlag feletti télállóság és betegség-ellenállóság jellemzi. Termőképessége: 4,0-5,5 t/ha, a középérésű csoport átlagánál 1-2 nappal korábban érik. A megszokottnál alacsonyabb növekedésű, és sok elágazást fejleszt. Termesztését intenzív viszonyok között ajánlják.

A középérésű csoport másik új tagja a GK Réka, amelynek kiemelkedő terméseredményei nagyon jó alkalmazkodóképességgel és télállósággal párosulnak. Termőképessége: 4,0-5,0 t/ha. Robusztus felépítésű, állóképessége jó, erőteljes kezdeti fejlődése miatt a késői vetést is jól tolerálja. A kevésbé intenzív körülményekhez is jól alkalmazkodik.

Bár a fajtarepcék iránt csökkent a termesztők érdeklődése, de ezek egyik képviselője, a középérésű Gabriella itthon és több országban (Ukrajna, Oroszország, Törökország, Irán) keresett fajta. Kiváló télállóság, jó regenerálódó- és átlag feletti alkalmazkodóképesség jellemzi. Rendkívül erős gyökérzete, kiváló kompenzálóképessége a hazai termesztési viszonyok között jól érvényesül. Alacsony glükozinolát-tartalma mind élelmiszer-ipari, mind energetikai felhasználásra alkalmassá teszi. Termőképessége: 3,4–4,5 t/ha. Intenzív típusú fajta, a jó tápanyag-ellátottságot meghálálja.

A már említett fülöpszállási tartamkísérlet az elmúlt években nemcsak a búza, hanem a repce tápanyagellátásáról is hasznos adatokat szolgáltatott a kutatóknak és a termesztőknek. Bebizonyosodott, hogy a repce is meghálálja a műtrágyázást, de az optimális NPK-arányok megállapítására itt is „meg kell kérdezni” a termőhelyet, annak talaját. Műtrágyázás nélkül és 30-0-0 kg kezelésben 1,5 t/ha alatt maradt a termés, míg a csúcsadagnak tekintett 180-60-60 kg NPK-val 4 tonnát értek el a kísérletben. A szakember felhívta a figyelmet arra, hogy a 90-30-30 kg-os kezelés 3,5 tonnás termése meghaladta a 120-60-60 kg-os variáns 3 tonna körüli produktumát – tehát az ésszerűség itt is fontos.

Előadását úgy összegezte, hogy sikeres repcetermesztés csak igényes technológiával valósítható meg. Ezért a repcét lehetőleg a legjobb vízgazdálkodású és termékenységű táblákon, két kalászos között, komplex (NPK) trágyával ellátva termesszük! Legnagyobb termések 3:1:1 NPK arányokkal érhetők el (önmagában adott nitrogén nem elegendő), mert foszfor- és káliumtrágyák nélkül nincs télállóság és szárazságtűrés. A regulátorok, fungicidek és levéltrágyák olyan hatásos eszközök, amelyek hozzájárulnak a termesztés sikeréhez.

*

A szabadföldi bemutatón Cseuz László nemesítő kalauzolta az érdeklődőket.

Mint mondta, azt kívánták érzékeltetni, hogy a szegedi nemesítés a mindig változó ökonómiai és ökológiai körülmények mellett is megújulásra képes, és sikeresen alkalmazkodik a termelők igényeihez. A jelenlévők a jól bevált és közkedvelt szegedi búzák mellett több új, eddig még kevésbé ismert fajtát is megismerhettek, így a reményteljesnek tűnő kiváló termőképességű, középérésű GK Szilárdot, a jó minőségű GK Pilist, GK Futárt, GK Köröst és a GK Berényt, valamint az ősszel minősített, prémium kategóriába sorolható GK Ígéretet. De az újdonságok között említette és mutatta be a nagy termőképességű GK Maros őszi tritikálét és a szintén bevezetés alatt álló, kiemelkedő hozamokra képes GK Toma tavaszi árpát.