A magyar merinó eredményes tenyésztése…



A juhászatokat sem kerülik el a menetrendszerűen érkező törvényi szabályozások és a területmaximalizálási intézkedések közvetlen hatásai. Ha egy bizonyos kedvező támogatási szinten szeretne maradni az ember – aminek köszönhetően van lehetőség fejleszteni és beruházni –, akkor az ágazaton belül folyamatosan szerkezetátalakításokra van szükség a hosszú távú működőképesség érdekében.

Az ismert okok miatt a juhászat földigénye nagy, de csak akkor lehet harmónia a területek mennyisége és a juhászat eredményessége között, ha a támogatások is megfelelő nagyságrendben jönnek a földek után.

A földtörvény okozott zavarokat, de szerencsére az Imár Bt. és a mellette működő, illetve aktivált cégeken keresztül sikerült a korábbi földterületek nagy részét megtartani, és így jelenleg nem kell az állatlétszám csökkentéséhez folyamodni – magyarázza a szerkezetátalakítási háttérmunka lényegi részét Csomai Géza üzletvezető-tulajdonos –, de nem lehet biztos abban, hogy egy később, bármilyen okból adódó területcsökkenés nem vonja ezt maga után. A birka olyan legelő állat, amelynek rentábilis – extenzív – tartásához földterületre van szükség.

Immár negyedszázada annak, hogy elkötelezték magukat a juhászat mellett, mert olyanok a területi adottságaik a Bakonyban, hogy ésszerűen ezt kellett tenni, és persze nagyon szeretik is ezt az állatot. Módszeresen, kis lépésekkel haladva növelték az állományt, ahogyan a tulajdonviszonyok, a területek gyarapodása és a fejlesztések eredményeként megnyíló egyre jobb tartási körülmények ezt lehetővé tették…

A vidék adottsága és a tradíció kötelez

Csomai Géza az Imár Bt. tevékenységét, profilját és mai méreteit elemezve számtalanszor hivatkozik agrármérnök édesapja bölcsességére, aki nagyon helyesen és korrekt szakmai szempontokra alapozva teremtette meg a működés alapjait még a ’90-es évek elején. Küzdöttek azért, hogy az alóluk elfogyott állami gazdaság földjein megteremtsék a magángazdaságukat, megszerezzék a környező – talán mások számára értéktelennek tűnő – földterületeket annak érdekében, hogy többek között juhászattal foglalkozzanak.

A Magas-Bakony peremén, kiváló klimatikus és domborzati környezetben találták meg a juhok számára ideális környezetet, amelyben az állatok jól érzik magukat. Magyar merinó fajtáról van szó, amely nagy területeket jár be, sokat megy a legelőkön, ezzel „karban tartva” egészségi állapotát, jó izmoltságát, és garantálva a magas szaporulati hányadot, amely ma a juhászat legfőbb árbevételi forrása.

A legelők állapota, csapadékellátottsága meghatározza a sarjadóképességet és a fű-, szénahozamot. Az idei évben a május második felében érkező nagy mennyiségű csapadék nagyon jó hatással volt a legelők állapotára, és ennek eredményeként a legeltetésre. 1 000-1 500-as létszámú nyáj legel a gazdaság egy-egy térségében, és szerencsére nagy területek állnak rendelkezésre. Emellett pedig június első napjaiban folynak a kaszálások, és örvendetesen látszik, hogy a – biztonságot adó – széna mennyisége is jól alakul. Sőt, a kaszálás és szénabetakarítás után a sarjadzás is megindult, ami nem jellemző feltétlenül minden évben, és ez további jó hír a takarmánybázis megteremtése és folyamatos fenntartása szempontjából.

Tekintélyes állatlétszám

A jelenlegi anyaállomány 6 500 db-os, de adott időpontokban az éppen aktuális szaporulattal, bárányokkal, jerkékkel együtt előfordul, hogy 9 000 állatról kell gondoskodni a három telephelyen. A Farkasgyepűhöz közeli Rúder-major mellett, Öcsön a központi juhtelepen és Nemesvámos-Vilma-pusztán biztosított az állatok elhelyezése, rotációban történő tartása, ahogyan azt a logisztika, az állomány növekedési üteme és a tenyésztés szakmaisága megkívánja. Ennek kiemelkedő eseménye a szeptemberben kezdődő ellés, ami – a piaci értelemben legfontosabb – karácsonyi bárányértékesítésre való felkészülés alapja.

A telepek közötti rotáció is ezt a folyamatot segíti, hogy minél több, minél egészségesebb bárány „készülhessen el” az értékesítés időpontjáig. Az országos viszonylatban is jelentős juhállomány legelőszükségletét minden körülmények között biztosítani kell – hiszen legelő állat a birka, hangsúlyozza Csomai Géza.

A legelőterületek állateltartó képessége tekintetében nem lehet általánosítani, még gazdaságon belül sem. Vannak legelők Rúder-major körül, amelyek 4-5, Öcsön és környékén viszont csak 2-3 – átlagosan 3-4 – birkát képesek eltartani hektáronként évente. Jelenleg a rendelkezésre álló 2 000 ha körüli vegyes fűhozamú legelő képes kiszolgálni a juhállományt, ami természetesen mindig összefüggésben van a csapadék mennyiségével.

Csak a magyar merinót tartják

Csomai Géza édesapja már a kezdetektől látta, hogy a rendelkezésükre álló szerény adottságú területeken intenzív juhtartást nem lehet megvalósítani. Sokat kell menniük – akár több km-t naponta – az állatoknak ahhoz, hogy „meglegeljék” a kötelező és élettanilag szükséges mennyiséget. Ha rossz a csapadékellátottság, gyengén sarjadnak a legelők, akkor esetenként még többet vándorolnak. Az extenzív tartás tehát kiindulópont volt, amihez a magyar merinó fajta felelt meg a legjobban.

Az idők folyamán aztán tovább tisztult a kép, hiszen a legfőbb árbevételi forrás – a támogatások mellett – a bárányértékesítés, amelynél egyre inkább a jó húsformákkal lehet még jobb eredményeket elérni. Ennek érdekében német húsmerinó kosokat visznek egy ideje már az anyákra, ami valóban jobb színhús kihozatalt és kedvezőbb súlygyarapodási mutatókat hozott. Persze legfontosabb a legelőn tartás, ami kiválóan szolgálja ennek a fajtának a komfortját.

Az intenzív fajták nem bírnák ezt a rengeteg vonulást – ahogy voltak is ezzel kapcsolatos próbálkozások Ile de France, Texel, Charolais, Lacaune, stb. fajtákkal. A német húsmerinó ebben a legjobbnak bizonyult a helyi körülmények között, hiszen jobban bírja az extenzív tartást.

Ezer anyára mintegy 20-25 német húsmerinó kost számolnak, és persze nem tettek le más – jobb húskihozatalt adó – kosok bevetéséről sem, hiszen a cél szentesíti az eszközt. Csomai Géza szemlélete szerint minden tekintetben a legjobb bárányokat kell kínálniuk a magyar piacon kutakodó kereskedőknek. Le kell tenni a névjegyet, be kell köszönni, a legjobb magyar juhászatok között kell lenni – ahogy mondja –, mert ha piaci zavarok adódnak, akkor csak a legszebb bárányokat fogják megvásárolni. Így lehet üzleti szempontból a legjobb pozíciót megteremteni, és úgy érzi, hogy a következetes szakmai munkának és a gyakorlatnak köszönhetően ez működik is…

Járóképes állomány kell

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy az extenzív tartású juhászatban mennyire fontos az állóképesség – a rengeteg vonulás miatt – és az ezzel összefüggésben lévő jó egészségi állapot.

Az egyik nagyon fontos feladat a megfelelő időben elvégzett körmözés. A sánta birka elfekszik, nem üzekedik fel, kondíciója, báránynevelő képessége, termelése romlik, ezért ez nem megengedhető. A birkának tehát állni kell, és jó lábakon kell állni ahhoz, hogy gazdasági értelemben is teljesíteni tudjon. Éppen ezért a selejtezési szempontok között ott van a lábállás vizsgálata, és ha kivetnivaló van, akkor az állat nem maradhat a tenyészállományban.

A körmözésben kétszer részesülnek az állatok évente: egyszer tavasszal, a nyírás körül, másodszor pedig késő ősszel. Persze, ekkora állomány mellett szinte összefolynak ezek az időpontok, de az ütemezésben mindenképpen így szerepel.

Az ellésre készülő állatok pedig idejekorán prioritást élveznek, mert a szoptatáshoz fájdalommentesen állnia kell az anyának. A magas vemhes már nehezen – csak különös odafigyeléssel – körmözhető, ami már minden szempontból kényelmetlen, bár vannak ehhez is technikák, amelyeket alkalmaznak, de ezt juhásza válogatja…

Nyírás és gyapjú

A juhok „megszabadítása” a gyapjútól szintén egy fontos szakmai feladat, még akkor is, ha gazdasági haszna az elmúlt évtizedekben méltatlanul alacsony. Élettani okokból és a termelés más szempontjai szerint viszont kötelező.

Az Imár Bt. gyakorlata szerint minden év március 20. a nyírás kezdete, amelyet 10-12 fős munkacsapat végez, akik az Alföldről – konkrétan Gyomaendrőd térségéből – érkeznek. Teljesítményük igen figyelemre méltó, hiszen bő egy hét alatt lenyírják az állományt, ami azt jelenti, hogy 800-1 000 anyát teljesítenek naponta. A nyírás elképesztően gyors, a gyakorlott kezek alatt egy birka 5-6 perc alatt szabadul meg a gyapjától.

A korai nyírás szakmai szempontok alapján nagyon bevált, hiszen – mint minden – ez is a cél érdekében történik, ami nem más, mint a legtöbb elérhető karácsonyi bárány. A nyírás idején, a tél folyamán fizikailag kissé legyengült, élettani értelemben kimerült állatok számára minden tekintetben könnyebbséget jelent, ha megválnak a gyapjútól. Ugyanakkor várja őket egy új életérzés, hogy sarjad a fű, kisüt a nap, és birtokba vehetik a legelőt. Ez mindenképpen jó élettani hatással van rájuk, olyannyira, hogy az üzekedés is beindul. A korai – vagy időben történő – termékenyülés pedig azt hozza magával, hogy lesz idejük a megszületett bárányoknak fejlődni, és karácsony előtti szállítások idejére az optimális súlyhatárokat elérni.

A karácsonyi piac jó, akkor lehet elérni a legmagasabb árakat. Előfordulhat persze az is, hogy a nyírás után csapadékos, hideg idő van, ilyenkor bizony fáznak az állatok, és nem is üzekednek elvárható módon. Ilyenkor a későbbi termékenyülés következtében nem készül el szállításra a bárány – nem éri el a minimálisan várt 13 kg-ot –, és januári értékesítéshez kell folyamodni, természetesen alacsonyabb árakon…

Okszerű takarmányozás

A rentábilis juhászat alapja az önellátó – önköltségi áron számolt – takarmányozás, amelynek egyik óriási előnye a biztonság, a másik, hogy nincsenek áringadozások, és ennek következtében tervezhető ez a fontos gazdasági folyamat. Az Imár Bt. növénytermesztésének az egyik feladata az abrak és szálastakarmány biztosítása az állattartás – húsmarha és juhászati ágazat – számára, ami zavartalanul megy. Néhány speciális báránytáp, állategészségügyi készítmények és nyalósó szerepel csak a beszerzési listán, ami odafigyeléssel megkönnyíti a költséggazdálkodást.

A birka esetében nagyon kézenfekvő, hogy kora tavasztól késő őszig a legelőn tartózkodik, kivéve azt, amelyik ellik, mert az ilyen állat nyáron is megkülönböztetett bánásmódban részesül – a legeltetés mellett abrak kiegészítést és jó minőségű lucernaszénát kap a telepen.

Késő ősztől kora tavaszig pedig bent vannak a telepen, minden állat kap cca. ½ kg napi gazdasági abrakot, és „ad libitum” szénát, szalmát, sót és természetesen vizet. Mivel húsmarha ágazatot is visznek, és a téli takarmányozási időszak hossza is csak utólag derül ki, így együtt nehéz megbecsülni az éves szálastakarmány-szükségletet, amellyel minden évben készülni kell – mondja Csomai Géza –, de szénából és szalmából is tízezres nagykörbála nagyságrendben lehet csak gondolkodni.

Nagyobb logisztikai munkát igényel a szálastakarmány három telepre való széthordása, bekészítése az állatoknak. Rendezőelv az, hogy pazarolni nem lehet, de az állatok érezzék jól magukat. Ugyanakkor, mivel haszonállatokról van szó, a komfortjuk biztosítása fejében és a kiszolgálásuk mellett termeljenek, és a tervezetett/remélt nyereséget állítsák elő. Éppen ezért van egy költségszint, egy tűréshatár a juhászatban, amit már nem lehet átlépni, mert akkor deficitet termelne az ágazat. Ez a fajta „gazdasági szövetség” – kiskérődzők és gazdáik között – egyébként nagyon jól tapintható, akár egyetlen látogatás alapján is az Imár Bt. állattartó telepein.

Tartási körülmények, ökonómia

Igazából nem sok dologról kell gondoskodni a juhok számára, és e tevékenység nagy része is a téli időszakra esik. Leegyszerűsítve, nyáron a legeltetés mellett legfontosabb a víz és árnyék biztosítása, télen az abrak, a szálas és a műszaki biztonság a telepeken.

Természetesen az ellés segítése minden oldalról kiemelt feladat, hiszen a bárányok egészsége, súlygyarapodása és komfortja meghatározza az ágazat eredményességét.

Csomai Géza szerint lehet egy másik ágazat terhére ráfizetéssel is birkát tartani, de náluk ez nem így van. Persze az évjárat döntően befolyásolja az ágazat ökonómiáját, de mivel nagy pénzek forognak kockán, nagyot is lehetne bukni. Ezt elkerülendő helyesen kell megválasztani a területi adottságokhoz leginkább alkalmas tartási módot és fajtát, nagyon jó juhászokkal kell dolgozni, nagyon jól kell menedzselni a termékenyülést, ki kell szolgálni a jó szervezeti szilárdságú állatot, és a báránypiacon jó pozíciót kell kiharcolni a minőség és mennyiség összhangjával. Látszólag nem bonyolult dolgok ezek, amikor már működik az egyensúly, de ezt megteremteni hatalmas munka volt.

Ma már „csak” szűrni kell ezt a rendszert, válogatni, kiszedni a gazdaságtalanul termelő egyedeket, új jerkéket beállítani. Nem lehet/lehetne gazdaságtalanul tartani egyetlen nem termékenyülő, sánta, beteges, túlkoros állatot sem, ami persze ekkora állománynál szinte lehetetlen. A termelő, egészséges állománynak tehát el kell bírnia a néhány rosszabbul termelőt, ezért kell tökéletesen takarmányozni – elsősorban a semmivel nem pótolható legeltetéssel, az energiában gazdag fűvel –, nyírni, termékenyíteni, elletni és bárányt nevelni, stb. Persze a támogatások szerepe a nehéz évjáratokban még jobban felértékelődik, hiszen a területalapú és a korábbi AKG-támogatások nélkül néhány évben nem lehetett volna nyereséges az ágazat…

A piac évente változóan köszön be; az utóbbi tapasztalatok szerint a 13-30 kg közötti bárányok átlagára 800 Ft/kg volt. Ennél lehet 50-100 Ft/kg-mal több, de kevesebb is, ami persze egyáltalán nem mindegy.

Nagyobb befolyásoló tényező az euró ingadozása, ami viszont alkalmas egy kis pénzügyi játékra, és ezt a pénzt akkor konvertálják, amikor kedvezőbb az árfolyam, gyengébb a forint.

Ugyancsak számít a hazai gabona ára is, hiszen ha nem is nagy abrakfogyasztó a birka, azért a téli és az ellési időszakban jelentős a fogyás. Sajnálatos viszont, hogy a gyapjú piaca hosszú évek óta leáldozóban van, jelenleg 400 Ft/kg-ot adnak érte. Egy állatról 3-3,5 kg jön le, ami összességében igen minimális hasznot hoz, hiszen ennek nagy részét elviszi a nyíratás és annak járulékos költségei…

Szerethető állat

A juhok végtelenül szerethető állatok, amelyeknek valóban meghatározó tulajdonsága a türelem, de emellett – Csomai Géza szerint, ellentétben a közhiedelemmel – a juh okos állat is. Ezt arra alapozza, hogy nagyon alkalmazkodó; jelesül képes három nap alatt minden új körülményt megszokni és megtanulni.

Pontosan tudja a tavaszi kihajtáskor, hogy hova megy, hol pihent korábban éjszaka, és keresi azokat a helyeket, miközben tudja azt is, hogy egészen késő őszig élvezheti a komfortot nyújtó szabadságot a legelőn. A birka ingerküszöbe köztudottan nagyon magas, egy fájdalommal járó körmözési balesetet könnyen elvisel, legel és megy tovább a többiekkel, de még azt is nagy méltósággal és csendben viseli, ha kioltják az életét.

Nyájszelleme is igen figyelemre méltó, egy patakon való áthajtás, vagy kamionba rakodás csak addig nehéz, amíg az első megindul, aztán mennek a többiek utána. Mégsem ez jut az ember eszébe róla – mert ezt sokan butaságnak aposztrofálják –, sokkal inkább a közösség iránti bizalom, a közös előny vagy hátrány elviselése. Ennek ellenére magányosan is él néhány, és a gyerekek kedvencévé válik, éppen a magas ingerküszöb okán, pedig ez a helyzet nincs igazán kedvére.

Csomai Géza nagy szeretettel és nagy empátiával beszél a birkáról, és ez a szeretetnek nevezhető vonzalom a mindennapokban is megnyilvánul etológiai érdeklődésében, az állatjóléti szempontok érvényesítésében…