A föld, a természet „illatát” szeretem



Találkozhatunk időnként olyan kérdésekkel, amelyekre nehéz a választ megtalálni, főként akkor, ha még magunknak sem tettük fel ezeket. Friss Richárd (26) Zics községben lakik, és bár tudta, hogy a gazdálkodás lesz a mindene, így sosem volt számára kérdés, milyen tevékenységet, milyen pályát válasszon magának, az egyetem befejezése után pár év erejéig belekóstolt a pénzkeresők világába, hogy sokszínű élettapasztalatra és önálló jövedelemre tegyen szert. Ma már édesapja mellett, együtt munkálkodnak a vállalkozásban, ahol egyre több feladattal és a szülői vállról levett munkával igyekszik tehermentesíteni a családfőt.

– Mit szeretsz a termelésben? – kérdeztük Richárdot zicsi otthonukban beszélgetve.

– Bevallom, ezt a kérdést még senki sem tette fel nekem, sőt még magam sem fogalmaztam meg, miért jelenti számomra a mindent a gazdálkodás.

A legelső, ami eszembe jut: a föld, a természet illata miatt szeretem. Talán furán hangzik, mégis az az élmény, amikor az őszi vetés után hó takarja a tájat, és az első tavaszi olvadás után előtűnnek a földek, sok titokzatosságot rejt magában. Tél végén jó érzés „teleszívni” magamat a termőföld látványával, hiszen a tavasz illata semmihez sem fogható. Öröm látni a növényeket, mennyire jól érzik magukat, s minden, amit tettünk, eredményes volt, ha a vetés egészséges, szépen fejlődnek a kis növények. Azt hiszem, ilyenkor érzem, hogy valami kézzelfoghatót alkotok, ebből merítem a lendületet a további munkákhoz.

– Mikor döntötted el, hogy a gazdálkodás útját választod?

– A felmenőim több generációra visszavezetve a mezőgazdaságból éltek.

Amikor 1986-ban édesapámék 40-50 ha földterülethez jutottak, még tervben sem voltam, mint születendő gyermek. Aztán a gazdaság lassan beindult, a vetésszerkezetet a kukorica, búza, árpa, majd később a napraforgó alkotta. Egy régi MTZ és egy Fortschritt kombájn szolgálta ki édesapámat, aki kezdetben sok bérmunkát végzett. Amíg a közelben voltak konzervgyárak, borsóval és mustárral is próbálkoztak, igaz, ez csak pár évben volt jellemző.

Első igazán mélyreható emlékem 6 éves korom idejére tehető, amikor egy új MTZ 82-es traktor érkezett a családi vállalkozásba. Természetesen, mondanom sem kell, minden vágyam az volt, hogy végre vezethessem. S bár néhány évet még erősödnöm kellett, mire a kemény kuplungot ki tudtam nyomni, de ezután már semmi sem tartott vissza a vezetéstől.

A középiskolát tudatosan választottam meg, mezőgazdasági képzést kerestem, így kerültem Kaposvárra. A katasztrofális közlekedés miatt hétköznap kollégiumban laktam, ahol rengeteg önállóságot tanultam. Mire elérkezett a hétvége, már alig vártam, hogy a földekre kimehessek, de nem is tudtak volna otthon tartani.

Mindig szabálykövető gyerek voltam, tudván mi a dolgom, a tanulással így nem voltak gondjaim. Az egyetemre jelentkezéskor már magától értetődően a Kaposvári Egyetemet választottam, ami pár lépésre helyezkedett el a középiskolától.

– Milyen szakmai tudást kaptál az intézményektől?

– A legtöbb tapasztalatot a saját gazdaságunkban, édesapám oldalán gyűjthettem, és a középiskolai évek alatt ez az ismeretmennyiség még tovább gyarapodott. Szerintem nem mondok azzal újat, ha kijelentem, hogy az egyetemi képzéseket már a középiskolás tudásra alapozottan alakítják ki. Természetesen sok plusz kaptam az egyetemi oktatóktól, akiknek többsége sok éves termelési tapasztalattal rendelkezett, és szinte kollégaként tekintettek ránk.

Kettő dolgot azonban mind a középiskolában, mind az egyetemen hiányoltam. Az egyik: nem vonom kétségbe a magas szintű elméleti oktatás szükségességét, mégis a lexikális tudás mellett jóval több gyakorlati ismeretre lett volna igény, hogy maradéktalanul helyt tudjunk állni az életben.

A másik tényező ennél jóval komolyabb: amikor egy fiatal az egyetem elvégzése után kikerül a tényleges termelőmunkába, nagyon jól képzett és szakmailag minden tudással rendelkezik, hogy el tudja látni a feladatokat, azonban semmiféle vállalkozásvezetési ismerete nincsen, hogy a bürokrácia, adminisztráció útvesztőiben eligazodhasson. Mindent, ami ehhez szükséges, saját erőből, sok esetben a saját kárán tanul meg. Úgy vélem, legalább annyira fontos lenne ilyen irányban is segíteni a hallgatókat, mint a főbb szakmai tantárgyak oktatásában.

– Az egyetem után saját lábra álltál, és néhány évet a mezőgazdaságitermék-kereskedelemben töltöttél el. Miért volt erre a kitérőre szükség, hiszen ott volt a saját vállalkozásotok?

– Szerettem volna kitágítani a látókörömet más agrárterületek megismerésével, s vonzott, ami ezzel járt: a saját kereset, az önállóság. Egy baktériumtrágyás cégnél eltöltöttem egy évet, majd egy vetőmag-forgalmazónál 2 évig dolgoztam, mint területi képviselő. Szüleim is támogattak abban, hogy a tapasztalatszerzés érdekében megpróbáljam magam a mezőgazdaság „másik” oldalán is.

Nagyon sok kapcsolatra tettem így szert, megismerkedtem hozzám hasonló gazdákkal, új ötletekkel gyarapodtam. Valamiért mégis nyűg volt minden nap, amit nem a termelőmunkában tölthettem, mert mindennél jobban arra vágytam, tudtam, az az igazán nekem való. Aztán az élet úgy hozta, hogy édesapám egészségi állapota miatt rövid időn belül fel kellett adnom ezeket a kitérőket, a tehermentesítése érdekében itthon lett rám szükség.

– Jelenleg mekkora földterületen gazdálkodtok? Hogyan zajlik a munka?

– Egy alig 3-4 kilométer sugarú körben helyezkednek el a földjeink, jelenleg 125 ha-t művelünk. A nitrátérzékennyé nyilvánított területeink miatt szükséges talajvizsgálatokat végeznünk, amik nagyon jó eredményt mutatnak; közel semleges pH-val rendelkeznek a talajaink, és persze kifejezetten örülünk ennek. Mindettől függetlenül azt gondolom, a talajvizsgálat minden gazdálkodó számára elsődleges feladat lenne, hiszen ami a földben van, az mutatja meg a szükséges teendőket.

A vetésszerkezetet és a főbb munkákat mind édesapámmal közösen alakítjuk ki és beszéljük át. Kukorica, napraforgó, őszi búza, árpa, időnként zab alkotja a vetésforgót. A kedvenc növényem mind közül az őszi búza. Alig várom minden évben, hogy az olvadó hó alól előbukkanjon.

A gépekkel többségében én dolgozom, a géppark nemrég bővült egy Rábával és a hozzá tartozó munkagépekkel. A termények értékesítésére elsősorban termeltetési szerződést kötünk, de van egy mobil szárítónk és síktárolónk, ezért a gabona kisebb hányadával van lehetőségünk „kivárni”.

A szárító egy 5 hektáros területen található, amelyen további istállók is helyet kaptak. Ezeket az épületeket egy munkahelyteremtő program céljára az önkormányzatnak ingyen átadtuk használatra, így most sertéseket tartanak benne.

– A több lábon álló vállalkozás megteremtésére ezek szerint minden feltétel adott. Gondolkodtatok az állattartás megkezdésén?

– Mivel valljuk, hogy a földből élünk, mindenképpen a területek növelésében látunk további lehetőséget. Ez természetesen nem zárja ki, hogy az állattenyésztéshez már meglévő infrastruktúrával ne gazdálkodjunk okosan, de egyelőre a szántóföldi növénytermesztés vonalat szeretnénk erősíteni. Párom, Niki szintén a Kaposvári Egyetemre jár, a mezőgazdasági mérnök szak hallgatója, számára lesz ideális és testhezálló feladat ennek a vonalnak a felfuttatása, hozzá nagyon közel állnak az állatok. Egy kis „területrendezési funkcióra” már négy birka került hozzánk, kis lépésekkel haladunk ebben az irányban előre.

– Mennyire vagy innovatív? Szívesen próbálsz ki új dolgokat?

– Nyitott vagyok a fejlesztésekre, de vallom: a már jól kitaposott ösvényen járni sokkal biztonságosabb, mint újakkal kísérletezni. Nem zárkózom el az új dolgok elől, de ha bizalmatlan vagy szkeptikus vagyok új vetőmagfajták, növényvédő szerek, műtrágyák iránt, akkor először kísérleti jelleggel, kisebb parcellán figyelem meg az adott termék hatékonyságát, s ha bizonyított, akkor nagyobb területen kerülhet be a gazdálkodásunkba.

A gépekkel, művelési módszerekkel is ez a nézőpontom, ehhez sokszor kérem ki más gazdálkodók véleményét. Fontos tudni, hogy másnál miként teljesít egy-egy munkaeszköz, mennyire elégedettek a mögötte álló szerviz-, alkatrész és egyéb szolgáltatással. Sokat tájékozódom, hogy naprakész lehessek.

– Milyen jövőbeni projektek előtt állsz?

– Nagy örömmel számolhatok be arról, hogy a fiatal gazdák induló támogatása pályázaton sikeres elbírálás után 40 ezer euró összeget nyertem. Gondolatban már minden forintot többszörösen elköltöttem a vállalkozás fejlesztésére, de a valós beruházásokhoz gondos és alapos tervezésre lesz szükség.

A vállalásomban 14 EUME nagyságú gazdaság létrehozását kell megvalósítanom, amelynek 84%-a kertészeti kultúrából, valószínűleg burgonyából vagy csemegekukoricából állna. A vállalásnak a 3. évtől két év alatt kell eleget tennem, ötödik évre 4 hektár területen.

– Még nagyon fiatal vagy. Hogyan látod, ennek ellenére sikerült már letenni az asztalra valami maradandót?

– Szeretném azt hinni, hogy igen, de azt gondolom, még korántsem annyit, amennyit szeretnék.

Minden évben alapos tervezés előzi meg a vetésszerkezet kialakítását, a kiválasztott vetőmagok, növényvédő szerek, műtrágyák megválasztását. Úgy vélem, gondos gazda vagyok, akinek fontos a föld „egészsége”. Nem lehet csak zsigerelni a talajt, adni is kell, akkor hálálja vissza a gondoskodást.

Külön öröm számomra, hogy a párommal azonos érdeklődési körrel rendelkezünk, és a jövőképünk is egy irányba mutat. Mivel a családom az első helyen szerepel az értékrendemben, ezért kiemelten fontos, hogy biztos megélhetést tudjak biztosítani számukra, s nem titkolt vágyam egy olyan gazdaság kiépítése, amelyben születendő gyermekeim majd a nyomdokomba léphetnek.


Ez a cikk a MezőHír 2015/03 - márciusi számában jelent meg.