Végletek között



A természet ősi szabálya, hogy kilengései ellenére is többnyire korrigál. A hirtelen jóból idővel lefarag, a váratlan csapások következményei, így-úgy, de később csillapodnak. Az emberi reakció nem ennyire konzekvens. Nagy bajban jajveszékelni sem szégyen, még akkor sem, ha egyszer ettől függetlenül is jobbra fordul a helyzet. Ezen az alapon jobb időkben hozsannázni illene, de itt már belép a fékező mechanizmus; az átlagos ember felfedi a tapasztalatai által alátámasztott aggályait.

A természet rendje

Január végéhez közeledve az eddigi enyhe, s a fűtésszámla oldaláról nézve kedvező telet is célszerű így szemlélve „megkérdőjelezni”. A szaktárca tájékoztatása szerint az őszi vetések többségében jó állapotban, kellően megerősödve mentek a télbe. „Ezt a december elején elvégzett állapotminősítés is alátámasztotta. Eddig a növények jól teleltek, erőteljes növekedésűek, jelenleg jó állapotban vannak. Egyes területeken azonban a téli csapadékhiány jelei januárban már mutatkoznak.

A kertészeti kultúrák esetében továbbra is változatlanul fennáll azonban annak a veszélye, hogy a jelenlegi mélynyugalmi időszak idő előtt megszakadhat. Amennyiben hótakaró nélküli, hosszantartó komoly fagyok jönnek, megbecsülhetetlen károkat okozhatnak az álló kultúrákban, a szőlő- és gyümölcsültetvényekben.

Mind a szántóföldi, mind a kertészeti kultúrák esetében számolni kell azzal, hogy a szokatlanul enyhe időjárás következtében jelentősen megnőhet a kórokozók és kártevők áttelelésének, felszaporodásának a veszélye. Ez a későbbiek során fokozott kockázati tényezőt jelenthet. Ezért a kártevők elleni védekezésre is fel kell készülniük a gazdáknak.

Január harmadik hetében is tovább tartott az országszerte szokatlanul enyhe, szinte tavasziassá vált időjárás. A hajnali órákban csak ritkán csökkent fagypont alá a hőmérséklet, a napi maximum pedig egyes helyeken több esetben is 10-15 Celsius-fok között alakult.”

Lássuk…

…miből élünk? Ez a kérdés sem sokáig tűri, hogy megválaszolatlanul, elemzés nélkül maradjon. Ebben a szektorban a megfontolt válasz így hangozhat: a támogatásból, ha adják. E nélkül ráfizetnénk, vagy az igényeinkhez képest soványabb lenne a haszon. Szégyellni sem kell, hiszen ok nélkül semmit nem adnak. Ezt nem cinikus megközelítésnek szántam, hiszen az élelmiszer-gazdaságban az időjárás viszontagságai, a mi időjárásunktól független világpiaci realitás, vagy éppen reálisan érvényre juttatható spekuláció – kompenzáció nélkül – bárkit földönfutóvá tehet.

„A mezőgazdasági termelők és az élelmiszer-gazdaság számára 2014-ben összesen csaknem 725 milliárd forint támogatás jut hazai és európai uniós forrásból. Ezenfelül mintegy 21 milliárd forinthoz jut az ágazat a gázolaj jövedéki adójának visszatérítéséből – mondta Feldman Zsolt helyettes államtitkár Veszprémben egy rendezvényen.

Elmondta, hogy 2014 átmeneti év, a támogatások struktúrája nem változik az elhúzódó brüsszeli döntések miatt, vagyis a területalapú támogatás (SAPS) 2014-ben 227 euró lesz hektáronként. Tájékoztatása szerint agrár- és vidékfejlesztésre Magyarország 12,3 milliárd eurót kap uniós forrásokból 2020-ig, amelyen belül évi 1,3 milliárd euró jut a közvetlen termelői támogatási rendszerre.

Kitért arra, hogy az éves pénzügyi keret 30 százalékát zöldítésre kell fordítani. Szintén kötelező, hogy a fiatal gazdák támogatására az éves pénzügyi keret 2 százalékát fordítsák, de Magyarország várhatóan erre a címre csupán a keret 0,6 százalékát tudja elkölteni, az érintettek előzetesen becsült alacsony nagyságrendjére tekintettel.

Szerzői jog

A honi ellenzéket jól kiosztani nem meglepő cselekedet, mert a kiosztó hangsúly a másik oldalon sem hiánycikk. Így akár még a nyilvánossági porond is így juthat egyensúlyba. Hazai pályán az utóbbi hetekben, hónapokban az új földbérletek kapcsán vádak és önigazolások kavargásában szabadultak el az indulatok. Főleg ha valaki a színtiszta igazságot a maga színtiszta igazságával azonosította.

Ugyanakkor számomra a meglepetés erejével hatott a jómódban, stabilitásban megállapodott uniós szomszéddal vívott csörte. Semmi előzetes ’púderezés’, ehelyett őszinte ’ha te így, akkor én úgy’ kifakadás miniszterünk részéről, ami akár higgadt helyretételként is értelmezhető.

„A kormányt – elsősorban osztrák részről – számos támadás érte az új földtörvénnyel kapcsolatban – írja a VM. Hozzáteszik, a szaktárca az erős diplomáciai nyomás ellenére mindenkor kiáll a magyar földművesek érdekeiért, és a magyar termőföld magyar kézben tartására törekszik.

Andrä Rupprechter osztrák mezőgazdasági miniszter többször élesen bírálta az új magyarországi földtörvényt, mert megítélése szerint a jogszabály megfosztja az osztrák gazdákat a törvényesen megszerzett magyarországi földtulajdonuktól, ami elfogadhatatlan, és ellentétes az európai uniós joggal. A miniszter tavaly decemberben levelet írt Fazekas Sándornak, amelyben egyeztetést kezdeményezett a kérdésről. Fazekas Sándor akkor jelezte: kész fogadni osztrák kollégáját, és megvitatni vele azokat a kérdéseket, amelyeket Andrä Rupprechter vetett fel.

Miután az osztrák miniszter január közepén a világ egyik legnagyobb mezőgazdasági vásárán, a Nemzetközi Zöld Héten (Grüne Woche) ismét bírálta a magyarországi jogszabályt, Fazekas Sándor jelezte, nem látja szükségét annak, hogy találkozzon Ausztria mezőgazdasági miniszterével a magyar-osztrák földvita ügyében. A vidékfejlesztési miniszter azt mondta: nem tartja szükségesnek, hogy egy olyan miniszterrel találkozzon, ’aki kijelentéseivel folyamatosan sértegeti a magyarokat a magyar föld és Paks miatt’. Fazekas Sándor hangsúlyozta, hogy a hazai földtulajdon sorsa magyar kérdés, és azt Magyarország természetesen saját maga rendezi.”

A legutóbbi ezzel kapcsolatos közlemény már az elmérgesedett viszony feloldásának igényét sejteti. Kimondatik: a kormány továbbra is nyitott az észrevételek megtárgyalására; ennek jegyében találkozik és tárgyal az új földtörvény rendelkezéseiről január 23-án Budai Gyula a VM parlamenti államtitkára Johannes Leibetsederrel, a Budapesti Osztrák Nagykövetség ideiglenes ügyvivőjével.

Van keletje

Az imént felemlített Paks ügye nem maradhatott ki a januári krónikából. A paksi atomerőmű felújításáról, bővítéséről szóló orosz-magyar kormányfői megállapodás egyrészt váratlansága miatt, másrészt nagyságrendje és hosszú távú kihatásai miatt viszi a prímet. Nem véletlen, hogy se szeri se száma az ezzel kapcsolatos pozitív és negatív kicsengésű elemzéseknek, sőt éles bírálatoknak is.

Azonban egy mellékszálról legalább nekünk nem illik megfeledkezni. „A magyar agrárminiszter tagja volt annak a magyar delegációnak, amely Orbán Viktor vezetésével egynapos hivatalos látogatáson járt Moszkvában. Fazekas Sándor moszkvai tartózkodása során rövid egyeztetést folytatott orosz kollégájával, Nyikolaj Fjodorov mezőgazdasági miniszterrel, akivel egyetértettek abban, hogy a magyar-orosz agrárkapcsolatok jelentős mértékben fejlődtek az utóbbi években. A magyar agrártárca vezetője szerint mindezt az is alátámasztja, hogy 2013-ban az év első 9 hónapjában 28 százalékkal haladta meg az Oroszországba irányuló magyar kivitel az egy évvel korábbi hasonló időszak szintjét.

A vidékfejlesztési miniszter hangsúlyozta: úgy látja, hogy az Oroszországba irányuló magyar agrárkivitel tovább növekedhet. Példaként említette az élőállatexport növelésének lehetőségét.

A magyar miniszter jelezte Nyikolaj Fjodorovnak: számít rá, hogy orosz kollégája mihamarabb Magyarországra jön, s a tárgyalásokon várhatóan szóba kerülnek majd a falusi turizmussal, valamint az akvakultúrával és a vidékfejlesztéssel kapcsolatos kérdések is.

Fazekas Sándor javasolta: tekintsék át azt is, hogy Magyarország mely orosz köztársaságokkal, illetve körzetekkel építhet ki szorosabb kapcsolatot. A magyar vidékfejlesztési tárca irányítója orosz kollégájának utalt arra, szívesen látná ebben a körben a Csuvas Köztársaságot is.”