Új, környezetbarát védekezési lehetőségek a tüskétlen szederben károsító darázs-szitkár ellen



A szeder termesztése jól jövedelmező vállalkozásnak tűnt a Börzsöny lábánál és szerte Nógrád megyében, ahol a termesztéshez kiváló természeti adottságok kínálkoznak. Nagy hagyománya van errefelé a bogyósok termesztésének, a szeder pedig napjainkban igencsak keresett gyümölcs. Nem csoda tehát, hogy lépten-nyomon új telepítésekkel találkozhatunk errefelé.

Ez az idilli állapot azonban sajnos nem tartott sokáig: jött a darázs-szitkár (1. kép). Villámcsapásként érte a termesztőket, hogy májusban, amikor zsendülnek a bokrok, és a friss levelek felett kibomló virágkezdemények bő termést ígérnek, egyszer csak váratlanul egész vesszők, sőt egész tövek száradnak el, akár egy-két hét leforgása alatt.

1. kép. A darázs-szitkár lepkéjével általában a késő délutáni órákban találkozhatunk
1. kép. A darázs-szitkár lepkéjével általában a késő délutáni órákban találkozhatunk

A kártétel és tünetei

Mint erről már más lapokban is hírt adtunk, mindezt a darázs-szitkár (Synanthedon vespiformis) hernyóinak kártétele okozza. A tavaszi hirtelen nagy kár oka, hogy ekkor kezdenek a szeder gyökérnyaki részének belsejében a rejtetten áttelelő hernyók táplálkozni. Átrágják az edénynyalábokat, a tő pedig elszárad. Arról is beszámoltunk már, hogy a kártevő imágóinak előrejelzéséhez ragacsos, illetve nagy fogókapacitású feromoncsapdát fejlesztettünk ki. Megállapítottuk azt is, hogy a darázs-szitkár a málnában is tömegesen fellép. A darázs-szitkárról régóta ismeretes, hogy fő tápnövényként tölgyekben fejlődik (kiváltképpen a törzs kinövéseiben, az ún. „rákos” daganatokban), valamint, hogy esetenként szelídgesztenyén is felléphet. Elsősorban külföldi adatok pedig őszibarackról, sőt nektarinról is említik. Azt, hogy az utóbbi években váratlanul és meglepő módon a szederben és málnában is fellépett, sőt e két kiskultúra első számú kártevőjévé vált, eddig csak hazánkban észlelték. Ezért külföldi tapasztalatok sem állnak rendelkezésre, hogy mit is tehetünk ellene a bogyós kiskultúrákban.

A helyzet aggasztó, mivel sokszor teljes tőpusztulás is bekövetkezhet. Az első tünetek már a lombfakadást követően megjelenhetnek; ezek a károsított kordonkarok fejlődésének visszamaradásában, a lomb vörös elszíneződésében nyilvánulnak meg. A megtámadott tő vagy kordonkar egy-két héten belül teljesen elszáradhat (2. kép). Amikor a tünetek jelentkeznek, már nemigen lehet mást tenni, mit kivágni a haldokló tövet. A tőpusztulás mértéke akkora lehet, hogy az egész ültetvény létét (gazdaságos fenntartását) veszélyeztetheti.

2. kép. A gyökérnyak belsejében  fejlődő hernyók tavasszal  látványos tőpusztulást okozhatnak
2. kép. A gyökérnyak belsejében fejlődő hernyók tavasszal látványos tőpusztulást okozhatnak

Mit lehet tenni ellene?

A probléma tehát újkeletű, és külföldi tapasztalatok sem állnak rendelkezésre. Ráadásul a bogyós kultúrákban számos peszticid lekerült az engedélyezett növényvédő szerek listájáról, így szinte nem maradt olyan szer, amellyel hatékonyan lehetne védekezni a darázs-szitkár ellen. Pedig a helyzet rendkívül súlyos és megoldásért kiált.

Ilyenkor segíthet a kutatás: az új kártevő ellen új módszert kell kidolgozni. Kézenfekvőnek tűnt számunkra, hogy megvizsgáljuk: az általunk korábban kikísérletezett csalogató anyaggal (szexattraktánssal) csalétkezett darázs-szitkár csapda alkalmas lehet-e a kártevő gyérítésére is, nem csak a rajzásának megfigyelésére. Ezek a csapdák az MTA ATK Növényvédelmi Intézetétől nagy fogókapacitású, varsás kivitelben is beszerezhetők (Csalomon® MTA ATK NÖVI, Budapest, VARL). Természetesen ahhoz, hogy megfelelő eredményt remélhessünk, sok csapdára van szükség. A módszer itthon is és külföldön is már jó néhány kártevő esetében bevált (pl. egyes szúbogárfajok, raktári kártevő molyok, bundásbogár), és „tömeges csapdázás” (mass-trapping) néven vonult be a szakirodalomba. Korántsem volt egyértelmű azonban, hogy a darázs-szitkár ellen is működni fog, hiszen sok feltételnek kell teljesülnie ahhoz, hogy a tömeges csapdázás hatásos lehessen.

A kérdés megvizsgálására 2012-ben egy kísérletet állítottunk be Nógrád község határában, egy Lochness fajtájú tüskétlen szeder ültetvényben. Az ültetvényen belül kijelöltünk 5 egymás melletti sort, amelyek hossza 100 m volt. Ez a terület szolgált a tömeges csapdázás helyszínéül. Minden egyes sorra kb. 1,5 m magasságban, egymástól kb. 10 m távolságban 10-10 db feromoncsapdát helyeztünk ki (összesen tehát 50 db csapdát) (3. kép). A csapdákat május 3-án helyeztük ki, és október 24-éig működtettük. A fogott lepkéket hetente eltávolítottuk a csapdák gyűjtőedényéből, és számukat feljegyeztük. Két alkalommal újra cseréltük a hatóanyagot kibocsátó kapszulákat. A csapdák heti fogási adatai alapján megszerkesztettük és hetente frissítettük a rajzásgörbét.

3. kép. Tömeges csapdázással gyérítjük az imágókat
3. kép. Tömeges csapdázással gyérítjük az imágókat

Az év során három alkalommal mértük fel a károsítás mértéket. Az első, kiindulási állapotfelmérést 2012. május 8-án végeztük. Ez a kártevő 2012. évi tömeges peterakását megelőző időpont, ugyanis a felmérés a már a tövekben fejlődő, áttelelő hernyók addigi károsításának mértékére irányult. A második felmérés augusztus 8-án történt. Ekkorra az áttelelő hernyók kártételéhez a tavaszi tömeges peterakásból származó hernyók kártétele már hozzáadódik. A harmadik felmérésre a vegetációs periódust követően, október 24-én került sor. Ennek a szezon végi kártételnek a jelentős részét már az az évi hernyónépesség okozta. A felvételezésekkor 50 db, véletlenszerűen kiválasztott tövet vizsgáltunk. Feljegyeztük, hogy hány tövön volt megfigyelhető a károsítás, megszámoltuk, hogy az egy tőről fakadó vesszők közül hány darab száradt el.

További 5 sort is kijelöltünk, kezeletlen kontrollnak; ide nem tettünk feromoncsapdákat. A felméréseket ezen a kontroll területen ugyanúgy (és ugyanakkor) végeztük, mint a feromoncsapdás sorokban.

Kérésünkre a gazdálkodó sem a csapdás, sem a csapda nélküli kontroll területen nem végzett inszekticides permetezést, és a metszéstől is tartózkodott a teljes vizsgálati időszak folyamán.

1. ábra. A darázs-szitkár rajzásmenete (Nógrád, 2012). A csapdák kihelyezését  és a tőfeltöltögetést is a rajzáskezdet előtt kell elvégezni
1. ábra. A darázs-szitkár rajzásmenete (Nógrád, 2012). A csapdák kihelyezését és a tőfeltöltögetést is a rajzáskezdet előtt kell elvégezni

Biztató eredmények

A csapdák fogási adatai alapján szépen kirajzolódott a rajzásgörbe (1. ábra), amely egyben azt is jelezte, hogy – kisebb-nagyobb ingadozásokkal – a kártevő az egész szezon folyamán tömegesen rajzott. A csapdák a kísérlet alatt összesen mintegy 5300 db hím darázs-szitkárt fogtak. Nagy szám, de mit jelent mindez a kártétel tükrében?

Az eredmények minket is megleptek: már az augusztus 8-ai felvételezéskor kiderült, hogy azon a területen, ahol a csapdák voltak, kevesebb mint fele annyi fertőzött tövet találtunk (a pontos adat 48%), mint a kezeletlen kontroll területen. Tovább növeli ennek jelentőségét, hogy azokon a töveken, amelyeken fertőzést észleltünk, a fertőzés mértéke (az elszáradt vesszők aránya) a csapdás területen a kontrollhoz viszonyítva csak mintegy 15%-a volt. Szezon végére, a harmadik értékeléskor hasonló volt a helyzet. A teljes szezont összegezve tehát a csapdás területen csak fele annyi fertőzött tövet találtunk, mint a kezeletlen kontroll területen, és a fertőzött tövek is sokkal gyengébben károsodtak (a fertőzött töveken a vesszők része ép volt, míg a kezeletlen területen ez az arány éppen fordított volt, a vesszők része elhalt).

Fontos a számvetés, a mérlegelés

Persze, mindennek ára van; ez itt a csapdák beszerzési ára, meg a kihelyezéssel, ellenőrzéssel és csalogató kapszula cseréjével járó munka. Azt is figyelembe kell venni, hogy adataink az első szezon tapasztalatait összegzik csupán. Az, hogy milyen sikert érhetünk el, nagyon sok mindentől függ. Nagymértékben befolyásolja az eredményt, hogy milyen erősen volt fertőzött az ültetvény a csapdázás kezdetekor, hány csapdát helyzetünk ki, idejében történt-e ez (lásd a rajzásmenetet bemutató grafikont), tehát az első rajzáskezdetet megelőzően (ez az időpont időjárástól függően évről évre változhat!). A fogási eredményt az is befolyásolja, hogy milyen a védendő ültetvény alaprajza: egy nadrágszíj alakú ültetvénybe könnyebben berepülhetnek kívülről a szitkárok, mint egy négyzet alaprajzúba. Sok-sok további kísérletre van tehát még szükség, mielőtt nagyszámú csapda vásárlására buzdíthatnánk bárkit is. A döntés nagy felelősséggel jár, és ezt a termesztőnek kell meghoznia; nemcsak azért, mert ő ismeri legjobban a helyi viszonyokat, hanem azért is, mert jelentős összegekről kell döntenie még a szezon előtt (az előre megbecsült terméskiesésből fakadó majdani árbevétel-csökkenést kell szembe állítani a nagyszámú csapda és a ráfordítás árával).

Kínálkozna persze egy másik lehetőség is, amely szintén a kártevő feromonjával kapcsolatos: a légtértelítéses védekezés (mating disruption/confusion technique). Ez a módszer külföldön szélesebb körben terjedt el, mint a tömeges csapdázás. Világszerte sok kártevő – köztük jó néhány szitkárlepke faj – ellen alkalmazzák sikeresen ezt a módszert. Tudomásunk szerint azonban hazánkban sajnos még egyetlenegy szitkár ellen sincs forgalomban ilyen engedélyezett készítmény, illetve eszköz. Pedig a darázs-szitkár kiváló „médiumnak” ígérkezik erre a célra. Reméljük, hogy munkánk felhívja az illetékesek figyelmét arra, hogy időszerű lenne a darázs-szitkár légtértelítését kidolgozni, és engedélyeztetni hazánkban.

4. kép. A tőfeltöltögetést néhány kapavágással megtehetjük
4. kép. A tőfeltöltögetést néhány kapavágással megtehetjük

A tövek feltöltögetése is segíthet

Végezetül, röviden szeretnénk szólni egy másik kísérletükről is, amely már most konkrét bíztatás lehet a termesztőknek. Egy egyszerű, könnyen kivitelezhető és nem költséges agrotechnikai módszerről van szó. Feltételeztük, hogy ha a szedertöveket földdel feltöltögetjük (felkupacoljuk), akkor így megvédhetjük a szitkárok támadásától. A nőstény darázs-szitkár ugyanis kizárólag a tövek gyökérnyaki részére rakja le petéit, hogy aztán a kikelő kishernyók könnyen a kedvenc helyükre, a gyökérnyak belsejébe rághassák be magukat. Az elmélet próbája a gyakorlat: ezt a kísérletünket párhuzamosan végeztünk a fent említettel, ugyanabban a nógrádi szederültetvényben, szintén 2012-ben. A töveket 2012 kora tavaszán, a vegetációs periódust megelőzően földdel feltöltögettük. A feltöltést a vegetációs idő folyamán egy alkalommal megismételtük. A tő- és vesszőfertőzöttséget a szezon folyamán ugyanúgy 50-50 tőről, három alkalommal, ugyanazokban az időpontokban vételeztük fel, és ugyanúgy a kezeletlen kontrollhoz viszonyítottuk az eredményeket.

A tőfeltöltögetés szintén nagyon bíztató eredményre vezetett. A szezon közepére a feltöltögetett táblán a töveknek csak 30%-a volt fertőzött a kontrollhoz képest, és a fertőzött töveken a vesszőknek kevesebb mint egyhatoda volt fertőzött, a kontrollhoz viszonyítva. Ha a teljes szezont vizsgáljuk, akkor a feltöltögetett területen a töveknek kevesebb mint a fele volt csak fertőzött a kontrollhoz viszonyítva, és ezeken a fertőzött töveket a fertőzött vesszők száma is kevesebb mint a fele volt a kontrollhoz képest.

Ezt a kísérletet is folytatni szándékozunk 2013-ban. Mindazonáltal a 2012. évi eredmények alapján már most bátran ajánljuk a termesztőknek, hogy alaposan töltögessék fel földdel a szedertöveket, hiszen ez olyan csekély mértékű ráfordítást igényel, amelyet véleményünk szerint érdemes kipróbálni. Itt is ügyeljünk azonban a helyes időzítésre: feltétlenül végezzük el a felkupacolást, mielőtt a kártevő rajzani kezd. Ha nem túl korai a kitavaszodás, akkor erre előreláthatóan április közepéig kerítsünk sort. Noha a feltöltögetést mindenképpen a rajzás kezdete előtt célszerű megtenni, azért a későbbiek során egy egységcsomag feromoncsapda a rajzás megfigyeléséhez azért még jól jöhet.

Dr. Szőcs Gábor, MTA ATK NÖVI, Budapest,
Torzsa Sarolta és Szántóné Veszelka Mária,
Nógrád Megyei KH NTI, Balassagyarmat


Ez a cikk a MezőHír 2013/03 - márciusi számában jelent meg.