Tiszántúli Növényvédelmi Fórum



Elméleti és gyakorlati kérdésekről egyaránt szó esett

Tiszántúli Növényvédelmi Fórum

Tizennyolcadik alkalommal rendezték meg az elmúlt év októberében a Tiszántúli Növényvédelmi Fórumot Debrecenben, az egyetem agrártudományi fakultásán. Mint más években, úgy most is az első nap az előadásoké volt, a második napon pedig szakmai és kulturális kiránduláson vehettek részt az érdeklődők. A konferencia programjában – a növényvédelmi kamara működése mellett – a növényvédelmi kutatás, a technológiafejlesztés és a gyakorlati növényvédelem legváltozatosabb kérdései kerültek terítékre az elhangzott előadásokban és a bemutatott posztereken. Közülük azokból idézünk vissza néhányat, amelyek elsősorban a termesztési gyakorlat érdeklődésére tarthatnak számot.

Fókuszban a kamara tevékenysége

A Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara hazánk mintegy 3 000 növényvédő mérnökének, növényorvosának önkormányzati alapon működő köztestülete. A kamarát életre hívó 2000. évi LXXXIV. törvény felhatalmazásánál és abban meghatározott kötelezettségénél fogva szervezi a növényvédő mérnöki és növényorvosi tevékenység gyakorlásával összefüggő egyes közfeladatokat, támogatást nyújt a szakmai kar részére, hogy társadalmi szerepüknek és súlyuknak megfelelően hozzájáruljanak az élelmiszer-biztonság legmagasabb szintű igényét kielégítő mezőgazdasági termelés szakszerű folytatásához. Hazánk gazdasági életének stratégiai fontosságú ágazata a mezőgazdaság, a magyar vidék élhetőségének és versenyképességének, valamint a vidék megtartó erejének kulcsa. E stratégiai prioritásban kiemelkedő fontossággal bír a mezőgazdaságból származó élelmiszerek biztonsága, valamint az ország növény-egészségügyi biztonsága.

Ezekkel a gondolatokkal kezdte előadását dr. Tarcali Gábor, a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara elnöke. A folytatásban azt hangsúlyozta, hogy termesztett növényeink megvédése a károsítóktól, ezáltal a termésbiztonság garantálása napjainkban egyre nagyobb kihívást jelent.

Ma, amikor az integrált növényvédelem korszakát éljük, a növényvédelmi lehetőségek széles eszköztárának alkalmazásával, az összes lehetséges védekezési mód okszerű kombinálásával növényi termékeinket úgy igyekszünk védeni a károsítók ellen, hogy a kémiai eredetű növényvédő szereket csak a szükséges minimális mértékben alkalmazzuk. Az élelmiszer-biztonság kívánalmainak a mezőgazdasági eredetű élelmiszerek tekintetében így tudunk megfelelően eleget tenni. Azt is kiemelte, hogy az élelmiszer-biztonság már a talajnál kezdődik, és ezt a biztonságot a termőföldtől az asztalig folyamatosan fenn kell tartani.

Szólt a kamara életében 2013-ban bekövetkezett szervezeti és működési változásokról is. Az áprilisi országos tisztújító küldöttgyűlés után megújulva, új szemlélettel folytatták tevékenységüket. Egyik alapvető cél, hogy a korábbi munkastílust egy kezdeményezőbb magatartással, stratégiával kell felváltani. A magyar növényvédős társadalom szakmai érdekeinek sokkal határozottabb képviseletét kell felvállalni. Úgy vélte, hogy a növényvédő szakma presztízse, tekintélye, általános megbecsültsége az elmúlt évtizedben jelentősen csökkent. Mint mondta, meg kell állítanunk és vissza kell fordítanunk ezt a kedvezőtlen folyamatot, és vissza kell szereznünk a növényvédelmi szakma társadalmi súlyának megfelelő presztízsét, mert az élelmiszer-biztonság garantálásának kulcsfontosságú szereplője a magasan kvalifikált növényvédő mérnök, illetve a növényorvos.

A jelenlegi magyar növényvédelmi szakma sikerességének három fő pillére van: 1.) a magas színvonalú növényvédelmi szakirányítói tevékenység, aminek támogatásában kiemelkedő szereppel bír a kamara szervezői és irányítói munkája; 2.) a szakmaiságot mindenekfölött szem előtt tartó jogi szabályozási háttér; valamint 3.) a hatékony, határozott és megfelelő kapacitással rendelkező hatósági ellenőrzési tevékenység.

Hogyan is állunk a fő stratégiai pontok tekintetében? – tette fel a kérdést a szervezet elnöke, és a továbbiakban ezeket taglalta részletesen. Elsőként az integrált növényvédelem bevezetésével és ehhez kapcsolódóan a növényvédelmi előrejelzéssel foglalkozott, s amint elhangzott, e téren bizonytalanság uralkodik.

Ismeretes, hogy 2013 a magyar növényvédelemben az integrált növényvédelem kötelező bevezetésére felkészülő évnek volt tekintenthető. Az előzetes információk alapján 2014. január 1-jétől a gazdálkodóknak kötelezően be kell tartaniuk az integrált növényvédelem rendelkezéseit. Habár a 43/2010. FVM-rendelet 46/2012. VM-számú módosítása elvileg már annak érvénybe lépésétől (2012. 05. 08.) kötelezi a gazdálkodókat a jogszabályban is részletesen leírt módon történő integrált gazdálkodásra, egyelőre azonban nem látszik az a szabályozás, amely világossá tenné, hogy mik a pontos kötelezettségek, milyen ösztönző hatások segítik az integrált gyakorlat mind szélesebb körű elterjedését, mikortól épül be a támogatások feltételei közé az integrált növényvédelem alkalmazásának kötelezettsége. Sok még a kérdés e területen. Mintha a jogalkotó elbizonytalanodott volna – mondta az előadó –, hogyan ültesse át a gyakorlatba az elméletileg már kötelező gazdálkodási módot.

A kamara továbbra is arra törekszik, hogy az integrált növényvédelem bevezetésével párhuzamosan jogszabály biztosítsa növényvédő mérnök vagy növényorvos kötelező alkalmazását meghatározott területnagysághoz kötve.

Az integrált növényvédelem nélkülözhetetlen eleme a növényvédelmi előrejelzés. A vonatkozó törvények a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamarához, illetve a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarához (NAK) is rendelik e feladat végzését. Mint mondta, több alkalommal egyeztettek a NAK-kal az előrejelzési rendszer létrehozásáról. Az elvi egyetértés megvan, a megvalósítás legfőbb nehézsége a költségek előteremtése, amit jelenleg még senki nem akar (vagy nem tud) biztosítani.

Mint nagyon fontos, sarkalatos kérdésről szólt a kamara elnöke az oktatásról, ahogy fogalmazott: „minőségi növényvédelmi oktatást minden szinten!” Új alapokra kell helyezni a növényorvos képzés kereteit. Cél egy két pilléren nyugvó felsőfokú növényvédelmi képzési rendszer kereteinek megalapozása az érintett egyetemekkel és minisztériumokkal közösen, ami azonban csak nappali képzés lehet. A felsőoktatás mellett az alapszintű növényvédelmi képzések, valamint a kötelező továbbképzések helyzetét is rendezni kell.

A növényvédőszer-használatban tapasztalt visszaélések kapcsán kijelentette: ismételten fel kell tennünk a kérdést, hogy a növényvédőszer-nagykereskedés és a növényvédelmi szakirányítói tevékenység összefér-e egymással? Meg kell vizsgálnunk annak lehetőségét is, hogy egy növényvédelmi szakirányító vényfelírási jogosultságát lehet-e valamilyen ésszerű módon korlátozni, pl. területnagysághoz kötni növénykultúrához igazodó egységekkel.

Végezetül kitért arra, hogy a közelmúltban a magyarországi agrárium két meghatározó kamarája, a Magyar Agrár-, Élelmiszergazdasági és Vidékfejlesztési Kamara (Nemzeti Agrárgazdasági Kamara), valamint a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara (Növényvédő Mérnöki Kamara) stratégiai együttműködési megállapodást kötött. Az előadó részletesen ismertette az együttműködés lehetséges közös területeit.

Szemelvények a programból

Csősz Lászlóné és szerzőtársai (Gabonakutató Kft., Szeged) a búza sárgarozsda (Puccinia striiformis var. striiformis) 2013. évi magyarországi megjelenéséről adtak számot.

Ismeretes, hogy a sárgarozsda az őszi búza rozsdagombái közül a legalacsonyabb hőmérséklet-igényű, ezért megjelenéséhez Magyarország környezeti feltételei (pl. hűvös tavasz) ritkán kedvezőek. Megjelenését és nagyobb mértékű előfordulását hét évben (1933, 1977, 1985, 1994, 1995, 2000 és 2001) jegyezték fel a hazai szakirodalomban.

A 2013-as év tavaszi időjárása nagyon kedvező volt a sárgarozsda kórokozója számára, aminek következtében igen sok helyen már április végén, május elején megtalálták a korai fertőzések tüneteit, amelyek biztosították az elegendő fertőző anyagot (inokulumot) a gomba felszaporodásához és terjedéséhez. Ennek következtében a tenyészidőszak végére az ország sok helyén tapasztalták jelentős mértékű előfordulását.

A legfertőzöttebb helyeken a búzafajták átlagában 15-43% között változott a fertőzöttség mértéke. Ezek közül Szarvason, Táplánszentkereszten, Tordason és Jászboldogházán befolyásolta jelentős mértékben a termés mennyiségét.

A szerzők fontosnak tartják a sárgarozsda és általában a rozsdagombák elleni védekezésben a rezisztenciára nemesítést. Ez sajnos a sárgarozsda esetében igen nehéz, mivel megjelenése ritka, és mint a fentiek is mutatják, a ritkán előforduló betegségek esetében a kórokozó populációjának összetétele jelentősen eltérhet. Ugyancsak nehezíti a rezisztenciára nemesítést, hogy Magyarország éghajlata a legtöbb évben nem kedvez a sárgarozsda megjelenésének, így szántóföldi szelekciós lehetőség nem áll rendelkezésükre. Ezért a sárgarozsda megjelenése esetén megnő a kétszeri gombaölőszeres védekezés jelentősége, amelynek segítségével sikeresen kivédhetjük a kórokozó támadását.

Egy másik kutatócsoport Apró Melinda (PE Georgikon Kar) előadásában a gabonavírusok 2013. évi dél-magyarországi előfordulásának felméréséről számolt be.

Az ismertetésből kiderült, hogy a gombabetegségek mellett a vírusbetegségek kártétele is egyre növekvő tendenciát mutat Magyarországon és a világ gabonatermesztő országaiban. Vizsgálataikhoz a Gabonakutató Nonprofit Kft. területén (Kecskés-telepen) 2013 májusában és júniusában gyűjtötték a növénymintákat. Az eredmények azt mutatták, hogy ebben az évben egy eddig kevéssé jelentősnek ismert vírus, a rozsnok csíkos mozaik jelenléte volt a legmagasabb az említett területen.

A betegségről elmondták, hogy a kórokozó szűk gazdanövénykörrel rendelkezik, elsősorban a pázsitfűféléket fertőzi, de a szakirodalom szerint gazdanövényei közé tartozik a búza, zab, rozs, árpa is. Külföldi kutatók kimutatták, hogy a vírus levélatkákkal és mechanikai úton vihető át. Az előadók megemlítették, hogy a rozsnok csíkos mozaik vírus gyakorisága a vizsgált mintákban az utóbbi 10 évben folyamatosan emelkedett.

Emellett a vizsgálatban kimutatott egyéb gabonavírusok előfordulási adatait ismertették is. A védekezés lehetőségeit akként összegezték, hogy a gabonavírusok ellen a velük szemben rezisztens fajták termesztésével, egészséges, fertőzésmentes vetőmag használatával, a vektorok és rezervoár gyomok irtásával védekezhetünk. Itt is szerephez jut a helyes agrotechnika betartása: az optimális vetési idő megválasztásával ugyanis elkerülhető a vektorok betelepedése a kultúrába.

A szántóföldi növénytermesztés főbb növényeit érintő kérdésről, a kártevő pattanóbogár- (Agriotes) fajok országos felmérésének 2010-2013 közötti eredményeiről adott számot a Nagy Antal–Szarukán István–Dávid István szerzői hármas előadása.

A pattanóbogarak, illetve lárváik, a drótférgek legjelentősebb szántóföldi kultúráink veszélyes kártevőinek számítanak. Az ellenük való hatékony védekezéshez szükség van a fajok elterjedésének és tömegességének minél pontosabb ismeretére, amely adatok sok esetben nem vagy csak részben állnak rendelkezésre.

Az ide sorolt fajok és lárváik életmódja egyaránt igen változatos, gazdasági jelentőségüket azonban egyértelműen a lárvák (drótférgek) mint talajlakó kártevők táplálkozásmódja határozza meg, mivel ezek mindenevők, növényevők, hulladékevők és ragadozók is lehetnek. Gazdasági szempontból a hazai fajok közül az Agriotes nemzetség fajai tekinthetők jelentősnek, amit részben növényevő (fitofág) voltuk, részben kimagaslóan nagy tömegességük okoz. Korábbi vizsgálatok eredményei szerint a Magyarországon összesen 12 fajt számláló genusz a hazai agrárterületek drótféreg népességének mintegy 80-90%-át adja. Kártételük miatt szántóföldi és kertészeti kultúrákban egyaránt jelentősek lehetnek. A legnagyobb kárt rendszerint kukoricában és napraforgóban okozzák, de erős fertőzöttség esetén kártételük gabonában is számottevő.

A vizsgálat módszereiről szólva elhangzott, hogy az egyes fajok imágói jelenlétének kimutatása és rajzásuk tanulmányozása legegyszerűbben fajspecifikus feromon csapdákkal végezhető el.

A felmérés során 2010 és 2013 között összesen 76 területen, leginkább kukoricában vizsgálták a pattanóbogarak (kiemelten a gazdaságilag legjelentősebb hat Agriotes faj) elterjedését és tömegességi viszonyaik alakulását, számos növénytermesztő és növényvédő szakember segítő közreműködésével. A mintavételi területek többségét (60 terület) egy évben mintázták, míg a többi területen két, három vagy négy évben is megismételt felvételezéseket hajtottak végre. A többéves országos felmérés részletes eredményeinek ismertetésére e beszámoló keretében nincs lehetőség, de az adatok a konferencia kiadványában az érdeklődők rendelkezésre állnak.

Összefoglalásukban a szerzők úgy vélik, hogy sikerült átfogó képet kapni a hazánkban előforduló gazdaságilag jelentős pattanóbogárfajok elterjedéséről, együtteseik mennyiségi összetételéről és állományaik időbeli dinamikájáról. Az adatok alapján az ország jelentős agrárterületeinek nagy részén számolnunk kell egy, két, esetleg három faj együttes jelentős kártételével is. Az előfordulásuk időbeli dinamikájára vonatkozó viszonylag kisszámú adat alapján az állományok jelentős időbeli változásai is megfigyelhetők, de az együttesek domináns fajainak rangsorbeli helye viszonylag állandónak tekinthető. Ez egyben azt is mutatja, hogy e fajok kártételére rendszeresen számítani kell, és fel kell készülni az ellenük való védekezésre, ami a bevethető technológiák és hatóanyagok szűkülő köre miatt napjainkban egyre nehezebb feladat lesz.

A szelídgesztenye károsítóinak együttesét hozta közelebb az érdeklődők számára Bürgés György, Radócz László és Egyed Károly előadása.

E közkedvelt csemege termesztése hazánkban erdészeti és gyümölcskultúraként történik. Terjedésének legfőbb akadályozója a múlt század végén megjelent, kéregrákosodást előidéző Cryphonectria parasitica nevű kórokozó gomba. A kártevő rovarok, bár nem lebecsülhető károkat okoznak, a kéregrákhoz viszonyítva egyelőre kevésbé veszélyeztetik az állományokat. Az előadásban elhangzott: a szelídgesztenye tápnövényközösségbe tartozó rovarfajok száma közel 300; ebből hazánkban a zoológusok 160 fajt írtak le, amelyek közül csak mintegy kéttucatnyinak lehet gazdasági jelentősége.

A jelentősebb kártevők között említették a gyökereket pusztító cserebogár pajorokat, amelyek a telepítés sikerét veszélyeztetik, különösen tölgyerdők közelében. A fás részeket több kártevő rovar is megtámadja, így pl. a darázsszitkár, amelynek sárgás testű, barna fejű hernyója a sebek körüli kéreghéj alatt károsít kifejlődése során. Főként fiatal korban veszélyes. A kéregmoly a talajművelő gépek által okozott sebzések, továbbá vad- és fagykár okozta sérüléseket kihasználva károsít. A lárvák a háncsban, szíjácsban járatokat rágnak, zavarva ezzel a nedvkeringést. Jelenlétüket az ürüléknyomok jelzik.

Szinén a fás részek kártevői között tartjuk számon többek között a kis farontó lepkét és a púpos szút. Gazdaságilag legjelentősebbek azonban a terméskártevők: a gesztenyeormányos (Curculio elephas) és a tölgymakkmoly (Cydia splendana), amelyeknek lárvái a termésben fejlődnek ki. Ezek kártétele száraz években az 50%-ot is meghaladhatja.

Európa szelídgesztenye erdőit és ültetvényeit újabban egy veszedelmes zárlati kártevő, a Kínában őshonos szelídgesztenye gubacsdarázs (Dryocosmus kuriphilus) fenyegeti, amely Észak-Olaszországban már súlyos károkat okoz. (Hazai megjelenését 2013-ban a növényvédelmi szervezet már regisztrálta. – Szerk.).

Változó világban élünk – ezzel a mondattal vezette be színes és tartalmas előadását Pénzes Béla professzor (BCE Kertészettudományi Kar), aki a kártevőegyüttesek kertészeti kultúrákban megfigyelhető változásairól adott képet.

A termesztő ember által bevezetett technológiai, termesztéstechnikai változások nem múlnak el nyomtalanul az élő közösségben, azokra a károsító szervezetek is reagálnak, amelyek a fennmaradásukhoz szükséges táplálékot, energiaforrást a termesztett növényekből nyerik. Változik életmódjuk, módosulnak táplálkozási szokásaik, gazda-, ill. tápnövényeik, aminek következtében korábban alig ismert vagy jelentéktelen kártevők mára a termesztés jelentős korlátozóivá váltak.

Melyek a legfontosabb termesztéstechnológiai változások a kertészeti kultúrákban? – ezeket kötötte csokorba Pénzes tanár úr, és tárta a hallgatóság elé. A részletek fejtegetése nélkül idézzünk fel közülük néhányat!

A vetésszerkezet változása; aminek egyik szembetűnő példája az országosan 200 ezer hektár körülire nőtt repce vetésterület, amely rendkívül megnövelte a káposztafélék kártevőinek (pl. tavaszi káposztalégy és mások) jelentőségét, s oda vezetett, hogy védekezések nélkül termesztésük sikertelenné válik. A fajtahasználatban bekövetkezett változások eredményezték a hagymalevélbolha terjedését és kártételét: az augusztusi magvetéssel szaporított és tavaszi értékesítésre szánt áttelelő hagyma e kártétel nyomán tavasszal nem indul növekedésnek, sorsa a kiszántás lesz.

A gyümölcstermesztésben a megváltozott alanyhasználat (a korábbi erős növekedésű vadalanyok helyett a gyenge növekedésű almaalanyok választása) nyomán egyre gyakoribbá válik a vértetű súlyos fertőzése és károsítása, miközben az ellene való védekezés nehezen megoldható.

Külön fejezetet jelenthetnek e témakörben a megváltozott növényvédőszer-használat következményei: ismeretes, hogy a gyümölcsösökben a széles hatásspektrumú rovarölő szerek visszaszorulásával és az egyre specifikusabb szerek megjelenésével az évek során ismét leküzdésre váró ellenfelek lettek a pajzstetvek vagy az eszelények, amelyek az árutermelő ültetvényekben évtizedek óta csak hírből voltak ismertek. Hasonló helyzet a szántóföldi kultúrákban is előfordul: a vegyszeres gyomirtás nyomán a tápnövény nélkül maradó takácsatkák magán a kukoricán okoztak riadalmat 2013-ban.

A globális gazdaság, a kiszélesedő kereskedelmi kapcsolatok és árumozgás következményeiként említette az előadó az amerikai eredetű keleti cseresznyelégy (Rhagoletis cingulata) és a Dél-Amerikából származó paradicsommoly (Tuta absoluta) hazai behurcolását, elterjedését. Számos más példával is illusztrált előadását azzal a konklúzióval zárta, hogy mindezek miatt napjainkban fokozott szükség van a szakismeretekre, a jól felkészült növényvédelmi szakemberekre, mert a környezetet kímélő, integrált szemléletű növényvédelemben igen gyakran találkozunk váratlan vagy szokatlan károsítóhelyzettel, s ezek megoldását nem megszokott sémákon alapuló permetezésekkel, hanem a biológiai és agrotechnikai részletek ismeretében gondolkodva kell megvalósítani.

A plenáris ülés keretében tartották meg előadásaikat a gyártó vállalatok képviselői is. Így Gyetvai Edina (BASF Hungária Kft.) a kukoricában 2014-től felhasználható gombaölő és stresszhatásokat csökkentő szerről, a Retengo Plusról adott ismertetést, Tóth Balázs (Cheminova Magyarország Kft.) a talajlakó kártevők elleni védelemben bevethető Kentaur talajfertőtlenítő szert mutatta be, Fazekas Károly (DuPont Magyarország Kft.) a kukorica kártevői ellen használható Coragen inszekticid technológiába illesztését ismertette. A tápanyag-utánpótlás és növénykondicionálás kérdéseiről ifj. Ozsváth István (Agrobio Hungary Kft.) és Deme János (Malagrow Kft.) adott tájékoztatást. Az Arysta Lifescience Kft. képviseletében Vasas László tartott előadást a kukoricamoly utóbbi években tapasztalt tömegszaporodásáról; előadásának részletes ismertetését lapunk e számában külön cikkben olvashatják.

Lejegyezte, ill. a konferenciakiadvány alapján összeállította: