Szójatermesztés és -fogyasztás



Magyarország többedszer fut neki a szójatermesztésnek, hiszen már a múlt század első felében, majd a 70-es években is voltak bíztató próbálkozások, de ezek akkor nem jártak átütő sikerrel.

Magyarországon jelenleg csupán 40 000 hektáron termesztik
Magyarországon jelenleg csupán 40 000 hektáron termesztik

Az ezredfordulót követően a klímaváltozás jelei viszont egyre makacsabbul jelentkeztek, és azóta tartják is magukat. Ennek hatásai nem csak talajművelési változtatásokat követelnek meg, de az öntözési gyakorlatot és a haszonnövények fajtaválasztását is befolyásolják. Emellett pedig számolni kell azzal, hogy a magasabb hőösszeget igénylő növénykultúrák termesztésének határai is feljebb tolódtak, így a szójatermesztés egy ideje ismét az érdeklődés középpontjába került.

Különös hangsúlyt ad a kérdésnek, hogy a szója importja teljesen “rátelepedett” az országra, és az állattenyésztés szinte teljes fehérjebevitelét szolgáltatja. Az import szójadara pedig köztudottan Dél-Amerikából származó génkezelt szója feldolgozásából származik, ami a tejben, húsban és egyéb szójatermékekben közvetve a fogyasztó asztalára kerül. Magyarország a szójatermesztés északi határán fekszik, tehát csak azon fajták termesztésével számolhatunk, amelyek hő- és vízigénye biztosítható. Hőösszeg vonatkozásában ez azt jelenti, hogy sikerrel termeszthetők a tenyészidőben (10°C-os hőmérsékletküszöböt alapul véve) 900-1 300°C hőösszeget igénylő fajták. Ahol szemes kukoricát termelnek, ott a szója termesztése is eredményes. Így van ez az USA-ban is, ahol a szója sokmillió hektáron a kukorica váltónövénye.

A szója — hasonlóan más hüvelyesekhez — a legtöbb vizet a virágzás, hüvelykötés, magtelítődés időszakában igényli. Ha ez idő alatt — június, július, valamint augusztus első dekádja — a csapadék mennyisége nem éri el a 160-180 mm-t, akkor, termésbiztonsági megfontolásokból, mesterséges vízpótláshoz kell folyamodni.

A szója a szélsőséges talajok kivételével mindenütt szépen díszlik. Igazán jó terméseket azonban a jó erőben lévő, könnyű műveletű, kedvező hő- és vízgazdálkodású talajokon várhatunk. Általánosságban elfogadható az az állítás, miszerint a szója az elővetemény iránt nem túlságosan igényes, ezért kalászosok és kapások után jól terem. Ugyanakkor — és ezt a vetésváltó fő szabálynak kell tekinteni — elsődlegesen kórtani, de gyomirtási okok miatt napraforgó, repce, mustár, len, valamint önmaga után ne vessük!

Tavasszal elegendő kis adag — 40-60 kg/ha — nitrogén hatóanyagú starterműtrágya kijuttatása, elősegítendő a növények kezdeti fejlődését mindaddig, amíg a légköri nitrogénmegkötés — a kelés utáni 4-5. hét után — beindul. A termesztés sikere érdekében ugyancsak érdemes a vetőmaggal együtt az oltóport is megvásárolni és alkalmazni! Csak gyorsan kelő, egyöntetű, hiánytalan állománytól várhatunk homogén populációt, egyenletes fejlődést és egyszerre beérő, folyamatosan aratható növényállományt. Éppen ezért nagy jelentőségű a vetésidő helyes megválasztása, ami 14-16°C-os talajhőmérséklet esetén optimális. 450-500 000 db/ha beérett, jól termékenyült növényre van szükség ahhoz, hogy betakarításkor elégedettek legyenek a hazai szójatermelők…

Tavasszal elegendő kis adag – 40-60 kg/ha – nitrogén hatóanyagú starterműtrágya kijuttatása, elősegítendő a növények kezdeti fejlődését
Tavasszal elegendő kis adag – 40-60 kg/ha – nitrogén hatóanyagú starterműtrágya kijuttatása, elősegítendő a növények kezdeti fejlődését

Fontos szerepben a fajta

A fent említett szójatermesztési praktikák közül is kiemelkedően fontos a fajta megválasztása, különös tekintettel a termesztés klimatikus határaira. Természetesen az adott terület adottságai (talajtípus, pH, tápanyag-ellátottság, gyomflóra, mikroklíma), a termesztés módja (extenzív, intenzív), a termesztés célja (takarmány, ipari, étkezési, vetőmag) szintén meghatározóan fontos szempont. Emellett nem lehet elnagyolni a technikai felkészültség kérdését (pl. szemenkénti vetőgép, flexibilis adapter a betakarításhoz) és azt az agronómiai kérdést sem, hogy meg kell találni a szója helyét a vetésváltásban.

A szója termesztését végző termelők elvárásai mellett a későbbi felhasználóknak is vannak igényei a fajtával szemben. A betakarított szója magminősége (egészséges, tiszta, maghéj ne legyen sérült, stb.), beltartalma (fehérje-, olajtartalom) legalább olyan fontos a választásnál, hiszen a piacon történő értékesítés sikere ettől is függ. Különös hangsúly van tehát a fajták jellemző termesztési tulajdonságain, amelyek közül a tenyészidő hossza, a termőképesség, a szárszilárdság, az ökológiai alkalmazkodóképesség, a magminőség és a betegségekre való fogékonyság vagy rezisztencia a legfontosabb.

A szójafajtákat egyébként tenyészidejük szerint a világon 000-tól X-ig jelölve 13 fő éréscsoportba és ezek alcsoportjaiba sorolják. Magyarországon az igen korai 000-ás éréscsoporttól a nálunk későinek számító II-es éréscsoportba sorolt fajták termeszthetők biztonságosan. Az ország északi területére általában csak a 000-00 éréscsoportú, azaz igen korai fajták ajánlhatók. A II éréscsoportba tartozó késői fajták csak az ország déli, szójatermesztésre alkalmas területein termeszthetők biztonsággal.

A talaj és a mikroklíma a tenyészidőre jelentős hatással van, így — a más haszonnövényeknél már jól bevált gyakorlat szerint — a helyes fajtakiválasztáshoz segítséget nyújtanak a tájkísérleti fajtabemutatók, valamint a minősített fajták kísérleti eredményei. Emellett jó, ha a fajta nemesítőjétől vagy képviselőjétől is információt kérünk.

Különösen indokolt, hogy a gyomviszonyok ismeretében a lehető legeredményesebb gyomirtó hatást a lehetséges módozatok közül a legcélravezetőbb ráfordításokkal érjük el. A gyomos szójatáblán nemcsak azért lesz kevesebb a termés, mert az élelmes gyomok vizet és tápanyagot vonnak el a kultúrnövények elől, hanem azért is, mert a gyomos táblák egyenetlenül érnek, csökken a betakarítási teljesítmény, és nő az aratás folyamán a betakarítási veszteség.

A GMO-mentes szója érdekében

Az EU-ban előállított hagyományos szója egységes jelölésű, így az állattartók és a fogyasztók is könnyen megkülönböztethetik azt a génkezelt árutól.

A múlt évben megalakult Magyar Szója Nonprofit Kft. támogat minden olyan nemzeti elképzelést, amelynek célja a tengerentúli szójaimport-függőség felszámolása. Magyarország aláírta a Duna-térség GMO-mentes szója termesztését célzó egyezményét, amelyben az aláíró nyolc ország közösen tevékenykedik a tudományos kutatás és a termelés területén, hogy csökkentse az importfüggőséget. A nemzetközi együttműködést Ausztria kezdeményezte, a Duna-menti szójanyilatkozathoz Magyarország mellett Bajorország, Szlovénia, Horvátország, Szerbia és Bosznia-Hercegovina is csatlakozott. Az új szervezet a génmódosítástól mentes itthon termesztett szója vetésterületének növelését, feldolgozását tűzte ki feladatul.

Magyarországon jelenleg csupán 40 000 hektáron termesztik ezt a főként takarmánynak való fontos fehérjeforrást, holott a vetésterület növelésének nincsenek ökológiai akadályai. A gazdálkodók további csatlakozása akkor várható, ha a szójatermesztés jövedelemviszonyai elérik a jelenlegi ipari növények szintjét.

A GMO-mentes szója világpiaci ára évek óta emelkedik, ami egyre biztatóbb ebből a szempontból. A növekvő fehérjefelhasználás kielégítésére egyébként korlátlan a felvevőpiac, csak az áraknak kell stabilizálódniuk, illetve a termésszinteket kell emelni ahhoz, hogy vetésterületi növekedés következzen be.

A genetikailag módosított szóját 1996 óta termesztik
A genetikailag módosított szóját 1996 óta termesztik

Igény a “tiszta” szójára

A törvény szerint élelmiszer-biztonsági megfontolásból Magyarországon nem termeszthető génkezelt növény, ám az itthon előállított kevés “tiszta” szója döntő hányada is exportra kerül. Az állam pedig — kiszolgáltatva a világpiaci helyzetnek — a takarmánykeverő üzemek részére kénytelen nagy mennyiségben génkezelt argentin, brazil szóját importálni. A génmanipulációval életre keltett új növényekkel szemben pedig nálunk is és szerte Európában nagy a bizalmatlanság, ugyanis máig hiányoznak a humán egészséggel kapcsolatos megnyugtató vizsgálati eredmények — és az EU más országaiban is a hazaihoz hasonló a helyzet. Az elmúlt évben tehát ezért indult el a szójaprogram a Duna-menti országok összefogásával, amihez kormányszinten a magyar agrártárca is csatlakozott. Ezt a felelősségteljes munkát hivatott elősegíteni az új nonprofit társaság a megfelelő termelési technológiák kiválasztásával, növényvédelmi útmutatóval, a termesztésre javasolt szójafajták kiválasztásával, szaktanácsadással.

Baranya, Nógrád, Bács-Kiskun, Zala és Szabolcs-Szatmár megyében felkértek egy-egy sikeres szójatermesztő gazdaságot, amelyek referenciaüzemként, egyfajta szója-szolgálatként már most fogadják az érdeklődő gazdálkodókat. Az elképzelés szerint a közösség — termesztők, kereskedők, növényvédőszer-gyártók, élelmiszergyártók, vetőmag-előállítók — idővel szakmaközi szervezetté alakul, ami felgyorsíthatja a hazai GMO-mentes szójatermesztés növelését. Attól ugyanis még nem vagyunk GMO-mentes övezet, hogy nem termesztjük a genetikailag módosított növényeket, mert import génmódosított szójakészítmény kerül az állatok takarmányába és emberi fogyasztásra szánt élelmiszerekbe is.

A közvetlen humán fogyasztású szójáról

“Soha nem fogjuk elfelejteni, amikor a kilencvenes évek elején a világ legborzalmasabb pörköltjében találkoztunk a szójával. Azóta kitalálták a génmódosított szóját is, amit anyukánknál sokkal erőszakosabb módon próbál velünk feletetni az üzletközpontú élelmiszeripar” — ez lehetne a mottója a humán szója hazai bemutatkozásának. Szerencsére, azóta változott a helyzet valamelyest, de a biztonságot még mindig nehéz szavatolni…

A világ szójatermelése 1970-ről 2010-re 44 millióról 261 millió tonnára növekedett. A listát közel 100 millió tonnával vezeti az USA, és a szójabab száz évvel ezelőtti kizárólagos termelője, a szóját akkor még gasztronómiai szempontokat is figyelembe véve felhasználó Kína 15 milliós termésével mára a negyedik helyre szorult Brazília és Argentína után. A szójatofuból, -szószból és miso pasztából állati takarmány, élelmiszer-ipari fehérje és adalékanyag lett, amellyel az állat a legváratlanabb helyeken találkozhat és eheti meg. (A miso paszta egyébként tradicionális Japán alapanyag, lágy és sűrű krém, amely lehet fehér vagy rózsaszínes, szószokhoz, levesekhez, ragukhoz, pácokhoz és öntetekhez használják, jellegzetes ízt kölcsönözve ezzel az ételnek.)

A genetikailag módosított szóját 1996 óta termesztik. A világtermelésben élenjáró USA-ban és Argentínában szinte kizárólag genetikailag módosított (GMO) fajtákat termesztenek, amelyek gyomirtószer-toleránsak és kártevő-rezisztensek. Magyarországra elsősorban Brazíliából importálunk, — ott 2003 óta termelnek GMO-szóját –, és az unióban is csak 15-30% a GMO-mentes felhasználás.

0,9% alatt emberi fogyasztásra

A szójatartalmat minden esetben fel kell tüntetni az emberi fogyasztásra szánt élelmiszereken, így aki egy kicsit figyel, az könnyen tájékozódhat. Ha a szójatartalom több mint 0,9%-a génmódosított szójából származik, ezt külön fel kell tüntetni a csomagoláson. Abban az esetben, ha ez a génmódosított tartalom nem szennyeződésből ered, hanem direkt így tervezett, az alacsonyabb értéket is jelezni kell.

Hazánkban takarmányokban (az EU-ban 2004-ben oldották fel a tilalmat) engedélyezett a GMO-szóját tartalmazó tápkeverékek etetése, de az ezekből a jószágokból készült termékeken, az általuk termelt tejen, tojáson nem kell feltüntetni ezt a tényt. A GMO-szóját fogyasztó állatok húsáról, tejéről, tojásáról vagy közvetlenül a GMO-szóját fogyasztó emberekre gyakorolt hatásokról nincsenek megbízható klinikai tesztek. Az esetleges kísérleteket, amelyek a genetikailag módosított élelmiszer negatív hatásait igazolják, rendre kritika éri. Irodalmi adat, hogy a szója (minden szója, nem csak GMO) rendszeres fogyasztása — fito-ösztrogén tartalma miatt — állatoknál meddőséghez vezet, gyengíti az immunrendszert, embereknél pedig a Harvard egyetem 2008-as tanulmánya szerint bizonyítottan csökkenti a spermaszámot.

Végül pedig egy érdekes álláspont mellett sem mehetünk el szó nélkül, miszerint a szója a nyugati táplálkozás egyik időzített bombája: ugyanis az élelmiszeripar oly mértékben támaszkodik rá, és ez oly mértékben része rejtett módon táplálékainknak, hogy a kiiktatásában reménykedni sem lehet, ugyanakkor sok veszélyt hordoz magában. Az élelmiszeripar hatalmas összegeket költ arra, hogy a szóját a “veszélyes hús” egészséges alternatívájaként propagálja, és így a “természetes táplálkozás” hívei, a vegetáriánusok és bioboltok naiv bizalommal eltelt vásárlói az elsődleges áldozatai ennek a propagandának. Mindenféle részrehajlás és véleményalkotás nélkül talán az utolsó gondolat ébreszthet némi aggodalmat a fogyasztókban. Jelesül, hogy “a paleo táplálkozás és életmód filozófiája nem az, hogy védőételekkel ellensúlyozzuk a helytelen táplálkozás káros hatásait, hanem hogy kezdjünk el a szervezet által megkívánt módon táplálkozni, és ez előzi meg a civilizációs betegségek kialakulását. A szójával kapcsolatban felmerült számos aggály miatt a szójatermékek fogyasztása egyáltalán nem tekinthető egészségesnek, és semmilyen formában nem is része a paleo táplálkozásnak.”