Próbaidő



Az események, történések kavalkádjában élő ember a rázúduló sok-sok információból azt szűrheti le manapság, hogy emberpróbáló időket él. Van benne igazság, de kár lenne ettől búskomorságba esni. Ezelőtt is volt efféle, s jó eséllyel ezután is lesz.

Ebből a szempontból leglátványosabb az időjárás. Most épp ízlelgetjük az errefelé szokatlan trópusi klímát, amit úgy érzékelünk, mintha páradús fóliasátorban, vagy üvegházban telnének napjaink. Sokszor az eső szakad, sokszor csak rólunk az izzadtság termelte víz.

E körülmények közepette már nem is meglepő, ha az esők szabdalta idei aratást a viszontagságos jelzővel illetjük.

Kenyerünk java

„Befejeződött a nyári aratás, amely az agrárgazdaságért felelős államtitkár értékelése szerint összességében jó eredménnyel zárult.

Czerván György többek között arról beszélt az aratási koordinációs bizottság ülését követő sajtótájékoztatón, hogy az őszi búza előzetesen becsült hektáronkénti 4,6 tonnás termésátlaga magasabb, 4,7 tonna lett. Az őszi búzát mintegy 1,1 millió hektárról már a magtárakba vitték. Az idei őszi búza termése több mint 5 millió tonna, ebből bőven fedezhető az ország évi 1,2 millió tonnára rúgó kenyérgabona-szükséglete.

Czerván György emlékeztetett arra, hogy az őszi búza hozama és minősége megyénként is nagyon eltérő. Volt olyan jelentős búzatermő vidéknek tartott megye – például Békés –, ahol a hektáronkénti hozam nem érte el a 4 tonnát.

A termés 65 százaléka lett takarmány minőségű, míg a fennmaradó hányad étkezési minőségű, más években ez éppen fordítva szokott lenni. Úgy vélte, a takarmány minőségű búza mennyiségét az is növelte, hogy a gazdálkodók ebben az évben több takarmánynak való búzát vetettek. A pocokinvázió kártételét az államtitkár 150-200 ezer tonnára becsülte.

Hozzátette: a búza felvásárlási ára, minőségtől függően, 38 000 és 52 000 forint között mozog tonnánként. Megjegyezte: kukoricából a szakemberek a mostani becslések alapján 9 millió tonna körüli termést várnak. A napraforgó hozama pedig országosan elérheti a hektáronkénti 2,7 tonnát.

Kockázatok és mellékhatások

E helyzetképből a takarmányminőség kétharmadot közelítő aránya az igazán mellbevágó, hiszen a termésmennyiség összességében nem tér el a köztermesztés mifelénk kialakult átlagától. Az már egy más kérdés, hogy ez az átlag nem ad okot a büszkeségre, de az okokat keresve itt már igazságtalan lenne csak a természetet hibáztatni. Szemlélet, agrotechnika, vetőmag, tápanyag-gazdálkodás egyaránt közrejátszik. Ezzel kapcsolatos híradás is napvilágot látott.

„Mindössze a termőterület ötödén vetettek Magyarországon jó minőségű, ellenőrzött búzavetőmagot, ami a Gabonakutató Nonprofit Kft. szerint rontja a mennyiségi és minőségi kilátásokat és élelmiszer-biztonsági szempontból is aggályos.

A gazdálkodók többsége még mindig a visszavetés mellett dönt, vagyis az általa aratott, nem minősített kalászost veti el újra. A visszavetett búzából lényegesen, 15-25 százalékkal többet kell használni, mint a fémzárolt, minőségi vetőmagból.

A közlemény idézi Szilágyi Lászlót, a Gabonakutató ügyvezető igazgatóját, aki elmondta: a hatósági zárral ellátott zsákokban kapható vetőmag megfelel a szigorú európai és hazai minőségi előírásoknak, garantált a csírázóképessége, fajtatiszta, csávázott és fokozottan ellenálló a betegségekkel szemben. Ismertetése szerint tavaly a teljes őszibúza-vetésterület mindössze 20 százalékába került fémzárolt vetőmag, ami az elmúlt két évtized legrosszabb aránya, miközben a nyugat-európai átlag 50 százalék fölött van.

Az ügyvezető igazgató rámutatott: egy hektár bevetése fémzárolt vetőmaggal alig 20 ezer forintos költséggel jár, ez mindössze 10 százaléka a búza termelési költségének, mégis sokan éppen a vetőmagon spórolnak. Az az általános tapasztalat, hogy ha adott évben magas áron lehet eladni a búzát, akkor a gazdák értékesítik, és fémzárolt magot vesznek a következő vetéshez. Az idei évi aratás a többszöri csapadék következtében megkésett, a megázott búzákból félretett saját vetőmagot visszavetni igen kockázatos – figyelmeztet a közlemény.

Védd magad!

Kockázatokból nemzetközi színtéren is akad bőven, s azok jellegétől függően célszerű a veszélyes helyzeteket kerülni, vagy minél kisebb veszteséggel együtt élni velük.

Most éppen az ebolajárvány terjedése, kordában tarthatósága aggasztja leglátványosabban a világ közvéleményét. Ellenintézkedések vannak, aztán meglátjuk, mi lesz belőle.

Azt is sűrűn halljuk, hogy az épp aktuálisan háborús övezetekbe csak az menjen, akinek nagyon muszáj. Azt is tapasztalatból tudhatjuk, hogy a perpatvarba akkor is belekeveredhetünk, ha az egyik félnek (még csak ha szavakban is) pártját fogjuk. Bár az elvtelen lapulás is rossz fényt vethet ránk, hiszen alapvető morális kérdésekben az emberi tartásnak része az igazság melletti állásfoglalás.

A mindig van valahol háború, betegség, éhezés, kegyetlenkedés tudata olykor fásulttá is teheti az embert. Veszélyérzetünk akkor támad fel igazán, ha közvetlen közelünkben tapasztalunk vészjósló jeleket. Mondjuk, ha déli határunkon tömegesen fognak el az ebolajárvánnyal sújtott térségekből érkezett migránsokat, megalapozatlanul is félni kezdhetünk. Ennél közvetlenebb veszélyt hordoz az ukrajnai háborús helyzet, amely nem csupán az ott élő ukránok és oroszok erőpróbája, hanem a feleket támogatóéké is. Jelenleg az embargó az a konkrétum, amely megkülönböztetett figyelmet kapott az elmúlt hetekben.

„A kormány arra törekszik, hogy minimalizálja a gazdák veszteségeit az orosz embargó miatt, és Brüsszelhez fordult a károk kompenzálására létrehozott krízisalap 400 millió eurós keretének emelése érdekében – mondta Nagy István, a Földművelésügyi Minisztérium parlamenti államtitkára egy hajdúböszörményi sajtótájékoztatón.

A magyar gazdaságnak az embargó napi 70 millió forint kisesést okoz, ezért a 400 millió eurós alap minden bizonnyal kevés lesz a kompenzálásra. Arra kérte a magyar fogyasztókat, hogy részesítsék előnyben a magyar termékeket. ’A magyar termék friss, jó minőségű, magas beltartalmú, fogyasztásukkal a magyar gazdálkodókat támogatjuk’ – hangsúlyozta Nagy István.”

Ára van

A helyzetértékelés egy másik vetületének alapja a Központi Statisztikai Hivatal tájékoztatója a mezőgazdasági termelői árak alakulásáról. Az MTI-nek nyilatkozó Lukács László agrárszakértő, a Tej Termék Tanács korábbi ügyvezető igazgatója szerint az orosz importtilalom felerősíti az árak csökkenését a magyarországi agrártermékek piacán.

„A szakértő azt követően mondta el véleményét, hogy a KSH közzétette az erre vonatkozó legfrissebb adatait. Eszerint a mezőgazdasági termékek felvásárlási ára 9,8 százalékkal volt alacsonyabb júniusban, mint tavaly ugyanekkor. Ezen belül a növényi termékek termelői árának csökkenése júniusban tovább gyorsult; a májusi 14,9 százalékos esés után 15,8 százalékkal kellett kevesebbet fizetni értük, mint egy évvel korábban. Lassult az élőállatok és állati termékek felvásárlási árának növekedése, 1,9 százalékos volt a tizenkét havi drágulás a májusi 2,3 százalék után.

A szakértő szerint problémát jelent, hogy a mezőgazdasági termékek felvásárlási árának alapvetően csökkenő tendenciáját ’derékba kapta’ az orosz embargó, felerősítve azt. Úgy vélte, az embargó közvetett hatása jelentős, mivel piaci zavart okozhat, hogy más országok – Németország, Lengyelország, Spanyolország – termékei bennragadnak az unióban.

Ha az embargó kitart az év hátralévő részében, az kínálati piacot teremt, így egyensúlyvesztés következhet be, ami jelentős fogyasztói áresést vetít előre – húzta alá a szakember.

Lukács László szerint két lépést kellene nagyon gyorsan megtenni az esetleges piaci zavarok elkerülése érdekében. Elsőként EU-konform piacvédelmi intézkedéseket kellene foganatosítani, ezek közül az áfa-csökkentés szükségességét és a tisztességtelen piaci szereplők elleni határozottabb fellépést emelte ki.

Emellett a növekedési hitelprogramban a jelenleg elérhetőnél nagyobb összegre – és más fedezeti összetételben garantálva – olyan állami hiteltámogatást kellene kidolgozni, ami segít átvészelni az ágazat szereplőinek ezt az időszakot.

A mezőgazdasági termékek árának júniusi csökkenését értékelve Lukács László kiemelte: az árváltozás termékpályánként eltérő irányú és dinamikájú, aminek véleménye szerint három fő oka lehet. Egyrészt vannak olyan termékpályák, ahol igen erős volt a bázis, azaz magas volt a tavaly júniusi ár, ilyen egyebek között a burgonya-, a tej-, a zöldség- és gyümölcságazat – itt piaci kompenzáció zajlott le júniusban. Emellett szezonális hatásról is beszélni lehet; az idénytermékek most ugyanis túlreprezentáltak, a mennyiség alapján nagyobb a részesedésük, ami hozzájárul az árcsökkenéshez. Megjegyezte, hogy az idén az időjárás is kedvezett a magasabb hozamnak.”