Az IH-5288 és 5488 traktorok



Magazinunk História rovatának hasábjain korábban már többször is foglalkoztunk a magyar mezőgazdaság hőskorában alkalmazott IH (International Harvester) traktorokkal, amelyek annak idején jelentősen hozzájárultak a rendszerszerű iparnövény-termesztés korszerű gépesítéséhez. Aktuális visszaemlékezésünkben az utolsó, hazánkba érkezett IH-széria két tagjának történetét idézzük fel.



A 80-as évek legelején az előző évtizedben, a bábolnai IKR jóvoltából beszerzett IH Farmall traktorok jelentős része már a több tízezres üzemóraszámon is túl volt, így ismét aktuálissá vált egy új, hátsókerék-hajtású, középnehéz univerzális erőgépcsalád bevezetése. Az időközben meghirdetett, világbanki hitelből finanszírozott GFP-program lehetőséget biztosított új, tőkés importból származó típuscsaládok bevezetésére.

1980/1981-ben a Rába MVG. az IH céggel közösen sikeres kooperációs gyártást hajtott végre, amelynek eredményeként 44 darab hazai gyártású Rába M.A.N. 2156 HM6 motorral szerelt öszkerék-meghajtású IH-3588 traktor állt munkába a bábolnai IKR (18 db) és a nádudvari KITE (36 db) gazdaságaiban. A korábbi sikeres együttműködés egyértelművé tette, hogy a GFP-program keretein belül az időközben megjelent IH-5000-es sorozat hátsókerék-hajtású modelljeit is bevonják a vizsgálatba, és ha megfelelnek, akkor ezekkel a típusokkal is kiegészítik a termelési rendszerek vezető taggazdaságainak gépparkját.

 

Erre az USA-beli, az Illinois államban található Rock Island-i traktorgyár 1981-ben bemutatott új, háromtagú 5000-es traktorcsaládjának felső két tagját választották ki, azon belül is a hátsókerék-hajtású változatokat. A 2 db IH 5288 és egy darab IH 5488 traktor 1982-ben érkezett meg a minősítő vizsgálatokra. A két típusban IH DT 466B és IH DTI 466B típusú, 7,61 liter lökettérfogatú, 2 400 min-1 névleges fordulatú, álló, soros elrendezésű, közvetlen befecskendezésű, turbófeltöltéses dízelmotor szolgált erőforrásul. Az 5288-as 116 kW, míg az 5488-as – az intercoolernek köszönhetően – 142 kW névleges motorteljesítménnyel bírt. A motoron kívül egyéb szerkezeti részekben a két típus teljesen megegyezett.

A modelleknél a nyomaték a motortól egy nedves tárcsás, hidraulikusan működtetett tengelykapcsolón jutott el a három egységből álló hajtóműhöz. A három egységet egy fix fokozatokból álló sebességváltó, egy sebességtartományház és a hátsó híd alkotta. A sebességváltóban két hidraulikus vezérlésű tengelykapcsoló volt, amelyek közül az egyik a lassú, a másik pedig a gyors fokozat terhelés alatti kapcsolását biztosította, így a 18/6 fokozatok egy részében terhelés alatt válthattunk.

Az erőgép hossztengelyében található TLT-tengely (21 borda, : 35 mm, 1 000 min-1) kapcsolását egy többlamellás hidraulikus kapcsolású, terhelés alatt működtethető tengelykapcsoló végezte. A traktor kúptányérkerekes differenciálműve elektrohidraulikus működtetésű, terhelés alatt kapcsolható differenciálzárral rendelkezett, fékberendezése pedig hidraulikus nedves többtárcsás fék volt, ahol a féktárcsák a napkerék tengelyére voltak szerelve. A kormányzás ugyancsak hidrosztatikusan történt, amelyhez egy réskiegyenlítéses fogaskerékszivattyú szolgáltatta a szükséges olajmennyiséget.

A traktor hidraulikus rendszerét három darab szivattyú látta el a szükséges olajmennyiséggel. A rendszer zárt központos nyomás- és mennyiségszabályozással volt ellátva, a hidraulikus emelőberendezés tömbépítésű, helyzet- és erőszabályzós volt, de a technológia a két szabályozás kombinált használatára is lehetőség adott. A hátsó függesztőszerkezet 3 db egyszeres vagy kettős működésű kihelyezett munkahenger csatlakoztatását tette lehetővé, de prioritási szelepen keresztül hidromotor változtatható olajmennyiséggel történő üzemeltetésére is képes volt.

Az akkori viszonylatban a gép legkorszerűbbnek számító, zajszigetelt, borulásbiztos, kényelmes, légkondicionált vezetőfülkéje megegyezett az ismert 3588-as összkerék-meghajtású típusnál alkalmazottal, mint ahogy a hátsó fél keret több eleme is alkatrészközösséget mutatott a korábban megismert 2+2 traktorral, mivel mindegyik típus a 88-as traktorcsaládhoz tartozott. A traktorok vizsgálata a Rába MVG megrendelésére az IKR, KITE és KSZE termelési rendszerek közreműködésével, 1982-ben indult meg.

A szántóföldi munkagépes és mérővizsgálatok hamar rámutattak, hogy bár az 5488-as üzemanyag-fogyasztása 4-5%-kal alacsonyabb, de az erőtöbbletét nem lehet teljes mértékben kihasználni, így inkább az 5288 alkalmazását javasolták. Ez a vizsgálatok alkalmával középkötött talajon egy hatfejes IH 10-720 ekével óránkénti két hektáros területteljesítmény mellett 18,1 litert fogyasztott hektáronként, de egy 4,2 méteres IH 10-770 nehéztárcsával 2,9 ha/h területteljesítményt sikerült elérnie, 12,3 liter/ha üzemanyag-fogyasztás mellett.

Rau Kombimat 5,6 függesztett magágykészítővel is kipróbálták, amivel igen kedvező, 5,4 literes hektáronkénti hajtóanyag-felhasználást mértek, viszont ennél a függesztett gépnél szállítási helyzetben a mellsőtengely terhelése oly mértékben lecsökkent, ami már közlekedésbiztonsági, kormányozhatósági okokból nem engedhető meg, így inkább féligfüggesztett változat alkalmazása tűnt biztonságosnak. A vontatási vizsgálatok arra is rámutattak, hogy a 20,8R38-8PR méretű hátsó gumiabroncsok teherbíró képessége alacsony, így ezek 10 PR vagy 12 PR gumiköpenyekkel való kiváltását javasolták.

A sorközművelő kultivátorok tagjainak kis átrendezésével kiválóan alkalmas volt az erőgép sorközművelésre, amire hazánkban a KM-12, illetve az IH-10-183, Rau PolyCrop kultivátorokkal együtt alkalmazták. Az 1982-es Bábolnai Napok szántóföldi gépbemutatóján gyakorlat közben egy Rau Rototiller talajmaróval mutatkozott be a nagyközönség előtt, de a következő évi azonos rendezvényen is viszontláthattuk egy Vogel-Noot grubberrel. Végül, a vizsgálati eredmények ismeretében az IKR a Fiat traktorok jelentős darabszámú beszerzése mellett döntött, viszont a nádudvari és szekszárdi termelési rendszerek együtt kicsivel több mint két tucatnyi mennyiséget vásároltak a gépből taggazdaságaik számára. A korábbi gépvizsgálati eredményeket figyelembe véve a két típus közül inkább az 5288-asból állt munkába több.

A KITE gazdálkodási rendszerterületén az általuk beszerzett 13 darab példányból az 5288-as traktorok többek között Ecser, Gyomaendrőd, Hajdúböszörmény, Kiskunhalas, Körösladány, Makó, Somogyszil, Szarvas, Szentes, Túrkeve települések nagyüzemeiben álltak munkába, továbbá az 5488 típusból Földesen és Püspökladányban dolgozott. 1984-ben, a Bábolnai Napokon az IH standja előtt bemutatkozott az 5488 típus segédmellsőkerék-hajtású változata is. Az exkluzív vonalvezetésű, igazán szép formatervezésű erőgépcsalád mindössze 4 évet élt, hiszen a Case és az IH fúziójával 1985. május 14-én befejeződött a 88-as sorozat gyártása a Rock Island-i gyárban. Az 5088-as típusból 8 176, a középső 5288-ból 5 905, míg a legnagyobb 5488-ból 3 951 darab készült, amelyek legnagyobb része a tengerentúlon talált gazdára. Kelet-Közép-Európában egyedül csak hazánkban állt munkába jelentősebb darabszámban belőlük, amelyek közül jó néhány még most is üzemel.

Farkas Imre


Ez a cikk a GÉPmax 2013/06 - június-júliusi számában jelent meg.