Állattenyésztés évösszegzés – 2013



Jócskán lerövidültek a nappalok, egyre hűvösebb az idő is, ami az állattenyésztésben alaposan megnehezíti a munkát: egyre nagyobb szerep jut a takarmányozásnak, az épületek felkészítésének, egyáltalán; a hideg évszakra való felkészülésnek.

Biztos jele a nehezedő munkának, amikor a híradásokban az állattartói hagyományokról beszélnek, és bemutatják az egyik hatalmas állattartó körzet, a Hortobágy mindennapjait. A leginkább hagyományos munkák ott folynak, a pásztorok a jószágok téli szállásukra történő behajtásával jelzik az évszakváltást. Úgy mondták régen, hogy a „havat hazahozta a hátán” az állat, mivel már nem talált táplálékot a legelőkön.

A behajtásnak, vagy más néven szorulásnak megvoltak a jeles napokhoz kapcsolódó határnapjai: a marhákat Katalin, vagy Mihály napján, a juhokat Dömötör napján hajtották haza. A beszoruláshoz kapcsolódott a pásztorok elszámoltatása és bérfizetés is. „Dömötör juhászt táncoltat” – tartja a közmondás, amely egyrészt a hideg idő beálltára utal, hiszen nem sokáig lehet már a szabadban maradni, másrészt a juhászok bottal táncoltatták meg azon társukat, akinél az elszámolásnál hiány mutatkozott.

Dömötör napjának – aki egyébként a pásztorok védőszentje is volt – megünneplése, a „dömötörözés” a pásztorok körében mindig is nagy eseménynek számított, amelyre már jó előre készültek, a csárdában, vagy az ún. pásztorházban, s akár több napon át mulattak, pásztorbált tartottak.

– Nos – az állattenyésztés szépségét méltató hangulati elemeket sem nélkülöző felvezetést követően –, ugyancsak itt az ideje egy év összegzésének. Különös jelentőséggel bír ez most, hiszen évek óta várja a magyar mezőgazdaság az állattenyésztés felzárkóztatását, ami jelentősen segíthetné a növénytermesztés produktumainak jobb – de legalább is biztosabb – értékesíthetőségét, a fogyasztás növekedését; a teljes mezőgazdasági vertikum energikus mozgásba hozását.

Természetesen az egész évet jellemző kritikák, remények után az esztendő végén azokat az intézkedéseket méltatnánk, amelyek valóban az állattenyésztés fellendítése érdekében születtek.

Senki nem remélhette – és nem is reméli – azt, hogy egy ilyen nagy és sokszereplős ágazat egyik évről a másikra csodákra képes, hiszen alapvetően a biológiai alapok, a kialakult vagy átalakulóban lévő struktúra sem teszi ezt lehetővé. Mégis el kell dönteni az egész éves történéseket követve, hogy a szándékon kívül, a gyakorlatban is történt-e előrelépés, és nem csak üres frázisok pufogtatása folyik, ahogyan az évek óta történt. Talán ki lehet jelenteni felelősen azt, hogy ha nem is minden állatfajt érintően, meggyőző módon, de összességében elindult a magyar állattenyésztés a felzárkózás útján.

A magyar állattenyésztés állapotát más megfogalmazásban és objektíven megítélve – amely összegzés a szaktárca államtitkári elemzésének és a gyakorló gazdák véleményének összességéből áll össze – elmondható, hogy a szarvasmarha- és a juhágazat esetében elfogadható a jelenlegi helyzet; a baromfi esetében stagnálás tapasztalható, míg legnagyobb gond a sertéságazatban van, a potenciális lehetőségekhez képest…

Számmisztika

A tavalyi évhez képest több a szarvasmarha az országban, viszont a sertések száma kevesebb lett az év során.

A szarvasmarhák száma az adatfeldolgozás jelen állása szerint 2013. június 1-jén 758 ezer volt, 2012. június óta 25 000-rel, a 2012. decemberi összeírás óta 5 000-rel nőtt az állomány. A tehénállomány (335 000) egy év alatt nem változott; 2003 júniusa óta 27 000-rel (7%-kal) csökkent a számuk. A szarvasmarha-állomány 2010 decembere óta tartó növekedése tehát örvendetesen tovább folytatódott.

A juhállomány 2013. június 1-jén 1,2 millió – ebből az anyajuhok száma 810 000 volt –, ami 4 000-el, illetve 30 000-el volt kevesebb a 2012. júniusi adatoknál. Azóta, az elmúlt hat hónapban azonban némileg ismét emelkedett.

A kecskeállomány egy év alatt nem változott, számuk június elsején 88 000 volt.

A sertések száma 2 892 000 volt június 1-jén; az előző decemberi állománynál 64 000-rel, az egy évvel korábbinál 20 000-rel kevesebb. A sertések száma tíz éve még meghaladta az 5 milliót; 2012 júniusa óta azonban tartósan 3 millió alatt van. Az anyakocák száma (194 000) is sajnálatos mértékben, egy év alatt 11 000-rel csökkent.

A baromfifélék állománya a szezonalitásnak megfelelő növekedést mutatja a decemberi állományhoz képest, derül ki a KSH legfrissebb adataiból. A tyúkok száma júniusban 34 millió volt, 1,1 millióval (3%-kal) kevesebb az egy évvel korábbinál. A 2012. december 1-jeihez viszonyítva az állomány 3,5 millióval (12%k-al) emelkedett. A 11,3 milliós tojóállomány az egy évvel korábbinál közel 1 millióval (10,5%-kal) volt több, míg a hat hónappal ezelőttinél 814 000-rel (7%-kal) volt kevesebb.

A lúdállomány az elmúlt egy évben 626 000-rel (19%-kal) emelkedett, számuk 2013. június 1-jén majdnem elérte a 4 milliót.

A kacsaállomány 4,6 millió, 113 000-rel (2%-kal) volt több, mint 2012 júniusában.

A pulykaállomány 2,2 millió; 900 000-rel (29%-kal) volt kevesebb az egy évvel korábbinál.

A kormányzati források szükségesek, mert a sertéságazat,  tágabban véve pedig az egész magyar húsipar komoly gondokkal küzd
A kormányzati források szükségesek, mert a sertéságazat,
tágabban véve pedig az egész magyar húsipar komoly gondokkal küzd

Sertés

A hazai egy főre jutó, éves sertéshúsfogyasztás az 1990-es években 40 kilogrammot meghaladó szintjéről mára 25 kilogrammra csökkent – áll a három szakmai szervezet közös közleményében.

A fogyasztás 40%-os, azaz 15 kg-mal egyenértékű visszaesése önmagában megközelítőleg 2 millió élősertésnek felel meg. A magyar húsipar értékesítésének csökkenése azonban ennél lényegesen magasabb, hiszen a hazai piacon komoly részarányhoz jutottak a külföldi beszállítók.

A magyar sertéságazat és sertéshústermelés immár jó ideje jelentős gondokkal küzd, ami természetesen az állattartókat és a magyar húsipart érinti legmélyebben. A rendkívül összetett probléma elhúzódó és mindenkori összetevői között szerepelnek a genetikai alapokkal, a magas takarmányárakkal, a feketepiaci anomáliákkal, a szűk vágóhídi keresztmetszettel és útdíjakkal, a jelentős mennyiségű sertéshús importtal összefüggő, a termelést akadályozó anomáliák. Még akkor is így van ez, ha a gazdasági év egyes időszakaiban csökkent az „importnyomás” a sertéstartókon. Ez leginkább az első negyedévben volt jelentős, amikor javultak a magyar kiviteli lehetőségek.

Az agrárgazdasági kutatóintézet adatai alapján az első negyedévben 53%-kal több sertést szállítottak ki Magyarországról, mint egy éve, miközben a behozatal 22%-kal csökkent. Így az élő sertések külkereskedelmének egyenlege a tavaly első háromhavi 3 millió eurós hiányról, 11 millió eurós többletre változott. Ez azért is fontos, mert az elmúlt években a magas import arányával magyarázták a hazai sertés árának csökkenését, illetve a hízólétszám drasztikus visszaesését.

A sertéságazat válságát jelzi az is, hogy az elmúlt egy évben három nagy tradicionális hazai húsipari szereplő (a Kapuvári Húsüzem, a Gyulai Húskombinát és a Pápai Hús 1913) is csőd-, illetve felszámolási eljárás alá került. Éppen ezek a sajnálatos események vezettek oda, hogy a kormány látható módon kiemelten kezeli a sertéságazatot, de az állami segítségnyújtás sem feltétlenül garantálja/garantálhatja a teljes körű megoldást. Az viszont kétségtelen, hogy a kormányzati források szükségesek, mert a sertéságazat, tágabban véve pedig az egész magyar húsipar komoly gondokkal küzd, és ebből a helyzetből önerőből aligha tud felállni.

A közismerten a csalás „melegágyának” számító 27%-os áfa-kulcs egyébként csak egy a sok probléma közül, de sok cégnél gondot okoz a hatékonyság hiánya is. A magyar vágóhidak sok esetben az elmaradt fejlesztések miatt korszerűtlenné váltak, ami újabb jelentős versenyhátrányt eredményezett számukra. Ma a piacon hasított félsertéssel aligha lehet érvényesülni, a darabolt és csomagolt hústermékeké a jelen és a jövő, aminek feldolgozói hátterét haladéktalanul meg kell idehaza is teremteni…

Időszerű a húsok áfájának csökkentése

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) felkarolta a sertéságazat gondjainak megoldását, és arra kérte az Országgyűlést, hogy a 2014-es adótörvényekről szóló döntésekor vegyék figyelembe a mező- és élelmiszer-gazdaság szereplőinek az élelmiszerek, azon belül is első körben a húsok és hústermékek áfájának érdemi csökkentésére vonatkozó kérését.

Az élelmiszer-gazdaság jelentős ágazataiban vált mára egyértelművé, hogy a fejlődés egyik meghatározó gátja a piacból magának mind nagyobb szeletet kihasító „feketegazdaság”. Az európai összehasonlításban kiemelkedő mértékű, 27%-os áfa-kulcs mellett az adó egy részét vagy egészét eltitkoló, azt be nem fizető vállalkozások olyan mértékű piaci előnyhöz jutnak, amivel a legálisan működő cégek, termelők képtelenek versenyezni. Egyes ágazatokban a szakmai konszenzus már 30-50% közé teszi az adómentesen forgalomba került termékek nagyságát.

Különösen jelentős a különböző formájú áfa-csalások mellett értékesített termékek mennyisége a sertés- és baromfihús, a zöldség-gyümölcs, a tej, a cukor, a liszt, az étolaj és a péksütemények piacán. A húsiparban az elmúlt év vállalati kudarcairól szóló hírek az eseményeket csak felületesen szemlélők számára is egyértelműen jelezték, hogy súlyos problémák jellemzik az ágazatot, amelyek aligha magyarázhatók mással, mint a „feketegazdaság” drasztikus térnyerésével. Ezért is üdvözölte a szakma, így a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara is azokat a kormányzati, illetve kormánypárti nyilatkozatokat, amelyek a sertés- és baromfihúsok, illetve hústermékek esetében az 5%-os áfa 2014-es bevezetését kezdeményezték.

A mező- és élelmiszer-gazdaság szereplőinek többsége, így a NAK is megérti, hogy az állami költségvetés helyzetének figyelembevételével lehet csak az adóbevételek csökkenését eredményező döntéseket meghozni, így elfogadhatónak tartja azt, hogy első lépésben csak az élelmiszerek egy korlátozott körét érintse az áfa-csökkentés. A kamara abban a reményben támogatta a kormánypárti kezdeményezést, hogy a sertés-, majd baromfi termékpályán megtett áfa-csökkentési lépés pozitív tapasztalatai rövid időn belül visszaigazolják a döntés helyességét, és a költségvetés helyzetének figyelembevételével a következő években mind több mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termék kerül az alacsonyabb áfa-kulcs alá. A NAK természetesnek tartja a politikai döntéshozó azon igényét, hogy az áfa csökkenése azonnal és teljes mértékben épüljön be a fogyasztói árakba, és ezáltal a lépésnek kedvezményezettje legyen minden a terméket megvásárló magyar fogyasztó. A szervezet meggyőződése, hogy a kiélezett piaci verseny – ami ezen a termékpályán jellemző – minden szereplőből kikényszeríti azt, hogy a fogyasztó felé az alacsonyabb áfának megfelelő árszinten értékesítse termékét. A NAK ugyanakkor azt a kormánypárti kezdeményezést is támogathatónak tartja, hogy hatósági eszközökkel is ellenőrizzék az áfa-csökkenés fogyasztói árba történő beépülését és ehhez a munkához a kamara felajánlja szakmai segítségét.

A kormány meghallotta

5%-ra csökken január elsejétől az élő- és a félsertés áfa-kulcsa – jelentette be Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter október 21-én. A kormány döntött a csökkentésről, amelynek célja a feketegazdaság kifehérítése, az érintett vállalkozások versenyképességének növelése, így munkahelyek és beruházások megőrzése.

Ugyanakkor az is fontos érv lehetett a csökkentés mellett, hogy a 22%-os mérséklés az áfa-bevételt csak kis mértékben befolyásolja. A számítások szerint a csökkentés mindössze 600 millió forintos bevételkieséssel jár, amit azonban kompenzálhat a szektor fehéredésének hatása.

Az Agrárkutató elemzése szerint az 5%-os áfa eredményeképpen a vágóhidak helyzete nem romlik, sőt, az alapanyag forgalmi adójának csökkentése akár javíthatja is a likviditási helyzetüket, és a piaci kereslet növekedése esetén akár több alapanyagot is tudnak vásárolni. A Hússzövetség elnöke szerint az is fontos lenne, hogy az intézkedést kiterjesszék a termékpálya egészére, illetve a további termékpályákra is.

Némi „tisztulást” biztosan okoz ez az intézkedés a piacon, hiszen januártól az élősertés és a félsertés esetében értelmetlenné válik a feketeforgalmazás legelterjedtebb formája, ám más kiszerelésű tőkehúsoknál megnőhet a csalás kockázata. A részleges áfa-csökkentés pozitív a lépés ugyan, de nem oldja meg teljeskörűen a feketegazdaság okozta problémát, és a végső fogyasztói árak csökkenésére sincs jelentős hatása. A kormány korábban ebben a termékkörben a fordított áfa alkalmazásáról döntött, ám ezt a lépést az Európai Bizottság elutasította.

2013 nyarán a hústermékek áfájának csökkentéséről már volt szó, az uniós szabályok miatt viszont csak 18, illetve 5%-os kulcs bevezetése lett volna lehetséges. Akkor a kormány álláspontja az volt, hogy az előbbi alig érezhető hatást gyakorolt volna a piacra, utóbbi pedig – a teljes hús termékpályán – túlságosan nagy bevételkiesést jelentett volna… Most bekövetkezett a csökkentés – igaz, csak részleges –, ami máris hatalmas szakmai vitákat váltott ki; nem a mértékével, hanem az egyes – elsősorban feldolgozói – szektorokban indukált előnyökkel, a termelők és fogyasztók érdekeinek figyelmen kívül hagyása mellett.

A „puding próbája az evés”, emiatt várni kell. A vita tart és minden bizonnyal további korrekciót kényszerít majd ki a jelenlegi intézkedés annak érdekében, hogy a teljes legyen a termékpálya szereplőinek elégedettsége…

Az E-útdíj kedvezőtlen az állattenyésztőkre

A korábbi ígéretek és szakmai háttérmunka ellenére a június 18-án megjelent, e-útdíjról szóló 209/2013-as kormányrendeletben nem kaptak kedvezményt sem az állattenyésztők, sem a feldolgozók. Ezzel újabb, versenyképességet rontó, önköltségnövelő teherrel kell a már így is nehéz helyzetben lévő állattartóknak és feldolgozóknak megküzdeniük.

Miközben a kormány zászlójára tűzte az állattenyésztés talpra állítását és a feldolgozók megerősítését, a vidéki munkahelyek megtartását, újak teremtését, a belső piac visszaszerzését, valamint élelmiszer-behozatali függőségünk csökkentését, úgy tűnik, a költségvetés helyzete ezeket a prioritásokat felülírja.

A kormányrendelet előírásai szerint július 1-től útdíjat kell fizetni azoknak a gazdáknak, akik állataikat, vagy a trágyát, terményt, tejet, takarmányt közúton akarják szállítani. Felmentést egyedül a mezőgazdasági vontatók (traktorok, kombájnok) és az ezekkel vontatott pótkocsik kaptak, ami elsősorban a növénytermesztőknek kedvez.

Nehezíti a helyzetet, hogy az Állami Autópálya Kezelő Zrt. közlése szerint amennyiben jogszabály-módosítás révén mégis mentesülnének a gazdák a díjfizetés alól, azt a jelenlegi rendszer nem tudná kezelni.

A rendelet hatálybalépése óta eltelt idő tapasztalata az, hogy a fuvarozók ezt a többletköltséget, ami a szállítási díj harmadát teszi ki, egy az egyben áthárítják a szállítás megrendelőjére, azaz a termelőre, feldolgozóra vagy a kereskedőre. A díj különösen érzékenyen érinti a sertés- és tejágazatokat, hiszen ezeknél egész éven át, heti rendszerességgel történik a feldolgozók felé a beszállítás.

A Magyar Állattenyésztők Szövetsége már hónapokkal ezelőtt felhívta a figyelmet, hogy az állattenyésztési ágazatok és az állati termékek feldolgozói nem bírnak el újabb költségnövelő terhet. A Magyar Sertéstenyésztők Szövetsége aggodalmát fejezte ki az e-útdíj sertéságazatot érintő hatása miatt, amely a termelőket és feldolgozókat egyaránt sújtja, és nem várt akadályt gördít a szektor talpra állása elé, veszélyeztetve a kormány által is támogatott fejlesztési célkitűzéseket. A Magyar Állattenyésztők Szövetsége valamennyi tagszervezete nevében kérte a kormányzatot, hogy az élőállat és tej vonatkozásában a feldolgozókhoz, illetve a felvásárlókhoz történő beszállítások mentesüljenek az e-útdíj fizetése alól. Ellenkező esetben a kormány által is remélt fellendülés helyett tovább mélyülhet az állattenyésztő ágazatok hosszú évek óta tartó válsága.

Az áfa 5%-ra történő csökkentése nélkül a baromfiipar  termelése nem növekedhet, sőt talpon maradása is kétséges
Az áfa 5%-ra történő csökkentése nélkül a baromfiipar termelése nem növekedhet, sőt talpon maradása is kétséges

Baromfi

Radikális áfa-csökkentés kell a baromfiágazatban is

Radikális áfa-csökkentéssel érhető csak le, hogy a baromfiágazat megmaradjon, versenyképessége pedig növekedjen – állítja a Baromfi Termék Tanács (BTT). A lakossági húskereslet zsugorodása a baromfiágazatban is érezhető; az utóbbi egy-két évben a korábbi időszakhoz képest 30%-kal esett vissza a belföldi vásárlások volumene Ugyanakkor, míg a hazai fogyasztás radikálisan csökken, a külföldi értékesítés folyamatosan nőtt, többek között azért, mert az áfa-kulcs nincs hatással az exportértékesítési lehetőségekre.

Deklarált, hogy a kormány stratégiájában az agrárium fejlesztése elsőbbséget élvez. Ennek része a növénytermesztés és állattenyésztés eltorzult egyensúlyának korrigálása, az állatállomány növelése. E célkitűzés megvalósításának részét képezi a baromfiágazat versenyképességének erősítése, ami lehetetlen a hazai és nemzetközi piaci részesedésének a növelése nélkül. Elrettentő példa, hogy a jelenlegi becslések szerint a lakossági sertéshúsfogyasztás mintegy 30%-a importból származik, a fennmaradó rész legalább fele pedig feketekereskedelem útján jut el a fogyasztókhoz, így a legális húsipari termelés részesedése csak 35-40%-ra tehető. Sajnálatos módon, ha nem is ilyen mértékben, de a baromfiágazatban is érzékelhetően megnőtt a fekete- és szürkegazdaság részaránya. Ugyanakkor az élelmiszer-ipari ágazatok sajátossága, hogy a belföldi piac jelenti számukra a tervezhetőséget, a biztonságot, a növekedés zálogát. Szakmai körökben egyöntetű az a vélemény, miszerint a baromfiágazat fennmaradásának kulcsa jelenleg a hazai baromfiipar versenyképességének újrateremtése, ugrásszerű erősítése.

Az EU-tagállamok többségében az alapvető élelmiszerek, így a baromfitermékek áfa-szintje nem haladja meg a 10%-ot. A hazai 27%-os áfa-kulcs a feketegazdaság és -kereskedelem melegágya, egyúttal versenyromboló és negatív erkölcsi hatású. Az áfa 5%-ra történő csökkentése nélkül a baromfiipar termelése nem növekedhet, sőt talpon maradása is kétséges. Az ágazat versenyképességének javítása és ehhez tartozóan a munkahelyek megőrzése, valamint a gazdaság fehérítése csak az áfa radikális csökkentése révén valósítható meg.

A kisebb adómérséklés az áfa nélküli értékesítés körére és mértékére visszatartó erőt nem gyakorol, az ipar versenyképességének javítására hatástalan, s ráadásul a fogyasztói ár alig érezhető csökkenését tenné csak lehetővé. Márpedig a legális ipar képviselőinek alapvető érdeke, hogy az áfa-csökkentés a fogyasztók számára érdemi ármérséklést eredményezzen. Ez a nagyon kívánatos elképzelés pedig csak az áfa-kulcs 5%-ra való csökkentése révén valósulhat meg.

Zavar a tojástermelésben

A Magyar Tojóhibrid-tenyésztők és Tojástermelők Szövetsége a XV. Tojás Világnap rendezvényen jelentette be, hogy az ágazat az elmúlt tíz év legnehezebb időszakát éli.

Az Európai Unióban meghirdetett és nagyrészt végrehajtott túltelepítés és a hozadékaként jelentkező túltermelés azt eredményezte, hogy a dömping áron érkező import teljesen tönkreteszi a magyar termelést.

A Baromfi Termék Tanács (BTT) több ízben jelezte a tojáságazat gazdasági problémáit a Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) számára, kérve, hogy saját hatáskörben és uniós kezdeményezésekkel is segítse az ágazatot kilábalni e helyzetből. A terméktanács számos tárgyaláson van túl, többek között a parlament mezőgazdasági bizottságával, a miniszteri kabinettel és a mezőgazdasági kamarával. Az érintettek megértő támogatásáról biztosították a szövetség képviselőit, de érdemi lépés mostanáig nem történt.

Hasonlóan több ízben kezdeményezte a BTT a hatóságoknál és a minisztériumnál a kereskedők, tojáscsomagolók átfogó vizsgálatát a feketén érkező tojások importjának kiszűrésére, a fokozottabb ellenőrzést; valamint ehhez kapcsolódóan a büntetések és egyéb szankciók szigorítását (pl. üzembezárás). A hatóság e téren csekély sikereket ér el, a minisztérium pedig egyelőre nem szigorítja a szabályokat.

Tojásvédjegy

Hamarosan megjelenik az üzletek polcain a védjeggyel jelölt tojás.

A „Koronás Tojás” névre keresztelt védjegyet azok a termelők pecsételhetik a tojásra, akik vállalják, hogy megfelelnek a védjegy kódexe által állított szigorúbb élelmiszer-biztonsági követelményeknek. Így a védjeggyel jelölt tojások vásárlásakor a fogyasztók garantált minőségű, biztonságos körülmények között előállított magyar terméket kapnak.

A védjegyes tojást arról ismerhetik meg a vásárlók, hogy a dobozos csomagoláson és a tojásokon is „magyar korona” szimbólum szerepel majd.

A Magyar Tojóhibrid-tenyésztők és Tojástermelők Szövetsége állásfoglalása szerint az ágazat az utóbbi években több megoldandó problémával is szembesült. Ilyen az EU-csatlakozással együtt járó, szigorúbb állatjóléti elvárások teljesítése, az importtojások okozta erős belkereskedelmi verseny, illetve az állomány, a termelés és a tojásfogyasztás csökkenése. Amennyiben ez a nemkívánatos trend folytatódik, az ágazat a mára jelentősen leépült növényolajipar vagy éppen a cukoripar sorsára juthat.

A szövetség az utóbbi időszakban számos javaslatot fogalmazott meg az ágazat megmentése érdekében. Ezek egy része a Vidékfejlesztési Minisztérium és a kormány határozott intézkedéseivel, illetve fellépésével valósulhat csak meg. Ilyenek a szigorúbb importszabályok és piaci ellenőrzések, a célirányos támogatások, a tojás áfá-jának 5%-ra csökkentése, illetve az az elvárás, hogy a tojás kilogrammonkénti árát kötelező legyen nagy betűkkel megjeleníteni az üzletekben.

Nem várható azonban el, hogy a problémák kezelését „csak” kívülről jövő támogatásokkal, segítséggel orvosolja az ágazat. Teljesen nyilvánvaló mind a kormányzat, mind az ágazat szereplői számára, hogy igény van a minőségi tojástermelésre, és az így termelt kiváló minőségű áru megkülönböztetésére. A fogyasztók érdeke pedig, hogy megbízható forrásból, biztonságos és friss élelmiszerhez jussanak. Ennek legegyszerűbb módja a Magyarországról származó, ellenőrzött tojás folyamatos biztosítása a hazai piac és a fogyasztók számára.

A nemzetközi példák alapján is egyértelművé vált, hogy nem Magyarország az első, ahol a fent említett problémák jelentkeztek. A britek és az osztrákok már a ’80-as és a’90-es években bevezették a maguk védjegyrendszerét (Nagy-Britannia – Lion Quality Eggs, Ausztria – AMA Frischeier, Ovum). Az említett országokban évek óta nagy sikerrel működnek ezek a programok, amelyeknek köszönhetően a vásárlók 85-95%-a nem választ más tojást.

A még biztonságosabb tojástermelés érdekében és a fogyasztók egészségének védelmében a Baromfi Termék Tanács már évekkel ezelőtt kidolgozta és elindította KORONÁS TOJÁS védjegy-programot. Eddig azonban hiányzott a termelői összefogás és akarat ahhoz, hogy a védjegy átütő sikert hozzon. Igaz azonban, hogy az elmúlt 20-25 évben nem is volt olyan súlyos helyzet a tojáságazatban, mint most, éppen ezért a körülmények az ágazati szereplőket összefogásra ösztönzik. A regisztrált tojóállomány mintegy 54%-ával rendelkező 26 cég jelezte igényét a védjegy emblémájának használatára.

Mit kell tudni a védjegyről?

A védjegy emblémája mind a doboz csomagolásán, mind pedig a tojásokon megtalálható. A védjegyet az a termelő pecsételheti rá a tojásra, aki vállalja, hogy a hatályos magyar és uniós jogszabályokon túl annak a szigorú követelményrendszernek (a tyúkok tartására és takarmányozására vonatkozóan) is megfelel, amelyet a védjegy szabályzata előír. A legújabb kutatási eredmények alapján kidolgozott szabályzat előírásai természetesen elsősorban a nyomonkövethetőséget és az élelmiszer-biztonságot célozzák meg.

A védjegy garancia a magyar eredetre, a frissességre, a tojás sárgájának egyöntetű mély színére. Független, országos hatáskörű szerv végzi a termelői auditokat, ezzel biztosítva a tojás nyomonkövethetőségét, a termelőtől, a csomagolón át, a forgalomba kerülésig. Ugyancsak garantálják a védjegy szabályzatának és a jogszabályoknak való megfelelőséget is. A Vidékfejlesztési Minisztérium támogatja a szövetség védjegyes kezdeményezését. Kormányzati oldalról az egyik komoly segítség a termelők számára, hogy a termelői, csomagolói auditokat a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) vállalta magára, építve saját szakmai hátterére, ellenőrzési tapasztalatára és laboratóriumi hálózatára.

A védjegy használatára a termelők jelentkezése önkéntes. Feltétel azonban a szabályzat betartásán és az auditok vállalásán túl a BTT tagság, emellett pedig a termelőknek a védjegyhasználatáért díjat is fizetniük kell. Nem titkolt célja a szövetségnek, hogy e védjeggyel győzze meg mind a kiskereskedelmet, mind pedig a fogyasztókat, hogy ezt a garantált terméket kell választaniuk az ismeretlen származású tojásokkal szemben. Nem cél, hogy a gazdálkodók a tojást drágán adják el, viszont alapvető törekvés a biztonságos termelési háttér és a stabil (termelési költségek fedezésén túli) termelői árak kialakítása.

A könnyű bárány ára kevesebb, mint 1%-kal csökkent 2013 első hét hónapjában  az egy évvel korábbihoz képest. A juh- és kecskehús import 1,6%-kal emelkedhet
A könnyű bárány ára kevesebb, mint 1%-kal csökkent 2013 első hét hónapjában az egy évvel korábbihoz képest. A juh- és kecskehús import 1,6%-kal emelkedhet

Juhászat

Ahogyan az már tapasztalható hosszú ideje, napjainkban is számos alapvető és megoldásra váró probléma jellemzi a magyar juhtenyésztést.

Egyik legfontosabb ezek közül a tőkehiány, amelynek következményeként kialakult egy alacsony színvonalú eszközállomány, elöregedett a termelő anyajuhállomány, kedvezőtlenné vált a fajtaösszetétel – és még sorolhatnánk a következményeket. Az ágazat alapvetően külföldi piacokra termel, és az áru, kereskedők, bárányfelvásárlók közvetítésével jut el a piacra.

A kereskedők egy része az árrés indokolatlan növelésével kihasználja a nehéz helyzetet, ami rontja a termelők jövedelemtermelő képességét. Jellemző praktika a halasztott fizetés, a nyomott árak, stb. Kiszámíthatatlanok a vágóbárány iránti piaci igények, amelyeket részben a keleti országok, elsősorban a romániai báránykínálat befolyásol.

Fő profil a vágóbárány előállítása; a tej szerepe nem számottevő, a korábban jelentős bevételt jelentő gyapjú pedig az ágazat melléktermékévé vált. Az amúgy is rossz minőségi paraméterek tovább romlanak, ami részben a korszerűtlen fajtahasználat következménye.

A vágóhidak, feldolgozók hiányából eredően nem keletkezik hozzáadott érték az ágazatban, továbbá alacsony lett a hazai fogyasztás.

A kialakult támogatási rendszer a növénytermesztésnek és a földtulajdonosoknak kedvez, nem ösztönzi a juhászokat a fejlesztésekre. A Juh Terméktanács, valamint a Magyar Juh- és Kecsketenyésztő Szövetség pedig teszi ugyan a dolgát, próbál érdekeket képviselni és érvényesíteni, de a fent felsorolt közgazdasági miliőben ezt kevés sikerrel végzi. Persze temetni azért nem kell a juhágazatot, mert eredményekről is lehet beszámolni, munkahelyeket ad, de közel sem a magyar vidék adottságainak megfelelő dinamikával és eredményességgel működik…

Továbbra is kell az exportbárány

Az AKI vágási statisztikája szerint 2013 első öt hónapjában élősúlyban kifejezve nem változott jelentősen a juhok vágása 2012 azonos időszakához viszonyítva.

Itthon a könnyű bárány ára követte az uniós trendet, 2013 első hét hónapjában kevesebb mint 1%-kal csökkent az egy évvel korábbihoz viszonyítva. A bárányok vágása több mint 11%-kal bővült a vizsgált időszakban.

A Magyarországon született bárányok legnagyobb része exportra kerül. A KSH adatai szerint az élő bárány kivitelének mennyisége 12%-kal, értéke 24%-kal csökkent 2013 első négy hónapjában az előző év azonos időszakához viszonyítva. A kivitelből több mint 93%-kal részesedő Olaszország irányába 3%-kal csökkent az élőbárány-export volumene. Törökországba az idén áprilisig nem indult magyar bárányszállítmány, azonban a fajtatiszta tenyészjuh és juh kivitelünk 97%-a Törökországba irányult.

A Szlovákiába exportált bárányok mennyisége is szinte a nullára redukálódott. A húsvét után lanyhuló kereslet hatására a bárány ára május végéig csökkent, majd június elejétől kezdett emelkedni. Az augusztus közepén élénkülő kereslet hatására a bárány ára tovább növekedhet. Az Európai Bizottság rövid távú előrejelzése szerint a Közösség juh- és kecskehús-termelésének 1 százalékos emelkedése várható 2013-ban az előző évihez viszonyítva, majd ezt követően, 2014-ben ugyanekkora mértékű visszaesésre lehet számítani.

Magyarországon a könnyű bárány ára kevesebb, mint 1%-kal csökkent 2013 első hét hónapjában az egy évvel korábbihoz képest. A juh- és kecskehús import 1,6%-kal emelkedhet. Az év eleji jelentős importnövekedés az év végére mérséklődik, mivel a legnagyobb kereskedelmi partner, Új-Zéland kínálata csökkenni fog. A juh- és kecskehús exportja elérheti a 29 000 tonnát 2013-ban, majd a következő évben 1 ezer tonnával mérséklődhet.

Az egy főre eső juh- és kecskehús-fogyasztás nem változott az idén, és 2014-ben sem várható elmozdulás, ez továbbra is 2,1 kg körül alakul.

Az EU-ban a könnyű bárány ára a szezonális hatásoknak megfelelően, a kereslet lanyhulása miatt visszaesett 2013 januárjában, majd a húsvét előtti időszakban nőtt, azonban az előző évi szintet nem érte el. A Nagyboldogasszony ünnepe előtt élénkülő kereslet hatására az ár emelkedő tendenciát mutatott, és júniusban túllépte az előző évi szintet. Azonban a könnyű bárány ára az év első hét hónapjában, euróban kifejezve csaknem 2,5%-kal volt alacsonyabb, mint egy évvel korábban. A nehéz bárány ára nagyobb mértékben, 4%-kal csökkent. A könnyű bárány ára Olaszországban kismértékben mérséklődött (-0,8%) az év első hét hónapjában, az előző év azonos időszakához viszonyítva.

Évenként változó, de összességében minden tenyészállatot megfelelő –  nyereséget hozó – áron értékesíteni tudnak a tenyésztőszervezetek tagjai
Évenként változó, de összességében minden tenyészállatot megfelelő – nyereséget hozó – áron értékesíteni tudnak a tenyésztőszervezetek tagjai

Szarvasmarha-ágazati áttekintés

A korábbi gazdasági évekhez viszonyítva a hazai tejtermelésben, valamint a húsmarhatartásban relatív nyugalmat lehetett tapasztalni 2013-ban. Ez talán azt jelenti, hogy a termelési folyamat input és output vonatkozásai egy-egy jól szervezett gazdasági környezetben harmóniában voltak. Úgy tűnt, hogy a termelőüzemekből kibocsátott termékeket a piac honorálta, az árak olyan szinten alakultak, hogy tisztes nyereség képződhetett a termelőknél.

Természetesen a gazdák és gazdaságok felkészültségétől, műszaki és genetikai hátterétől függően az eredmények így is nagy szórást mutathattak országosan.

Mindezek ellenére továbbra is számos nyitott kérdés van a szarvasmarha-ágazat jövőjét illetően. Ezek között is talán első helyen van a földkérdés, vagyis lesz-e, rendelkezésre áll-e a jövőben a telepek környezetében használható, optimális méretű földterület, amely takarmánytermesztésre, illetve legeltetésre, az állomány takarmányigényének biztonságos kiszolgálására kellene majd. Kis- és nagygazdaságok pályázatai voltak/vannak elbírálás alatt a Nemzeti Földalapnál, és sokak jövője függ attól, hogy hozzájutnak-e vagy sem a földbérletekhez.

Van, ahol nagy létszámú, jól prosperáló, a fejlesztéseken éppen átesett nagygazdaság retteg attól, hogy nem használhat az igényeinek megfelelő nagyságú állami földet tovább. Ekkor viszont leépítés, munkahelyvesztés, stb. következik. De nemcsak ez a tét, hanem hogy ilyen módon segíti-e a termőföldhöz jutás a magyar állattenyésztés megerősödését, vagy tovább gátolja? Éppen ezért a Tej Terméktanács és a húshasznú szarvasmarhatartók szövetségei és egyesületei is keményen dolgoznak azon, hogy a szarvasmarha-ágazat köztudottan nagy földigényét a szaktárca prioritásként kezelje.

Itt kell feltétlenül megemlíteni, hogy 2013. szeptember 19-én az OMÉK-on megrendezésre került Tejágazati Szakmai Napon a Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács ünnepélyes keretek között átvehette a Vidékfejlesztési Minisztérium határozatát, amely feljogosítja a szakmaközi szervezet megtisztelő cím viselésére. Az ellenőrzött ágazati képviseleti adatok alapján ugyanis a Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács a szakmaközi rendelet értelmében elérte a törvény által meghatározott reprezentatív szintet.

Tejpiac és változásai

A Közös Agrárpolitika (KAP) újabb reformja értelmében a 30 éve működő, jelenlegi EU tejpiaci tejkvóta-szabályozás 2015. március 31-én megszűnik, a támogatási rendszer és a piacszabályozás átalakul, aminek következtében új vidékfejlesztési prioritások kerülhetnek előtérbe.

Előreláthatólag a kvótarendszer kivezetése középtávon (5-10 éves távlatban) átrajzolja majd Európa „tejágazati térképét”, érvényesítve egy kiélezettebb piaci versenyt és egy ehhez kapcsolódó területi átrendeződést. A többi EU-tagország tejszektorának szereplőihez hasonlóan a magyar tejtermelők, tejfeldolgozók és -forgalmazók is döntési kényszerhelyzetbe kerülnek.

A hazai tejpiaci viszonyokról jelenleg az mondható el tárgyilagosan, hogy a tejtermelés sajnálatosan csökken. Az 1986-1990 közötti évek 2 750 millió literes és a 2001-2005 közötti időszak közel 2 000 millió literes termeléséhez képest az utóbbi években 1 600-1 700 ezer tonna körül ingadozik. Az egy főre jutó tej- és tejtermékfogyasztás (tejegyenértékben számolva) az ideális 260-270 kg-mal és az 1987-ben már elért 200 kg-mal szemben a 150-165 kg-os sávban mozog.

Nyerstejből nettó exportőrök, feldolgozott tejtermékekből egyre inkább nettó importőrök vagyunk. A magyar tejszektor külkereskedelmi egyenlege 2003-ban 25 millió € aktívum, 2010-ben pedig 104 millió € passzívum volt. Pedig tejegyenértékben kalkulálva durván ugyanannyi (mintegy 600 ezer tonna) tejet viszünk ki, mint amennyit behozunk.

A Terméktanács folyamatosan nyomon követi a hazai, illetve az EU-s tejpiac változásait, és működési körében törekszik a szakma és a lakosság korrekt tájékoztatására a tej és tejtermékek értékesítésével, valamint az árak alakulásával kapcsolatban. Ennek keretében pl. már 2012 augusztusában előre jelezték, hogy 6 -9 hónapon belül jelentős keresleti piac alakulhat ki, ami a felvásárlási árak és ennek következtében a fogyasztói árak jelentős emelkedéséhez vezethet. Az akkori figyelemfelhívás beigazolódott, hiszen az augusztusi 79 Ft/kg-os felvásárlási ár decemberre meghaladta a 90 Ft/kg-os árszintet, és idén júniusra elérte a 95 Ft/kg-ot.

Az EU tejpiacán érzékelhető kereslet mára már nemcsak a nyerstej alapanyag vonatkozásában jelentős, hanem egyre inkább megmutatkozik a tejpor és a feldolgozott tejtermékek esetében is. Ennek hátterében elsősorban az előző évinél alacsonyabb EU-s tejtermelési szint, a világpiacon jelentős exportőrnek számító új-zélandi termelés drasztikus visszaesése és a keleti piacok bővülése áll. Ezen tényezők export-szívó hatását felerősíti a forint árfolyam alakulása is. A fentieken túlmenően érvényesül az e-útdíj bevezetése kapcsán megjelenő többletköltségek hatása, valamint az adórendszer és az energiaárak vállalkozásokat sújtó változása. Fontos tényező az is, hogy az elmúlt időszakban többször tapasztalt szélsőséges időjárási viszonyok esetenként rontják az egyenletes alapanyag-ellátás biztonságát.

Az alapanyagárak, a logisztikai költségek és a termék-előállításhoz kapcsolódó költségek növekedését a hazai tejipar nem képes saját forrásaiból finanszírozni, ezért kénytelen ezeket a terheket továbbhárítani a kereskedelem felé. Ellenkező esetben az ágazat szereplői olyan mértékben lesznek kénytelenek exportpiacokon értékesíteni termékeiket, ami már veszélyeztethetné a hazai ellátás biztonságát.

A fentiek miatt 2013. augusztustól el is kezdődött a tejtermékek belkereskedelmi átadási árainak – termékféleségenként differenciált mértékű – átlagosan legalább 8-10%-os emelkedése.

2012. március 29-én a Terméktanács Elnökségének termelői és feldolgozói képviselői Önszabályzó (Szakmaközi) Megállapodást kötöttek arról, hogy a 2012. április 1. napjától 2013. március 31. napjáig tartó kvótaévre az alapár éves átlagára vonatkozó prognózist közzéteszik. A megállapodás alapvető célja, hogy a tejpiacon elkerülhető, vagy legalábbis jelentős mértékben tompítható legyen a gyors és meredek árváltozások által okozott piaci zavar, amely a hektikus áralakulással a termelés és az állatlétszám, illetve a tejtermék-értékesítés versenyképességének csökkenéséhez, továbbá munkahelyek megszűnéséhez vezethet. Az Elnökség az előrejelzését negyedévente felülvizsgálja, és szükség esetén módosítja.

Az Elnökség 2013. szeptemberi ülésén úgy döntött, hogy a 2013. április 1. napjától 2014. március 31. napjáig tartó kvótaévre az alapár éves átlagára – a 2013. június 13-ai Közleményében nyilvánosságra hozott – 94 Ft/kg-os prognózisát 99 Ft/kg-ra módosítja.

A Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács tanulmánya

„A magyar tejágazat helyzete és fejlődésének lehetséges iránya a 2014-2020 közötti költségvetési tervezési időszak aktualitásainak tükrében” c. tanulmány annak jegyében született, hogy a közeljövőben ne az esetlegesség és kiszolgáltatottság jellemezze a magyar tejtermelést. Ne történhessenek meg azok a hibák, amelyek az elmúlt húsz évben tönkretették és alacsony szinten tartották a sokkal többre érdemes magyar tejtermelést. Ennek összefoglalását adjuk közre az alábbiakban:

A magyar tejágazat szempontjából kiemelt feladat a felkészülés, illetve az ágazati szereplők felkészítése a kvótaszabályozás megszűnése utáni időszakra.

A Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács 12 – szakterületükön elismert – szerző bevonásával egy átfogó elemzést készített abból a célból, hogy feltárjuk a magyar tejágazat valós helyzetét az EU és azon belül a közép-kelet-európai régió viszonylatában, meghatározzuk a lehetőségeket, amelyek hátteret jelenthetnek az ágazat fejlődéséhez, valamint konkrét intézkedéseket kezdeményezzünk annak érdekében, hogy Magyarország a tejpiaci reform kedvezményezettjeként élje meg a változásokat.

„A magyar tejágazat helyzete és fejlődésének lehetséges iránya a 2014-2020 közötti költségvetési tervezési időszak aktualitásainak tükrében” című tanulmány nem egy átfogó ágazatfejlesztési stratégia. Célunk elsősorban a KAP jelenleg aktuális tervezési döntéseinek előkészítéséhez való érdemi hozzájárulás, illetve elősegítése egy olyan ágazati fejlesztéspolitika kialakításának, amelynek főbb elemei a 2014-2020 közötti támogatási programok fontos részeivé válhatnak. A jelen elvárásainak megfelelően a tejágazat fejlődése és fejlesztése oda kell, hogy vezessen, ahol tiszta tejet, egészséges tejtermékeket állítanak elő kevesebb energiával, vízzel és takarmánnyal, és ahol kevésbé szennyezik környezetüket. Ennek folyományaként 2020-ra elérhető, hogy a nyerstej éves termelési szintje 2 000-2 200 ezer tonnára emelkedjen; az egy főre jutó tej- és tejtermékfogyasztás 200 kg/fő körüli szintre emelkedjen; a hazai előállítású feldolgozott tejtermékkivitel 200 ezer tonnával növekedjen; az import tejtermékek kiskereskedelmi értékesítési részesedése 20% alá csökkenjen. A Terméktanács – a VM-mel tavaly megkötött Stratégiai Megállapodás alapján – a tejágazat fejlesztési koncepcióját megfogalmazó tanulmányt átadja az agrárkormányzat részére, és szíves figyelmébe ajánlja annak megállapításait, javaslatait azzal a szándékkal, hogy azok a közeljövő kormányzati döntéseiben érvényesülhessenek.

Középtávú fejlesztési koncepció

A terv alapján a magyar tejágazatban a jelenlegi évi 1,7-1,8 milliárd literes termelést a 2020-as évek elejére 2,0-2,2 milliárd literre lehet növelni. A tejágazat számára középtávú fejlesztési koncepciót dolgozott ki a 2014-2020 közötti időszakra a Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács – tájékoztatott a terméktanács ügyvezető igazgatója. Lukács László elmondta: a komplex javaslat magába foglalja a korszerű genetikai tenyészértékbecslés módszereinek alkalmazását, a takarmányozási költségeket csökkentő technológiák bevezetésének támogatását, valamint a környezetvédelmi szempontokat figyelembe vevő energiatakarékos fejlesztések ösztönzését, elsősorban a termék-előállítás területén, valamint a piaci szervezettség javítását segítő intézkedéscsomagot.

A kidolgozott koncepciót már átadták a Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) agrárgazdaságért felelős helyettes államtitkárának. Amennyiben ezeket a módszereket sikerül bevezetni, a magyar tejágazatban a jelenlegi évi 1,7-1,8 milliárd literes termelést a 2020-as évek elejére 2,0-2,2 milliárd literre lehet növelni – állítja a terméktanács. Ezzel a 160 literes egy főre jutó éves fogyasztás 200 literre emelkedhetne Magyarországon. Cél az is, hogy a tejágazat jelenlegi 400 ezer tonnás exportja 600 ezer tonnára nőjön, ugyanakkor az importáru részesedése a magyar tejpiacon 20 százalék alá csökkenjen.

Az ügyvezető igazgató szerint a jelenlegi piaci helyzet kedvez az ágazatnak, mivel keresleti piac alakult ki, és ennek nyomán az idei első félévben az Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) adatai szerint a tejtermelés 15%-kal emelkedett az országban. Nőtt a belföldi értékesítés 8, továbbá a kivitel 120%-kal, míg a tejbehozatal csaknem 30%-kal volt alacsonyabb az előző év hasonló időszakáénál.

Lukács László közölte, az utóbbi hónapokban a tej felvásárlási ára mintegy 20%-kal emelkedett, így most 103-105 Ft között mozog literenként. A kedvező piaci körülmények indokolták azt is, hogy a terméktanács elnöksége a korábbi előrejelzésében szereplő 94 Ft-ról 99 Ft-ra emelte az idei kvótaévre az éves átlagos tejalapárra vonatkozó prognózisát. A kvótaév az EU tejpiaci szabályozásában rögzített – a tejágazat sajátosságaihoz igazodó – egységnyi termelési időszak, az adott év április 1-jétől következő év március 31-ig tart. Az ügyvezető igazgató úgy vélte: a tejkvóta év végére – azaz jövő év március 31-ig – a tej felvásárlási ára eléri, sőt várhatóan meg is haladja majd a 110 Ft-ot literenként.

Eredményes és népszerű a húsmarhatartás

A hazai állattenyésztés egyik, évek óta eredményes és bővülő ágazata a húsmarhatenyésztés/-tartás. Nemcsak azért, mert az Európai Unió ezt kiemelten támogatja, hanem azért is, mert a külföldi piacokon igény van a jó minőségű húsmarha alapanyagra. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy hazánk húsmarhatermelésének nagy részét exportra értékesítjük.

A tenyészállat-értékesítés mellett nagy szerepe van a hízóalapanyag-értékesítésnek is. Mivel ezt a kategóriát választás után értékesítik a tenyésztők, így fontos, hogy ebben a korban piacképes, jó megjelenésű, tetszetős áruval rendelkezzenek. Ezeknek a szempontoknak kell, hogy megfeleljenek az idehaza nevelt húsmarhafajták, mint a Charolais, a Limousin, a Blonde d’Aquitaine, a magyar tarka, a fehér-kék belga és még sorolhatnánk, amelyeket a visszatérő külföldi állatkereskedők nagy előszeretettel vásárolnak.

A piac honorálja a minőséget

Folyamatosan nő a törzstenyészetek száma, annak ellenére, hogy van, aki időközben feladja ezt a nagyon szigorú, következetes munkát igénylő szakmai feladatot. A tenyésztői munka ugyanis nagy szakértelmet igénylő, költséges tevékenység. A megtérülése azon múlik, hogy a szaporulatot a gazda milyen arányban tudja szűz vagy vemhes üszőként, illetve tenyészbikaként értékesíteni.

Évenként változó, de összességében minden tenyészállatot megfelelő – nyereséget hozó – áron értékesíteni tudnak a tenyésztőszervezetek tagjai. Jelenleg a tenyészbikák 700 000 és 1 millió Ft, az éves szűz üszők 400 000 Ft, a vemhes üszők 550-600 000 Ft-os áron adhatók el átlagosan.

A továbbtenyésztésre alkalmatlan bikaborjakat 300 kg-ig 3,7 euro/kg-os áron lehet, szinte kizárólag török piacon, értékesíteni. Az 550 kg feletti vágóbikát 2,2 euro/kg-os áron török és görög piacokon lehet eladni.

Az árakat mára egyértelműen a török kereslet határozza meg, és ez mintegy 4 év óta tart. Gyakorlatilag ez a legmagasabb húsmarhaár Európában, és ebből a magyar termelők/eladók részesedhetnek. A jelenlegi növendékmarha- és takarmányárak ismeretében a kis súlyú értékesítés jövedelmezőbb, mint a végsúlyra való hízlalás. Természetesen van olyan tenyésztő is, aki a nagy súlyra való hízlalást részesíti előnyben, mivel saját vágóhíddal és húsfeldolgozóval rendelkezik, és több év óta az áruházláncokkal, szupermarketekkel együttműködve minőségi húst tud értékesíteni.

Az elmúlt 4 évben azt figyelhettük meg, hogy a török kereskedők kevésbé díjazták az árban az eltérőbb minőségű fajtákat, keresztezési konstrukciókat. A jelenlegi tendencia alapján azonban ez megváltozott, és úgy tűnik, előnyben részesítik az egyik legnépszerűbb Charolais, illetve a Charolais-keresztezett állatokat. Ezt a tendenciát felismerve a Magyar Charolais Tenyésztők Egyesülete közösségi marketingtevékenységgel, ár- és piaci információkkal segíti a gazdákat az értékesítésben.

A környező országok tenyésztői is érdeklődnek

A Charolais Tenyésztők Egyesülete pl. évekkel ezelőtt felvette a kapcsolatot a környező országok, különösen Szlovákia és Erdély területén élő magyar és nem magyar gazdákkal, hogy új piacokat találjanak a növekvő tenyészállatlétszám értékesítéséhez. Ezt a törekvésüket a továbbiakban is erősíteni próbálják, és kapcsolódni kívánnak ahhoz a kormányprogramhoz, amihez a Kárpát-medencei magyar gazdák összefogása ad megfelelő keretet.

Székelyföldön már 2012-ben, Csíkszeredában 500 helyi gazda hallgatta nagy figyelemmel a Charolais-tenyésztésről tartott előadást. Részt vesznek továbbá a helyi tenyésztőszervezetek megszervezésében, működésükhöz szakmai segítséget nyújtanak.

A székelyek mellett a román anyanyelvű gazdákkal is jól alakulnak a kapcsolataik, megtörténtek az első kölcsönös tenyészetlátogatások is. A fajta széleskörű népszerűsítése érdekében együttműködés folyik a Kolozsvári Mezőgazdasági és Állatorvos-tudományi Egyetemmel, aminek 2014-ben minden bizonnyal már kézzelfogható eredménye is lesz.

A húsmarhatenyésztés és -tartás – fajtáktól függetlenül – úgy tűnik, hogy jó úton halad, amit az eredmények igazolnak. A marhahús iránt a kereslet változatlanul nagy, most éppen Fehéroroszország jelentkezett be újabb potenciális partnerként. Mindezek a törekvések azt jelzik, hogy jó úton jár a magyar húsmarhatenyésztés és húsmarhatartás is, hiszen jó genetikai alapokon, helyes takarmányozás mellett és kiváló marketingmunkával megtalálják számításukat az ágazatban tevékenykedők. Érdemes tehát a húsmarhaprogramokhoz csatlakozni, húsmarhát tartani, mert a piac megbecsüli és keresi a hazai nevelésű, jó minőségű állatokat. A hétmilliárdot túllépő világnépesedési mutató arra figyelmeztet, hogy az élelmiszer-termelést fokozni kell, a tenyésztői hátteret, a termelést és a készleteket biztonságossá kell tenni, és mindebben a marhahúsnak is jelentős szerep jut.

Összeállította:


Ez a cikk a MezőHír 2013/11 - novemberi számában jelent meg.