A minőségi silókukorica szilázs emészthetőségének javítása Pioneer 11CFT oltóanyaggal




Az erjedési folyamat biológiai irányítása. Mindannyiunk által tudott, hogy a betakarítandó terület mérete, az azon többnyire rövid idő alatt jelentkező nagy termés, a betakarításhoz rendelkezésre álló gépkapacitás és annak minősége, a túlméretezett silódepók, az időjárási kockázat mind-mind olyan technológiai elem, melyeket összhangba kell hozni és ez nem minden esetben sikerül.

Az itt említett technológiai elemek alapvető és gyors megváltoztatása legtöbbször nem áll módunkban. Van azonban egy beavatkozási pont, az erjedésbiológia, ahol a folyamatot pozitív irányba tudjuk elindítani. Minden szilázs-készítés egy természetes konzerválás. A kon-zerválószer a tejsav, amelyet tejsavbaktériumok állítanak elő a szilázs alapanyag szénhidrátjából. A természet szigorú törvényei szerint még a kukoricaszilázs készítése során is mindhárom tényező minimumban lehet. Jó esetben a szilázs-készítés számára minden rendelkezésre áll, ellenben az optimális “induló” tejsavtermelő baktérium telepformáló egység (CFU) száma természetes körülmények között mindenképpen minimumban marad. A silókukoricán található természetes mikroorganizmustömegnek csak 1%-a tejsavtermelő baktérium és ennek csupán 8%-a a tejsavas erjedésben generális szerepet játszó Lactobacillus plantarum. Ahhoz hogy egy szilázs jól erjedjen, legalább 100.000 élő, növényfajspecifikus tejsavtermelő baktérium telepformáló egységre (CFU) van szükség, 1 gramm silózandó takarmányon. Természetes körülmények között ennek csupán 1-10%-a áll rendelkezésre. Az optimális erjedéshez szükséges mikroszervezetet csak oltóanyagokkal lehetséges biztosítani. Az optimális tejsavbaktérium számának biztosítása elvén alapuló erjesztett takarmány beol-tását nevezzük az erjedési folyamat biológiai szabályozásának.

Dr. Knódel János
Termékmenedzser, Kelet-Európa


Ez a cikk a MezőHír 2014/01 - januári számában jelent meg.